Árpás Szt. Jakab apostol templom

Árpás neve a bakonybéli apátság birtokait összeíró oklevélben szerepel először 1086-ban mint kikötő, rév ("et inde uadit per Arpas portum qui ducit ad orientem ubi angulatur predictus fluuius ").  A későbbi peres iratokban ez az átkelő már hídként szerepel. Egy korai templomról is van feljegyzés, amely Szt.  András tiszteletére volt szentelve és Árpással szemközt állt és amit 1335-ben leromboltak.  1242. október 3-án IV. Béla király is járt itt, ami talán a prépostság alapításával függhet össze.

1251-ben Pok nembéli Móric mester nyitrai főispán és testvére Márk adományokkal látták el a rábai vagy mórichidai premontrei prépostságot ("ecclesiae de Raba, in qua fratres de ordine Praemonstratensi commorantur... pons vetus magni Mauritii Comitis").  A templomot Szt. Jakab tiszteletére szentelték fel. Ez főleg téglából készült, kisebb részei kőből (a kapuzatok és ablakok némely tagozatai, valamint az oszlopfejek),  és a román építészeti stílus átmeneti korszakának jegyeit mutatja. A premontrei templomok többségéhez képest csak egy hajója van, szentélye egyenes záródású. A nyugati toronypár közötti magasított és keskeny középfal a türjei templom nyugati homlokzatára emlékeztet.  A bejárat feletti két félköríves ablak felett egykor itt is körablak lehetett.  Móric mester jelentős adományokkal látta el új prépostságot, sőt, 1267-ben haldokló nejének kérésére még a drávaszentgyörgyi őt illető vám tizedét is a mórichidai premontreieknek adta.

A következő évszázadokban inkább a híddal és vámjával kapcsolatos peres iratokból ismert. 1335-ben János bakonybéli apát tiltakozik a pannonhalmi convent előtt magister Mauricius [Móric] ellen, hogy őt nem csak a hídvámban, hanem birtokrészben is megrövidítette.  1352-ben Móric  fia Simon pozsonyi ispán az árpási hidat, mely Péter bakonybéli apát birtokán feküdt, a saját birtokára vitte át és ott szedett hídvámot. 1356-ban az apát és Simon ispán megegyeztek. Egy 1403-as okmányban Mórichidai János fia Miklós megemlíti elődeinek a Szt. Jakab monostorban való eltemettetését. A 15. században a prépostok nem csak a világi birtokosokkal kerülnek vitába, hanem gyakran a bakonybéli apáttal is. 1414-ben a mórichidai tizedet elnyeri a prépost a győri püspökkel és káptalannal szemben. 1439-ben Mihály bakonybéli apát a Mórichai és Héderváry családokkal pereskedik az árpási bitokokat ért sérelmek mitatt, de közben Albert mórichidai prépost meg őt perelete az árpási birtokok jövedelméért.

1515-ben a rendi gyűlés úgy határozott, hogy a mórichidai prépostságot a türjeinek renedelte alá. 1543-ban a török hadjárat miatt a premontrei rend elhagyta Mórichidát.

1530-ben Somlóvásárhelyről és Szegedről premontrei apácák jöttek, de sok zaklatásnak voltak kitéve, mikor 1536-ban I. Ferdinánd több birtokkal együtt Mórichidát enyingi Török Bálintnak adta. 1553. július 1-én I. Ferdinánd király engedélyt adott Zólyomi Margit perjelnőnek és a nővéreknek, hogy a somlóvásárhelyi Szt. Lampert zárdába költözzenek át a török veszély miatt. Onnan 1560-ban Bécsújhelyre, majd a bécsi Porta Coeli zárdába költöztek tovább, ahol a közösségük végül megszűnt. 1594-ben Győr ostromakor a török sereg elpusztította a mórichidai zárdát. 

1601-ben a nagyszombati klarisszák kapták meg II. Rudolftól, mivel a mórichidai klastrom elhagyatott volt ("claustrum desertum"), és a premontrei szerzetesnők kihalta által birtokos nélkül maradt. A klarisszák nem csak a templomot, hanem a hídvám körüli pereskedéseket is megörökölték: 1614-ben már Török Istvánt tiltják el a jogtalanul szedett hídvámtól. 1616-ban Korompay Fruzsina apátnő megújíttatta II. Mátyással a vásártartási jogot.  Török István 1618-ban bekövetkezett halála után a leányági Török leszármazottak örökölték a mórichidai részbirtokokat. Ez után velük is folytatódik a pereskedés a hídvámért. 1633. április 12-én II .Ferdinánd Lossy Imre nagyváradi püspököt bízta meg az apácák ügyének kivizsgálásával. Végül a Török örökösök jogfenntartás nélkül átengedték az árpási birtokokat a mórichidai klastromnak. Ettől függetlenül az ügy még évekig húzódott, 1635-ben Szentkirályi Klára, a nagyszombati és mórichidai apácák apátnője minden lehetséges pereihez több ügyvédet nevez ki. 1643-ban III. Ferdinánd királytól szabadalmat nyertek a nagyszombati apácák, melyben nekik a mórichidai klastrom és a hozzá tartozandó jussok örökre biztosíttattak. 

A Rákóczi-szabadságharc alatt a templom mellett álló Mórichida teljesen elpusztult, lakói elhagyták. 1750-ben a temlom belsejét barokk stílusban alakították át, az oldalfalakat támpillérekkel erősítették meg.  A szószék 1770 körül készült. 1782-ben II. József eltörölte a klarisszák rendjét is, a tulajdonukat a vallásalap kapta meg.

Rómer Flóris 1860-ban rossz állapotban találta a templomot. Ennek okai között felsorolja 1. a régi téglák minőségét, 2. "a templom túlságos nedvessége, mely miatt a vakolat köröskörül lehullott, a téglák, a lég és nedv befolyása által szétmorzsolódnak, s azért több helyen újakkal felváltattak, belül pedig az egészségtelen zöld penész, mind inkább terjedő foltokban, elhatalmaskodik", 3. a háborúk pusztításai és az elhagyatottság, 4. az előző évszázadban történt szakszerűtlen hozzányúlás. Azt is megállapította, hogy ekkor eredeti állapotában már csak a kar vagy szentély maradt és a déli homlokzat alsóbb része, főleg a kapuzat. A szentély eredetileg is be volt boltozva.

A templom tetejét 1930-ban a helyi ácsok újítottkák fel, majd 1935-ben Fömötör Gyula plébános kezdeményezésére a templomot szakszerűen renoválták. Ekkor távolítottkák el a külső barokk jegyeket. 1995-ben az Országos Műemléki hivatal ismét felújította a templomot.