Vágsziklás erődített kolostor (Skalka)

Szent István királyunk uralkodásának idején a lengyel származású Szent Zoerard/András a Nyitra melletti Zoborhegyi apátság tagjaként Fülöp apát engedélyével elhagyva a monostort remete lett először a Zobor hegyen, majd a Vág völgye feletti barlangabn, Vágszikláson. 1010 vagy 1030 körül halt meg. Zoerard/Andrást többször meglátogatta a vágsziklási barlangjában tanítványa, Benedek. Mesterének halála után Benedek beköltözött a barlangba, ahol rablók támadták meg és megölték. Testét a Vág folyóba dobták, ahol később egy sas jelzése alapján találták meg. Zoerard/András és Benedek holttestét a nyitrai Szent Emmerám székesegyházban temették el és szentté avatták őket 1083-ban. Ők lettek a Magyar királyság első kanonizált szentjei. Legendájukat Boldog Mór pécsi püspök írta meg.

1224-ben Jakab nyitrai püspök ("Iacobus, Dei gratia, Nitriensis Episcopus") bencés apátságot alapított a Szkalka remetebarlang ("et in spelunca, quae vulgo Szkalka dicitur ") közelében.

1238-ban IV. Béla "monasterio de Szkalka"-nak adta Geszte birtok ("Terra Gezte") egy részét.

IV. Béla oklevele szerint 1241-ben a muhi csatából sebesülten megmenekült Szoboszló fia Bogomér trencséni ispán ("alig menekült meg a gonosz tatár nép karmaiból") megvédi a várat Bajdár Morvaország felől betörő tatáraival szemben. A harcok során valószínűleg a közeli monostort kifoszthatták a tatárok.

1318. márc. 3-án János nyitrai püspök Kalocsán lejegyeztette a kiközösített [Csák] Máté volt nádor bűneit: elfoglalta Nyitra püspöki várost, javait elvitte, a kanonokok házaival együtt az egész várost felégette, falait és tornyait lerontatta, ezzel 2 ezer márka kárt okozott. Ez után hosszasan sorolja a püspökség területének kifosztását. Az iratban szerepel a skalai kolostor és apátja is: "Dénes Zucchan-i [Szucsány] várnagy elfoglalta a Scala-i ...... felét, elvitte egy Scala-i püspöki jobbágy 2 lovát..." István Scala-i apátot a püspök kiközösítette, mivel a kiközösített [Csák] Máténak bizonytalan helyen kiszolgáltatta [az egyházi szentségeket] és ma is ezt teszi, védi, támogatja [Mátét], és buzdítja a püspök ellen. A püspök oklevele szerint a nyitrai vár felégetésekor Szt. Zoerardus és Benedek vértanúk testei elhamvadtak.

A 13.-14. század fordulója körüli építkezések során a barlang bejáratát a ma is látható gótikus ajtókerettel látták el.

1328. máj. 3-án I. Károly Basan testvérnek, a Scala-i Szt. Benedek vértanú-egyház apátjának a kérésére és oklevélbemutatása alapján új és autentikus kettős pecsétje alatt privilegiálisan átírva megerősíti egyrészt [IV.] Béla királynak azt az 1238. jún. 23-án kiadott privilégiumát, amely révén a Scala-i monostor adományba kapta a Trencsén megyei Geztee birtok egykor hospesek lakta darabját, másrészt pedig Paskasius nyitrai püspöknek azt az 1297-ben kelt privilegiális oklevelét, amely átírva magában foglalta Jakab nyitrai püspök 1224. évi keletű privilégiumát a Scala-i apátság javadalmakkal történt ellátásáról, Wyezd birtoknak, Nitra-i szőlőknek és szőlőműveseknek, továbbá tizedrészesedésnek a monostor tulajdonába bocsátásáról, és amely 1297. évi oklevél egy olyan kiegészítést is tartalmazott, miszerint a nevezett Jakab püspök utóbb elcserélte a püspöksége tizedeiből a monostor javára átengedett részt az apátság népeinek tizedéért.

1342. febr. 18-án Geruasius fia Péter pápai tizedszedő az elrendelt hatévi tized fejében átvett a nyitrai egyházmegyei Scala-i apáttól a hat évre a monostor bevételeiből 8 bécsi dénár pensa-t. 1348-ban Syffridus a Scala-i Szt. Benedek-egyház apátja.

Egy 1415-ös perirat szerint a Scala-i Szt. Benedek-monostor apátja János volt és említés esik Mátyás fráterről is.

1421-ben huszita támadás érte az apátságot (* más forrás szerint ez inkább 1426-ban volt). A huszita háborúk alatt többször is dúlások voltak Trencsén környékén.

1457-ben Szulyói Imre volt a szkalkai apát.

Szkalka bencés apátságának 1508. évi vizitációja során a rendi vizitátorok apát nélkül találták. Összesen két szerzetes, egy bencés és egy cisztercita lakta, az apátság jövedelmeit egy világi pap élvezte (Rosoni Mihály). Az apátságnak ekkor még öt falu birtoka volt. A vizitáció 2 szakállas puskát is említ, ez talán egy minimális erődítettségre utal. Ebben az évben Podmaniczky János nyitrai püspök a trencsénmegyei bor- és gabonadézsma negyedét átadta az apátságnak.

A nyitrai káptalan 1519. márc. 31-i oklevele szerint Elek szkalkai apát ("Alexi us abbas de Zkalka") hatalmaskodást követett el Podmaniczky Mihálynak Boleso nevű birtokán.

Katzianer 1528-ban elfoglalta a Szapolyai János tulajdonában lévő Trencsén várát. Az ostrom során elkergette a vágsziklási kolostor bencés szerzeteseit is. Még ebben az évben a kegyúri jogot I. Ferdinánd Podmaniczky püspöknek adta (ő koronázta meg). 1553-ban Thurzó Ferenc volt a kegyúri jogok gyakorlója. Pálffy Mátyás pannonhalmi főapát a 16. század közepén sikertelenül próbálta meg visszaszerezni Szkalkát.

A szerzetesek által elhagyott kolostort valószínűleg a 16. század második felében erődítésekkel látták el.

1644-ben Trencsénben Püsky János nyitrai püspök jezsuita collegiumot alapított. 1645-ben a szkalkai apátság romos épületeit is nekik adományozta. Ők felújították a kolostort, a mellette lévő épületeket és nyaralónak használták azokat.

A jezsuiták rendjét XIV. Kelemen pápa 1773-ban feloszlatta, ezt pedig Mária Terézia Magyarországon is kihirdette és a Magyar Kamara hatáskörébe utalta a felszámolt rendházak ingó és ingatlan javainak kezelését.

1780. jún. 20-án a Magyar Közokt. Minisztérium az állami katolikus iskolák fenntartására létrehozott tanulmányi alap rendelkezésére bocsátotta az épületeket.

Mednyánszky Alajos 1824-ben a Vág menti utazása során már részlegesen romosnak írta le: "Száznyolcvan lépcsőfokból álló grádicson kell felkapaszkodnunk, hogy a sziklába vájt kapun át beléphessünk a kicsi, lejtős udvarba. A jobb felől magasodó épület, amelyben még két évtizeddel ezelőtt a kincstári haszonbérlő lakott, de azóta elhanyagoltan áll, és annyira tönkrement, mintha három emberöltő óta csakis a forgószél garázdálkodnék a visszhangos szobákban..."

1852-53-ban a trencséni apát restauráltatta a kolostor épületeit.

Divald Kornél művészettörténész leírása az 1900-as évek elejéről: "MONOSTORROM: A hagyomány szerint Szent Benedek és Zoerard remetéskedésének színhelyén 1224-ben alapított bencés apátságnak a XVII. században gyökeresen átépített, 1773-tól elhagyott romjai, az előbb említett templomromtól 1 km-re a sziklás hegyoldalban a barlanghoz építve. A romok XVII. századbeli, négyszögletes udvart körülzáró épületek maradványai. Az udvar déli oldala sziklafal, amelynek sziklába vájt folyosójába csúcsíves kori, hornyolt, keretében pálcával tagolt ajtó vezet. A folyosó újabb kori kápolnába nyílik, mely utóbbi hármas kápolna, vagyis egymás alatt három helyiségből áll. A legfelsőben csúcsíves ablakok vannak, XVII. századbeli fából faragott oltárának keretében új olajfestmény, Szent Zoerard vértanúságát ábrázolja, kétfelől a kápolna sarkaiban egy-egy XVII. századbeli kariatida angyal áll, fából faragott, akantusz cikornyák közt álló alakok fából. A legfelső kápolnából hosszú sziklafolyosó vezet a hegybe, ennek végében Szent Benedek vértanú kőből faragott ülő szobra a XVII. századból. A középső kápolnába a felsőből lépcső vezet le, ez négyszögletes, dongaboltos kamra, félköríves ablakokkal. A legalsó kápolna dongaboltos, a déli oldalában kis barlanggal, ebben Krisztus holtteste, XVIII. századbeli fafaragvány. A monostorrom nyugati oldalának külső sarkán harangtorony, újabb haranggal. "