Sopron: Nagyboldogasszony templom

Sopron: Nagyboldogasszony templom

Bencés, vagy Kecske-templom

A templom rövid története

A soproni Nagyboldogaszony (ferences) templom - más néven Bencés templom, vagy Kecske templom - építése a ferencesekhez köthető. A rend 1250-60 körül telepedett meg a városban. Először a kolostoruk legfontosabb részeiként a cellákat, káptalantermet, konyhát és egy kisméretű kápolnát építették meg. Ezek a legrégebbi részei az épületegyütesnek. A kutatások szerint ez az első kolostorkezdemény emeletes volt, a káptalanterem felett lehettek a szerzetesek cellái, ahova a mai kerengő északkeleti sarkában állt külső lépcsõn lehetett feljutni. A kápolna boltozott volt, bordái a konzolok tanúsága szerint egyszerűek, talán élszedettek lehettek. A boltozat sarkokat alátámasztó konzolokat vörös csíkkal festették körbe. A diadalív is egyszerű heveder volt, alá a hevedereknél szélesebb konzolokat készítettek. A kápolna szentélyének az alaprajza sokszögletű volt a feltárt alapfalak tanúsága szerint. A káptalanterem egyszerűbb volt a mostaninál: pillérek nem álltak benne, mennyezete sík deszkaborítással rendelkezett. Északi fala festett volt. A mérete viszont nagyobb volt a mainál.

A kolostor és templom az akkoriban kialakuló vásártér déli végében kapott helyet egy üres telken, ami alatt a római város romjai vannak. A soproni kolostor a középkor folyamán – a győri, pozsonyi és szombathelyi rendházakkal együtt – a mariánus provincián belül a győri őrség (custodia) felügyelete alá tartozott. 1278-ban okiratban szerepel két ferences szerzetes.

1280 körül egy tervmódosítás után a templom is elkészült nagy ablakokkal megvilágított kora gótikus csarnokként. A régebbi tanulmányok a szentélyt még boltozat nélkülinek írják, az újabbak már boltozattal ellátottnak. A hajó az egyszerűség jegyében épül fel sima, kehelyfejezetekkel, boltozás nélkül. A nyugati oldalon volt a jellegzetes gótikus kapuja. Megépül a rekesztőfal, az u.n. lettner. A templomnak ekkor még nem volt tornya, helyén valószínűleg ablak volt.

1330-40 körül készült el a káptalanterem szentélye és hajójának boltozása. A belső tere ekkor lett kisebb, két nyolcszögletű pillért kapott. A rendház szárnyát emelettel bővítették, készülve az 1340-es, majd 1344-es rendi tartományi gyűlésre. A Golgota jelenet is ekkor került a kerengő felőli falra (galéria).

1356-ban, (majd 1439-ben, 1464-ben és 1519-ben is) pereskedés volt a Szent Mihály templom plébánosaival.

1380-1406 között történt a középkori templom legnagyobb átépítése. Ebből az időből (1388) ismert a gvadrián neve: Miklós testvér. Ezek a munkák párhuzamosan történtek a Szent Mihály templom építkezéseivel. A káptalantermet további két kápolnával bővítették. Ekkor épült az északi torony Gaissel Henrik, illetve a város adományából, amelyre a ferences káptalan köszönete utal 1409-ből. Az 1379. évi soproni telekkönyvből kitűnik, hogy Gaissel Henrik házai után ítélve Sopron leggazdagabb polgára volt. A templomban több helyen látható kecske fej az ő címeréből való. A torony építése szükségessé tette a hajó északi ablakainak a leszűkítését. A hajó is hálóboltozatot kapott, a belső tere díszes faragványokkal, baldachinos szobortartókkal bővült. Az ide helyezett gótikus szobrok sajnos nem maradtak fenn. Az orgona karzat is ekkor készülhetett el.

1452-ben gróf Fraknói Pálné végrendeletében a templom építésére és orgonájára tesz adományt.

1455-ben Kapisztrán János szónokol a soproniakanak, kereszteseket toborozva a török ellen. Ezek a keresztesek jelentős szerepet játszottak Nándorfehérvár megvédésében 1456-ban. Kapisztrán szószéke ma a templom belsejében látható, de márvánnyal burkolva, mert a hívek ereklyeként darabokra szedték volna. 1456-ban a kolostort bővítették, a káptalan terem feletti szárnyat átépítették.

Mátyás király 1490-ben elrendelte a soproni ferences egyház megreformálását. Ez a kolostori élet hanyatlásának lehet a jele. Új főoltárt állítanak a szentélybe, de ez nem maradt fenn. Valószínűleg késő gótikus szárnyasoltár lehetett. 1492-ben Siebenburger Jakab oratóriumkápolnát építtet a hajó déli falához. 1495 és 1498 között a kerengő átépítése történt meg.

1504-ben a polgármester gondoskodott arról, hogy egy polgár építkezésre szánt tíz fontját a kolostor ne egészében készpénzben, hanem azzal egyenértékű építőanyagban – 2000 tetőcserépben, két köböl mészben, 35 "höbel"-ben, 100 padlótéglában és maradékként 17 schilling készpénzben – kapja meg.

A 16. században Sopron városában bevezették a templomatya intézményét. A városi tanács által kinevezett templomatyák elsődleges feladata az volt, hogy tevékenységükkel megteremtsék az anyagi feltételeket a szerzetesek/plébánosok ellátásához, a liturgikus feladatokra szükséges eszközök beszerzéséhez és a kolostor, illetve a templomok folyamatos karbantartási munkálataihoz.

A rendház prédikátorát 1524-ben azzal vádolták meg, hogy prédikációival Luther eszméit terjeszti. Ezzel párhuzamosan a rendház ekkori templomatyját, Moritz Pált október végén lutheránus könyvek terjesztése miatt idézték törvény elé.

1552-től a káptalantermet ravatalozó kápolnaként használják.

1553-ban országgyűlés helyszíne volt a templom, majd még négy alkalommal: 1622-ben, 1625-ben, 1635-ben és 1681-ben.

1590-ben földrengés rongálta meg a templomot, ennek javítási nyomait megtalálták a kutatáskor.

1622. július 26-án II. Ferdinánd feleségét, Gonzaga Eleonóra Anna királynét koronázzák meg a templomban.

A pozsonyi pestisjárvány miatt 1625. december 8-án a templomban koronázta királlyá III. Ferdinándot Pázmány Péter esztergomi érsek. A szűk alapterületű templomban tartott szertartásra csak az udvari, rendi és városi elit juthatott be.

Legkésőbb az 1634-es országgyűlésre kifestik a templomt és a káptalantermet. A boltozat az esti égboltot jeleníti meg a csillagokkal, a pillérek márványozó festést kaptak. Elkészül a két oldalsó zenekarzat is. 1644-től ismertek kriptás temetkezések a templomban. 1661-ben sekrestyévé alakítják át a kis kápolnát.

Az 1676-os soproni tűzvészben leég a templom tetőszerkezete és a huszártorony. Az újjáépítés során készült el a nyugati barokk oromfal.

1681. december 9-án Wittelsbach Eleonóra Magdolna királyné fejére teszik a koronát a templomban.

1728-ban ismét tűzvész volt a kolostorban, a pusztítás mérete nem ismert. 1770-körül alakítják ki a temlom alatti kripta helyiséget. 1743-tól 1787-ig barokk stílusban megújul a kolostor.

1787-ben II. József szerzetesrendelket feloszlató rendelete értelmében a ferencesek elhagyják a templomot és kolostort. Az épületek üresen álltak, de szénaraktárként is használták egy időben. Többször felmerült eladásuk.

1802-ben bencések költöznek az épületekbe. Az elhanyagolt állapotot erejükhöz mérten megszünteteik. Egy ideig gimnázium is működik itt.

1856-57-ben id. Stornó Ferenc oltárokat készít a templomnak. 1857-ben restaurálják a főoltárt, mellékoltárokat és szószéket.

1948-ban a bencéseknek is távozniuk kell. A kolostorból kollégium lesz. 1952-ig helyreállítják a gótikus káptalantermet.

1974-ben az OMF restaurálja a templom külső réeszeit. 1994 és 2011 között a templom kívűlről teljesen, belülről részlegesen megújul. A 2010-es ásatáskor a barokk főoltár előtt egy 1330 körül kialakított falazott, mérművekkel és sárkánnyal díszített sírgödröt találatak. A hely miatt valószínűleg a templom egyik patrónusát temethették oda. A sírt az 1770 körül szüntették meg, amikor kialakították a templom alatti nagykriptát.

Források: Bartos György: Megjegyzések a soproni ferences templom és kolostor építéstörténetéhez; Gabrieli Gabriella: A soproni Kecske-templom feltárásai; Nemes András – Gabrieli Gabriella: A soproni ferencesek kápolnája és káptalanterme; Seres László: Sopron, Bencés templom. 15-17. századi díszítőfestés; Velledits Lajos: Sopron, Bencés kolostor. Dorffmaister István freskójának restaurálása; Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; Házi Jenő: A soproni ferences templom jótevője (Soproni Szemle, 1961); Neumann Tibor: A soproni ferences kolostor a középkor végén;

Hol található

Sopron belvárosában, a főtéren.

Szélesség: N - 47°41'10.4"
Hosszúság: E - 16°35'26.0"