Veszprémvölgyi apácakolostor

Veszprémi vártól nyugatra húzódó festői Betekints-völgyben találhatjuk Magyarország egyik legrégibb szerzetesi intézményének, a veszprémvölgyi apácamonostornak a maradványait. Az eredeti, keltezetlen, görög nyelvű alapítólevél nem maradt fenn, hanem csak az 1109-es átirata görög, ill. kiegészítve latin nyelven (galéria). Ezért az alapítás körülményei vitatottak. Legvalószínűbb, hogy Szent István király alapította 1018 táján a monostort Istenszülő Szűz Mária tiszteletére fia, Imre herceg jegyese, az ismeretlen nevű bizánci hercegnő és kísérete, a görög apácák részére. Az alapító bőven ellátta birtokokkal és szolgákkal: 9 falut kapott földdel együtt. Ezeket a birtokokat mindvégig meg tudták őrizni. A hagyomány szerint Gizella királyné a monostorban lakókkal együtt hímezte azt a miseruhát, amelyet később koronázási palásttá alakítottak át (galéria).

Az eredeti alapító levél kiadását több szakértő több dátumra keltezteti (az eredeti görög szövegben nincs dátum), Hóman Bálint és Szentpétery Imre 1002 előttire, Győrffy György 1015-18 körülire (ekkor jött létre a bizánci-magyar szövetség). A görög szöveg kifejezetten érseki (metropolita) monostorról ír, amely arra utal, hogy István király az apácaközösséget - kivéve a veszprémi püspök joghatósága alól - közvetlenül az esztergomi érsek alá rendelte. Az oklevél kibocsátója magát első személyben így nevezi meg: "Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Én, István, keresztény s egész Hungria királya, miután létesítettem, felállítottam és berendeztem a szentséges Istenanya veszprémi, érseki monostorát, s összegyűjtöttem benne apácák seregét a magam, nőm és gyermekeim, valamint egész Pannónia lelki üdvéért, így rendelkezem...". Az alapítólevélről itt olvashat többet

1180-as években a veszprémi püspök elvette a monostornak járó tizedet, amit csak 1210-ben adott vissza Róbert püspök az apácáknak. 1240-ben a cisztercek fennhatósága alá került a monostor.

A tatárjárás valószínűleg megviselte az épületet, egy ismeretlen keltezésű oklevélben ugyanis IV. Béla megparancsolta a bakonyi ispánnak, ne akadályozza az apácákat abban, hogy az erdőkből fát hordjanak, amire a kolostor kijavítása és az egyház újraépítése miatt ("pro reparatione Curiae, vei ad reaedificationem Ecclesiae") van szükségük.

1275-ben IV. Kun László újabb birtokadományban részesítette az apácákat, akiket jogaiktól és birtokaiktól megfosztottak (minden bizonnyal a veszprémi püspök).

1317-ben az apácák több birtokukat is eladták, hogy a befolyt összegből a hálóterem tetejét kijavíttassák. A 14. század második felében a monostor nagyobb átépítésen ment keresztül. E hosszan elnyúló munkálatok egyik részeként 1387. május 5-én az apácák megállapodtak Konch mester muratorral, hogy egy év leforgása alatt új épületet emel számukra. Konch mester feladatai közé tartozott a korábbi kolostor harangtornyát beboltozni és hogy a boltozatot kívülről bevakolja. A kőművesnek ezenkívül építenie kellett egy dél felé tartó, 34 rőf hosszú, 7 rőf széles kőépületet a régi kolostor oldalánál. Ennek alsó részén két helyiségnek kellett megépülnie, melyből a déli rész betegszobaként, a másik a kolostor oldalával érintkezően fűthető helyiségben került volna használatra. A szóban forgó épülettől nyugatra Konch mester egy kőből való konyha építését vállalta, melynek szintén kőből alapozott tűzhellyel kellett rendelkeznie (az apácák ugyanilyet kértek hálóterembe is). E konyhától a Séd patakig - "a folyóvízig" (ad fluxum aque) - vezető, boltozott és az árnyékszékeken átvezető vízvezetéket, a déli rész felől, a lerakott alapozással egyező mélységben meg kellett erősítenie úgy, hogy az az új épület alapjától számított 10 rőf távolságban vezessen.

A veszprémvölgyi monostort az apácák 1543-ban elhagyták és értékeikkel, levéltárukkal együtt Körmendre menekültek. Amikor a törökök 1552-ben felvonultak Veszprém ostromára, a várostól nyugatra táboroztak le. Istvánffy szerint "A között a két hegy között van egy hosszas, kies kertektől és legelőktől övezett völgy. Ezt a lakosok Apátnő völgyének nevezik. Ezt a völgyet a török testőrkatonák elfoglalták."

1627-ben a monostor romjai és a levéltár egyaránt a győri jezsuitákhoz kerültek. Később arról hallunk, hogy a veszprémi vár parancsnoksága elrendelte, hogy az egykori apácakolostor köveit a vár erősítéséhez használják fel. A jezsuiták 1646-ban ugyan tiltakoztak a bontás ellen, ám kérdéses, vajon volt-e ennek foganatja, azaz a várfalakban feltehetően ma is találhatók másodlagosan befalazott veszprémvölgyi kövek.

A jezsuiták csak 1744-ben láttak hozzá egy új templom építéséhez, amely sosem fejeződött be: amikorra ugyanis teljesen elkészült volna a templom, 1773-ben Mária Terézia a Habsburg-birodalom területén feloszlatta a jezsuita rendet.

Rómer Flóris 1830-ban ezt írta A Bakony című művében: "Az apácakolostor helyén két rommal találkozhatunk, a régiből, mely egészen terméskőből épült, alig maradt két vagy három faldarab - az alaprajzot kivenni lehetetlen, mert a gyep már mindenütt befedi a murva tömegeket... még ép falakkal biró templom, jezsuita izlésü ablakokkal bir; tető nélkül lévén, a hajó óloknak és farakhelynek, a tetőzött sekrestye pedig a közel fekvő vendéglő-bérnöktől istállóul használtatik."

Az első feltárásra az 1930-as évek végén Rhé Gyula vezetésével került sor, és az ásatás halála után is, egészen 1938-ig folyt.

1998-2002 között régészeti feltárás volt a területen, 2010-től került sor a kolostorrom állagmegóvására, helyreállítására.