Garamszentbenedek erődített kolostor

Garamszentbenedek erődített kolostor

Hronský Beňadik

A monostor rövid története

"Egy alkalommal Barsmegye hegyei közt vadászván, az éj egy őserdőkkel koronázott hegyek közé szorult szük, de igen kies völgyben lepte meg, hol is sátrát a merész kanyarulatban halkan folydogáló Garan partján üté fel. ... Egyszerre szeme a szikla egyik hasadékán akad meg, kétkedve ismételten oda tekint s végre mintegy meggyőződve felugrik, maga mellé szólítja kiséretét s ama hasadék felé tart, melyből, közelebb érve, világosan valami fénynek gyenge lángja villant elő. Behatolnak s ime nagy bámulatára ott találja a csak imént trónjától megfosztott s hontalanná lett Salamont, remeteként térdre borulva s végtelen bánatába elmerülve. Gejcsa királyt e jelenet annyira meghatotta, hogy e helyen alapitá a szent-benedeki apátságot." (Knautz)

A garamszentbenedeki bencés apátságot I. Géza alapította 1075-ben (építését még herceg korában elkezdhették). Az alapítólevél eredetiben nem maradt fenn, csak interpolált formájában (utolsó hiteles forrás 1506-ban említi az eredeti oklevelet: a szentbenedeki apát nevében Brictius de Thewre deák ugyanis bevallást tett Emericus de Peren nádor előtt, hogy I. Géza alapítólevele Andree Sary kezébe jutott, aki megtagadta annak visszaadását). Az alapítólevélben I. Géza kijelentette, hogy az apátságban "a magyarok szokása szerint az apát intézkedjék és ítélkezzék — faciat abbas et iudicet". A király bőven ellátta földekkel, vámokat és Nescu ötvöst és testvéreit rendelte Garamszentbenedek szolgálatára. Az apátságnak magánszemélyek is adományoztak, pl. 1165 körül Pázmán fia Farkas, aki szelepcsényi és ebedeczi birtokát adományozta a monostornak.

"Napjainkra ez az eredeti oklevél nem, csak annak 1217. évi átirata maradt fenn. Tudjuk azonban, hogy az eredeti oklevelet 1237 körül interpolálták, azaz a szövegét olyan (hamis) részekkel bővítették ki, amelyek 1075-ben még nem szerepeltek a latin szövegben, majd az oklevél 1270 után újabb módosításnak esett áldozatul. A két átiratot: II. István 1124-es, illetve II. András 1217-es oklevelét — ami az 1124-es oklevelet írja át — az 1270 környékén történt hamisítás után jegyezték csupán le." - Szőke Melinda

II. András 1217-ben Szent-Benedek helységnek Pest és Buda városokéhoz hasonló szabadalmakat adott. 1226-ban Lőrinc apát vitába keveredett vámjogok miatt a barsi ispánnal. Az ügyet bajvívással kellett volna elintézni, de a felek kiegyeztek egymással. Az apátság hiteleshelyként is szolgált, a szentbenedeki konvent első hiteleshelyi oklevele 1232-ben kelt.

1235. szeptember 17-én IX. Gergely pápa megbízta a csanádi püspököt, a bélakúti apátot, a bácsi prépostot, hogy járjanak el a garamszentbenedeki apátság és az esztergomi érsek közötd vitás ügyben, mivel a pápa által korábban kirendelt bíró, a tusculanumi püspök előtt Jacobus Sindicus apát elpanaszolta, hogy az előző érsek, J. jogaiban és birtokaiban háborgatta a monostort, sőt az érsek Albeus magister útján elmozdította Sindicus-t, mivel az nem kánonilag választatott, s nem az érsek rendeletéből lett megerősítve. A pereskedés még az 1260-as években is tartott. 1236-ban Kozma szent-benedeki apát szerepel egy birtok perben.

A tatárok 1241-42-ben az apátság közvetlen környezetében lévő településeket is feldúlták, amiből arra következtethetünk, hogy az apátság is megszenvedhette a tatárjárást, viszont az okmányai és a temploma is épségben átvészelte a támadást.

A monostornak adományozó előkelők nem egyszer királyi nyomásra adományoztak. Verner barsi ispán 1246-ben kijelentette, hogy kényszerűségből ad át Bars városban két ingatlant a monostornak: "akarjuk, nem akarjuk, a király parancsát teljesítenünk kell".

1272-ben V. István Garamszentbenedeken kelteztte egyik oklevelét. Ebben meghagyta Dénes barsi főispánnak, hogy az apátot javaiban senki se háborgassa.

A 14. század eleji zavaros időkben Csák Máté az apátság birtokával határos Berzencze várát elpusztította, a monostort viszont nem foglalta el.

1328. jan 20-án I. Károly a Goron melletti Szt. Benedek-monostor apátjának, László testvérnek a kérésére új és autentikus pecsétjével ellátott privilégiumában átírja és megerősíti [II.] András királynak azt a László apát által előtte bemutatott, 1217. évi keletű [- hamis -] privilégiumát, amely [II.] István király 1124-ben kelt [- hamis -] privilegiális átiratán keresztül magában foglalta [1.] Géza (gen.: Geisse) királynak a garamszentbenedeki monostor alapításáról és megadományozásáról 1075-ben kiadott privilégiumát.

1328 febr. 20-án XXII. János pápa Avignonban megerősíti a garamszentbenedeki apátságot ("de S. Benedicto iuxta Gron") minden világi és egyházi privilégiumában.

1330 és 1355 között az a Szigfrid apát állt a monostor élén, aki a hazai bencés reformmozgalom elindítója és vezetője is volt. A király is becsben tartotta, 1346-ban I. Lajos követeként járt III. Edward angol királynál az első nápolyi hadjárat előtt. Szigfrid apáti működése alatt kezdődött meg az apátság ma is látható gótikus templomának építése. A román bazilikát részben elbontva körülépítették, megnövelve a belső teret. A gótikus csarnoktemplom keleti részének elkészültét jelzi I. Lajos faragott címere. 1347-ben Szigfrid apát vásárjogot szerzett a településnek.

Az 1397-es esztergomi canonica visitatio szerint az érsekség alá vannak rendelve a királyi bencés apátságok, igy Garamszentbenedek is. VII. Incze pápa 1405 nov. 2-án kelt levele szerint a templom és a monostor omladozott. A templom ez évben újra épült és a monostor helyreállítási munkálatai is megkezdődtek.

Zsigmond uralkodásának utolsó szakaszában Bars vármegyében is többször fosztogattak a husziták. Az apát a monostor védelmét Therjéni Mihályra bízta, de ez sem volt elégséges: a cseh rablók 1435 szept. 29-ike táján kirabolták és felgyújtották a monostort.

Az Albert király halála utáni (1439) belharcok során Garamszentbenedek I. Ulászló pártján állt, míg a bányavárosokat Giskra emberei az özvegy Erzsébet királyné nevében foglalták el. 1442 febr. 22-én Selmecbánya zsoldosai égették fel az apátságot, mely alkalommal Walkóczi Miklós védte a monostort. 1451-ben az apátság várnagya, Csalkai Máté árulással a csehek kezére játszotta az erődítményt. Hunyadi János még ezen év októberében visszafoglalta és elkobozta az áruló Csalkai vagyonát. A sorozatos támadások hatására az apátságot 1452-ben bástyákkal erősítették meg. Erre szükség is volt, mert számos közeli várban cseh rablók ültek. Ezektől csak Mátyás király szabadította meg a megyét 1465 után. 1462-ben az eszteromi érsek már romos állapotokról írt. A király új pecsétet adományozott a hiteleshelynek az elveszett pecsétje helyett.

Hunyadi Mátyás király uralkodásának utolsó évtizedére esik az apátság fénykora. Ekkor a király kedvelt embere, Szécsényi János az apát (1476-1510). Az ő apátsága idején kapta ajándékba Garamszentbenenedek Mátyástól a Szt. Vér ereklyét. A templom újabb átépítésekor ekkor kapta meg a mai későgótikus formáját. A munkálatok befejezését mutatja a felszentekés dátuma: 1483. júl. 11. Az építkezések viszont eltartottak egészen 1511-ig. Az orgonát 1506-ban adták át, a monostor tetőzetét 1510-re sikerült befejezni.

János apát halála után (1510) megkezdődött egyházi és világi méltóságok harca az apátság birtokaiért. Ezekben a küzdelmekben a bencés apátság szerzetesi jellege teljesen megszűnt, egyszerűen a birtokadomány szintjére süllyedt. Az apátság az 1508-as bencés birtok összeírásban már nem szerepel, mivel világiak birtokolják ("Bona monasterii Sancti Benedicti de iuxta Gron non sunt scripta, quia omnia possident seculares"). II. Ulászló 1511-ben Henczelffy Istvánnak, a kancellária vezetőjének adományozta az apátságot, de neki később egyházi nyomásra le kellett mondania a birtokadományról.

Mohács után I. Ferdinánd és Szapolyai János küzdelme az ország birtoklásáért végleg megpecsételte az apátság sorsát. Zábláthi Jakab szentbenedeki apát Ferdinánd pártjára állt, ezért János király 1527 december 6-án megfosztotta az apátságtól s helyébe vizlói Bordách Györgyöt nevezte ki, aki Szapolyai 1528-as veresége után már nem tudta elfoglalni a hivatalát. A selmeciek május 3-án azzal az ürüggyel, hogy ne jusson a Szapolyai-pártiak kezére, megrohanták az apátságot és kifosztották. 1529-ben már világi kormányzója volt az apátságnak, a Ferdinánd párti Thuróczi Miklós (Báthory nádor megfosztotta Zábláthit a címétől 1528-ban). Ő az apátsági templom ruháit, ékszereit a jobban megerősített Léva várába vitette, de Léva ura időközben János király pártjára állt, mig Garamszentbenedek Ferdinánd oldalán maradt. A török 1529-es bécsi ostromakor a Felvidéket elhagyta Ferdinánd német katonasága, erre a János pártiak Thuróczit elűzték. 1530. jun. 7-én a Ferdinánd-párti Thurn Miklós foglalta el, aki Léváról visszahozatta a kincseket. Az apátság birtokát átjátszotta testvérének, Kristófnak, akinek I. Ferdinánd 2000 forint kölcsön ill. zsoldhátralék fejében a birtokot átengedte. még ebben az évben érte szentbenedek környékét az első török pusztítás.

1534. okt. 26-án Ferdinánd odaadta az apátságot Jozefity Ferenc zenggi püspöknek, de a 2000 forintot neki kellett volna kifizetnie Thurn Kristófnak. A püspöknek nem volt pénze, ezért Várdai Pál közvetítésével az esztergomi káptalan egyezkedett Thurnnal. Ehhez Ferdinánd is hozzájárult, azzal a kikötéssel, hogy a káptalan a pápa jóváhagyását kérje ki az üzlethez, és a konventben a szokott számú szerzetesnek biztosítsa az életfeltételeket. Thurn miután megkapta a pénzt, kifosztva az apátágot, még a levéltárat is magával vitte Végles várába. Végül 1538-ban az esztergomi káptalant vezették be az apátság birtokába zálogjogon.

1542-tól már valószínűleg nincsenek bencések Garamszentbenedeken, csak világi papok neve ismert.

1549. márc. 16-án I. Ferdinánd az apátsagot Görög Mátyás esztergomi kanonok és nyitrai főesperesnek adta azzal a kikötéssel, hogy "három hó leforgása alatt a bencés rend ruháját felvegve, a templomban az egyházi szolgálathoz elegendő rendtagot tartson, ami az istentisztelet rendes végzéséhez tartozik szorgalmasan végezze és gyakorolja, és a rend reformját szivén viselje". Az esztergomi káptalan tiltakozott, a király visszavonta az adományt és 1551-ben ismét a káptalant ismerte el birtokosnak, de ismét csak zálogjogon.

1552-ben a török veszély miatt az ipolysági premontreiek ide menekültek az értékeikkel, viszont Dabasi Ambrus prefektus a szentbenedeki értékeket Nagyszombatra szállítatta. Ekkor mindössze 15 fős őrsége volt az erősségnek. 1560-ra datálható a monostor belső részének csapóhidas kapuja, a felette látható évszám alapján.

I. Miksa 1565. jan. 12-én Csábrág váráért cserébe új adományként az esztergomi káptalannak adta Garamszentbenedeket. Megszűnt az apátság benedek rendi mivolta is.

1573-ban egy török portya felégette a települést. 1574-ben Semlékhegyi János volt a várnagya, ekkorra esik több erődítési munka. A monostor északi homlokzatát megerősítik, a templom ablakait leszűkítik és lőréseket alakítanak ki. A vármegye őrséget kér az erődített monostorba, hogy védekezni tudjanak a török portyák ellen. 1581-ben a külső kaput is felvonóhíddal látják el.

1586-ban Garamszentbenedeken Pongrácz Imre prefektus a könyvtár iránt érdeklődő Tolliusnak egyetlen kódexet sem tudott mutatni.

1595. évi jan. 2-án Szentbenedeken tartották Bars vármegye közgyűlését. 1599 októberében a portyázó tatárok egészen Szentbenedekig pusztították a vidéket. 11-én a vármegye nemessége visszaverte a tatárokat Szentbenedek alól, de 29-én még voltak kozákok Zsarnócán.

1605-ben Bocskai hadainak nem állt ellen az apátság őrsége. A bécsi béke után kivonultak.

az 1620-as években hol királyi, hol erdélyi hadak szállták meg - ostrom nélkül. 1621 májusában a királyi csapatok Koháry és Pálffy vezetésével megszállták Garamszentbenedeket. Az 1622-es nikolsburgi békével Bars vármegye visszakerült a királyi Magyarországhoz.

1626 szeptember 10-én Bethlen szövetségében a protestáns erők vezére, Mansfeld Szentkeresztnél táborozott, ahonnan a bányavárosokat zaklatta. Októberben Bethlen alvezére, Horváth István táborozik az apátságnál, de csapatai annyi kárt okoznak a vidéken, hogy a vármegye novemberben panaszt tesz Bethlennél.

