Selmecbánya történelmi központjától délre álló dombon látható az Újvár, vagy másnéven Leány-vár. Építését a török veszély fokozódása miatt rendelte el a városi tanács. A Frauenberg dombon álló erődítményt Pietro Ferrabosco(?) olasz építész tervei alapján építették 1564 áprilisa és 1571 között. Fő feladata a város déli oldalának védelme volt, mert innen lehetett a török támadásokra számítani. Az építkezés költségét a város gazdag polgárai viselték, többek között Rössel Lőrinc és ennek leánya Borbála, a "leányvári boszorkány".
A hatszintes központi torony 15 x 11 méter alapterületű tömbjéhez annak déli és északi oldalán 6,3 méter átmérőjű tornyokat ragasztottak. A felvonóhidas bejárata a második szinten volt, ma is látni felette az 1564-es évszámot a város címerével. A földszintet keresztboltozatok tartották, amelyeket központi pillérek tartottak. A többi szint, kivéve a kisebb tornyok boltozatos szobáit, egyszerű famennyezettel rendelkeztek.
1680 körül a selmecbányai Újvár keleti és nyugati sarkait is megerősítik hengeres tornyokkal, így alakul ki a ma ismert erődítmény.
A Rákóczi-szabadságharc elején Ocskay szeptember 13-án megadásra szólította fel Selmecbányát, de az ottani polgárság ezt elutasította. 1703. szeptember 14-én a közeli Korpona meghódolt Rákóczi kurucainak, és még aznap 800 kuruc megjelent Selmec alatt. A város megadta magát is hűséget fogadott a fejedelemnek. Október végén viszont Leopold Schlick császári altábornagy az ellnetámadása során megverte Ocskayt és visszafoglalta Lévát. Ezután Korpona és Selmecbánya is megadta magát a császáriaknak, sőt a város még segédhadat is küldött a császáriak táborába. November 15-én a császáriak vereséget szenvedtek Károlyi és Bercsényi hadaitól a zólyomi csatában, Schlick Selmecbányán keresztül Bajmócra vonult vissza. A császáriak által kiürített város követséget küldött Becsényi zólyomi táborába és november 18-19-én ismét meghódoltak. Ennek a követségnek a tagja volt a későbbi történetíró, Bél Mátyás.
Bercsényi Miklós 1705. április 22-én Újvárból írt levelet a fejedelemnek.
A katasztrofális trencséni csata után a visszaszoruló kurucok 1708. szeptember 21-én elhagyták a várost. Október 25-én Löffelholtz császári tábornok megszállta Selmecbányát, és 500 gyalogot hagyott De Langlet ezredes alatt a védelmére. Ezeket részben az Újvárban helyezték el.
1711 után tűzfigyelő toronyként működött tovább, erre a kiállítása is emlékeztet. 1848-ban még 21 db ágyú volt az Újvárban. 1971-től múzeumnak ad otthont.
Cikk szerzője: Szöllősi Gábor
Források: Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet; Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története; Hidegkuti Konstantin: Selmecbánya és az Akadémia kronológiája a kezdetektől 1919-ig (2023); Bél Mátyás: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt. Selmecbánya Bél Mátyás leírásában;
A várhegy alatt közvetlenül fizetős parkoló. Az Újvár látogatása belépódíjas.
Szélesség: N - 48°27'20.9"
Hosszúság: E - 18°53'46.2"
