Zólyom Pusztavár

A két különálló részből álló Ó-Zólyom / Zólyom Pusztavár összesen 4,7 ha alapterületen található romjai Zólyom városa mellett, a Jávoros hegység északnyugati, meredek nyúlványán találhatók. A várhegyen történt kutatások szerint az már a réz- és bronzkorban is erődített volt.

A Zólyomerdőnek is nevezett erdős hegyvidék a 11. századtól királyi magánuradalom volt, amit a területen később szerveződött erdőispánság ipsánjai vezettek. A vidék az Árpádok és a későbbi királyok alatt is kedvelt vadászterület volt. Az ispánok (prokurátorok) neveit 1222 óta említik az oklevelek, az első ismert ispánt Detrének hívták ("Detricus Comes de Zvolon"). 1229-ben ismét őt említi II. András oklevele ("Detrici procuratoris nostri de Zoulum"). Ezek az oklevelek még nem említik a várat, annak neve csak 1254-ben tűnik fel a bátaszéki privilégium oklevelében. Fügedi Erik megemlít egy 1246-os oklevelet, amelyet Zólyomban, Polona vár alatt állítanak ki ("datum in Zolum sub Castro Polona"), amely talán a Pusztavárra vonatkozhat. Detrik/Detre mester volt az őse a Balassa családnak.

Az 571 m magas Pusztavárhegy (Pusty hrad) legmagasabb pontján, a mai Felsővár déli részén már a 12. század második felében felépült egy kisebb erősség, melynek magját egy négyzetes kő lakótorony alkotta (I. lakótorony). Ez lehetett az ispáni központ. A torony 10,7 x 11 m alapterületű, 3 méter falvastagságú volt. Ezt támasztja alá Anonymus Gesta Hungarorumja, amely bár a honfoglalás korára vetíti vissza a saját korának állapotát, de ezek szerint várnak már állnia kellett a 12. század végén: "Közös elhatározással evégre Böngér fia Borsot küldötték ki vitézeivel. Mikor a Garam folyó mellett lovagoltak, egy szarvas futásnak eredt előttük, és nekivágott a hegytetőknek. Bors nagy sebesen űzőbe fogta, és a hegyormon lenyilazta. Majd midőn azokat a hegyeket ott körös-körül szemügyre vette, az a gondolata támadt, hogy várat épít ott. Azonnal össze is gyűjtött sok-sok várnépet, és egy magasabb hegy ormán igen erős várat emelt; egyszersmind a maga tulajdon nevét ruházta rá, úgyhogy Bors várának hívják. Innen csapataival egészen a Zólyom-erdőig nyomult, és kőből igen nagy erősséget építtetett, amelyet most Borsséd-Zólyom várának neveznek."

A Felsővár nagyméretű ovális körítőfala még a 13. század elején megépült, a déli oldalán a vár kapujával (a kapun az 1230-as évekből való kőfaragványok láthatók). A falat nem tagolták védművek, tornyok, de több kisebb kapu is nyílt rajta a környező lejtőkre.

A Felsővártól északra, egy alacsonyabb platón még II. András uralkodása alatt épült meg a 183 x 38 méteres elnyújtott ovális alakú Alsóvár, benne egy nagy méretű, 19,8 x 19,9 m alapterületű lakótoronnyal, amely a késő Árpádok kedvelt tartózkodási helye volt. A torony 20 méter magas lehetett, falvastagsága az alsó részén elérte a 3,3 métert. A toronynak a földszinten kívül valószínűleg még négy fafödémekkel elválasztott lakószintje volt. A Felső és Alsóvárat még a 13. század közepén egy 2 m vastagságú kőfallal kötötték össze, az Alsóvárat kb. 2,5 méter vastag, 5-6 méter magas kőfallal vették körül, rajta kaputoronnyal. A kapu 2,8 méter széles, belülről kétszárnyú ajtókkal zárt kapu volt. A régészeti feltárás két egymástól elkülönülő égés réteget mutatott ki a lakótorony feltárásakor. Az alsót I. Károly 1306-os ostromához kötötték, míg a másikat a torony összedőléséhez a 14-15. század fordulóján.

A 13. század közepe táján, valószínűleg a tatárjárás után megindult a Felsővár beépítése is. Megépült a téglalap alakú, 11,2 x 11 méteres II. lakótorony. Az eredeti bejárata a délnyugati oldalon volt, de ezt később biztonsági okokból befalazták és a bejáratot áthelyezték az első emeletére. A déli kaput a fal síkjából kiugró kaputoronnyá építették át és a várfal északkeleti készén is épült egy torony. IV. Béla 1255. augusztus 30-án ad ki egy oklevelet "magister Pertoldus lapicida noster" számára a királyi várak építésében tett szolgálataiért. IV. Bélának is kedvelt tartózkodási helye volt Zólyom, összesen 13 eset ismert róla. 1247-ben itt fogadta a király Plano Carpini ferences rendi szerzetest, a Szentszéknek a tatárokhoz küldött követét (az útjának beszámolója itt olvasható).

A 13. század második felében két keresztfallal három részre osztották a Felsővárat. Az I. lakótorony falvastagságát majdnem 5 méteresre növelték, ami újabb emelet(ek) ráépítését feltételezi. A Felsővár legalacsonyabb, északi részén árokkal és fallal is leválasztott 50 x 50 méteres részen alakult ki az u.n. Doncs-vár. Ennek központi épülete egy három, vagy négy szintes palota volt.

IV. László 1274 augusztusában több oklevelét keltezteti Zólyomból ("Zolum"). 1288. június 23-án is itt tartózkodott a király. 1290 szeptemberében III. András tartózkodik itt. Ekkor nyolc turóci és liptói embert jutalmazott meg, akik IV. László uralkodásának idején részt vettek a vár védelmében. Hogy kik és miért támadták meg, arról nincs infó, de valószínűleg a király ellen lázadók.

Az Árpád-ház kihalása után III. András hadvezére és zólyomi ispánja, Demeter mester, és unokaöccse, Doncs mester Vencelt támogatták a magyar trón elnyerésében Anjou Károllyal szemben. A későbbi I. Károly 1306-ban haddal foglalja el tőlük a váraikat, így Zólyomot is. 1306. jún. 27-én Esztergomban kiadott oklevelében I. Károly Bogár fia Márton mesternek azon szolgálataiért, amelyeket servienseivel együtt a Miklós comes fia Demeter mester és Domokos comes fia Donch mester által tartott Zoulum [Zólyom], Lypche [Lipcse], Dobronya és Plahta [(Közép)Palojta] várak elfoglalásában, valamint a Henricus bán fia János mester által tartott Esztergomvár megvívásában nyújtott neki, a várnépek (castrensium) Pozsony megyében levő Bahun és Chotey birtokait adja, miként már III. András király is eladományozta számára. Demeter és Doncs átálltak a király pártjára, de később ismét Csák Máté oldalán vannak a király ellen. A vár még 1306-ban Csák Máté kezére került.

Demeter mester az Amadé fiakat támogatva elesett az 1312-es rozgonyi csatában, Doncs mester 1314-ben I. Károly árvai hadjárata alatt másodszor is átállt I. Károly oldalára, akivel egy csata után visszaszerezték Zólyom területét és a király kinevezte Doncs mestert a zólyomi erdőispánság élére, amely tisztséget 1338-ig viselte. Doncsnak tulajdonítják a Felsővár északi részén lévő Doncs-vár teljes kiépítését benne egy hatalmas ciszternával és a terület benépesítését.

1340 augusztusában és szeptemberében I. Károly számos oklevelet kelteztet Zólyomban, amit vadászóhelyének nevez ("in Zolio, loco venacionis nostre").

A 14. század során az Alsóvárat fokozatosan elhagyják, amely összefüggésben lehet Károly Róbert ostromával és a Felsővár alsó részének, az u.n. Doncs-várnak a fokozatos kiépülésével.

1430-ban Luxemburgi Zsigmond Zólyom várát (várait?) és a bányavárosokat feleségének, Cillei Borbála királynénak ajándékozta. A huszita veszély miatt a királyné ágyúkat és puskaport szállíttatott Zólyom várában. Azt nem lehet megállapítani, hogy melyikbe, esetleg mind a kettőbe. 1439-ben Albert király elvette anyósától a birtokokat és feleségének, Luxemburgi Erzsébetnek adományozta őket. Az Albert halála után kitört polgárháborúban Zólyom az özvegy királyné híveinek egyik fő támaszpontja volt.

1442 január 28-án az özvegy Erzsébet királyné a cseh zsoldosvezér Brandeisi Giskra János (Jan Jiskra z Brandýsa) adta a zólyomi uradalmat, Sáros megye főispánjává, a bányavárosok, Kassa kapitányává nevezte ki azzal a feltétellel, hogy a csecsemő V. László érdekeit megvédi. Ekkor Schellendorf Márk volt a királyné zólyomi kapitánya és a megye főispánja. Erzsébet 1442 végi halála után V. László gyámja, III. Frigyes megerősíti Giskrát a címeiben és birtokaiban.

Giskra huszitái a jelentőségét vesztett várat megerősítették. A Felsővár különálló tornyait árokkal és sáncokkal vették körbe, önálló egységekké alakítva át őket (hasonlóan, mint Szepesvár köralakú tornyát).

Hunyadi János többször hadat viselt Giskra ellen - többnyire sikertelenül. 1447. november 11-én Hunyadi Yarahow-i Pan (dictus) lengyel Péter budai lakosnak adományozza Halászteleket, mert az Ózólyom várának ostromakor a csehek ellenében vérét ontotta és több familiárisát is elvesztette. 1449-ben Hunyadi megindította támadását Giskra és emberei ellen. Október 14-én a sági monostorból verte ki a cseheket, majd a garamszentbenedeki apátságból. Hunyadi felégette Zólyom városát, de a várat nem tudta elfoglalni. Hunyadi Giskra elleni második hadjárata alatt 1451. szeptember 7-én csatát vesztett Losoncnál. Hunyadi felmentette Egert az ostrom alól, elfoglalta Rozsnyót, Derencsént, Gálszécset, és ismét ostromolta Zólyom várát.

Zólyom csak 1462-ben került vissza a királyhoz, miután Hunyadi Mátyás békét kötött Giskrával és neki délen adott cserébe birtokokat. A Pusztavárat fokozatosan elhagyták, az építkezések már a városban álló várkastélyban folytak.

1564. május 15-én a bányavárosok képviselőinek selmecbányai tanácskozásán említenek egy tornyot a Zólyom melletti régi vár területén. Ez látszik Willenberg 1599-es rajzán is. A vár köveit felhasználták Zólyom városfalainak 1590-től induló kiépítéséhez.

A Vasárnapi Újság 1858. év 6. számában "A pusztihradi romok Zólyommegyében" címmel jelent meg cikk, amelyben bemutatta a romok akkori állapotát: "E romok közel Ó-Zólyom nevezetes városhoz, egy magas Puaztihrad nevü sziklás hegynek egész hátán (körül-belől 80 holdnyi téren) vannak el terülve. Nagyobb részök már annyira összedűlt, hogy — gyeppel, bokrokkal és fákkal levén benőve — alig lehet szorosb kutatás nélkül, azokat feltalálni. Az idő fogainak ellentállott romok közt leginkább kettő köti magára a néző figyelmét. Az első egy szögletet kapuval, a másik egy magas faldarabot, egy nagy kapuval és több ablakkal tüntet elő. Ez nagy kapuja és helyzete miatt a főbemenetnek tekinthető, amaz bástya volt. — Átalában e romok eléggé mutatják, hogy hajdan egy nagy, erős várat alkottak." A cikk szerint egy zólyomi polgár kincset keresni ment fel a várba.

A romok kutatását 1889 és 1890 között Thomka Gyula és Leustách Lajos kedték meg. Ez után közel száz év elteltével 1992-ben Václav Hanuliak folytatta a feltárásokat. 2009-től a nyitrai Régészeti Intézet munkatársai vették át a vár kutatását, amely még napjainkban is tart.