1644-ben I. Rákóczi György hadai elől az apátság kincseit Nagyszombatra menekítették. ezeket 1646-ban vitték vissza Garamszentbenedekre.

1664-ben a törökök ostromolni kezdték Léva várát. A felmentésére igyekvő De Souches 12000 főnyi seregével átkelve a Garamon Szentbenedeknél csatát vívott a törökökkel. Véres harcban végül a keresztények diadalmaskodtak, Léva felszabadult. A csatában elesett Koháry Istvánt a templomban temették el. 1665-ben I. Lipót király rendeletére királyi katonaság került a monostorba.

1682 augusztus elején Strassoldo császári tábornok Thököly serege elől még Kassa ostroma előtt kereket oldott és Szentbenedekre húzódott vissza. Később a prefektus feldta az erődítményt a kurucoknak. 1683-ban többször gazdát cserélt. 1684-ben Buda sikertelen ostromában a garamszentbenedeki őrség tagjai is részt vettek. 1685-ben az őrséget 18 lovas, 16 gyalogos és 4 várőr alkotta. Az összeírás szerint az erődben 13 ágyú, 80 muskéta és 70 szakállaspuska volt.

A Rákóczi-szabadságharc kitörése után 1703 november 23-án Bercsényi hadai előtt Szentbenedek kaput nyitott. A császáriak 1708 év végén foglalták vissza. 1709-ben a pestises területek jegyzékében Szentbenedek is szerepel. 1710-ben már csak néhány fő volt az őrsége. 1713-ban emelték az un. Szent Vér kápolnát. 1732-ben még volt fegyverzete: 25 szakállas puska és 6 ágyú. 1742-ben Bél Mátyás leírta a felvonóhidas kaput, a déli oldali bástyákat és az előttük húzódó várárkot. 1752-ben az erődítés déli szárny leomlott, helyére magtárat építettek. Utolsó várnagya Óváry Pál volt 1757-ben.

1881 júl. 1-én az éppen felújítás alatt lévő templom tűzvész áldozata lett. A Vasárnapi Újság tudósított a katasztrófáról: "A regényes Garamvölgyben emelkedő SzentBenedeket július 21-én éjjel tűzvész riasztotta föl. A veszedelem a községben tört ki, de csakhamar átharapózott onnan a község közepén, szikladombon álló monostorra is, a Benczések ez ősi fészkére, s elpusztította az ódon templom tornyait és fedelét. ... A pusztító tűzvész kárát 33,700 frtra becsülték, de a műtörténeti értékben támadt veszteség egyenesen pótolhatatlan." A tűzvészt követően az épületet Storno Ferenc soproni építész tervei szerint neogótikus, historizáló stílusban helyreállították. Knauz Nándor irányította a Storno-féle restaurálási munkálatait a káptalan részéről. A megújult templomot Simor János hercegprímás 1889. szeptember 29-én szentelte fel.

Az újjáépítés alkalmával találták meg a román templom nyomait: "...Mindaz által az ásatásnak mégis nevezetes eredménye volt; felfedeztük tudniillik a Gejcsa király által épített első templomnak alapjait". Ennek a nyugati toronypáros korai templomnak a teljes hossza kb. 32 méter lehetett, szélessége kb. 14,5 méter. Mind a három hajónak félkör apszisa volt. Az 1882-85-ös munkák során a nyugati homlokzatot elfedő, 16-17. századi épületeket eltávolították és a leégett barokk toronysisakok helyett kialakították a mai toronyfedést. A nyugati kapu faragványain nem túlzottan jelentős hiánypótlásokat végeztek, a belső térben leginkább a berendezés felújításával kapcsolatos átalakítások történtek.

Források: Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)Esztergom és Garamszentbenedek kapcsolata; Kiss Gergely: A királyi alapítású bencés apátságok és az esztergomi érsek joghatósága az Árpád-korban; Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.); Takács Imre: Garamszentbenedek temploma és liturgikus felszerelése; A Bencés rend adattárai Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötetV. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon; Keglevich Kristóf: A garamszentbenedeki konvent hiteleshelyi tevékenysége, 1232-1355; Köteles-Szőke Melinda: A garamszentbenedeki apátság alapítólevelének nyelvtörténeti vizsgálata; Ranostredoveké kláštory na Slovensku: Torzálna architektúra – torzálne poznatky – torzálne hypotézy; Csorba Csaba: Regényes váraink; Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - Bars vármegye;

A légifotókat a Magyar Várarchívum Alapítvány bocsátotta rendelkezésünkre.

Hol található

Az erődített kolostor közvetlenül a Garamszentbenedeken átvezető 76-os főút mellett van.

Szélesség: N - 48°20'41.1"
Hosszúság: E - 18°33'28.5"