Bakabánya: városfal és erődített templom

Bakabánya: városfal és erődített templom

Pukanec

A város és erődített templom története

A település neve villam nomine Baka első ízben a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében (1075) szerepel. Mivel az oklevél eredetiben nem maradt ránk, csak interpolált (kiegészített) verzióban (1217), így a település neve a későbbi kiegészítésekben is belekerülhetett. Nevének főbb változatai a középkor folyamán ezek: Bakabanya, Bacabanya, Wakkabayna, majd Buckahancz, Pukancz, Pukanecz.

Bakabányán a bányaművelést 1270 előtt a selmecbányai polgárok kezdték meg. IV. Béla adománylevelet is adott "Wernelio, Wyllam, Thamar és Alberto" selmeci polgáronak Bakabányára, amit később V. István és IV. László is megerősített. 1276 körül IV. László kiváltságlevelet ad ki a bakabányai polgároknak. Bakabánya ekkor királyi bányatelep lett.

1310-ben Nemeth Baka néven említi egy oklevél, ami a bányászok nemzetiségére utal.

Bakabánya városi kiváltságlevelének dátuma nem ismert, a kutatók I. Károly korára teszik. Vásártartási engedélye 1321 előtti. 1321. július 4-én I. Károly a Bakabányát és egymérföldes körzetét az ezüstbányával és vásárával tapolcsányi Hazlow fiainak, Gyulának és Andrásnak adományozta. Gyula Csák Máté lévai várnagya volt, aki áttérve a király hűségére harc nélkül feladta neki Léva várát. 1334-ben I. Károly oklevele már ezüstbányákat említ Bakabányán ("pro fidelibus ipsorum seruitys argenti fodinam suam, Bakabánya vocatam").

I. Károly 1342. április 7-i oklevele arról tájékoztat, hogy a bakabányai és zólyomi kereskedőket kirabolták ("... cives et hospites nostros de Zolym et de Bakabanya..."). Marócsuk comes az elkövetőtől, Sember-i Egyed fia Pétertől elkobzott birtokokból 60 márka széles bécsi dénárt és forintot adott a zólyomiaknak és a bakabányaiaknak kárpótlásul, majd a birtokot ugyanennyiért eladta Vesszős mester saskői várnagynak.

1345-ben megállapodás születik a [garam]szentbenedeki apátsággal új bánya nyitásáról. 1380-ból van említés Bakabánya városi bírájára.

1405-ben Luxemburgi Zsigmond szabad bányászati jogot ad az alsó magyarországi hat bányaváros területén. A bányavárosok egymással szövetségre léptek, amely szövetségük egészen 1863-ig fennállt.

1427-ben a garamszentbenedeki konvent okleve arról tájékoztat, hogy Zsigmond király márc. 14-i parancsának értelmében Fyssy-i János királyi emberrel kiküldték János papot, akik ementek Körmöcbánya, Selmecbánya, Königsberg, Besztercebánya, Libetbánya, Bakabánya, Fehérbánya és Hodrus városokba és tartozékaikra ("...Crempniciensis ac Sczebnicz, Kewnigspergh/Kwnigsperg, Novizoli, Libetha/Libeta, Bakabanya, Feyerbanya et Hodrech/Hodrecz...."), majd a szomszédok és határosok jelenlétében a királyi ember ellentmondás nélkül bevezette Borbála királynét azokba, illetve a bányák és a pénzverés birtokába, majd iktatta részére élete végéig csere és királyi újadomány címén. Innentől az alsó-magyarországi bányavárosok a mindenkori magyar királyné javadalmazását biztosították.

A város falairól az első említés 1437-ből ismert. Ez valószínűleg a templom körüli erődítés lehetett. A huszita háborúk idején a települést palánk fal vehette körül.

Albert király halála után Giskra zsoldosai foglálták el az Erzsébet királyné-párti bányavárosokat. A belháborúban a bányavárosok Selemcbánya vezetésével megtámadták és felégették a közeli Garamszentbenedek monostorát is, amelynek Ulászló-párti apátja volt (1442 febr. 22-én). A bosszú nem maradt el, Rozgonyi Simon egri érsek és Lévai Cseh László 1442. májusában kirabolta Selmecbánya mellett Bakabányát is.

1492-ben II. Ulászlótól erdőhasználatot biztosított a polgárság számára.

1502.01.17-én kelt oklevél szerint II. Ulászló király bizonyos tekintélyes összegért (200.000 forint) a körmöczi kamarát s Körmöczbánya, Selmeczbánya, Beszterczebánya, Bakabánya, Ujvár, Bélabánya és Libeth városokat elzálogosította Bethlemfalwa-i Turso [Thurzó] Jánosnak és fiának, Györgynek s hogy a zálogba adás tartamára őket épp olyan hűségre kötelezte, amilyennel a királynak tartoznak (galéria). Mivel a bányavárosok a mindenkori királynék költségeinek a fedezetés szolgálták Zsigmond óta, Anna királyné 1504-ben külön rendelkezett az elzálogosításról: "...figyelembe véve azokat a szolgálatokat, amelyeket Thurzó János, a körmöczi kamara vezetője tett az országnak és a királyi családnak, ... felhatalmazást ad neki arra, hogy a körmöczi kamarát és Zólyom várát a tartozékaival mindaddig a kezében tarthassa, amíg a kölcsön adott összegért teljes kielégítést nem nyert."

1513-ban II. Ulászló a város szabadalmait erősíti meg a polgárság bemondása alapján.

1522.02.02. II. Lajos tudatja Körmöc, Selmec, Beszterce, Pukanc [Bakabánya], Bélabánya, Új Bánya, Libetbánya és Broznó bányavárosokkal, hogy e civitasokat a bennük levő bányákkal egyetemben feleségének, Mária királynőnek adományozta.

1533.10.02-án I. Ferdinánd megerősíti Bakabánya (II.) Ulászló királytól (1496.10.10.) adományozott kiváltságait ("Privilegia civitati Bakabanyiensi ab Uladislao rege concessa per regem Ferdinandum confirmata"). 1535-ben I. Ferdinánd király és II. Lajos özvegye, Mária királyné biztosokat küldött a bányavárosokba a bányászat felülvizsgálatára és a polgárok panaszainak a kivizsgálására.

1551. augusztus 1-én a bányavárosok arra kérték Ferdinánd királyt, hogy Korponán, Bakabányán, Sághon, Léván és Szent-Benedeken a bányavidék védelmére tekintélyesebb számu lovasságot tartson. A király okt. 31-én értesíti von Puchheim zólyomi kapitányt az alsó-magyarországi bányavárosok vámmenteségéről.

1556-ban az Udvari Kamara leirata Balassa Jánosnak és a selmecbányai alkamaragrófnak: adjon 200 forintot, hogy Bakabánya város köré erődítést (kerítést) építsen. Ennek a palánknak elemei előkerültek az utóbbi években. A templom körüli kőfalat is megerősítették.

1556 decemberében a Drégelyt 1552-ben elfoglaló Ali pasa levelet írt Bakabánya kapitányának, melyben ki kívánta váltani fogságából Szulejmán bég szolgáját. Az érdekesség a levélben, hogy a hősi halált halt Szondi György két apródját ajánlotta fel érte cserében ("Itt énnálam két gyermek vagyon, deák, kiket Szondi Györgytül vettem el, egyiknek neve Libárdy és az másiknak Sebestyén.").

1560-ban I. Ferdinánd engedélyezi a piros pecsét használatát a városnak. 1564-ben a török portyák kétszer egészen a városkapuig hatoltak és meg akarták támadni az őrséget. 1565-ben a csábrági kapitány arról értesít, hogy a törökök meg akarják támadni Korponát, Selmecet és Bakabányát. 1566 decemberében Léváról Pálffy Tamás levelében Barbarich bakabányai kapitányhoz írta: "...Te kegyelmed vigyázzon, mert sok török jött, mint Nógrádba, mint Váccá. Burtoli (Pertev!) pasa jött Váccá vagyon tízezren...". 1568. aug. 26-án fegyverrel kergette el az őrség a portyázó törököket.

1569-ben elrendelték a város védőfalakkal történő körbevételét. Az 1569. XIX. tc. Léva, Bakabánya, Bozók és Korpona megerősítésére Hont, Turócz, Liptó, Árva, és Zólyomvármegyék közmunkáját rendelte ki. A városfal ekkor készült el. 1571. július 14-én a törökök rajtaütöttek Bakabányánál az aratókon, két legényt és egy leányt, valamint hét bakabányai embert vittek el. Az 1569 és 1578 között emelt védőfal zömében palánkfal volt. Az 1570 körült készült Angielini alaprajz már 3 védvonalat mutat (galéria). Natale Angielini 1573-tól megkapta a végvidéki főépítész posztot, 1574-től székhelye Bakabánya lett.

1574 márc. 1-én Bakabánya futár útján értesítette Selmecbányát a törökök közeledtéről, akik ekkor már Palástnál voltak és onnan Bakabányát, Korponát és Szent-Antalt egyaránt fenyegették. 1575 nyarán a frissen megépített török végvár, Drégelypalánk katonasága pusztított Korpona és Bakabánya környékén. 1576 július 10-én Bakabányát támadták meg és a várost csak Balogh Lukács kapitány óvatossága mentette meg az elfoglalástól. 1576-ból van adat Bakabánya részére történő ágyúöntésről és fegyver vásárlásról.

1577-ben az Ernő főherceg elnöklete alatt megtartott haditanács Bakabányával is foglalkozott. "Bakabánya német ajkú lakosokkal bíró bányaváros, azért is el lett határozva, hogy árokkal és fallal kell körülkeríteni. Ha aztán kő es mész lesz itt kéznél, folytatni kell az építkezést. A költségeket a bányavárosi kerület néhány megyéjének robotpénzéből lehet e czélra venni, melyet jövőre szorgalmasabban kell behajtani és e czélra fordítani. Kik nem adnak pénzt, végezzék robotjukat természetben. A városbelieknek szintén segíteniük kell. Ilyformán bele kerülne ez évente 1000 foritba, ezt Felséged az építési költségből utalványozhatná." A tüzérségi eszközöket is felmérték, ezek szerint Bakabányán Falkonet 3 db, Scharfetindl 1 db, Vaságyú 2 db, Gátpuska 38 db és Lőpor 8 mázsa volt.

Az 1578. évi országgyűlés elrendelte, hogy "Bakabányához Turóc és Árva vármegye szolgáltasson munkát, s ha befejeződik e város megerősítése, ezen vármegyéket fordítsák ismét Újvár megerősítésére." 1578 és 1583 között kőfallá építették át a korábbi palánkot Ferari és Waden hadmérnökök irányításával.

1577-ben és 1578-ban is több ízben portyák zaklatták Bakabányát és környékét. 1580-ban az a Pogrányi Benedek bakabánya kapitánya, aki 1589-ben korponai, majd 1597-ben nógrádi kapitány volt. 1583-ban egy bizottság megállapította, hogy a bányák elhanyagoltak, a török betörések miatt lehetetlen a bányászat.

1591. május 27-én a bakabányai helyőrség elfogta a hírhedt Ibrahim palánki agát, akit Pálffy Miklósnak adtak át háromszáz aranyért.

Bocskai és Bethlen hadjáratai alatt a bányavárosok sokat szenvedtek. 1629-re a háborúk és a pestis miatt a lakosság negyedére csökkent a városban.

Az 1635. évi XCII. törvénycikk 18. paragrafusa Bakabánya kijavitására Liptóvármegyét rendelte ki.

Az 1640-es év sok szenvedést hozott. Augusztusban egy török csapat betört a városba és felgyújtotta. Október 1-én ismét betörtek a városba. Sok embert megöltek és hurcoltak el. Egyedül a megerődített templom tudott ellenállni a 4 emelet magas kőfalaival.

Az 1647. évi CXLIII. törvénycikk: "Mivel Bakabánya, a bányavárosok egyike annyira ki van téve a törökök támadásainak, hogy ha csak nem látják el valamiféle segítséggel, félő, hogy rövid időn belül vagy a törökök hatalma alá kerül, vagy egyébként is teljesen elpusztul a bányavárosok és ama részek igen nagy veszedelmére: könyörögnek tehát a Karok és Rendek őfelségéhez, hogy méltóztassék őfelsége az előbb említett várost valamilyen biztos várvédő katonasággal ellátni és a bányavárosok jövedelmeiből e katonák száma fizetést rendelni, hiszen a mondott város ezeknek a védőbástyája." 1649-ben a kérelmet megismételték: "Mivel a veszedelmes helyzetben lévő Bakabánya város miatt a többi bányaváros is, és következésképpen a királyi bányák veszélyben forognak, ezért méltóztassék ő legszentebb felsége az 1647. évi CXLIII. törvénycikkelyt foganatosítani és azon várost bizonyos katonai őrsereggel ellátni, ahogyan azt jóakaratúlag maga felajánlotta."

1655-ben ismét foglalkozott az országgyűlés Bakabánya helyzetével, 50 lovast és 50 gyalogot rendeltek a város védelmére. Ezt 1659-ben ismét meg kellett ismételni.

1662-ben az Erdélyből kivont császári csapatok közül Caraffa lovasságának egy századát helyezték el Bakabányán.

1664-ben a lévai törökök rajtaütöttek a városon, a lakosok nagyrészét leölték, a házakat felgyújtották, 80 polgárt elhurcoltak. Az etnikai arányok ezután végleg megváltoztak, a betelepülők jórészt szlávok voltak.

1665-ben Bakabánya és Újbánya kérelmezte, hogy a hátralékos adójukat (taxa) engedjék el, hogy az erődítéseikre fordíthassák.

Jacobus Tollius (1630-1696) holland utazó írta a város bányászatáról: "Bakabánya egy mezőváros, ahol sok arannyal kevert ezüstöt bányásznak, valamint tiszta aranyat is, amely vörös színű sziklában rejtőzik és abból úgy veszik ki, hogy a követ dorongokkal összetörik és felaprítják, majd pedig vízzel átmossák."

1703 nyarán Rákóczi csapatai foglalják el. Az 1710. esztendőben, miután a kurucok végleg kiszorultak a bányavárosokból, a császáriak őrséggel látták el Bakabányát és valamennyire a védműveket is helyreállították.

1757-ben uralkodói leirat hívta fel Bakabányát az építésre szoruló várostorony kijavítására (hogy pontosan melyik torony lehetett ez, az nem világos). A felső kapuról utoljára 1799-ben van említés, utána valamikor lebontották. Az alsó kaput (galéria) Ciglan városi jegyző engedély nélkül bontatta le 1899-ben. A városfalak bontása aztán a 18. század vége táján elkezdődött, és a 19. században szinte folyamatosan zajlott.

Korabeli újságcikkek alapján 1975 őszén fejeződött be a városfalak ma is látható rekonstrukciója, állagvédelme.

A Szent Miklós templom

A mostani, két hajós gótikus templom egyik támpillérén az 1510-es évszám látható. A templom a 13-14. században épülhetett (megoszlanak a vélemények). A főhajó eredetileg sík födémes volt, csak 1506-ban kapta a gótikus hálós boltozatát. 1400 körül északi oldalhajóval egészítették ki a templomot. A főhajót a szentélytől egy csúcsíves diadalív választja el. A sekrestye és a szentély bordás keresztboltozatú. A falába lóhereíves gótikus ablakokat vágtak. A szentély jobb oldalán kettős ülőfülke található.

A templomnak eredetileg két tornya volt. A nagyobbik a szentély fölött állt és a török ​​veszély idején megfigyelőként szolgált. 1867-ben bontották le, annyira rossz állapotban volt. A másik torony nagyjából a mostani helyén állt. Egy földrengés után 1800-körül bontották le. Harang egyikban sem volt, az külön állt egy fa harangtoronyban. A mostani torony az 1864-1867-es felújításkor épült.

Az oltárok közül a legrégebbi, a Szűz Mária-oltár 1470-1480-ból való. A központi figura a Madonna 120 cm magas, hársfából faragott szobra. A Szent Üdvözítő oltárt a budai Pál mester készítette 1488-ban.

A templomot a 16. században Angielli által rajzolt alaprajz szerint ovális kőfal vette körül, amelyen egy kaputorony is volt. Ez még látható egy 19. század közepén készült metszeten (galéria).

Források: Relković Néda: Bakabánya levéltára és rövid története; Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971); Borovszky Samu: Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város; Weisz Boglárka: A nemesércbányászathoz kötődő privilégiumok az Árpád- és az Anjou-korban; Kovács Viktória: A leleszi premontreiek szalókai birtoklásának háttere; Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004) Bakabánya – vagyis Buggantz – szabad királyi és bányaváros; Bécsi segédletek (Hungaricana); Dr. Izsó István: Thurzó-Fugger krónika - A „besztercebányai rézvállalat” története; Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006) II. Az alsó-magyarországi bányavidékre vonatkozó források; Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972); Divald Kornél: Felső-Magyarország ingatlan és ingó műemlékeinek lajstroma; Hadtörténelmi Közlemények 1894. évfolyam (7. kötet. Budapest, 1894); Karczag Ákos - Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei I-II.;

Hol található

Bakabánya: városfal és erődített templom megközelítése.

A városközpontban, a templom közelében lehet parkolni. A templom körül vannak az erődített templom maradék falai, illetve a templom melletti téren és környező utcák kertjeiben láthatók a város maradék falai.

Szélesség: N - 48°21'09.1"
Hosszúság: E - 18°43'18.9"