Budetin

Budetin vára a Vág folyó és Kiszuca patak torkolatában lévő csatornával átvágott  földnyelven épült.  A 13. század második felében a Balassák ősei, Zólyomi Mikó és Detre, vagy az ő fiaik emelhettek egy lakótornyot vámszedő helyként a gázló mellett. A korai vár a masszív, gótikus toronyból, és a régészeti kutatások szerint egy fa/föld védműből állt. A területet 1254 előtt kapták meg a Balassák cserében Árva váráért.

Budetint 1300 körül Csák Máté foglalta el és csak halála után kapták vissza a Balassák: 1321. május 1-én I. Károly király Byter fiának: Péter mesternek és Byter fia: Miklós mester fiának: György királyi apródnak (parvulus noster) és általuk utódaiknak visszaadja hűséges szolgálataikért Keykku [Kékkő], Gyarmath [Gyarmat], Zouchan [Szucsány],  Warna [Várna/Óvár], Budetyn, Lytua [Zsolnalitva] és Hrychou [Hricsó] Zólyom és Hont megyei várakat tartozékaikkal és a Hont megyei Hyduege [Hídvég] birtokkal együtt, amelyek részben örökölt, részben szerzett birtokaik voltak, de amelyeket a hűtlen Trinchin-i Máté elfoglalt tőlük (galéria). 1323-ban a Balassák Budetin tornyot ("turrim Budetyn") és több várukat átadták Doncs mester zólyomi és pataki ispánnak. A 14. század második harmadában a királyi várat a korábbi palánk helyett már kőfal vette körül és egy kő épületet is emeltek. Az Anjou.korban az Észak-trencséni várak az országbírók honorbirtokát képezték. 1336-37-ben Hodászi Máté fia Illés magister a várnagy, 1356-ban a Szulyovszky család őse a budetini várnagy ("Castellanus de Budethyn").

A várat valószínűleg 1397-ben Zsigmond király ismeretlen okból leromboltatta, és uradalmát Trencsén várához csatolta. 1424. május 25-én  Albert osztrák herceg, későbbi magyar király és az országnagyok oklevele megemlíti a Zsigmond király által Cillei Borbála királynétól elkobzott és most visszaadott birtokokat, köztük a "bizonyos okokból lerombolt és most romokban heverő Bugyetin vár  [castri Bugyetin] összes tartozékai"-it.  1429-ben ismét megemlíti a király oklevele a lerombolt Budetint: "Locus castri Budyethyn tunc rationabilibus ex causis in suis edificiis rupti, desolati et aboliti". 1434-ben Szentmiklósi Pongrác blatnicai várnagy  Oroszlánkő és Budetin zálogos ura. 1435-ben Borbála királyné "pro honore" Necpáli Lászlónak adta a budetini ("Budyetyn") uradalmat.

1438-ban Albert király  Budetint és tartozékait Hatnai Györgynek és fiainak, "Pán" Lászlónak, Gáspárnak és Győzőnek adta. Valamikor ez után újjáépítették a romos várat, melyet előbb fortaliciumnak, a 16. század elejétől azonban castellumak neveztek. Hatnai Rafael özvegyét, Pongrácz Erzsébetet 1460-ban Szunyogh Gáspár vette feleségül, és Budetin várába költöztek. Szunyogh 1487-ben Mátyás királytól adományt is kapott a várra. A budetini uradalom egy része  - a vár nem - 1466-tól a Podmaniczkyak kezén volt zálog címén. 

1507. október 17-én a turóci konvent előtt Hathna-i György Bwdethin várkastélyt Bwdethin, Brodna, Wranye, Zadubnye, Nesluse, Wjhel, Leczkowecz, Powyna, Lehota, Dwbje, Radwle, Swedernyk, Hathne, Prozne, Marikovalehota, Kliesthina és Katlyna Trencsén megyei birtokokat az újhelyi vámmal együtt mostohaapjának, Jezenycze-i Zwnyok [Szunyogh] Gáspárnak és feleségének: Erzsébetnek, aki az ő saját anyja, valamint fiaiknak: Lászlónak és Jánosnak 3000 forintért elzálogosítja. 1508-ban a turóci konvent jelenti II. Ulászló királynak, hogy a király  1507. december 19-én kelt parancsára Jesenicze-i Swnek [Szunyogh] Gáspárt, feleségét: Erzsébetet és fiaikat: Lászlót, Kristófot és Mózest a Terencsén megyei Bwdethin várba és tartozékaiba zálog címén bevezette. Valószínűleg Szunyogh Gáspár bontatta le a megroggyant tornyot és építette fel helyette a ma is láthatót. A ma már nem látható külső vár is ekkor épülhetett fel.

1510-ben Podmaniczky János és és Korlátkői Oszvald is meg akarták szerezni Hatnai Görgy magtalan halála után Budetint. Korlátkői meg is kapta a várat a királytól, de azt birtokba venni nem tudta, mivel az Szunyogh kezén volt. Később Korlátkői veje,  Szentmiklósi Pongrác Miklós is adományt kapott rá II. Ulászlótól. 1521-ben Jeszenicze-i Szunyogh Bertalan pereskedett unokatestvéreivel, Jeszeniczei Szunyogh Gáspár fiaival: Lászlóval és Mózessel Budetin váron, Újhely mezővároson és a várhoz tartozó birtokokon.

A mohácsi csata után a Podmainczyek János királyt támogatták a polgárháborúban. Budetint  megszállták Podmaniczky katonái, és a  Ferdinánd-pártiak birtokait pusztították. I. Ferdinánd végül 1532 körül megostromoltatta a várat, amely súlyos sérüléseket szenvedett.  1534-ben a Ferdinánd-párti Thurzó Elek helytartó Körmöcbányától kért legalább 25 katonát, mert Podmainczky János megerősítette és őrséggel látta el Budetint, hogy innen fosztogassák a környéket. 1537 nyarán I. Ferdinánd ismét sereget küldött Budetin elfoglalására. Augusztus 1-én Kosztka Miklós és Dubovetzi János jelentette I. Ferdinándnak az ostromtáborból, hogy pénz kellene az ostrom folytatásához, mert János király erősen támogatja Podmaniczkyt.

1546-ban Budetin Podmaniczky Rafael kezén volt. Szunyogh Mózes fia János, kibékülvén anyai nagybátyjával Podmaniczky Rafaellel, Bielitzből megküldi adóssága utolsó részletét. 1548-ban I. Ferdinánd Szunyoghnak ítélte a várat, Podmaniczky Rafael végül 1549 nyarán adta át neki.

1551-től Szunyogh László és Mózes jelentősen átépítették a várat már a reneszánsz jegyében. Új lakóterek épültek, a tornyot is átalakították, amely reprezentációs szerepet kapott. A várhoz új, felvonóhidas kapu épült. Ekkor készült a ma is látható árkádos folyosó a keleti palotarészen. A külső várfalat támasztópillérekkel erősítették meg.

Érdekesség, hogy az egri hősnek, Mekcsei Istvánnak Szunyogh Eszter volt a felesége. Mekcsei Eger sikeres védelme után lemondva tisztségéről 1553-ban a családjához indult Budetinbe, amikor Várkony faluban megölték.

1605. október 19-én Szúnyog Mózes és Pongrácz Dániel elcserélték budetini és óvári váraikat,  de mivel Pongrácznak Óvárra 11,600 forintot rá kellett volna fizetnie, ez a csere nem jött létre. 

A 16-17. század fordulóján a várkaput áthelyezték és új bejáratot alakítottak ki a palota déli részén.

1670 novemberében a Wesselényi-féle összeesküvébe belekeveredett Thököly István Árva várába zárkózott I. Lipót csapatai elől. Ghillány királyi tanácsos és kamarás felszólította Óvár, Budetin, Sztrecsény, Zsolnalitva és Vágbeszterce várainak urait és őrségét az ostromló sereghez való csatlakozásra. 1680-ban egy kisebb kuruc csapat pusztított Budetin környékén.

1683. szeptember 10-én Thököly Imre felsorolta az uralma alatt lévő várakat:  "Ennek az idén hozzánk hajlott darab földnek declaratiójá-ban, ha az iidő és alkalmatosság úgy hozná, megmondhatja, mennyi és micsoda várak deveniáltanak (a tizenhárom vár-megyékben levő várakon s várasokon kívül) iurisdictiónk alá, úgymint Létava, Budetin, Bicse, Ilava, Yág-Besztercze, Oroszlán-kő, Beczkó, Temetvén, Korlátkő, Berencs, Holics, Sasin. Eleskő, Detrekő, Jókő, Vereskő, Bazin vára, Szente, Galgócz, Tapolcsán, Gim.es, Keselőkő, Bajnócz, Snio vára, Sklabina, Liptó-Ujvár, Óvár, Lipcse, Yigles, Zólyom, Dobronyiva, Saskő, Revistye, Szent-Benedek, Hrusó, Léva, Szitnya, Bozók, Csábrágh. Kékkő, Gács, Ajnácskő; ezek és az egész föld veszedelemben forog, ha innen elmegyünk és a mi jelenlétünkkel az elalélt föld-népnek reménységet a megmaradásra nem nyujtunk." Egyes források szerint Thököly kurucai 1684-ben felgyújtották.

Bercsényi Miklós levelezése szerint 1701-ben őt Szunyogh Gáspár segítette a szökésében, de Szunyogh nem állt át a kurucok oldalára. Budetint ismeretlen időben megszállták a kurucok, és 1707-ben Rákóczi fiskusa Petrőczynek adta használatra. Szunyogh végül 1707 tavaszán tért Rákóczi hűségére.

1708 tavaszán II. Rákóczi Ferenc megbízta a francia De La Mothét a várak és tüzérségük felülvizsgálatával: "Budetin vára a Sziléziába vivő úton fekszik, s ezért bír fontossággal; formaszerü ostrom kiállására alig alkalmas. Másként - a faltörő ágyúkkal való támadástól eltekintve, - száz főnyi őrség megvédheti."

A vesztes trencséni csata után a kurucok helyzete egyre nehezebb lett a megyében. Trencsénymegye védelme Réthey János lovas és Thuróczy Gáspár gyalog ezredesekre volt bízva. Thuróczy azonban uyanúgy átállt a császi oldalra, mint korábban Ocskay. Thuróczy 50 hajdúja az árulás ellenére a társzekerekkel Budetin várába kívánt bevonulni, de Pálffy lovassága ezt megakadályozta. A várban ekkor 107 hajdú volt 4 ágyúval, 50 mázsa lőporral. A Budetin alá érkező Pálffy megadásra szólította fel a védőket, de azok fegyverrel válaszoltak. Erre Pálffy  a vár alá küldte Turóczy ezredest és Egermond alezredest,  teljesen körőlvette a várat és rövid lövetés után a védők szabad elvonulás mellett azt feladták. Szunyogh Gáspár Lengyelországba menekült, és engedélyt kért erre addíg, amíg a németek által lefoglalt budetíni uradalma a magyar fegyverek szerencséjével ismét kezére juthatna vissza. Ez viszont már nem történt meg.

1712-ben rendelték el többek között Budetin, Óvár, Litva erősségeinek „demolícióját”. Az nem ismert, hogy ez mennyben érintette a várat, egy 1775-ös térképen látható a vár és külsővár alaprajza (galéria). A 18. században a várat nagyban átalakították. A reneszánsz épületek egy részét elbontották és helyükön egy barokk palotát emeltek gazdasági épületekkel. A külső vár délnyugati részén egy L alakú,  kétszintes épületet hoztak létre. 1745-ben Szunyogh Antal kápolnát építtetett az észeknyugati bástyában, melyet Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának tiszteletére szenteltek fel.

Szunyogh VI. János 1798-as halála után leánya kezével Csáky Antal lett Budetin tulajdonosa. 1849 januárjában a budetini várkastélyt az osztrák csapatok  és a tót felkelők kifosztották és felgyújtották. Ekkor semmisült meg a Szunyogh levéltár. A várat csak 1870-ben állították helyre részlegesen, de a romos barokk palotarészhez nem nyúltak. A vár megmaradt részeit kaszárnyaként használták.

Budetin várát Lux Károly vezetésével 1912-ben kedték el felújítani. Ennek során a romos barokk palotarészt teljesen elbontották, csak a vár központi magját  rekonstruálták. A központi tornyot is részben átalakították. Az építkezések 1923-ra fejeződtek be. 1945 után a várat elvették utolsó tulajdonosától, Csáky Gézától, majd az 1950-es éveben ismét felújították. 1956 óta a várat a Vágmenti Múzeum használja. 

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor