Selmecbánya: Szent Katalin templom

Selmecbányát a 15. század közepén két súlyos csapás is érte. 1442-ben az I.Ulászló párti Rozgonyi Simon egri érsek rajtaütött az Erzsébet özvegy királyné pártján álló selmecieken, kifosztotta és felgyújtotta a várost, amely csaknem teljesen leégett. Selmec  kiváltságait tartalmazó oklevelek is megsemmisültek. A következő évben óriási földrengés változtatta romhalmazzá a várost. Szükség volt a romos templomok helytett szakrális épületre, ezért 1444-ben kis kápolnát építettek az alsóvárosban, amit Alexandriai Szent Katalinról neveztek el.

Ezt a kápolnát lebontva a városháza közelében építették a későgótikus Alexandriai Szent Katalin templomot 1488 és 1491 között, valószínűleg Beatrix királyné segítségével. Az elkészült templomot 1500. november 16-án szentelte fel Gergely püspök, az esztergomi érsekség vikáriusa. Ennek nyoma a templom falán látható 12 felszentelési kereszt, amelyek azokat a helyeket mutatják, ahol a templomot szent krizmával kenték fel. A templom az elszámolások szerint ekkor még nem volt teljesen kész, a tornyát csak 1505-ben emelték, s ugyanekkor került sor az orgonakarzat építésére. 1507-ben a kápolnák boltozása még nem volt készen, s orgonát és harangot is csak ebben az évben készítettek. Az MS mester alkotta főoltár valószínűleg 1500 és 1507 között készült, a templom felszentelése és végleges befejezése között. A monumentális főoltár ma már nem áll, csak 7 táblaképe ismert, amely jelenleg a Szépművészeti Múzeumban látható. 

1555-ben egy nyugati reneszánsz előcsarnokot építettek a templomhoz. A templom előcsarnokból nyíló bejáratát egy kőportál díszíti, amely a templom főbejárata volt az előcsarnok megépítéséig. E portál felett egy három címerrel ellátott festmény látható - a magyar címer, Selmecbánya város címere, és közöttük lent az épület fő adományozójának, Paulus Rubigallusnak egy kisebb címere. A felső részen az 1555-ös évszám látható, amikor a templom plébániatemplommá vált, mivel az egykori Szűz Mária plébániatemplomot a török veszély miatt erődítménnyé, az Öregvárrá építették át.

1580 és 1672 között a templom az evangélikusoké volt. Ebben az időszakban egy fa galériát építettek a templom teljes hajója mentén a csúcsívek felett. 1658-tól a prédikátor miatt szláv templomnak is nevezték.  1662-ben kisebb renováláson esett át, majd1672-ben az ellenreformációkor visszakerült a katolikusok kezébe. Az oldalsó karzatokat eltávolították, és a homlokzati előcsarnokhoz egy toldalékot építettek.

1692-ben a templom a jezsuitáké lett, akik a templom belsejét részben barokk stílusban alakították át.  Ennek emléke az 1727-ből származó barokk, oszlopos főoltár és szószék. Az oltáron Johann Georg D. Grossmair tiroli mester festménye látható, amely Alexandriai Szent Katalin eljegyzését Szűz Máriával és a Kisjézussal ábrázolja. A toldásban az Atyaisten kisebb festménye látható. Az oldalsó konzolokon balra Szent Borbála, jobbra pedig Szent Margit szobra látható. Anton Schmidt a Szent Katalin templom számára festménysorozatot készített, amelyek tematikusan kapcsolódtak a liturgikus év évszakaihoz. A festményeket a főoltáron helyezték el egy fátyolos oltárkép előtt. Ezek közül a Jézus születését ábrázoló festmény maradt fenn a templomban. A templom további fennmaradt barokk emlékei: Szent Lúcia szobra, Szent Erzsébet képe, Keresztelő Szent János képe kisfiúként, Jézus keresztre feszítését ábrázoló kép. 1776-ban a szentély külső oldalán, két tartópillér között megépítették a  barokk Nepomuki Szent János kápolnát.  A városlakók és Selmecbánya városának adományaival épült, különösen Barbara de Keyling támogatásával.

