Homonna várkastélya

Homonna település neve először 1317-ben, I. Károly Drugeth Fülöpnek szóló adománylevelében tűnik fel: "Károly király Pethenye fia Pétert, aki őt, amikor Patak mellett betegen feküdt, meg akarta ölni, amikor pedig Temesváron tartózkodott, felbérelt orgyilkos által akarta láb alól eltenni, összes, Zempleny-hez, Gyepvelue-hez tartozó és Veke-n túl terjedő várától és birtokától megfosztja, és ezen javakat az Apuliából származó Fülöp Scepus-i és Ujvar-i c.-nek adja. A javak a következők: Zempleny vár tartozékaival, Jeszenö, Pethitse, Kementze, Szinna, Torna, Zaktson, Zubna, Vadna, Papfalva, Tamkafalva, Jankofalva, Hankfalva, Laczafalva, Hazina, Homonna, Prepkefalva, Plempnafalva, Garagina, Kajnafalva, Kepla, Luka és Halatskafalva."

Homonna várkastélyának építési ideje nem ismert. A várkastélyban üzemelő Vihorlat múzeum weboldala szerint az épület 1966-os renoválása során a pincében egy épület maradványát találták, amit egy vizesárokkal körülvett, egyszerű, toronyszerű építménnyel azonosítottak, és Petenye fia Péteré lehetett. Az előkerült cserép töredékeket 14-15. századinak határozták meg.

A Drugeth család homonnai ágának megalapítója Drugeth I. János unokája, Drugeth II. Miklós volt.

A szakirodalom szerint a castellum a 15. század elején épülhetett. Első említése az 1449-es háborús események kapcsán történik. Ez év tavaszán a cseh Giskra serege ostrommal elfoglalta "Castrum Homonna"-t / "Castellum Homonna"-t és Homannai Drugeth Istvánt és Bertalant is foglyul ejtette. Május 8-án Héderváry László egri püspök kérte a bártfaiakat, hogy váltsák ki a Homonnai urakat a csehek fogságából. Homonna valószínűleg csak Mátyás uralkodása alatt, Rozgonyi Sebestyén 1458-as, husziták elleni hadjáratával került vissza a Drugethek uralma alá.

1471-ben a lengyel Jagello Kázmér herceg trónkövetelőként lengyel zsoldosokkal tört be az országba. 1473 áprilisában a lengyel csapatok azzal az ürüggyel, hogy Kázmér herceg nem fizette meg a zsoldjukat, Sztropkót, Varannót, Homonnát, Nagymihályt feldúlva és megsarcolva egészen Kassa környékéig raboltak. 1473. december elején Mátyás 1200 főnyi sereggel megindult a lengyelek által megszállt felsőmagyarországi várak visszavételére. Homonnát harc nélkül vette vissza a lengyelektől és visszaadta a Drugetheknek.

Mohács után a Drugethek a velük rokon Szapolyai Jánost támogatták a korona megszerzésében. Később a család több tagja Ferdinánd-párti lett, de Homonnai Drugeth Ferenc végig kitartott Szapolyai mellett, és a vesztes tokaji ütközet után Hononnán adott menedéket a menekülő királynak. Ferenc ez után pusztítani kezdte a Ferdinánd-pártiak birtokait és a rokonai csicsvai várát sem kímélte.

1548-ban Homonnai Gábort és Imrét fő és jószágvesztésre ítélte a királyi ítélőszék, birtokaikat pedig a Bécsben élő Istvánnak adományozták, aki még abban az évben kiegyezett velük (az ítélet nem lett végrehajtva).

1549-ben a homonnai uradalom Homonnai Imre tulajdona. Ő és örökösei a Homonnán és Jeszenőn alakították ki a családi birtokközpontot. A család másik tagjai közül Homonnai Drugeth Antal és fia Miklós Barkón, Gábor és György pedig Ungváron rendezkedtek be. Az 1560-as években a Homonnai család tagjai is áttértek a kálvini hitre, amely legelőször a homonnai uradalomban terjedt el.

Az 1598-as összeírás szerint Homonnán összesen 100 jobbágy porta volt, ebből Drugeth Borbálának volt 35 jobbágya, Drugeth Györgynek 30 és Drugeth Istvánnak 35.

Homonnay Drugeth Bálint már 1604 novembere körül csatlakozott Bocskaihoz és annak főgenerálisa lett. Ő foglalta el a fejedelemnek Érsekújvár várát. Bocskai végrendeletében őt jelölte meg utódjául, de a rendek végül először Rákóczi Zsigmondot, majd annak lemondása után Báthory Gábort választották meg.

A szétforgácsolódott családi birtokok Homonnai István 1612-ben bekövetkezett halálával Homonnai Drugeth György kezén összpontosultak. Ezek közül a legjelentősebb a Zemplén vármegye északi részén elterülő homonnai uradalom volt. Györgynek híresen rossz viszonya volt Bethlen Gáborral, ami meghatározta a birtokainak sorsát. 1618-ban tűzvész áldozatául esett a Homonnán őrzött családi levéltár egy része.

1619 őszén Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megindította hadjáratát, az ifjú Rákóczi György 3000 emberével megtámadta a Terebesnél táborozó Homonnait, aki a vereség után Lengyelországba menekült. Bethlen szeptemberben elfoglalta Homonnai birtokait, Homonnáról elűzik a jezsuitákat. Homonnai Drugeth György Lengyelországban toborzásba kezdett és a Bécs körülzárást tervező Bethlent hátba támadta. Homonnai a kozákjaival 1619. november 22-23-án Homonnánál megtámadta Rákóczi György seregét és csatában legyőzte az erdélyieket. Homonnai Kassát és Eperjest is felszólította a megadásra, de a városok kitartottak Bethlen hűségén. Végül a kozákok decemberben kivonultak az országból, ezután Homonnai is Lengyelországba menekült. Homonna várkastélya leégett és súlyosan megsérült a harcokban.

Homonna csak 1623-ban, a nikolsburgi béke megkötése után kerül vissza az elhunyt Drugeth György fia, Drugeth János kezére, aki visszahívta a jezsuitákat a városba. 1623. március 17-én Gombos János inspektor és prefektus leteszi az esküt, hogy Homonnához, Jeszenő, Csicsva és terebesi várakhoz és Varannóhoz tartozó jószágoknak felügyeletében és védelmében Bethlen Gábornak, mint törvényes gyámnak, és Homonnai György árváinak, Jánosnak és Erzsébetnek érdekeit megvédi. A befolyó jövedelmeket Jeszenő várába megőrzi az árvák javára. Homonnán a leégett kastély helyén reneszánsz erődített várkastélyt építettek, négy sarkán tornyokkal. Az udvarán árkádos folyosó futott végig az emeleten is. A kastély szárnyainak ekkor még lapos tetőzete volt.

Az 1640-es évekre, Kassát és Eperjest is megelőzve Homonnánt fizették a legtöbb borharmincadot Felső-Magyarországon.

Homonnai Drugeth Jánosnak a viszonya I. Rákóczi Györggyel az apjáéhoz hasonlóan rossz volt. Rákóczi 1644. július 4-i levelében panaszkodik Homonnaira: "csak Ungvár, Jeszenö s Homonnainak 500 avagy 600 kihozott kozákja 4 avagy öt száz lovas magyarja akadályunkra ne volna". Rákóczi csapatai előtt Homonna várkastélya meghódolt, a szomszédos Jeszenő várát 1644. aug. 1-én adták át a védői. Homonnai János Lengyelországba menekült. Az 1645-ős linzi béke Rákóczi haláláig az ő kezén hagyta többek között Zemplén vármegyét is, így nem tudni pontosan, hogy a Homonnai Drugethek mikor kapták vissza az elfoglalt birtokaikat. Egy 1654-es urbárium megemlíti a várkastély kápolnáját.

A Wesselényi-féle összeesküvés felszámolásakor a császári csapatok megszállták Zemplén vármegyét is. Az erdélyi támogatást élvező bujdosók megindították támadásaikat ellenük, 1672. október 3-án éjjel az Ung megyei felkelők Balko Pál vezetésével elfoglalták Homonnát, de rövid idő múltán a császáriak azt visszafoglalták. 1674-ben a várkastély udvarának árkádját Homonnai Drugeth György özvegye, Esterházy Mária fejezteti be.

1677-ben 460 kuruc támadta meg Homonnát. A várost és kolostorát felgyújtották, de a várkastéllyal nem boldogultak. Három szekérnyi halottat vittek el a falak alól, ahol még hét szekérnyi holttest maradt. 1682-ban Homonnai Drugeth Zsigmond a birtokait védendő Thököly pártjára állt (Thököly el akarta konfiskáltatni a birtokait), a kastélyt is kuruc csapatok szállták meg. Kényszerűségből Homonnai is ott volt Thököly kíséretében, amikor az találkozott a Bécset ostromló Kara Musztafa nagyvezérrel 1683 augusztus 21-én. Valamikor a párkányi csata után Homonnai visszatért a király hűségére, emberei felkoncolták a várkastély kuruc őrségét, így az ismét a Drugetheké lett. Homonnai a szintén átpártolt Barkóczy Ferenccel együtt Sobiesky segítségét kérte a kurucok ellen és bezárkózott a homonnai várkastélyába, majd az erősebb Ungvár várába. 1683 végén a Lengyelországba tartó lengyel királyt vendégül is látta a kastélyban. és a király lengyel csapatot hagyott hátra a várkastély őrzésére.

1683 decemberében Thököly kuruc-tatár csapatai ostromzár alá vették Ungvárt. Az ostrom hónapokig tartott, a kifáradt védők csak 1684 június 24-én adták fel a várat, Homonnai Zsigmond halála (1684. április 19.) után (Homonnait NEM végezték ki Kassán, mint számos leírásban olvasható!!). Ungvár eleste előtt a kurucok Csicsvát ostrommal foglalták el, Homonnát harc nélkül szállták meg. Homonnai Zsigmond halála után a várkastély özvegyére, Keglevich Mária kezére került (adománylevelet csak 1702-ben kapott rá). 1685-ban Thököly kurucai szétszéledtek, Homonnát Schultz császári tábornok csapatai foglalták el. A császári helyőrséget az 1690-es években a Corbelli-ezred katonái adták, akiknek az ellátmányát az uradalomnak kellett biztosítania.

A Rákóczi-szabadságharc alatt Homonna a kurucok kezén volt. 1703. szeptember végén a császári őrség pár napos tárgyalás után megadta magát. 1710-ben Homonnai Drugeth Zsigmond özvegye halálával két lányára és férjeikre (Zichy Péter, von Althann) háramlott az uradalom. 1711. év elején Ernst Lancken császári csapatai vonultak be a városba, véget vetve a kuruc uralomnak.

Bél Mátyás 1736 körül írt, Zemplén vármegyét bemutató művében külön bekezdésben írja le Homonna várát (Arx Homonna). "Ez egy nagyon szép épület, kastély formájában épült, a város nyugati oldalán." Megemlíti, hogy vizesárokkal van kerítve, Homonnai György és Zsigmond is sokat költött rá. Bél három tulajdonosát említi meg, gróf Zichy Ferencet és nővéreit.

1728-ban ismét felsztották a birtokot Zichy Péter utódai: Zichy Ferenc, Zichy Mária Terézia és férje, Joseph van Dernath, illetve Zichy Mária Anna és férje, Csáky Ferenc között. Az 1772-es úrbéri összeírás szerint mind az uradalmat, mind magát a várost és a kastélyt is felosztották a Van der Náth (azelőtt Zichy) család és a Csáky család között. 1792-ben Csáky Júli kezével Szapáry Péter is tulajdonos lett. 1812-ben Szapáry Etelka grófnő kezével Andrássy Károly gróf is résztulajdosa.

A 18. században átépítették a háborúk alatt megrongálódott kastélyt. A kastély belsejét barokk stílusban felújították és díszítő festéseket kapott. Az udvar déli oldalán egy nagy, korláttal ellátott erkélyt építettek és a külső homlokzaton megváltoztatták az ablakokat és megkezdték a padlás eltávolítását. A két szárny eltér egymástól, mert a Csáky és Vandernath családok a saját ízlésüknek megfelelően építették át. Ez az állapot jól látható Thomas Ender 1800-ban készült akvarelljén (galéria).

Fényes elek 1851-ben kiadott művében ezt írja a kastélyról: "...Diszére szolgálnak továbbá a városnak a gr. Csáky és a gr. Vandernath kastélyai, igen pompás angol kertekkel."

A kastély 1861-es, megosztott állapotát mutatja a Vasárnapi Újságban megjelent rajza (galéria), és mellette a magyarázó szöveg: "...Képünkön azonban csak a kastély látható, melynél első tekintetre mindenkinek feltünik a kétféle fedél, mint jelképe a megosztozott családok véleménykülönbségének. Azon része ugyanis, mely váralaku, gróf Csáky Antal birtokában, s a franczia fedéllel ellátott része a gróf Vandernáth nemzetség több tagja birtokában van, s bár jelenleg azt a birtokosok egyike sem lakja rendesen, mindazáltal a legjobban van minden részeiben fentartva."

1876-ban özvegy Andrássy Károlyné Szapáry Etelka halálakor fiai megosztoztak a birtokokon, Homonna és Letenye Andrássy Aladáré lett (Bem József törzstisztjeként harcol 1848-49-ben). Ő és fia, Andráss Sándor kezdte meg a kastély jelentős átépítését historizáló, egységes, pszeudobarokk építészeti stílusban. A karstélypark is ekkor került kialakításra. A belső terekben a könyvtárat és a többi helyiséget fával bélelték ki. A déli szárny több helyiségébe kandallókat építettek, a mennyezetet gazdag stukkó díszítette. Az udvar árkásos folyosóit befalazták, és erkélyeket nyitottak befelé. Az 1895-96-ban készült fényképeken már az átépített kastély látható (galéria).

A második világháború végén a kastély megrongálódott, majd 1946-ben egy tűzvészben leégett (ekkor semmisült meg a könyvtár nagy része). Ezt később ideiglenesen kijavították, de az épület teljes rekonstrukciója csak 1964-ben kezdődött és hét évig tartott. Ma jelenleg múzeum van a falai között.