Nagymaros templom

Nagymaros a 13. század végéig a Rosd nemzetség birtoka volt, 1257-ben egy birtokadományozásban fordul elő először a neve ("Morus" föld). 1285-ben IV. László Marost ("Morus") a visegrádi várhoz csatolta és helyette a királyi Pilis erdőség őreinek Bokod ("Bogud") birtokát az erdő alján átengedte Rosd nembéli Herbart fiainak Márknak és Miklósnak. 1324. május 22.-én I. Károly a Vyssegrad-dal átellenben fekvő város (civitas), németül (theutonico) Neustat, magyarul Marus hospeseinek kiváltságokat adott. Ez az oklevél említi az itteni plébános jogait is. A király már az előző évben vémmentességet adot a marosiaknak Csák Máté pusztításai miatt. I. Károly 1326. május 10.-én kiadott oklevele említi meg először a templomot, a Morus falui Szent Márton egyházat. 1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint Henrik marosi plébánosnak 11 márka jövedelme volt, amiből fél márkát adózott. 1410-ben András királyi káplán váci kanonok évi jövedelmét a marosi plébániából nyolc ezüst márkára becsülték. 1464-ben és 1564-ben is a megyés püspökök hatásköréből kivett plébániák között sorolták fel. 

1573-ban Stephan Gerlach szerint a falu és papja ariánus (szentháromságtagadó) volt. 1579-ben Forgách Simon dunántúli főkapitány a következőket írta: "az ott való pap az mi hitünknek káromlója, annak felette az két fél között háborúság szerzö".  Még ebben az évben 70 hajdút küldött a marosi papra, akik minden értékét elvitték. 1669-ben Edward Browne angol utazó Maroson átutazóban azt írta a templomról hogy igen szép. Ebben az évben már kálvinista Maros papja. 1686-ban egy olasz nyelvű haditérképen a templomot körítőfallal ábrázolták (galéria).

A templom a 13. század végén épülhetett. Legrégibb fennmaradt része a déli fal egy szakasza. A  templom hajóját a 14. század második felében kibővítették és megmagasították és a déli oldalán gótikus kaput nyitottak. Az északi fali gótikus ablakrenszer is ebből a korból származik.  A következő építési szakasz a 15. század végén volt: a hajót kelet felé egy szakasszal meghosszabbították, és egy új, poligonális, támpilléres szentélyt építettek hozzá. Ez a szentély a nyolcszög három oldalával záródott, mindhárom falán egy-egy magas, kétosztatú csúcsíves, mérműves ablakkal. Ekkor törtek ajtót az északi falba, részben szétrombolva ezzel az ablakot.  Az építkezés utolsó szakaszában épült torony a nyugati oldalon csúcsíves kapuval. Ehhez hasonló a toronyaljból nyíló belső kapu is. A torony aljában a mennyezet későgótikus csillagboltozat, közepén, a zárókövön látható a megépítésének 1509-es évszáma (galéria).

Az 1713-as canonica visitatio megállapítja a templomról hogy romos. 1771-1772-ben újraboltozzák, új toronysisakot és kórust építettek hozzá. A gótikus ablakokat befalazták és nagy, szalagkeretes ablakokat vágtak a szentély és hajó falában.Ezt lehet látni a 18. századi tervrajzon (galéria).

Az 1910-es évek-ben helyreállítási munkákat végeztek, melyek során a középkori tagozatokat újrafaragták. Héjj Miklós 1958-as és 1973-as feltárásai eredményeiként az 1771-1772-es átalakítás rétegei alatt talált 12 gótikus ablak és 2 ajtó kőből faragott részleteiről, valamint a hajó északi oldalbejárata előtti építmény alaprajzáról számolt be.

1979-ben került elő a templom késő gótikus szentségtartója: "Nagymaros-R. k. templomhoz tartozott valószínűleg az az egy kőtömbből (40x50x15 cm) kifaragott, festett, késő gótikus szentségtartó, melyet egy pince betöltésére ásott aknában találtak 1979-ben. Az előoldalán bemélyülő 18 x 28 cm-es nyílást kétoldalt egyegy csavart aljú oszlop keretezi, teteje szamárhátíves, az ívet követő, áthatásos pálcataggal. Alatta pajzs alakú címerben kőfaragójelvény. A kőtömbön több foltban festésnyomok találhatóak. "  - Tari Edit

"Jelen állapotában a 21 m hosszú, 13,5 m széles, 0,9 m falvastagságú hajóhoz 11×8,5 m-es, 1 m vastagságú, a nyolcszög három oldalával záródó, támpilléres, belül félköríves szentély csatlakozik. A sekrestye (7×6 m-es, 0,8 m falvas-tagságú) a szentély déli oldala mellett, a 6,5×6,5 m-es (falvastagsága 1,5 m) torony pedig a nyugati homlokzat közepén áll. ... A vakolatlan részek tanúsága szerint a falak és a támpillérek kváderkő borításúak, sarokarmírozással rakottak. A hajó déli oldalán helyreállították a gótikus kaput: csúcsíves, körtetagos keretben konzolos ajtónyílás. A kapu fölött, kissé balra, téglalap alakú, horonnyal díszített kis ablak nyílik, mely a torony első emeleti ablakaihoz hasonló. Alatta még egy, négyzetes kis ablak helyezkedik el, kiszakított rács nyomaival. Az ajtótól jobbra, keskeny, kissé csúcsosodó záródású tölcsérablak látható. A hajó keleti szélénél helyreállították két mérműves, kétosztatú ablak kőkeretét; a nyugatabbra álló félköríves, a másik csúcsíves záródású. Köztük sarokarmírozás kváderköveit bontották ki. Ez arra utal, hogy a hajó eredetileg rövidebbre épült. Ehhez, a rövidebb hajóhoz tartozhatott az északii hajóoldal nyugati kétharmadában látható három, a fentebb említetteknél szélesebb, kétosztatú, csúcsíves, mérműves ablak. Mindegyik fölött egy-egy kis, téglalap alakú ablak. ... A hajó északi ol-dalának keleti harmadában, a legalsó kvádersorban, másodlagosan felhasznált, vázából kinövő szőlővesszővel, madarakkal és állatokkal díszített római báziskő található. A hajó nyugati oldalát nagyrészt eltakarja a torony, csak ettől délre látható egy csúcsíves záródású nyílás kőkerete. A szentélyben négy kétosztatú, csúcsíves, mérműves ablakot állítottak helyre. A szentélyen és a lépcsőzött támpilléreken körben vízvezető párkány le-vésett nyoma figyelhető meg, ami folytatódik a sekrestye keleti falán is. ... A torony alul négyzetes, a második emelettől fölfelé nyolcszögű. Sarkain majdnem a harmadik emelet magasságáig felnyúló, armírozott támpillérek, melyek közül a keletiek a hajó falához simulnak. A nyugati oldalon levő kapu alsó részét sima, a béllet formáját négy, ferdesíkú, törtvonalú éllel követő kváderkövekből falazták, felső része csúcsíves, gazdagon tagolt, áthatásos. A déli oldalon, az első és a második emeletet elválasztó párkány alatt téglalap alakú, horonnyal díszített gótikus ablak, a második emeleten pedig csúcsíves nyílás van. "

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor