Dörgicse: Alsódörgicse templomrom

A mai Dörgicse falu eredetileg egy, majd a 12. század második felétől három különálló település volt: Kisdörgicse, Felsődörgicse és Alsódörgicse. Dörgicse a középkori okleveleben rendkívül sok név változatban fordul elő. Számos hamis oklevél is említi, de az első hiteles, Uros pannonhalmi apát kérésére kiállított 1211-es oklevélben Dercuche vagy Derkeychey néven. "További névalakok: Dzurgute Sancti Petri, 1251: Dergeehe, 1267: Derguche, 1269: Durguchey, Durguche, Dergeehe, 1284: Durguche, Durgechen. A XIII. században találkozunk első ízben Szentpéterdörgicse nevével, 1312-től ismeretes Feldergechey elnevezése is. 1333-ban szó van Okolydergecheyről, és egy évvel később a pápai tizedjegyzékben Hokuli Dergethe, Sag Dergethe, Fired Dergethe szerepel. Az eddig említett adatok alapján elfogadhatjuk Erdélyi László feltevését, hogy a három Dörgicse először egy település volt [...] A három falunév közül leginkább Felsődörgiese azonosítható mindvégig, míg Alsó- és Kisdörgicse egykori nevei gyakran felcserélődnek, nem kifejezetten helyi vonatkozású összeírásokban." - Éry, Krámer, Szentléleky.

Okleveles adatok alapján Alsódörgicse kegyurai a fehérvári őrkanonokok volt. 1334-ben a pápai tizedjegyzékben mindhárom Dörgicse szerepel: Hokuli-Dergethe papja Balázs 55 kis dénárt, Sag-Dergethe papja  Péter 30 kis dénárt, Fired-Dergethe papja János 50 kis dénárt fizetett.  A káptalan 1335-ben is Balázs papot nevezi dergeche-i káplánjának, tehát Hokuli-Dergethe lehett Alsódörgicse.  1420 körül Tamás nevű papját említik.  A 15. század elején a templomot körítőfallal vették körbe.  A templomot a 16. századtól a helyi evangélikusok használták, csak 1754-ben vette vissza a veszprémi püspökség katonai segédlettel. Míg Felsődörgicse úgy ahogy átvészelte a török időket, Alsódörgicse a 16. század végére elnéptelenedett.  Mivel nem voltak katolikus hívek, az üres templom hamarosan romos lett.  A romos templomot Padányi Bíró Márton püspök helyreállította, az 1778-ban felvett egyházlátogatás alkalmával még működőképes, de 1816-ban már romos volt. 

Rómer Flóris 1859-ben látogatta meg a templomromot: "...Visszatérvén az alsó-dörgicsei román templomhoz: mondhatom miszerént ezen díszes és nagyszerű egyházból épen csak annyi áll, hogy időszakát melyben épült, faragványaiból mintegy hozzávetőleg meghatározhatjuk. A hajó hossza lehetett 7°, széle 6° - a szentély hossza 10°, széle tán 4° - magasságát mintegy 10 ölnyire becsültem. A torony nyugoton állt, és két - alul 2 ölnyire előnyúló - támmal erősített; az egyenesen elvágott szentélynek két szöglete is harántos támfalakkal bír. A nyugoti fal fölül három kettős ablakot tüntet elő . . . a harmadik már le van tördelve. A középső ablak alatt egy körívű kisebbel bír. Nem mindennapi látvány azon több négyszögölnyi területű roppant faldarab, mely a torony oldala mellett fekszik, s  mely egy egészen ép ablakot foglal magában." 

1907-ben Dr. Békefi Remig A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban c. munkájában megjegyzi, hogy a templom belseje festett volt, "sőt a torony nyugati falának külsején is festett emberi alak nyomait látjuk".  Rómer Flóris erről a falképről azt írta, hogy Szt. Kristófot ábrázolta.

Régészeti feltárását 1967-1968-ban Éri István régész vezette, a helyreállítást Koppány Tibor építészmérnök tervezte. A 2000-es évek elején állagvédelmi munkák voltak a romokon.

A Boldogasszony templom a község felett keletről emelkedő domboldalon, fallal körülvett, egyhajós templom volt, egyenes záródású szentéllyel; a hajó nyugati felében két pilléren két, egymás feletti háromívű karzattal és efelett a ma is álló toronnyal. Északi oldalán a sekrestye alapfalai az 1967-68-ban végzett feltárás eredményei nyomán láthatók. Tornya teljes magasságában, de részben kiegészítve magasodik támpillérekkel erősített nyugati homlokzatán legfelül két román stílusú ikerablakkal, a harmadik téglából kiegészített nyílásával. A templomrom déli körítőfalához kívül a középkori plébániaépület és annak melléképületei csatlakoznak, amelyek romjait a templommal egyidejűleg tártak fel és konzerváltak.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor