Vasvár Vaskapu

Vasvár és Győrvár között az erdőben mintegy 8 km hosszan ma is látható a korai magyar határvédő rendszer, a gyepű belső védvonala. A régészeti kutatások az építésének idejét a "kalandozó" hadjáratok lezárulásának időszakára teszik, a 10. század közepe utánra és a 11. századra. Az ország beleséjét őrizte a német betörésekkel szemben, és ellenőrizte a gyepűn átvezető út forgalmát. Ettől nyugatra csak az gyepű őrzői laktak, számos településnév őrzi máig az emléküket. "Keleten a Rába árterétől, Vasvár belterületén indul ki a sánc és halad a Hegyháton keresztül dél felé Győrvárig, ahonnan a Sárvíz és a Zala már természetes akadályként gátolta az áthaladást. A védelmi vonalat északon a vasvári ispánsági vár, déli végén a még teljes biztonsággal nem azonosított győrvári vár, a Sárvíz mellett a középkorban a Vasvár megyéhez tartozó Egervár, végül a Sárvíz zalai torkolatánál feltehetően az ugyanekkor használt és a Zalaszentiván-Kisfaludi hegyen elterülő sáncvár ellenőrizte." A sánc több írott emlékben is előfordul, pl. Freisingi Ottó 1117-ben claustra-nak nevezi, amikor Babenbergi Lipót áttörte a sáncot és felgyújtotta Vasvárt. A későbbi határjáró oklevelekben 1334-ben és 1337-ben magnum fossatum-kém jelölik. A 14.-15. századokban árokként említik a magyar nyelvű források.

A régészeti kutatás feltárta a sánc építésének módját, az árokból kitermelt földből fa rácsszerkezetű sáncot építettek, a tetején palánkkal. "A sánc talpszélessége 12-15 m, magassága 3-5 méter. A nyugatra eső árok szélessége 8-10 méter, mélysége 1-3 m. Az árok és a töltés együttesen 22-26 méter széles, a szintkülönbség a jól megőrződött szakaszokon 4-7 m. A sánc mögött, a keleti oldalán helyente mintegy 8-10 méter széles sáncút figyelhető meg. A töltés külső, nyugati oldalán 250 cm széles vörösre égett föld fa szerkezetre utal. A sánc metszetéből megújításra lehet következtetni. A sáncon Vasvártól 3 km-re délre nyílt az egyetlen, eredetileg szűk, legfeljebb 3-4 méter széles átjárás. Ott, ahol a Katonák útja a sáncot keresztezte; a hely a Vaskapu nevet viseli, de az elnevezés - lévén egytagban álló erdő - csak az újkortól adatolt. A kapu előtt a ll méter szélességű árok 6-7 méterre szűkül. Ez a sánc és az út egyidejű használatát bizonyítja. Noha a Katonák útja a sánctól keletre és nyugatra kilométer hosszan nyílegyenesen fut, a kapu nem ennek a vonalnak a metszésénél, hanem attól 75 méterre délebbre van: a kapunál az út ívesen meghajlik, aminek bizonyára stratégiai okai lehettek." A régészeti kutatás szerint a sánc leégett, de ez után újjáépítették.

2023-ban ismét ásatás zajlott a sáncnál, a fa szerkezetből mintát is vettek, hogy meg lehessen határozni az építésének idejét. A fémkeresős kutatás egy érdekességet is felfedezett, a sánctól nyugatra, tehát a védelmi vonal előtt törött keleti, magyar jellegű fegyver maradványokat találtak, ami aktív védekezésre utal, őseink már a sánc előtt meg akarták állítani a támadást.