Zrínyi-Újvár

Zrínyi-Újvár

A vár rövid története

"Zrínyi-Újvárunkat és erősségünket puszta helyen, nagy munkával és a magunk verejtékével is, fáradozásokkal és megszámlálhatatlan költséggel alapjaiból építettük fel."

1660. május 22-én II. Rákóczi György erdélyi fejedelem halálos sebet kapott a törökök ellen vívott szászfenesi csatában. A porta által kinevezett fejedelmet, Barcsay Ákost Kemény János félretéve magát választatta meg fejedelemmé 1661-ben, ezáltal kivívva a Porta haragját. Kemény I. Lipóttól kért segítséget, aki Montecuccolit küldte Erdélybe. Ez a segélyhad az előkészítetlen hadjáratban teljesen széthullott, Montecuccoli kénytelen volt visszavonulni, ezáltal magára hagyva Keményt, aki Nagyszöllősnél csatát vesztett Apafi Mihály és Kücsük Mehmed jenői bég egyesített seregeitől. Ez volt a politikai és hadi helyzet, melyben Zrínyi Miklós a békét megszegve Zrínyi-Újvár építésébe fogott a Mura bal partján, már török területen. Zrínyi ezen lépése, és a császári sereg Erdély ügyeibe való beavatkozása vezetett el az 1663-64-es török háborúhoz.

Zrínyi 1661. június 14-én szállta meg katonáival a területet és kezdett hozzá a vár építéséhez, amit von Wassenhoven németalföldi hadmérnök tervezett. "Zrínyi Miklós gróf úr a Murán túl, az ellenség földjén állást foglalt és azt elkezdte megerősíteni, ami viszont alkalmatlan időben okozhat háborút [továbbá jelentették], hogy a törökök már erősen gyülekeznek, hogy őt [Zrínyit] arról a helyről elűzzék, [ezért] ő [Zrínyi] is segítséget kér" - írta az eseményről von Leslie vend főkapitány. Zrínyi-Újvár, amely a légrádi szőlőhegy északi végén épült, nem igazi vár volt, hanem egy megerődített hídfőállás, amely a Mura felé nyitott volt. Zrínyi a földrajzi környezet nyújtotta előnyöket a lehető legnagyobb mértékben kihasználta a vár építése során. Ahogy Domonkos György megállapította: "Az ostromábrázolások határozottan mutatják, hogy észak és nyugat felől a Mura folyó, északkelet felől a Kanizsa-patak mocsaras völgye, kelet felől pedig a felduzzasztott Visszafolyó-patak elmocsarasított medre védte".

Zrínyi 1661. július 5-én a Haditanácsnak írt levelében hét pontban foglalta össze a vár építésének indokait:

  • 1. A Dráva megrongálta Légrádot
  • 2. Légrádból az itteni átkelő nem lőhető be, innen jól belátható a terep Légrádtól Kotoribáig
  • 3. A Légrád - Kotoriba közti őrhelyeket nem tudja fizetni, a katonák távozni akarnak
  • 4. Innen sakkban lehet tartani a törököket
  • 5. Háború esetén Zrínyi-Újvárat bázisul használva innen lehet támadni Segesdet, Berzencét, Kanizsát, Szigetvárt
  • 6. Kanizsát innen el lehet szigetelni az utánpótlásától
  • 7. Muraköz védelme megerősödik

A vár építése még 1662-63-ban is tartott. Pl. a Zrínyi-árok nevű műszaki zárelem építése 1662. április elején fejeződött be. Ez a Kanizsa-patakot kötötte össze a Murával, így egy mocsaras, nehezen járható területet hozva létre. A terep adottságai és a kiépített műszaki elemek miatt az ostromlók egy szűk, kb. 250 méter széles sávon, csak frontálisan tudták támadni az erősséget, a dél–délnyugat felé húzódó, némileg magasabban levő dombgerinc felől. Ezt a harctéri kutatás leletei is bizonyították.

1662 nyarán Jacob von Holst hadmérnök ezredes az Udvari Haditanács parancsára felmérte az erődítést. Sajnos a jelentése nem maradt fenn.

1663-ban Wesselényi nádor írta egy levelében: "Ali basának erős, haragos parancsolatban meghagyta volna a Török császár, kivervén a németet Erdélyből, menjen által, Magyarországot rabolja, és szállja meg Zrínyi várát."

Zrínyi 1663 november 27-én, egész napos harcban szétvert egy, a Murán átkelést megkísérlő török csapatot. Ezt a csatát jeleníti meg egy ismeretlen mester műve (galéria).

1664 januárjában Zrínyi-Újváron egyesült a téli hadjáratra induló csapatok egy része, innen indultak meg Berzence bevételére.

Zrínyi és Hohenlohe sikeres téli hadjárata után az elégtelen erőforrások és a közelgő török felmentőhad miatt Kanizsa ostroma kudarcba fulladt, a jelentősen meggyengült keresztény csapatok júl. 2-án visszavonultak Zrínyi-Újvárhoz. Esterházy Pál Mars Hungaricusában így írta le az eseményt: "Látva tehát a mieink futását, a nagyvezír örömmel lép be Kanizsa várába, vigaszt nyújt az ostromlottaknak, majd a várőrség ujjászervezése után nem sokat időzve, bősz dühében úgy határoz, hogy a pogány sereggel Zrínyit támadja meg mint az őket ért kár okozóját. Nem is késlekedik, s a harmadik napon táborával megközelíti Zrínyi-Újvárat. Zrínyi szembeszáll vele, s kisebb csatározások után, a töröknek súlyos károkat okozva, éjszakára visszatér a várába és Hollachot, Strozzit buzdítja, hogy táborukat helyezzék az ellenség és a vár közé; de semmit sem ért el." Zrínyi eredetileg nem a Mura mögött kívánt állástfoglalni, hanem a vár ágyúinak védelmében a bal parton.

Johann Christian Gäller császári megbízott jelentése szerint tudjuk, hogy a török fősereg közeledte miatt már május 29-én kiürítették és felgyújtották Babócsát, 30-án pedig Berzencét. A keresztény seregnek a morálja is megcsappant, Zrínyi és Hohenlohe viszonya elmérgesedett. I. Lipót Montecuccolit nevezte ki főparancsnokká, akit sürgősen Zrínyi-Újvár alá rendelt. Montecuccoli jún. 15-én érkezett meg a táborba és azonnal átvette a főparancsnokságot.

Az ostrom

"...ez egy nagyon gyenge hely volt, amely a hegy emelkedője felett helyezkedett el, a folyó felé. Összesen két kicsiny földbástyája és két nagyon szűk ollója volt, azok is földből, amelyeket vastag, összeláncolt gerendák tartottak. Továbbá az árok tövében teljesen körbe volt véve paliszáddal, amelyben [ti. az árokban] a kurtina előtt egy ravelin volt. A folyó felől nem zárta le más, csak egy paliszád és kicsit lejjebb egy másik, amely a hidat védte. Ez utóbbi bárkákból állt, a végében egy redoute-tal, amelyben körülbelül 50 gyalogos fért el. A vár kerülete nem volt több mint 300 lépés, de bent sem volt több a védekezésre, mint körülbelül 300 ember. Az összes hadmérnök, aki látta és az összes katonai vezető, aki megfigyelte, a közvéleménnyel ellentétben azon a véleményen volt, hogy a vár nem felel meg arra, hogy egy formális ostromnak ellenálljon, de még egy nagyobb ellenséges rohamnak sem tudna ellenállni, ha elvinnék mellőle a sereget, amely megtarthatná.". - Priorato gróf

A nagyvezér seregével június 5-én érkezett meg Zrínyi-Újvár alá, ahol felállítva az ütegeket a magaslatokról megkezdte a vár és a Mura túlpartján levő keresztény tábor ágyúzását. A janicsárok június 8-ról 9-re virradó éjszaka, a várdombot észak felől megkerülve megkíséreltek átkelni a Mura szigetére és ott beásni magukat. Strozzi tábornok ezt megakadályozta, majd a szigeten is sáncot építettek. Esterházy írása szerint maga Strozzi is elesik a harcban.

Küprili különlegesen nagy tűzerőt vonultatott fel a vár lövetésére. Jún 10-én megkezték a közelítő árkok ásást, miközben lőtték a várat. Zrínyi közben lecsapott a takarmányt szállító oszlopukra. Jún 12-én a védők sikeresen aláaknáztak és robbantottak fel török állásokat. 15-én érkezett meg Montecuccoli 8 ezreddel erősítéssel, akinek a vezetésével a haditanács arról tárgyalt, hogy hogyan tudják legtovább megtartani a várat, illetve annak aláaknázását, ha a védelem lehetetlenné válik. Megszervezte a védők naponkénti váltását, pihentetését. Az erődben egy későbbi híradás szerint 1200 fő állomásozott, és ugyanennyi készenlétben várakozott, hogy támogassa őket.

Közben mind a török sereg, mind a keresztény sereg létszáma nőtt a beérkező erősítésektől. Zrínyi javaslatára jún. 22-én a keresztények nagy erejű támadást kezdeményeztek volna az ostromlók ellen, de a tervet egy átszökött muskétás elárulta, így annak végrehajtása elmaradt. 23-án a védők a ravellin előtti török árkokat felrobbantották. Pár nappal ez után a vár legnagyobb bástyáján robbanás volt, sok védő meghalt. A jún. 26-i jelentések szerint a török árkok már csak 15 lépésre voltak a falaktól, amelyeket öt üteg folyamatosan lőtt. Zrínyi június 27-i levele szerint a ravelint a törökök már elfoglalták.

Június 27-én a törökök nagyerejű rohamát a védők ekkor még súlyos vérveszteség árán visszaverték. Június 28-án azonban a vár parancsnoka, Tasso alezredes levelet írt Montecuccolinak, és jelentette, hogy a vár immár tarthatatlan. Június 29-én már a vár feladásának előkészületei zajlottak: elvitték az ágyúkat, és lőporral töltötték fel a török ostromművek alá korábban fúrt aknákat. Másnap reggel Montecuccoli és Sparr megszemlélték a várat, miközben a törökök újabb aknát robbantottak a déli bástya csúcsánál, majd befészkelték magukat a keletkezett résbe. Montecuccoli elrendelte a vár kiürítését és felrobbantását, azonban a törökök látva, hogy nincsenek már ágyúk a falakon, hirtelen betörtek a várba, ahol hatalmas zűrzavar támadt a védők között. A menekülők alatt a hajóhíd leszakadt, és sokan vízbe fúltak. A törökök megpróbálták üldözni a visszavonulókat, de visszaverték őket. Zrínyi ekkor már elhagyta a tábort és Csáktornyán tartózkodott. Esterházy, Montecuccoli és a többi főúr kérlelte a visszatérésre, de ekkor esett el a vár.

Zrínyi Csáktornyáról elkeseredetten írta a grazi Haditanácsnak: "Amit egyetlen történetíró még fel nem jegyzett, és egészen hallatlan dolog, lelkem nagy fájdalmával írom Excellenciátoknak, hogy az én új váramat, teljesen ép állapotban, ágyúk szeme láttára, puszta karddal elfoglalta és megszállta a török."

Több török forrás is fennmaradt az ostromról, Erzurumlu Oszmán dede így írta le: "...Amíg a várárkot elérték a hitetlenek számos alkalommal a futóárkokra rontottak, 15 alkalommal robbantottak aknát, de a magasságos Allah kegyelméből nem voltak képesek kért okozni az embereknek..." A keleti túlzásokba bővelkedő írása szerint a törökök a véső rohamban 1100 fejet vágtak le és 1500 keresztény katona vesztek oda a Murába. A törökök veszteségek között megemlíti Musztafa pasa damaszkuszi helytartót, aki az ostrom során szerzett sérülésébe halt bele.

A vár pusztulása

A vár elfoglalását követően egy héttel az oszmánok július 7-én a levegőbe röpítették a várat, és ami még megmaradt, azt is széthányták. Esterházy művében leírta, hogy a vár kútját keresztény katonák holttesteivel tömték tele. "Mindent összevéve, az egész várat három nap alatt a hadsereg fáradhatatlan munkájával úgy tönkretették, hogy nyomát sem lehetett látni" A török sereg július 12-én indult el Kanizsa irányába.

Az elvonuló török sereg 1664 aug. 1-én Szentgotthárdnál csatát vesztett az egyesült keresztény erőkkel szemben, de ez nem volt döntő győzelem. Vasváron a háborús felek békét kötöttek, aminek a 6. cikkelye szerint Zrínyi-Újvárat egyik fél sem építheti fel.

A vár pontos helye évtizedekig ismeretlen volt, a kutatását Szakály Ferenc kezdte el az 1990-es évek közepétől. 2005-től a Hadtörténeti Intézet, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Somogyi- és Zalai Múzeumi Igazgatóság munkatársai folytatták a terepmunkát. Az első nagyobb feltárásra 2010 nyarán került sor. A kutatások megerősítették a korabeli krónikákat, a törökök a cölöpökkel erősített földvár falait és épületeit lerombolták, felgyújtották, kútját betemették.

Források: Zrínyi-Újvár emlékezete (szerk.: Hausner Gábor és Padányi József. Argumentum, 2021); Padányi József – Négyesi Lajos – Nagy László: A Zrínyi-árok azonosítása, Egy 1662-ben épített műszaki zárelem; Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára; Dr. Négyesi Lajos – Dr. Németh András – Prof. dr. Padányi József – Szabó András: Zrínyi-Újvár kutatása a hadirégészet eszközeivel I-II.

Hol található

Beleznát a Dózsa György utcán nyugat felé elhagyva a Principális-csatona hídjáig el lehet menni autóval. Itt parkolva a híd előtt vezet az út a csatona partján a várromig. Kb. 100 méter séta.

Szélesség: N - 46°19'26.62804"
Hosszúság: E - 16°52'41.98455