Szklabinya

Szklabinya település első okleveles említése 1242-ből ismert, ekkor IV. Béla Dvor fiainak, Mykola és Draskw túróci jobbágyfiaknak a zklabonyai népek földjétől elhatárolt 4 ekealja földet ad. Ekkor Turóc (Turul, ma Znió) várához tartozott. Szklabinya település 1258-ban és 1262-ben is  szerepel oklevélben, de a várról nincs bennük említés. A terület a 13. század negyedik negyedétől kezdve Donch zólyomi ispán birtoka volt.  Ő 1309-ben a várban keltez oklevelet ("... in Turuch, in castro Sclabana, in domin. Ramispalmarum, a. d. 1309."), tehát a vár ez előtt épült, de 1262 után. 1334-ben és 1338-ban is March (Márk) comes Sclabania/Sclabanya-i várnagy szerepel oklevélben aki alispán is volt egyben. 1339-től Szklabinya vára  a turóci ispáni cím tartozéka lett. 1386-ban Mária királynő a vár birtokaiból Szentpéter birtokot eladományozta.

A 13-14. század fordulója körül épült korai vár magját 48 x 27 méter hosszú sokszögű védőfalak alkották, amelyek egy szabálytalan, trapéz alakú kis udvart vettek körül, melynek közepén egyciszterna volt a sziklába vájva. A falakon belül lakó- és gazdasági épületek csatlakoztak a falakhoz, kezdetben talán fa vagy favázas szerkezetűek. A vár kezdetben torony nélküli épület volt, védelmét erős körítő falak alapozták meg.  A bejárat az udvar északkeleti részén található kapun vezetett keresztül. Egy mély árok védte, amelyen fahíd vezetett át.

1403-ban Sclawonia királyi várként szerepel oklevélben, amikor Luxemburgi Zsigmond eladományoz több falut az uradalmából. A váranak egy bizonyos Hylbwrgh (Illburgi Went) Zclabyna várnagya, aki Zsigmond húga, Margit hercegnő nevében igazgatja. 1410. június 2-án  Zsigmond király 13.000 aranyforintért elzálogosította Baliczki Andrásnak Szklabinya várat Turóc megyével és a vár tartozékainak kamaranyereségével, továbbá Debrecen várost a sókamara céljait szolgáló curia kivételével. Baliczki 1420. november 1-én a Prága melletti  Vyšehradnál esett el a husziták elleni harcban, özvegye 1424-ben Árva várát is megszerezte és családja Szklabinyával együtt a 15. század közepéig megtartotta. 1436. június 14-i oklevelében Baliczki Miklós magát Szklabinya és Árva várak ispánjának és kapitányának nevezi magát ("comes et capitaneus castrorum Sclabyna et Arwa"). Közvetett adatok alapján 1436 körül a husziták elfoglalák és felégették a várat, a tűzben környékbeli nemesek itt őrzött oklevelei megsemmisültek.  Baliczki Miklós ezután újjáépíti és jelentősen megerősíti.

Szklabinyát 1455 körül egy rövid időre Szentmiklósi Pongrácz elfoglalta. Ennek hossza nem ismert, és a vár visszakerült a Baliczki családhoz, majd Mátyás király 1470-ben váltotta meg tőlük (* ennek esetleg ellentmond báró Mednyánszky Dénes megfigyelése, aki a 19. század elején 1468-as évszámú Hunyadi címeres emlékkövet látott a külső kaputornyon). 1470. április 23-án Mátyás király kincstartójának, Ernuszt Jánosnak adományozta Szklabinya várát, és a várhoz kapcsolt megyei főispánságot is Ernusztnak és örököseinek adta. Ernuszt halála után a főispánsági jogkört familiárisa, Pekh Pál gyakorolta még 1480-ban is, nyilván a két Ernuszt testvér nevében (* Kubinyi szerint viszont Mátyás már 1474-ben elvette Szklabinyát az Ernusztoktól és Pekh királyi várnagy volt). 1484-ben Czeczei Kis Máté liptói  és turóci főispán kezén van, majd 1487-ben Mátyás mostoha fiának, Corvin Jánosnak adományozta. 1490. június 17-én az országnagyok felsorolják azokat a birtokokat, melyek Corvint illetik, ha nem választanák meg királynak. A felsorolásban szerepel Szklabinya ("Sclabinya") vára is. Ezt II. Ulászló, mint a frissen megválasztott király július 31-én jóváhagyta. Corvin 1491. augusztus 7-én Lábatlani (bajnai Both) Andrásnak adta zálogba Szklabinyát ("Skladyna") 8000 aranyért a Zágráb melletti Medvevárért cserében (galéria). Ez viszont valószínűleg nem valósult meg, hanem a liptói Likava lett Bajnia Bothé. 1493 elején Szklabinya a Poki testvérekhez került zálogként.

1493 őszén Corvin János fegyveres konfliktusba keveredett Szapolyai Imre nádorral, aki ostrommal elfoglalta a herceg bajmóci várát. Kinizsi Pál közbenjárására kibékültek a felek és 1494. július 10-én Corvin odaadta Árva, Likava és Szklabinya várakat a nádornak, és tájékoztatta Poki Antalt, hogy Szapolyaival "teljesen és valóságosan megegyeztünk". 1494. július 29-én Szapolyai István nádor  a szklabinyai uradalmat ("...castri Sclabina et suarum pertinentiarum concordavimus...") a kezére adó Poki Antalt familiárisává fogadta és ugodi várnagyává nevezte ki.  1495-ben egy villámcsapástól a vár leégett. 1501-ben Maythe-i (Majthényi) Rafael a Szapolyaiak Skabonya-i várnagy juhokat hajtott el Necpálról Justh András birtokáról. Szapolyai János és György grófok 1507 augusztusában iktatóparancsot váltottak ki Bajmócra, Szklabinyára, Árvára és Likavára, illetve az ezekben lévő, időközben II. Ulászló királytól adományul nyert királyi jogba. 1508 telén az Szapolyai István özvegye, Hedvig tescheni hercegnő több levelet keltez Szklabinya várából.

Szklabinya 15. századi rekonstrukciója és bővítése során a várat egy több mint két méter vastag második fallal vették körül kb. 10-20 méterre a belsővár falaitól. Ezt a második falat sokszögű bástyákkal és tornyokkal erősítették meg. Az északi új, trapéz alakú kaputorony elé annak védelmére előkaput emeltek. Ezt az új falövet szárazárokkal vették körül, kivéve a hegy meredeksége miatt az északkeleti oldalon. A belső vár keleti oldalához is tornyot építettek, melynek felső szintjét a Szent András kápolna foglalta el. A hajóba a szomszédos lakóépület első emeletéről, míg a karzatra a második emeletről lehetett feljutni.

A kettős királyválaszás utáni polgárháborúban I. Ferdinánd hadai sorban foglalták el Szapolyai János király várait. A Habsburg-párti Révay Ferenc nádori helytartó fegyverrel vett részt a harcokban, amiért jutalmul 1527 év végén jutalmul megkapta Szklabinya várának felét, míg a vár másik felét Macedóniai Miklós és Péter kapták meg. Révay 1534-ben Turóc örökös főispánja is lett, majd 1540-ben sikerült megszereznie a vár és uradalom másik részét is Macedón Miklós özvegyétől. Révay szklabinyai várnagya Rakovszky György volt, aki Turóci alispáni tisztséget is betöltötte. 1554-ben javították a vár falait az egykorú feljegyzések szerint.

1561 februárjában a Révay-fivérek elérték, hogy apjuk és saját szolgálataikra tekintettel Turóc vármegye ispáni tisztét ettől kezdve ugyan még nem mint perpetui comites, hanem Szklabinya várának birtokosaként mint haereditarii comites viselhessék. 1563-ban folytatódtak a vár erődítési munkálatai. A vár déli részén egy négyzetes, 14 x 15 méteres alapterületű, háromszintes ágyútorony épült. A vár északi részén a kapu elé (azt megszüntetve) sokszögű ágyútornyot emeltek további épületekkel. A harmadik falövet megvastagítottkák és egy félkör alakú bástyát építettek annak északnyugati végén, a második falöv tornyával szemben. Az új várkaput is ide helyeztél át.

