Szentgyörgyvár

Szentgyörgy településről ("ad villam Sancti Georgii") először IV. Béla 1267. július 26-án keltezett oklevelében lehet olvasni. A falu a nevét védőszentjéről kapta.

1325–1343 között I. Károly híve, Ákos nembéli Mikcs volt a szlavón bán, aki azt a feladatot kapta a királytól, hogy a tartományt kényszerítse a király hűségére. Egy 1338. november 11-én kiadott királyi oklevélből kitűnik, hogy a Kőszegiek és a Babonićok elleni sikeres hadjárat után Mikcs a Kőrös megyei Szentgyörgvárat kapta jutalmul. Mikcs bán utódai 1383-ban Szentgyörgy várán és a 74 faluból álló uradalmán osztozkodtak. Az övék 1395-96-ban is, de ekkor már prodavizi Ördögh családként szerepelnek.

Az 1396-os nikápolyi vereség után Luxemburgi Zsigmond helyzete megrendült. Az Anjou-párt - főként a délvidéki urak - Lackfi II. István vezetésével Nápolyi Lászlót kívánták a trónra ültetni. Mikcs bán unokája, prodavizi Ördögh István is az összeesküvőket támogatta. Zsigmond király 1398. május 5.-i oklevele szerint Prodavizi Mikcs bán fia István fia István a király ellen lázadt: meg akatra akadályozni, hogy a hazatérő Zsigmond a Dráván át tudjon kelni, majd amikor ez nem sikerült neki, "a rendkívül megerősített Zenthgyurgh várban, amelyet azután cinkosai kezéből csak fáradságos ostrommal sikerült kiragadni, vonta meg magát, majd külföldre menekült." Valamennyi várát és birtokát akkor Wyfalu-i Miklós fia László mester kapta adományul, ő azonban most utódok nélkül halt el. Ezután valamikor Zsigmond pelsőci Bebek Detre nádornak adta előbb zálogba, majd örök adományként. Bebek 1401. április 17-én 2000 aranyforitért elzálogosította a körösmegyei Szentgyörgy vár felét Szerdahelyi Ders Márton alnádornak.

1415-ben és 1417. október 25-én Frank mestert, Ders Márton volt királyi asztalmester szentgyörgyi ("ZenthGywrgh-i") várnagyát említi oklevél.

1420-ban és 1425-ben Zsigmond király a magáénak mondja a várat és uradalmát. 1425. április 25-én a király prodavizi Ördögh István fiának Miklósnak ("Nicolai filii condam Stephani dicti Ewrdugh de Prodawyz") adja a szlavóniai Körös megyei Zenthgyewrgh királyi várat, a hozzá tartozó Zenthgyewrgy oppidum-mal, és 82 faluval annak Pest megyei birtokaiért. Ezután 1433-ban Cillei Herman szlavón bán foglalta el erőszakkal az Ördögh Miklóstól, annak gaztettei miatt, így Mikcs bán utódai másodszor vesztették el Szentgyörgyvárat.

1435-ben Szentgyörgyvárat 13.000 forintért elzálogosította a négy Tallóci testvérnek. 1437 decemberében Tallóci Matkó letartóztatta az Albert király ellen szervezkedő Zsigmond özvegyét, Cillei Borbála királynét. Ennek eredménye az lett, hogy Matkó és Frank immár örökjogon megkapta a várat. Ördögh Miklós megpróbálta visszaszerezni a birtokait, de az 1438. június 15.-i ítélet Tallócinak kedvezett, Ördögh végleg elvesztette a birtokot.

Tallóci Matkó halála után Szentgyörgyvárat 1445. november eleje és december 20-a között Cillei Ulrik szlavón bán elfoglata a Tallóciaktól ("ipsum Castrum Zenthgeurghwara cum gentibus suis exercitualibus circumuallando, idem Castrum diucius expugnari facienda, a manibus dictorum castellanorum violenter recepisset"). Az oklevelek szerint Gordovai Fáncs István és Péter, a várnagyok átadták Cilleinek, amiért Hunyadi János meg is fosztotta őket néhány birtokuktól. Hunyadi 1446-ban büntető hadjáratot indított a Cilleiek ellen, először Varasdot égette fel, majd a Cilleiek stájer birtokai ellen fordult. A szlavóniai elfoglalt várak közül csak Kaproncát foglalta vissza, Szentgyörgyvár ("castri Sancti Georgii") maradt Cillei kézen 1456-ban bekövetkezett haláláig. 1460. március 10-én Brankovics Katalin (Cillei özvegye) maga és testvére, Brankovics István rác despota nevében Kaproncát, Medvevárát, Rakováczot, a két Kemléket, Szentgyörgyöt, Csáktornyát, Sztrigót és Varasdot 29.000 forintért és Postojna krajnai várért Frigyes császárnak engedte át. Ez az adás-vétel végül nem jött létre, és  1461. május 8.-án az özvegy ezeket a birtokokat, így a Szentgyörgyöt is ("ad castrum Zenthgyurghwara spectantium") 62.000 magyar arany forintért Vitovec János zagorjei ispánnak és szlavón bánnak, illetve két vejének: Weispriach Boldizsárnak és Zsigmondnak adta el, kik a vételárat azonnal készpénzben lefizették. Az özvegy ekkor Vitovec "vendégszeretetét" élvezte, így nem volt más lehetősége.

Szentgyörgyvár 1464 körül Vitovec vejének, Johann von Montfort grófnak a birtokában van. 1465. december 8-án Mátyás király Prodavizben kiadott oklevele szerint a király ostrommal foglalta el a Kőrös megyei Szentgyörgyvárat. Bot Márton várnagy és Lengyel Miklós innen fosztogatták a horvát területeket és az ostrom alatt a király ellenségeivel szövetkeztek.

1473. november 21-én Mátyás király Ernuszt Jánost szlavón bánnak nevezte ki. 1474-től a csáktornyai és sztrigói uradalmakat is megszerzi, és 1474-ben már Szetgyörgyvár is az övé. Ebben az évben a végrendeletében Csáktornyát ifjabb fiának szánta, Szentgyörgyöt pedig "et alia quaecumque sunt" a király számára fölvett kölcsönök visszafizetésére. A szentgyörgyvári uradalmat nem adták el, hanem megegyezés történhetett a király és a család között, olyanformán, hogy Mátyás az összes délvidéki jószágokat meghagyta tulajdonukban s csak a Zólyom és Turócz megyékben fekvőket vette vissza. 

Ernuszt Zsigmond pécsi püskök megerődítette Szentgyörgyvárat, aminek munkákatai 1488-ra készültek el.

1540-ben Ernuszt Gáspár halálával a család kihalt, a birtokait Keglevich Péter horvát bán szerezte meg (a lánya volt Ernuszt felesége), de ezt a király törvénytelennek ítélte. 1540. november 19-én Keglevich Péter horvát-szlavón bán jelenetette a királynak, hogy csapatát a török léprecsalta és megverte Szentgyörgyvár mellett, ami ekkor már Kegelevich kezén volt.

Mivel a bán nem volt hajlandó átadni az tetemes Ernuszt birtokokat a királynak, az 1542-es országgyűlés letette báni tisztségéből és fej- és jószágvesztésre ítélte. Zrínyi Miklóst bízták meg az öreg Keglevich elfogásával, aki őt Csáktornyán körülzárta és elfogta. Zrínyi a volt Ernuszt várakat is megszállta. 1546. szeptember 15-én Székely Lukács Varasdról értesítette Salm grófot, hogy Zrínyi az öreg bánt Sztrigón őrizteti, és Szentgyörgyvárt és Kaproncát hiába kérte a királynak Zrínyitől, aki talán ezeket is meg akarja tartani Csáktornyával és Sztrigóval együtt. Az is kiderül a levélből, hogy Kaproncát az öreg bán katonái ekkor még nem adták át. Végül Zrínyi átadta Szentgyörgyöt és Kaproncát is a királyi megbízottaknak. Szentgyörgyvár királyi kapitánya Székely Lukács lett, aki alatt 1548-ra kiépült a külsővár. Zrínyi jutalmul Csáktornyát és Sztrigót kapta meg.

1551. augusztus 27-én egy kisebb török sereg Szentgyörgyvár és Dombrónál portyázott. Zrínyi Miklós horvát-szlavón bán serege Alapi János és Geszti János hadnagyok vezetésével Dombrónál szétverte őket.

1552 júliusában a porta utasított Ulama pozsegai és Mehmed boszniai bégeket, hogy támadják meg Szlavónia magyarok ellenőrizte részét. A török sereg kb. 4000 főt számlált és tizenhárom kisebb-nagyobb erősségen kívül bevette Verőcét, majd Zágráb irányába tovább nyomulva elérték a Csázma vonalát, és elfoglalták az általuk kulcsfontosságúnak nevezett Csázma várát, amely körül a következő években új szandzsákot hoztak létre. Kőrös megyéből pusztán egy nagyon kis északnyugati sáv, a Szentgyörgyvártól Kaproncán át Ludbregig, valamint Kőrösig és dél felé Cirkvenáig terjedő terület maradt királyi fennhatóság alatt. A helyi legenda szerint 1552-ben a török meg is ostromolta a várat, amely úgy menekült meg, hogy a védők ételt és csirkéket lőttek a törökök közé, akik ezután abban a hitben hagytak fel az ostrommal, hogy van elég élelem a várban. Annyi bizonyos, hogy Zrínyi Miklós egyik levelében az szerepel, hogy a török Prodaviz várát ostromolja, és Székely Lukács kapitánysaga alatt lovasok táboroznak Szentgyörgyvárnál ("castra Zenthgerghwara").

1554 júliusában Zrínyi Miklós Szentgyörgyvár alatt Mehmet bosnyák pasával ("..Mehemet bassa Boznensi...") akart párbajt vívni. Zrínyi kérte Miksa magyar királyt,  hogy parancsolná meg Ungnad Jánosnak s a tót- és horvátországi kapitányoknak, hogy a kitűzött helyen és időben jó készülettel jelenjenek meg. A pasa egy későbbi levelében tagadja, hogy Zrínyi várait meg akarja támadni, és panaszkodik, hogy Zrínyi állandóan párbajra hívja, akivel ő a szultán visszatérte után megharcol. Augusztus 5-én Zrínyi azt írta, hogy megkapta a király engedélyét a párbajra azzal a kikötéssel, hogy csak 500 lovast vihet magával. Ezt Zrínyi kevesellte, mert török cseltől tartott, erre Nádasdy Tamás nádor a saját fiát, Kristófot külde segítségül a saját csapatával. Zrínyi augusztus 20-án idult Szentgyörgyvárra párbajozni, aminek a lefolyásáról semmi adat nincs. Zrínyi csak annyit írt egy későbbi levelében, hogy fölösleges leírni a párbaj történetét, mert ő már Zichy Istvánnal szóban megüzente azt ("Nuper dum a Castro Sancti Georgii una cum domino Christofforo Nadasdi fratre nostro, aliisque dominis et amicis nostris se se movimus, eidem spectabili magnificae dominationi vestrae statum negotii nostri perscribere statueramus, verum cum probi servitores eiusdem illic nobiscum interfuerint, intermisimus ad earn scribere, nihilominus omnia ea, quae illic acta sunt, eidem spectabili magnificae dominationi vestrae medio domini Stephani Zychy oretenus referenda nunciavimus, quae ipsum eidem recitasse non dubitamus..."). 

1556 júliusában Zrínyi Miklós horvát bán jelentette, hogy a bosnyák pasa átlépte a Szávát és Kapronca és Szentgyörgy felé nyomul. Malkocs bég Gradiskán, a hercegovinai pedig Drevenikben van. 

Szentgyörgyvár a szlavón-horvát végek legkeletebbi erődjeként fontos szerepet töltött be: a törökök mozgását jeleznie kellett a hátország felé. A vár kapitánya 1558. október 2.-án jelentette, hogy 4 basa csapatai Varasd alá készülnek, és a pécsi törökök is megindultak, hogy egyesüljenek a haddal.

1560-as évek elejétől Ungnad Kristóf volt Szentgyörgyvár prefektusa, majd 1565-től Varasd megye főispánja. 1589-ben a Zágrábban tartott horvát-szlavón gyűlésen a rendek Szentgyörgyvár erődítési munkálataira Kőrös vármegye megmaradt két járásának jobbágyait rendelték.

Kanizsa elestével Szentgyörgyvár és Kapronca nagyon nehéz helyzetbe kerültek, mert már északról is támadhatóvá váltak. A Belső-ausztriai Haditanács a korábban Bajcsaváron állomásozó katonaság nagy részét Szentgyörgyvárra vezányelte, majd ott is tartotta őket az 1610-es évek elejéig. Kellett is az erősítés, mert 1603. április 13-án Tirjáki Hasszán kanizsai pasa és a Gázi Giráj tatár kán tüzérséggel megerősített seregekkel törtek be Szentgyörgyvár és Kapronca környékére. A törökök bevették Prodaviz várát, és a szlavón végvidéki katonaságot Varasd várába szorították. A rablók hatalmas zsákmánnyal tértek haza.

1657-ben években Martin Stier hadmérnök terveket készített a vár megerősítésére, korszerűsítésére., mely munkák értékét 6555 forintra becsülte. 

A török veszély elmúltával is megmaradt katonai funkciója, 1746-ban az 5. határőrvidéki gyalogezred, majd később a 6. szentgyörgyi gyalogezred székhelye lett. A külső várat a 19. század során lebontották. A határőrvidék 1871-ben megszűnt, a katonaság a belsővárat is elhagyta. Ezután többféle funkciója is volt, 1909-ig leánynevelő intézet, majd 20 évig években ismét laktanya volt a falai között. Az 1920-as évek végén általános iskolaként működött.