Tolmács Kálváriadomb

Tolmács község elnevezése a besenyő törzsi eredetet mutatja. A Tolmács törzs totemállata a bagoly volt, ezt még ma is őrzi a helyi szájhagyomány. Tolmács falut 1190-ben kapta meg a Jeruzsálemi Szent János lovagrend, melynek a Nógrád vármegye területén három rendháza volt: Szirák, Szomolya és Tolmács.

A község délnyugati szélén, a temető mellett emelkedik az ovális alakú Kálváriadomb. A plató széle jól kivehető, átmérője 47 és 32 méter. Az egykori árok nyoma már csak a domb északnyugati aljában érzékelhető kb. 17 méter hosszúságban. A többi részét feltöltötték a temető miatt. A domb délnyugati részét lefaragták.

Patay Pál 1972 augusztusában a délnyugati oldalon a lejtő szélén egy helyen falnyomokra bukkant, az északi oldalon pedig habarcsos köveket talált. Feljegyezte, hogy a Canonica visitatio szerint az egykor itt állt templom a 19. századig használatban volt. A johanniták templomáról még az 1697., 1711. és 1769. évi Canonica Visitatio is megemlékezik, mint rossz karban lévőről. A templom végül 1845-ben összedőlt.

A dombon 1989-ben a johanniták egykori templomának alapfalait tárták fel, és ekkor derült ki, hogy a domb erődített volt. Az árok átvágásakor megállapították, hogy mély és V keresztmetszetű volt. A felső plató szélén nem találtak falra utaló nyomot, de az árok külső oldalán erős kőfal alapozása volt megfigyelhető. Az objektum leírására és a felmérésének közzétételére 1992-ben került sor.

"A Kálváriadombbal kapcsolatosan figyelembe kell vennünk, hogy az erődítést jelentő rövid árok akár a 13. század végén épített templom fennállása előtt, de utána is létesülhetett, így a templom és az erődítés kapcsolata csak további régészeti ásatás során tisztázható."