Szklabinyát 1605-ben Bocskai hajdúi rövid időre elfoglalták, de nem szállták meg. Erre bizonyíték Illésházy István Révay Péterhez 1607 július 5-én írt levele, melyben azt állítja, hogy ő nem engedte meg másoknak a vár és birtok elfoglalását, pedig azok Bocskaitól kérték azt ("...ha én nem oltalmaztam volna az Kd jószágát, most más ember laknék az Kd váraiba; mert sokan el is kérték szegény Bocskai uramtól, de én nem engedtem. ...").  1608 körül Révay Péter és neje, Forgách Mária az alsó vár ötszögletű ágyútornyának és az itt álló épületnek a felhasználásával háromemeletes reneszánsz kastély építésébe fogott, melyet "Újvárnak" is neveztek. Az építkezés 1610-ben fejeződött be. A 17. század elején épült meg az utolsó, észak- északnyugati újabb falöv a poligonális alaprajzú kisebb védőtornyokkal.

1621-ben a Révayak is felesküdtek Bethlen Gáborra, 1623-ban erdélyi csapatok megszállták a várat. 1644-ben Kemény János I. Rákóczi György hadjáratakor elfoglalta Szklabinyát és várőrséget hagyva bent tovább vonult Bajmócra. 1657-ben ismét megerősítik a várat. 1678-ban egy kis időre Thököly kurucai foglalták el. 1683-ban a felvidéki várak nagy része letette a hűségesküt Thökölynek, valószínűleg Szklabinya sem állt ellen. A törökök Bécs alatti veresége után a kurucok visszaszorultak, 1684. július 7-én a Szklabinya várába húzódótt turóci nemesek visszaverték a várat megtámadó néhány száz főnyi kurucot. 1700 körül a felsővárat elhagyják, bútorait elszállítják.

A Rákóczi-szabadságharc kitörése után 1703 utolsó hónapjaiban Szklabinyát elfoglalták a kurucok. 1707. november 30-án a fogoly Okolicsányi Pál levelet írt Rákóczinak, melyben megemlíti Szklabinyát mint a kurucok által megszállt várat: "Blatnicza, Szklabinya, Árva, Liptó-Újvár is az Fölséged protectiójában vannak". 1708 november 14-e előtt Pálffy János bán megbízásából a labanccá lett Okolicsányi Pál és Platthy Sándor meggyőzte a Révayak blatnicai és szklabinyai várába húzódott turóci, nyirtai nemeseket, hogy ne álljanak ellen és tegyék le a hűségesküt a császárnak. Ottlyk jelentette Rákóczinak, hogy "Ez éjszaka gyütt hírem, hogy Pálffy becsavarodott Túróczba, mind a két várba [Blatnica, Szklabina] bement, és sok főmbert labancczá tőn". A Révayak a szatmári béke után visszakapták a várat. A vár a 18-19. századokban fokozatosan romba dőlt, kivéve a reneszánsz kastély az alsó várban, melyet a Révay család a nyári időszakokban még használt. 1800-ban a belső vár tornyában lévő gótikus várkápolna boltozata omlott be. 

A pusztuló várat 1806. szeptember 4-én a Felvidéken utazó József nádor is megtekintette, miről a gazdasági épület külső falán levő márványtábla beszél. 1887-ben Könyöki József mérte fel a várat és rajzokat is készített az akkori állapotokról (galéria).

Divald Kornél a 20. század elején írta: "Szklabinya vára hegy tetején épült hatalmas épületkomplexum, mely alsó, XVII. századbeli részében s két, hengeres bástya a köré foglalt várkapujában még ép és lakható állapotban van. A várkapu fölött kettős címer, elmosódó felirattal, XVII. század. Az alsó lakott épületszárny ajtajának zárókövén a Révay-címer. Az ajtó fölött, jobb felől, kerubfejes festonos keretben a Révay- és Forgách-címer felirattal: Anno Domini 1610. Spect: Ac II. Mag. Pet. De Rewa Com. Perp. Sacr. Regiae Majest: Mag: Cur. Et: Consil: Nec non Conservator  Sacr: Coronae Regni Hungariaé: Maria Forgách De Gimes Cura Refecerunt. A fellegvár rom. Csak egyik oldalán van egy kétemeletes, fallal körülzárt épületmaradvány, csúcsíves kori, XIV. századbeli jellegű kő ablakkeretekkel, de belülről törmelékhalmokkal."

1944-ben a harcok során a német csapatok felgyújtották a reneszánsz kastélyt is és az is romba dőlt. Csak a vár főbejárati kapuja közelében lévő bástyák maradtak fedettek, majd azok is romossá váltak 1954 és 1963 között. A 2000-es évek eleje óta a polgári Donjon egyesület végez állagmegóvási munkákat a vár területén. 

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor