Márkusfalva kastély

A szepességi Márkusfalván a Máriássy vár és Szent Mihály templom mellett a Máriássy-kastély idézi a település gazdag történelmét.

Az eredetileg reneszánsz várkastélyt Máriássy Ferenc építette 1643-ban a vártól pár szát méterre, az akkor még Csépánfalva településen. Az épület elrendezése a sarkain a négy lőréses saroktoronnyal követte a közeli vár elrendezését. Az épülethez padlás is tartozott, a homlokzatokat ritmikusan kőablakok tagolták. A kapu nyílásai egy felvonóhídra, a közeli folyó pedig egy vizesárokra utalnak. Az eredeti reneszánsz elrendezés máig megmaradt a hallban egy központi lépcsővel, a szobákban pedig gazdag stukkódíszítésű lunettás boltozatokkal. Froelich Dávid egy 1648-ban kiadott művében megemlíti az új márkusfalvi kastélyt is, amelynek több tulajdonosa van, de a Máriássy családból: "Castellum Marcivillanum in Sepusio ad plures dominos unius tamen familiae Mariassianae spectat". Az építtető dédunokája, (VII.) Ferenc (1706–1756) idejében az 1734-es leltárban részleges romként szerepel.

1745-ben új épületeket építettek a kúria területén, és felújítottak két tágas melléképületet is, amelyek a kúria oldalain helyezkedtek el, ezzel lezárva a telket.  Máriássy Farkas 1772 és 1780 között a kor szellemének megfelelően rokokó stílusúvá alakítatta át, így elveszítve erődített jellegét (erre már csak néhány kulcsluk lőrés emlékeztet a saroktornyokon). A korábbi kapu elé egy fedett bejárót építettek, felette szobával. Az ablakokat megnagyobbították és stukkó díszítést kaptak, feléjük ablaksort festettek, egy további emelet látszatát keltve.  A romantika korából származik például a Csáky-ülésterem bútorzata. Máig fennmaradt a kastély eredeti felosztása, gazdag stukkós boltívekkel és ornamentumokkal.

1778-ban kezdték meg a kastély mögötti kertben az un. Dardanellák nyárilak építését (eredetileg Babilonnak nevezték), aminek oka II. József császár közelgő látogatása volt.  Máriássy Farkas elsősorban a rokokó-reneszánsz kastély reprezentatív tereinek hiányát akarta pótolni vele. Egy központi részt építettek egy díszteremmel, amelynek falait antik és mitológiai motívumokat ábrázoló freskók borították. II. József látogatása végül elmaradt, ezért az építési munkálatok félbeszakadtak. A kastély oldalszárnyait csak az 1970-es években, a műemléki restaurálás során építették hozzá. 

Máriássy Farkas utódai eladósodtak, a kastély részben idegenekhez, részben a Máriássy család másik ágához került zálogban. Az épületek leromlottak, és amikor Máriássy (VIII) Ferenc 1870-ben újra egyesítette az ingatlanokat,  a család valószínűleg már csak a keleti melléképületet foglalta el, a hideg és nyirkos kastélyt már nem. 

1912-ben a Vasárnapi Újág részletesen leírta a kastély berendezését: "...A vár mellett egész sora áll a faluban a Máriássy-családtagok kúriáinak. Ezek közt a legérdekesebb a XVI. században épült s később barokk-stilusban átalakított várkastély, melyet mostani tulajdonosa, Máriássy Ödön kamarás stilszerüleg renováltat. A kastélytól jobbra eső szárnyépületben van a család értékes műkincseinek gyűjteménye, csupa családi vonatkozású tárgyakkal, melyek azt a gyűjteményt kiválóan érdekessé teszik. Itt van a könyvtárszoba, tele bibliográfiái ritkaságokkal: az ősök kulturális hajlamainak bizonysága. Egy terem iparművészeti tárgyakkal van tele, köztük néhány nagyon érdekes tárgy: két augsburgi ezüst serleg, melyeket keresztelőkre használtak, a nagyobbikat a fiúk, a kisebbiket a leányok keresztelésére, – továbbá szép kancsók, kupák, becses porczellán és üvegholmik. Egy teremben gazdag sorozatát találni a régi bútoroknak, a milyenek különben a kastély majd minden részében vannak. Néhány ezek közül történelmi nevezetességű, mint pl. Thököly István virágos nyomású két bőrszéke. A régi családi képek hosszú sora tekint le a falakról, a Máriássy s a velük rokon Wesselényi, Bánffy, Szirmay családok férfi és nőtagjai. A nagy női szalonban régi legyezők és hímzések díszítik a falakat. A régiség hangulata tölti el a kastélynak úgyszólván minden zugát".

Máriássy Ferenc fia, II. Ödön (1869 – 1948), a család utolsó tulajdonosa a Műemléki Bizottság segítségével 1912–1913-ban, majd Csehszlovákia megalakulása után állami támogatással 1927–1929-ben javíttatta a rossz állapotban lévő épületeket. A javítások főként a beázó tetőre, a padlásra és a homlokzatokra összpontosultak. A pénzhiány végül Ödöntt arra kényszerítette, hogy eladja a kastélyt, és 1933-ban a család végleg Mádra, Magyarországra költözött. Az új tulajdonos a Wieland család lett, de 1950-ben elkobozták tőlük.

Az épületek 1984 és 1994 közötti restaurálása után a kúriában történelmi bútorok kiállítását rendezték be, amelyet Kelet-Szlovákia más épületeiből származó gyűjteményekkel egészítettek ki. A kiállítás a bútorművészet és a lakberendezési kiegészítők fejlődését és tipikus ábrázolását mutatja be a 17. századtól a 20. század elejéig. A Dardanely nyári ház ad otthont az Iglói Szepesi Múzeum billentyűs hangszereinek kiállításának. A kiállítást 1983-ban helyezték el itt, és ez az egyetlen ilyen jellegű kiállítás Szlovákiában. A nyári ház gyönyörű, lenyűgöző freskókkal díszített reprezentatív terme koncertteremként szolgál.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor