Korlátkő

Korlátkő

hrad Korlátka

A vár rövid története

A vár építésének ideje nem ismert. Valamikor a 13. század közepén-végén épülhetett, az ország nyugati határát őrizte a csehekkel szemben. Győrffy György felveti, hogy építtetője esetleg a Győr nembéli Óvári Konrád lehetett, akiről Konradsteinnek nevezték el. Esetleg ennek torzított magyarosítása a Korlátkő. A vár 1301 után valamikor Csák Máté birtokába került.

1324. március 23-án kelt I. Károly oklevele arról, hogy Ecseg várát Csák fia Jánostól elvette és Horsundorfi Veluingnak adományozta. Ebben megemlíti, hogy Korlátkőt visszafoglalta Csák Mátétól: "...A Horsundorfi [de Horsundorph] Veluingus, a nekünk kedves, valamint a hozzánk hű lovag pedig előttünk a felségünknek tett hűséges szolgálatait ... figyelembe véve, hogy a pozsonyi várunkat és városunkat - amelyet Ausztria és Stájerország hercege elfoglalt a hűséges szolgálatával és a szorgalmas gondoskodásával visszaszereztük úgy, hogy ugyanez a Veluing a szóban forgó Pozsony vára és városa visszaszerzésének, valamint a visszafoglalásának mozgató [rugója], továbbá eredendő okozója volt; Ezenkívül mivel az ugyanezen Veluing a Korlátkő nevezetű várunkat a szóban forgó hűtlen Csák Mátétól visszafoglalta, és amikor a Csák Máté unokatestvére a cseh István a hadának a sokaságával az ottani táborunk ellen jött, ugyanez a Veluing az ugyanazon ellenségeinkkel szembefordulva azokat vitézül megverte és noha abban az összecsapásban halálosan megsebesült és tizenhárom szerviensét is meggyilkolták, az ellenség felett mégis dicséretes győzelmet aratott."

I. Károly 1336. jan. 6-i oklevelében szabályozta a Csehország felé menő kereskedelmi útvonal (Via Bohemica) vámjait, vámszedő helyeit. Ebben Korlátkő is meg van említve. Itt hídvámot kell fizetni: minden kocsit húzó ló vagy ökör után egy bécsi dénárt, továbbá az eladásra szánt jószágok közül két nagyobb után ugyancsak egy bécsi dénárt; azután négy kisebb állat után - mint amilyen a juh, a kecske és a disznó - szintén egy bécsi dénárt és nem többet. Az oklevél szerint Treutulnak mondott Miklós mester pozsonyi ispán (Nicolaus dictus Treutul comes Posoniensis) a korlátkői és éleskői (más forrásokban héderi) várnagy is.

Ez a korai vár egy kerek öregtoronyból egy palotaszárnyból és az ezeket övező falból állt és a hegy legmagasabb, 20 x 30 m-es részét foglalta el.

1386-ben Nagy Lajos lánya, Mária királynő a morva őrgrófoknak zálogosította el Pozsony vármegyével együtt. A zálog visszafizetésekor a morva Prokop őrgróf nem adta át, tőle Luxemburgi Zsigmond hadjárattal foglalta vissza.

1394-ben Korátkő várát is kedvelt hívének, a lengyel származású Stiborici Stibornak adományozta Zsigmond (Jókő, Detrekő, Éleskő és Berencs váraival együtt). 1404-ben a beteg Zsigmond királyt Korlátkő várában kezelték (állítólag mérgezési kísérlet volt). Stibor halála után fia örökölte a várbirtokot, majd az ő 1434-ben bekövetkezett halála után visszaszállt a koronára.

1437-ből, Zsigmond uralkodásának utolsó évéből fennmaradt egy várjegyzék. Eszerint Rozgonyi István pozsonyi ispán hatalmában volt Pozsony, Komárom, Újvár, Detrekő, Éleskő, Korlátkő és Szepesvár honorbirtokként.

Albert király 1439 júniusában Újlaki Miklóst jutalmazta meg Korlátkő várával. A király halála utáni pártharcok során cseh zsoldosok kezére került 1443 májusától 3 évig. A vár nem ostrommal lett elfoglalva, hanem valószínűsíthető, hogy maga Újlaki adta át az elfoglalt Pöstyénért cserébe Helfensteini Mesenspek János rablólovagnak (Jan Mesenspek z Helfštejna). A vár 1444 elején gazdát cserélt, és új ura egy morva kalandor, a kortársak által Jandának nevezett Jan z Moravan lett, aki innen rabolta a környéket. A pozsonyi polgárok számtalan követet küldtek hozzá béketárgyalásokra.

Az 1445. tavaszi országgyűlés elrendelte az engedély nélkül épített várak elbontását (kivétel a törökök ellen emelt várak és még négy erősség volt), valamint megkövetelte többek között a várak visszaadását is régi tulajdonosaiknak.

1445.09.10-én kelt oklevél szerint Újlaki Miklós erdélyi vajda, macsói bán, székely és temesi ispán, magyarországi főkapitány Buchan-i György fia Oszvald (Osvát) macsói albánnak és nándorfehérvári kapitánynak a Nyitra megyei Korlathkew várat, Jabloncza, Zenthgywrgh, Rowenzko birtokokat, Podhradie más néven Lezko pusztát, Nadasd Pozsony megyei birtokot, valamint a Jabloncza-i és Zenthgywrgh-i vámot engedi át. A vár a cseh Čapektől és Janda kezén van zálogban 4000 arany forintért (galéria). Újlaki az adományozást 1451.11.07-én megerősítette, majd V. László király is 1453-ban. A Hontpázmény nemzetségből szármaott Bucsányi kiváltotta a várat a husziták kezéből és felvette a Korlátkövi nevet. A levelezésekből ismert, hogy Janda 1446. február 22-én még a várban tartózkodott, tehát csak ez után került Bucsányi birtokába.

1447-ben Hunyadi János kormányzó, midőn Osvát kérésére megerősítette az ekkor már megnövelt területű uradalom kamarahaszna-kiváltságát, hangsúlyozta, hogy "a vár az ország határán áll és még saját védelméhez is igen kicsiny tartozékokkal rendelkezik". 1450-ben Cillei Ulrik Szakolcát ostromló hadai pusztítják a vár falvait, de a morvák betörései is gyakoriak voltak.

Bucsányi Osvát a vár birtokosaként az országos politikában is tényező lett, 1448-ban ő is tagja volt a Brankovics György szerb despota által a rigómezei vesztes csata után elfogott Hunyadi János kiszabadításáról tárgyaló küldöttségnek. 1456 május 27-én hunyt el Korlátkő várában. A vár a család kezén maradt 1546-ig, az utolsó Korlátkövi férfi haláláig.

1473-ban Mátyás király ismeretlen okból levelet küldött a pozsonyiakhoz, hogy küldjenek ostromgépeket, ácsokat és ágyúkat Podmanicki Balázsnak a gonosztevők lakta Korlátkő ostromához. A sikeres ostrom után a király legkésőbb 1481-ben a hívének, Jörg von Steinnek adta zálogba. A Korlátköviek peres úton próbálták meg visszaszerezni a várat. Stein 1484-ben Königsbergi Plankner János udvari lovagra ruházta át a birtokot, akit Mátyás is megerősített 6000 forintért. 1486-ben viszont visszaszerezte Korlátkövi Osvát a Planker örökösöktől.

Osvát II. Ulászló udvarában szolgált, a királyt még az Újlaki Lőrinc herceg elleni 1494/95-ös hadjáratára is elkísérte. A kirly bizalmi embere lett, akitől 1492-ben Hegyesd várát is megkapta. A várért évekig pereskedett, majd ahogy a birtokába jutott, rögtön el is zálogosította, és a befolyt összeget Berencs megszerzésére fordította.

Osvát halála után fia, Korlátkövi Péter és féltestvérei öröklték Korlátkőt és Berencset. Péternek Berencs lett a rezidenciája, míg testvéreinek Korlátkő. Korlátkövi Péter királyi udvarmesterként a mohácsi csatamezőn lelte halálát (1526). Berencset lánya és annak férje, a híres katona, Nyáry Ferenc nyerte el, míg Korlátkő Kolátkövi Zsigmond kezén maradt annak 1546-os haláláig. 1544-ben Korlátkő várnagya Csermendi Viktor volt. 1550 körül Nyáry Ferenc és neje mind a két várra végrendelkezési jogot nyert I. Ferdinándtól. Nyáry 1551. évi végrendeletében Korlátkőt felesége rokonaira hagyta: a vár egyik fele sógornőjének Annának, a másik együttesen a többi Korlátkövi leányági leszármazottnak, azaz az Apponyi, Hrussói (Zábláti), Majtényi és Pongrác családok sarjainak jutott.

