Hegyeshalom Szt. Bertalan templom

A hegyeshalmi Szent Bertalan templom kutatásakor sikerült a különböző időben végzett építkezéseket szétválasztani, s azokat a helyreállítás során bemutatni. A templom legkorábbi, 13. századi román-kori része a hajó középrészén látható, déli oldalán két kisebb méretű, rézsűs bélletű, félköríves záródású résablakkal és a kapu fészkével. Ez a korai templom egyhajós, keletelt, torony nélküli falusi templom volt, félköríves szentéllyel.

A románkori hajót a 13-14. század fordulója táján, vagy a 14. század első felében a hajóval azonos szélességű gótikus szentéllyel Ny-i irányba meghosszabbították, és a nyolcszög öt oldalával záródó, támpilléres szentélyfejjel zárták le. A szentély kőbordás boltozata és a román-korinál nagyobb, rézsűs bélletű, csúcsíves záródású résablakai utalnak a fent jelzett időpontra. A 14. században belső figurális festést kapott, ekkor készültek a diadalíven látható szentek portréi. A cinterem lőréses kőfallal lett körülvéve.

Az 1600-as a szentély fölé egy azzal azonos alaprajzú, egyszintes tornyot építettek, mindegyik falában egy-egy lőréssel. Így egy "erődtemplom" alakult ki a határ felé tartó fontos országút kanyarjában levő dombon, amelyet a lőréses körítőfal vett körül.

1720 előtt már a barokk jegyében a templom nyugati végéhez félköríves szentélyt építettek. Az északi oldalon sekrestyét létesítettek. Még a 18. században a középkori szentély falain álló védelmi célú felépítményt toronnyá magasították.

1975-ben végeztek régészeti és falkutatást, melynek során előkerültek a kváderkőből épült román-kori templom bővítésekor lebontott félköríves szentélye, Ny-i zárófala, az É-i fal mellett két kápolna, ill. a sekrestye, valamint az egykori körítőfal maradványa. A gótikus szentélyben és diadalíven későközépkori falfestéstöredékeket tártak fel. Restaurálásuk 1979-ben befejeződött.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor