Csákány

Csákány első említése 1389-ből való. Ekkor Segesd vár tartozéka. 1394-ben a Marczali család adományként megkapta a települést Zsigmond királytól. A 15. században a falu már rendelkezett plébániával, egy másik templommal és egy ferences kolostorral is. A portyázó törökök 1532-ben megtámadták a védtelen kolostort és legyilkoltak négy szerzetest. Ezután kezdődőtt a kolostor megerősítése.

A csákányi várat 1542 közepén Valpóvári Allya Mátyás kapta meg. Allya Mátyás még életében Zrínyi Miklósra bízta gyerekeit és vagyonát. A kapitány halála után Zrínyi azonnal megtette lépéseit, hogy a vagyont megszerezze. 1554 végén Nagy Péter és társai hűséget esküdtek neki és megígérték, hogy királyi parancsra átadják neki a korotnai és a csákányi várat a többi birtokkal együtt. A királyi parancs nemsokára megérkezett. 1555 január közepén Zrínyi Miklós, mint Allya Mátyás árváinak gyámja, átvette a két várat és tartozékait. Korotna török kézre kerülése után 18 szakállas puskát szállítottak az erődítménybe. Csányi Ákos viszont a lerombolására tett javaslatot: "Csákányt eltörni, kibe csak lopni, embert kínozni vagynak, sem erőssége, sem helye, hogy valamit szolgálhatna a földnek."

Naszuf koppányi bég 1555. március 24-én a nemlétező István "koppányi püspök" nevében megfenyegette Kéthely, Marcali, Mesztegnyő, Szenyér, Csákány és Kanizsa lakóit, hogy hódoljanak meg, mert különben a koppányi és görösgáli törökök elpusztítják őket. Tojgun budai pasa 1555. szeptember 17-én elfoglalta Kaposvár várát, amiről Nádasdy Tamás nádor még a vár eleste előtt ezt írta a királynak: Kaposvár bevétele Babócsa, Berzence, Csákány, Csurgó, Fonyód, Kaposmérő, Kéthely, Korotna, Lak, Marcali, Marót, Mesztegnyő, Nagybajom, Pácod, Segesd, Szentgyörgy, Szenyér, Sziget és Szőcsény várát veszélyeztetné. Ha pedig ezek elesnek - folytatja -, akkor egyedül Kanizsa néz farkasszemet a törökkel.

1556. január 8-án Budacsics János Csákányból írt levélben mentegeti magát Nádasdy Tamásnál Babócsa elvesztése miatt. Azt írja, hogy nem volt katonája, s ezért "adaték meg az vár".

1557-ben a törökök felégették. 1559 táján Csákány várában Zrínyi Miklós tiszttartójaként Tóth Bertalan tevékenykedett. Ekkor Kerecsényi László 50 lovasa teljesített itt stájer zsoldon szolgálatot.

Szigetvár 1566-os eleste után Zalay Benedek Kanizsay Orsolyához írt levele szerint elhagyta őrsége Babócsát, Berzencét, Csurgót, Vízvárat, Zákányt, Segesdet, Szenyért, Szőcsényt, Csákányt, Marótot, Marcalit, Lakot. Kéthelyen és Komárban még magyarok maradtak.

1567 tavaszán a török megkezdte saját végvárvonalának kiépítését Kanizsa ellenében, a munkálatok Babócsa és Segesd újjáépítésével indultak. Az esetleges beavatkozás elkerülése végett megtámadták a közeli várakat, elsősorban Csákányt és Szőcsényt. Szeptemberben kanizsai jelentések szólnak arról, hogy a törökök a Mura és Komár között fekvő területeken hat felégetett erődítmény helyreállításával foglalkoznak. A királyi csapatok Csákány visszafoglalásával már ekkor megpróbálkoztak, de elfoglalni nem tudták, viszont a környék 14 faluját - a budai pasa szerint - kirabolták. 1568-ban Thury György kanizsai csapatai visszafoglalják és megerősítik, amit Giulio Turco hadmérnök 1569-70-es felmérése is bizonyít (galéria).

1569-ben védői sikeresen verték vissza a török ostromot.

Az 1566-1577 közötti időszakban a Balatonra támaszkodva a Kéthely - Csákány - Szőcsény - Szenyér - Kiskomár - And - Botszentgyörgy - Mórichely - Keresztúr vonal biztosította Kanizsa előterét a Lak - Segesd - Berzence - Babócsa török végvárvonallal szemben.

1570 október 9-i levelében Szokollu Musztafa budai pasa Miksa királynak ezt írta: "Thury György kanizsai kapitány az mi kegyelmes fejedelmünk határában Szőcsény és Csákány nevű két kastélt építtetött.".

1572-ben Palat Jeromos kanizsai építőmester ezt írta Csákány váráról: "...igen szép helyen fekszik és félmérföldnyi körzetben nincs egyeden hely sem... van egy árka is, amely hasznos mélysége 8 lábnyi. Van a végháznak egy magas, erős tornya, melyből Segesdet lehet látni."

1576-ban kapitánya, Batthyány István arról panaszkodott ekkor, hogy ha nem fizetik a gyalogságot, mind elmennek, nem bírva tovább a nélkülözést. A segesdi török őrség 1580. június 27-én sikertelen támadást kísérelt meg a vár ellen. Zrínyi György és Kielmann ezredes Kanizsáról utánuk iramodtak és zsákmányukat elszedvén, szétszórta őket. 1588-ban 36 német és 30 magyar gyalogos őrizte.

Kanizsa eleste után Csákány szerepe felértékelődött. Az 1601. március 18-án készült kimutatás szerint Zalavárott 30 német gyalog és 20 hajdú, Kapornakon 30 német gyalog, 50 hajdú, 50 huszár, Csákányban és Szentpéteren együtt 100 hajdú és 100 huszár volt.

1608 és 1681 között hozott törvényeink mindig tartalmazták az erődítésekhez kiszabott ingyenmunkák (gratuitus labor) elosztását, köztük a dunántúli várrá alakított kolostorok (Keszthely, Zalavár, Kapornak, Szentmárton, Tihany, Csákány) taksáját is.

Végül Csákány vára is elesett (időpontja bizonytalan) és 1686-ig török uralom alatt volt. Török építésről nem tudni.

A templomból épített várból 1760-ban ismét templom lett. A település mai - műemlék jellegű - templomát akkor főfalainak a megőrzésével a vár alapjaira építették. Az 1782-85-ös első katonai felmérés térképén még láthatóak a vár romjai a templom körül (galéria).

1812-ben a következőket írták: „az eléggé nagy méretű templomhoz, amelyet romjaiból építettek újjá, egy monostor kapcsolódott, amelyet négyszögletes, még most is mély árok vett körül; e monostor alapjai fölé mostanában kezdték el építeni a plébániaházat". 1935-ben Dornyay Béla Turco 1569. évi alaprajza alapján és a plébánia három szobáját azzal azonosította.