Korlátkövi Annára 1559-ben kimondott jószágvesztés végrehajtásakor sor került a vár felének összeírására. Ebben az alsó, középső és felső várra osztott épületegyüttes még főúri rezidenciaként szerepel. 1560-ban összesen 33 kézifegyver található a várban.

17. század elejétől a sok tulajdonos között megoszló vár rohamosan pusztulásnak indult. Egyik tulajdonos sem lakott a várban, hanem az uradalom két falvában (Jablonica és Leszkó) is felépült egy-egy kastély, amely a birtokosoknak nyilvánvalóan nagyobb kényelmet biztosított.

Az egyik tulajdonos évszám nélküli instrukciója a várnagyához (Castellanorum in Korlatkeő instructio): "...Egyik az várnak kapujának az kulcsa, tudniillik az felső kapunak az kulcsa az én porkolábom kezíníl álljon, az alsó kapunak pedig az kulcsa az attyafiak porkolábja kezéníl legyen..."

1621. jan. 29-i levelében Bethlen Gábor fejedelem figyelmezteti Thurzó Imrét, hogy "...ott pedig az hegy alatt Éleskőre, Holicsra, Detrekőre, Korlátkőre kellene vigyáztatni igen..."

1645. júl. 24-én I. Rákóczi György a hadjárata alatt Korlátkő várából keltezteti egyik levelét feleségének ("Datum in Castris Korlátkő positis 24 die Julii Auno 1645 reggel 4 órakor.Az te szerelmes igaz urad édesem. R. György, mp.").

1664-ben az egyik résztulajdonos, Szentmiklósi Pongrác Dániel és fiai megosztoznak a korlátkői és beckói uradalmakban lévő birtokrészeiken. 1670-ből ismert Korlátkő várról, a leszkói kastélyról és korcsmáról Nádasdi Ferenc országbíró részére átadott inventárium. E szerint a vában 11 szakállaspuska és 5 muskéta volt. Az épületeket az alsó-, középső,- és felsővár szerint írja le.

1682-ben felszólították Kolonics Zsigmond grófot és Czobor Mária Regina grófnőt, hogy gondoskodjanak a Korlátkő várban őket illető romos részek felújításáról.

A jelentőségét vesztett és karbantartatlan vár nem játszott különösebb szerepet a Rákóczi szabadságharc alatt. 1704. máj. 28-án Bercsényi Miklós Korlátkő alól jelenti II. Rákóczi Ferencnek, hogy Pálffy gróf 1000 német lovassal és 300 ráccal Pozsonyban van.

1707-ben Starhemberg Guido tábornagy egy tekintélyes számú lovascsoport élére állva, megtámadta és elfoglalta Szomolányt, majd a Kis-Kárpátokon átkelve, megszállotta Szakolcát és Sasvárt s aztán rohammal bevette Éleskő, Korlátkő és Detrekő várát is.

1740-ben még néhány hajdú őrizte a vár pincéit, majd sorsára hagyták és az egyre romosabb várat a környék lakossága széthordta.

Források: Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007); Visegrád 1335 (Budapest, 2009); Bocsi Zsófia: Csókakő vár az írott források tükrébe, különös tekintettel az Anjou korra; Neumann Tibor: A Korlátköviek (Egy előkelő család története és politikai szereplése a XV–XVI. században); Neumann Tibor: XVI–XVII. századi várleírások Korlátkőről; Csorba Csaba: Felvidéki várak históriája; Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme; Szilágyi Sándor: A két Rákóczi György fejedelem levelezése; Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei;

Hol található

Cerovát elhagyva Rozbehy végén van egy parkoló, ott tovább lehet menni az aszfaltos úton egy bezárt motelig (2-300m éter). Itt leparkolva a mezőn keresztül kb. 400 méter könnyű séta a vár.

Szélesség: N - 48°34'30.8"
Hosszúság: E - 17°23'08.7"