Sopronnyék erődített templom

(Sopron)Nyék (németül Neckenmarkt) nevét az egyik honfoglaló törzsünkről kapta. A terület már a rómaiak korában is lakott volt, légiósok is táboroztak itt. Első említse 1279-ből ismert, ekkor Aba nembéli Lőrincnek a borsmonostori apátságnak szóló adománylevelében "Nek" formában szerepel Lőrinc mester lakhelyeként (tehát a vár már állt).

I. Albert osztrák herceg IV. László hallgatólagos jóváhagyásával 1289 tavaszán támadás indított az osztrák területeket évek óta pusztító Kőszegiek és szövetségeseik ellen. Ez volt az u.n. Güssinger Fehde, amely során a kb. 15000 főt számláló osztrák-stájer csapatok először Nagymartont foglalták el, majd Szentmargit és Sopron után Aba nembeli Lőrinc várát, Nyéket kezdték el ostromolni. A vár négy napi állta az ostromot, mely során kigyulladt a központi torony zsindely teteje, az oltást az ostromlók nyilakkal és kőhajítókkal megakadályozták. Albert utasította a katonáit, hogy ássák körül a tornyot, hogy hogy az összeomolva minden védőt temessen maga alá. Végül a védők a tomboló tűz miatt megadták magukat. Az ostromlók a papot, 54 nőt és 30 gyermeket elengedtek, de a fegyveres férfiakat felakasztották az általuk fosztogatott osztrák városokban. A várat lerombolták és soha nem is épült fel többé. Ma már nyoma sincs.

1304-ben possessionis Neek-ként szerepel oklevélben. 1318-tól Lőrinc utódai elkezdik használni az Athinai, ritkábban a Nyéki nevet. 1358-ban egy oklevél szerint Péter fia Lőrinc Nyék ura ("Laurencius filius Petri dominus de Nyek"). 1412-ben Lőrinc mester "Comes de Nyék, dominus de Atyna"-ként hivatkozik magára.

1425-ben Athinai Zsigmond Lánzsér vár két harmadrészét és tartozékait, többek között Nyéket is Garai Miklós nádorra és nejére Annára átruházta. A település vámhely is volt.

1482-ben Hunyadi Mátyás Lánzsért és tartozékait Grafenegg Ulriknak adta át. Ekkor említik először Nyéket mint vásár helyet. 1578-ban két vásárt és heti piacot tartottak.

Bethlen Gábor hadai 1620 szeptember végén lakompaki várkastélyában körülzárták Esterházy Miklóst, aki behívta segítségül az uradalmának környékbeli jobbágyait, így a nyékieket is. 1620. szeptember 30-án a császári ellentámadást vezető Heinrich Duvall Dampierre tábornok 700 lovassal, 400 kozákkal és 300 muskétással Lakompak felmentésére indult. Az ostromlók alvezére, Tarródy Mátyás megkergette a 400 kozákot, de a muskétások tüzelése s különösen Don Pietro Aldobrandino lovasságának rohama következtében Huszár meghátrált és csatát vesztett. Állítólag több mint 800-1000 magyar vitéz maradt a csatatéren, köztük Tarródy Mátyás is. Esterházy hálából a sopronnyékieknek adta az úrbéri erdőket, és különleges ünnepi alkalmakkor kék hajdúegyenruhában, fegyverrel és a királyi zászlót hordozva jelenhettek meg. Az első zászlót személyesen Esterházy Miklós herceg ajándékozta a falunak.

A Szentlélek tiszteletére szentelt gótikus erődített temploma 1500-ban már állt, fal és részben(?) vizesárok vette körbe. A tornya is ebből a korból származik. A déli oldalán ma is gótikus maradványokat őriz. Ehhez épült hozzá a az un. "Hasfalvi-kápolna", amely eredetileg védelmi épület volt kulcslyuk lőrésekkel és fecskefarok oromzatú párkánnyal. 1642-ben barokk stílusban építették át, amikor a jezsuiták visszaszerezték az evangélikusoktól.