Csányó

A történeti források nem szólnak arról, hogy Csányó vára (horvátul: Stari grad Čanjevo) mikor épült. Annyi bizonyos, hogy a területén már a rézkorban, kora- és késő bronzkororban is éltek emberek.

Egy 1265-ös oklevél említi először a Csányó-nemzetséget, amikor eladják a földjét  Vratna Kriskónak és Istvánnak. 1290-ben Kőszegi Iván szlavón bán már mint puszta területet adományozza oda János fia Miklósnak. A bán által adományozott birtokot Miklós fia Mátyás 50 márkáért eladja nemes konszkai „Kis” Jakab mesternek.  A csázmai káptalan 1312-ben másolatban kiadja III. András adománylevelét melyben megemlítik a csányói birtokhatárokat is. 1360. október 26-án Paksi Leusták szlavóniai bán oklevelében Csányói Dénes fia Miklós és tesrvére, Benedek pereskednek apjuk ellen, aki többek között a csányói ("Chanouch") bizonyos birtok részeit az ő tudtuk nélkül akarja elidegeníteni. Egyik oklevél sem említ várat a birtok területén.

A 15. század második felében Csányó tulajdonosa a Spirancsics (Špirančić) család, az ő birtoklásuk alatt már bizonyos, hogy Csányó a család kicsiny nemesi vára volt. 1459-től 1517-ig egy bizonyos Spirancsics György, majd az 1505-től özvegye birtokolta. 1495-ben Csányói (Chawenwo-i) Spyranchych György hatalmaskodási ügye szerepel Kanizsai László dalmát, horvát és szlavón bán oklevelében.

1517-ben már a Praschóczy család tulajdonában van Csányó.

Az 1550-es évek elején a török intenzíven támadták a horvát-szlavón végeket. 1552-ben elesik Csázma, Monoszló és Verőce, Csányóból végvár lett. A állandósult török fenyegetés miatt 1553-ban Lenkovics Iván a grazi haditanácsnak javasolta a horvát végvárak megerősítését, Csányóba 32 martalóc helyezését tartotta szükségesnek.

1557-ben a zágrábi horvát-szlavón gyűlés megemlíti Csányó várát ("castri Chanyo"), melynek Praschóczi István a tulajdonosa. A Spirancsicsok valószínűleg pereskedtek Csányóért, 1557. május 23-án I. Ferdinánd a Körös megyei Csányót és más birtokat ("Chyano et Mykethynch in Crisiensi,") Spirancsics Györgynek, Ferencnek és Istvánnak adományozta. A birtokbavétel azonban a későbbi oklevelek szerint nem mehetett végbe, mert a Praschóczyakat említik Csányó birtokosaikként.

1563-ban I. Ferdinánd felülvizsgáltatta a végvidék erősségeit és azok állapotát.  A bizottság a jelentésében Csányóban és Humban csak őrhelyeket, fából épített őrgórékat említ, így felmerül a kérdés, hogy a jelentésben miért nevezik Csányót őrgórénak, fából készített őrhelynek? Esetleg romos és elhagyott volt? Ha igen, akkor hamarosan helyreállították, mert  az 1588. július 24-i közgyűlés megemlíti a Csányó és Kemlék várakba helyezett haramiákat és a vár tulajdonosát, Prashóczi Györgyöt: "Item ad Chanyo et Kemlek, reliquaque loca ibidem habita, haramiae decem, quos reget Egregius Georgius Praschóczi."

Az 1598-as Körös megyei birtokok, jobbágyok, bérlők és nemesek összeírásában Csányó (Chanyo) tulajdonosaiként Praschóczy György és István szerepel. 1600-ban 10 telek Györgyé, 8 telek Istváné.

A 17. század elején Csányó vára eltűnik a kor dokumentumai közül. 1608-ban csak faluként, mégpedig egy un. egyfalvas kemléki nemes birtokaként említik meg. A török hódítók visszaszorulása után a vár jelentősége megszűnt, s a várhegy lábánál egy barokk kúriát építenek fel.  Csányó a 17. század utolsó negyedében a Jellasics család kezére kerül. A csányói Öregvárat 1718-ban megemlítik, amikor is Antolić Dorottya kegytárgyakat adományozott a körösi pálosoknak. Az adományért 3 jobbágya kezeskedett, akik egyike, a csányói várkastély alatti szőlőbirtokon élt.  A vár utolsó említése 1756-ból származik, ekkor Mária Terézia tett látogatást a környéken. Felhagyására, lerombolására nincs írott adatunk. A Jellasics család 1792-ig bírta a csányói uradalmat, ekkor a Marić család tulajdonába került. A 19. században a Marić mellett a Pásztory (Pasthory) és Ožegović családok kezén találjuk a birtokot.

A vár feltárása 2003-ban kezdődött meg, azóta sok egykori falat láthatóvá tettek.  Az összes előkerült lelet a 15. - 17. szádokból származik. 

"A kutatások alapján legalább három építési periódust különböztethetünk meg. A 15. század során egy falakkal övezett palotaépület állt a várhegy tetején, melyet valószínűleg a Spirancsics család emeltetett. A második építési periódusban egy keleti félköríves tornyot és egy északi, négyszögletes alaprajzú építményt csatoltak az előzményekhez. A török veszély jelentkezésének idején az erődítményt kelet felé bővítették, és egy új várfallal övezték, mely négy kerek tornyot foglalt magába. Elképzelhető azonban, hogy ez utóbbi bővítésekre, vagy legalábbis egy részükre, csak a Praschóczyak idején került sor, amikor a vár már elsősorban hadi célokat szolgált. A legkésőbbi periódushoz több építmény is sorolható a vár legmagasabban fekvő részén, melyeket valószínűleg a 17-18. századra lehet keltezni." - Siniša Pamić