A 19. század végén a templom belsejét felújították. A főoltár kivételével az összes barokk oltárt helyi vagy tiroli műhelyekből származó neogótikus faoltárokra cserélték. Ebből az időszakból származik a Szent Anna és a kisdedet ábrázoló szoborcsoport is, amelyet a tiroli faragó, Ferdinand Stuflesser St. Ulrichból készített. A templom déli falán található, a Madonna-szoborral szemben. Az ebből a korszakból származó festmények közül a Gyümölcsoltó Boldogasszony és a Betlehem festmény maradt fenn. 1900-ban épült a jelenlegi két egymás felett álló kórus, valamint egy új, neogótikus építészetű orgona a Rieger fivérek budapesti császári-királyi orgonaműhelyéből. A szentély színes ablakai 1894-ből, az oldalkápolnák színes ólomüveg ablakai pedig 1907-ből származnak, amelyeken magyarul fel van tüntetve az adományozók neve.

Divald Kornél a 20. század elején írta a Szent Katalin templomról: "Egyhajós, csúcsíves stílű épület 1500-ból, négyszakaszos hálóbolttal és háromoldalú apszissal s három, illetve a északi oldalon két nagy ablakos, csúcsíves boltozatú kápolnával. Északi kapu előcsarnoka hálóboltozatos, külső falán csúcsíves ablak s újabb ajtó, belső falában nagy csúcsíves ajtónyílás, hornyolt ívbélletében naturalisztikus lombokból alakított mennyezetes gyámkövek, amelyeken hajdan négy szobor volt. A nyugati kapu előtt későbbi előcsarnok, a kapu négyszögletes csúcsíves ajtókeretének ívmezőjében vászonra festve a magyar címer s a város címere s egy P. R. monogramos címer és 1555. évszám. Orgonakarzat két nyolcszögletes pilléren s három keresztboltozaton nyugszik. A hajóboltozat gerinceit tartó gyámkövek alakosak s címert és egyéb emblémákat tartó angyalokat ábrázolnak. A sekrestye ajtaja csúcsíves kori, kerete legallyazott ágakat ábrázol. A sekrestye maga új. Az északi kapu előcsarnokában: 1. Almárium, fa, két ajtószárnyán vésett domborművű szalagindás ékítményekkel 1507-ből. E fölött: 2. Feszület, fa, Krisztus corpusa természetfölötti nagyságú, XVI. század. Ujabban átfestve. 3. Madonnaszobor, fa, a hajó északi falán, új konzolon, XVI. század, 222 cm magas. A régi főoltárról való. Újonnan átfestve. Mária a holdsatlóján áll, pompásan redőzött ruhában, melyet két angyal tart. 4. Főoltár 1727-ből, fa, barokk, oszlopos portál alakú. 5. Keresztkút, kő, bravúrosan faragott, csavart, gally alakú és fiálés díszítéssel. XVI. század, 110 cm magas. A szentélyben egy gyertyatartó angyal fején: 6. Korona, ezüst, vertes áttört művű, egy XVIII. századbeli Madonna-szoborról való, csonka. A főoltár mögötti szekrényben: 7. Korona, ezüst, türkizekkel díszítve. Egy Madonna-szobor Jézus alakjáról való, XVIII. század. A sekrestyében: 8. Hat db ezüst gyertyatartó, rokokó. 9. Két ezüst gyertyatartó, barokk, kicsiny. 10. Füstölő, copf stílű, ezüst. 11. Kehely, copf stílű, ezüst. 12. Három ostensorium, rokokó, aranyozott réz. 13. Kehely, rokokó, aranyozott réz. 14. Két sima ezüstkehely, XVIII. század. A nyugati kapu melletti lomtárban XVIII. századbeli festmények s az orgonakarzaton XVIII. századbeli aranyozott oltárfaragványok és szobrok."

A Szent Katalin templomot 1851-ben, 1887-ben, 1905-ben, és legutőbb legutóbb az 1980-as években is felújították. Ekkor bukkantak rá a templomban az Utolsó ítélet  kb. 98 m2-es kompozíciójára, amely rendkívüli értékének és egyedi koncepciójának köszönhetően az európai késő gótikus falfestmények legkiemelkedőbb alkotásai közé tartozik. 

2013-ban dendrokronológiai vizsgálatot végeztek a templom főhajója feletti rácsozaton. A kutatás megállapította, hogy a rácsfa eredete 1655-re nyúlik vissza, így ez a környék egyik legrégebben fennmaradt rácsozata.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor