Újlak

Újlak vára mára már nem maradt fenn, helyén ma már Odeschalchi Ágost herceg palotája áll. A városerődítés falainak hosszú szakaszai viszont jó állapotban maradtak fenn és állagvédelmük napjainkban is folyik (2023. ősz).

A várnak és városnak helyet adó nyugat-kelet irányú hosszúkás löszterasz már a neolitikum óta folyamatosan lakott volt, a rómaik Cuctium néven a dunai limes egyik erődjét építették itt. Újlak a 13. század első felében a Csák nemzetség itteni ágának a birtokközpontja volt. A pécsi káptalan 1263. júliusi oklevélben "terre Wylok"-nak nevezik, ekkor Sidrak fia Jánosnak neje újlaki birtokát Isip comesnek örök áron eladja. A legkorábbi vár építőjének az 1311-ben elhunyt Csák Ugrin tárnokmestert tartják a kutatók, és valószínűleg ő alapította a Szűz Mária tiszteletére szentelt ferences kolostort és templomot is. Ennek a legkorábbi várnak a helye nem ismert, Željko Tomičić feltételezi, hogy a mostani ferences rendház helyén állhatott.

Csák Ugrin 1311-es halála után fiának, Miklósnak a székhelye. A Csákok kihalása után I. Lajostól Raholcai Kont Miklós 1364-ben kapta adományul Újlakot a hozzá tartozó uradalommal együtt, ami a család szerémségi birtokközpontja, és 1365-től a családjának névadója lett ("de Wjlak"). Ez az adományozó oklevél említi először Újlak várát.

1386-ban az Anjou-párti Horváthyak II. (Kis) Károly meggyilkolása után fellázadtak Luxemburgi Zsigmond ellen. A Gara felé vonuló királynői meneten rajtütve számos főurat meggyilkoltak, elfogták Erzsébet özvegy királynét és Mária királynőt, majd Novigrad várába zárták őket (itt később az anyakirálynét meggyilkolták). Zsigmond a hozzá hű főemberekkel hadjáratot indított a lázadók ellen. 1387-ben Garai Miklós macsói bán, a Garánál megölt nádor fia Losonczi László és István temesi bánok hadaival egyesülve, Temesvár alatt szétverte Horváthy László hadát, ezután Horváthy János hadád Cserevicnél megverve a lázadók által megszállt Újlak várát vették ostrom alá. Ezt elfoglalva elfogták a vár falai közt rejtőző Laczkfi Imrét, András vajda fiát, akit Garai több más fogollyal és a nápolyi zászlóval együtt elküldött Zsigmondnak.

Újlak várának fénykora Újlaki Miklós birtoklásának idején jött el. Újlaki Miklós 1438-ban macsói báni tisztséggel kezdte pályafutását, összesen hat vár (castrum) és két kastély (castellum) birtokosaként. Hunyadi Jánossal együtt erdélyi vajda lett, majd egyike volt az országot irányító hét főkapitánynak. Élete végére Mátyás királytól megkapta a Bosnyák királyi címet, és ekkorra már tizenhat vár, kilenc kastély, húsz mezőváros és mintegy négyszáz falu fölött rendelkezett.

Az 1450-es években Várpalota fokozatosan háttérbe szorult és Újlakon kezdődtek jelentős építkezések. A vár erődítését és modern, reneszánsz átépítését itáliai minták alapján még Miklós vajda kezdte meg, majd halálát követően fia folytatta. Bonfini később így írta le a várost: "Újlak városkája egy hegytetőn áll, nem fal, hanem sövénykerítés és keskeny árok veszi körül, ugyanúgy a Dunára néz, mint Buda". Ez a leírás azonban az alsóvárosra vonatkozik, mert a castrumot is magában foglaló felsővárost téglafalakkal, tornyokkal és bástyákkal erődítették meg a 15. század végére. A család temetkezési helye a ferences templom lett.

A nándorfehérvári győzelem után 1456. október 23-án a pestisben megbetegedett Kapisztrán János Újlakon elhunyt és ott is temették el a ferences templomban. Újlaki Miklósnak jelentős érdemei (és érdekei) voltak abban, hogy sírhelye kegyhellyé vált, a vajda szorgalmazta Kapisztrán szentté avatását is. A sikertelen szentté avatási kísérletek dacára zarándokok tömegét vonzotta Kapisztrán újlaki sírja, ami jelentős bevételeket is jelentett a városnak. A földesúr törekvései révén a település privilégiumlevelét V. László 1453-ban megerősítette.

Újlaki Miklós 1471-ben a Vitéz János-féle összeesküvésben a Mátyás király hűségén maradt, ezért a királytól jutalmul a bosnyák királyi méltóságot kapta. Bár Jajca volt a megmaradt Bosznia fővárosa, Újlaki Miklós végig Újlakon tartotta az udvarát.

1471. február 14-én Újlaki Miklós végrendelkezett: "Vylak-i Miklós Telchak örökös ispánja, Vzura föld ura és macsói bán Gergely Rahowcza-i, Dénes Jalswa-i és György Racha-i plébánosok, a gyóntatója: Jakab Jalswa-i oltárigazgató, Galgocz-i várnagya: Zantho-i István, Raholcza-i várnagya és udvarbírája: Themeskezy László, Gezthes-i várnagyai: Herend-i János és Neboyza-i Gergely, Capuswywar-i várnagya: Zenthgerg-i Vinche Tamás, továbbá Bath-i Bánfy István és Perneczy Zsigmond előtt végrendeletet tesz. Várait, kastélyait, erősségeit, városait, mezővárosait és birtokait egyedülfiára: Lőrinre hagyja, ha pedig ez utódok nélkül halna el, akkor azok leányaira: Katalinra, Fruzsinára, Orsolyára és unokájára: Magdolnára szállnak, gyűrűi és Nasfa-i felét feleségére: Zeech-i Dorottyára, másik felét pedig fiára: Lőrincre hagyja. Végrendelete végrehatóiul Zenthgerolth-i Jánost, Vizlay-i János vicebánjait, Vylak-i várnagyait: Poczman-i Tamást és Caplathi Mihályt, Zenthdemeter-i várnagyát: Ha(...) Miklóst, Rahoncza-i várnagyát: Dambo-i Miklóst, Galgocz-i várnagyát Busloy Lászlót teszi meg és fejükül Poczman-i Tamást nevezi ki, ezek tartoznak mindenkor közös akarattal a veje: Peren-i István óhaja szerint intézkedni, ha közülük valaki hűtlenül vagy álnokul cselekednék, a többiek zárják ki maguk közül, meghagyja nekik, hogy a Galgocz nevű mezővárosában általa alapított Szent Lőrinc kolostort és az Vylak-i vár alatti ispotályt tartoznak felépíteni és befejezni. Feleségét mindaddig, míg az ő nevét viseli, a legnagyobb tisztességgel kezeljék, ha pedig újból férjhez menne, nem tartoznak neki engedelmeskedni, amennyiben valaki Pocznam-i Tamásra az általa rábízott javait illetőleg gyanakodna, hit alatt kijelenti, hogy Tamás mindeddig azokat az ő akarata szerint kezelte és nyugtatja őt javai kezelése felől, egyúttal elrendeli, hogy a tárnoki házában őrzött összes okleveleit adják ki Tamásnak. Ha valaki familiárisai közül hűtlen, alkalmatlan, egyenetlenkedő vagy lázadó lenne, a végrendelet végrehajtói vegyék el tőle tisztségét és bízzák alkalmasabbra, szükség esetén kérjék ki Gábor kalocsai és bácsi érsek, Pongracz János és Cupor Miklós erdélyi vajdák és Ernst János zólyomi ispán királyi kincstartó tanácsát. A végrehajtók tisztsége mindaddig szól, míg fia Lőrinc nagykorúságát el nem éri, mihelyt azonban a 24. évét eléri, megbízatásuk megszűnik és tartoznak birtokait rendelkezésére bocsátani. Kéri keresztkomáját: Mátyás királyt, ügyeljen arra, hogy végrendeletét a végrehajtók a fenti rendelkezései értelmében végrehajtsák."

1477. évi halála után Kapisztrán János mellé temették el az újlaki ferences templomban. Mátyás király megszüntette a bosnyák királyi címet és királyságot, Újlaki Lőrinc már csak Bosznia hercege volt tényleges terület nélkül.

Újlaki Lőrinc herceg Mátyás halála után előbb Corvin Jánost, majd titokban Habsburg Miksát támogatta. Újlakinak ellenséges volt a viszonya II. Ulászlóval, és többször ökörnek nevezte a királyt, amit Bonfini és más kortárs szerzők is említenek. A herceg és társai hűtlensége miatt a király büntetőhadjáratra határozta el magát: 1493-ban Kinizsi Pált bízta meg Újlaki Lőrinc és Beriszló Bertalan megfékezésével, de Kinizsi ekkor a törökök elleni hadjárattal volt elfoglalva s így a megtorlás késett. II. Ulászló 1494 őszén Erdélyből Bácsra érkezett és itt készítette elő a hadjáratot, melynek vezérévé Bélteki Drágfi Bertalan erdélyi vajdát tette meg (Kinizsi már halálos betegen feküdt Szalánkeménben). A hadjáratban részt vett Mátyás király unokatestvére, Vingárti Geréb Péter országbíró, Ulászló morva kapitánya Jan z Lomnice a na Meziřiči, Somi Józsa temesi ispán és Sloupnici Iván, a királyi udvaroncok kapitánya. A királyi sereg felderítői 1494. november 20-án már Újlak alatt portyáztak, 21-én kezdődött meg az ostrom. A védők kb. 5-600-an lehettek és Bonfini szerint a védekezésben részt vett a város 2500 főnyi lakossága is. Az ostromtüzérség december 1-én érkezett meg Budáról hajókon. Először az árokkal és sövénnyel kerített alsóvárost vívták meg, ez után a polgárok letették a fegyvert. Ez után kezdődött meg a város és vár ostroma, amelyben Bonfini tudósítása szerint egy egy "szokatlanul nagy ágyút" is bevetettek. A védőknek is voltak tűzfegyvereik, Bonfini megjegyzi, hogy a védők "lövöldözéssel és ágyúgolyókkal igyekeztek elzavarni a támadókat". A királyi csapatok az ostrom során ostromtornyokat is használtak: "a kapunál tornyokat emeltek, nehogy valaki kijöhessen". A szakadatlan ágyútűz okozta pusztítás hatására a vár őrsége fegyverszünetet kért és kapott Drágfitól. A királynál Szapolyai István nádor próbált meg közbenjárni Újlaki érdekében, de Ulászló hajthatatlan maradt. A király közben áthelyezte a főhadiszállását Bácsról az Újlakhoz közeli Atya várába. A tűzszünet lejártával folytatódott az ostrom, "A király pedig, amikor megtudta, hogy a nagy ágyúk folytonos lövöldözése a várfalakat eléggé összetörte, megparancsolta, hogy éjnek éjszakáján, amikor a sötétség miatt az ellenség nem célozhatott pontosan, minden oldalról rohanják meg a várost és a várat. A megállapított órában a királyiak titkon a város falai alá mennek, és roppant merészséggel előbb vetik meg a lábukat a falakon, mint ahogy a vaktában lődöző ellenfél letaszíthatná őket. Kevés veszteség, de sok sebesülés árán kézitusában foglalják el a város meredek dombját, a vezér parancsára a lakossággal szemben nem alkalmaznak erőszakot, és egykettőre odaérkeznek a várhoz, ahol, mint látszik sokkal hevesebb harc vár még rájuk. A várban levőket megijeszti a város eleste, és bár bátorságukkal és igyekezetükkel néhány napig fenntarthatnák magukat, mégis […] személyes bántatlanságukat feltételül kikötve még ugyanezen az éjszakán megadják magukat" (Bonfini). A vár december 21-én kapitulált Bonfini szerint, más adatok szerint december 16-án.

A vár elfoglalása után a király és udvara itt rendezkedett be, királyi kocsisok vitték Lőrinc herceg Újlakon tartózkodó idős édesanyját és holmiját három társzekéren Palota várába. 1495. január 3-án a király "in castro nostro Wylak"-on ad ki oklevelet. A hadjárat folytatásában a királyi seregek elfoglalták a herceg kaposvári és németújvári várát is. Végül Újlaki Lőrinc meghódolt a királynak. Bajnai Bot András 1495. április 28-án a király várnagyaként szerepel Újlakon, 1496 júliusában már Coborszentmihályi Cobor Imrét találjuk a király által lefoglalt Újlaki jószágok élén. Újlaki a király által lefoglalt javainak visszaszerzése érdekében minden követ megmozgatott, és az 1496-os országgyűlésen végül vissza is kapta azokat azzal a kikötéssel, hogy halála esetén a királyéi lesznek. A király visszafogadta kegyeibe, az egykorú beszámolók alapján ő vezette a Candalei Annáért, II. Ulászló király jövendőbeliéért Velencébe utazó követséget, mely élén 1502 júliusában 400 lovassal érkezett meg.

Újlaki Lőrinc herceg 1524-ben örökös nélkül hunyt el, Újlakot özvegye, a fiatal Bakos Magdolna kapta meg, de királyi parancsra hozzá kellett mennie Csulai Móré Lászlóhoz, a későbbi hírhedt rablólovaghoz. 1525-ben II. Lajos Újlak városát a szabad királyi városok rangjára emelte.

Újlak török kézre kerül

Szulejmán szultán 1526-os hadjáratának megindulásakor Tomori Pál Újlak 600 fős őrségébe 300 pápai pénzen fogadott zsoldost és a pécsi püspök 200 gyalogját osztotta be. Pétervárad elsete után 1526. augusztus 8-án nyolc napi ostrom után Ibrahim pasa foglalta el Újlakot. Szulejmán szultán naplóiban több bejegyzés is van róla: "Jahja pasa oglu elindulván, a mint Ilok nevű vár közelébe érkezett, a várbeli hitetlenek közül kétszáz lovasra bukkant, a kik lesben állottak nyelvet fogni. Hirtelen megtámadta őket s hatvannak levágta a fejét, húszat vagy harminczat élve elfogott, a többi pedig nagy nehezen bemenekült a várba. ... Állomás a Duna partján, Ilok váránál. Az összes bégeknek kiadatott a tilalom, hogy a körül fekvő falvakat nem szabad fölégetni. A janicsárok sánczásáshoz fogtak. ... A padisah ő felsége a pasával együtt — a ki tegnap éjjel elment érte — reggel ide jött és a várat jó ideig nézegették. Reggel több oldalon aknákat kezdtek ásni és ágyúütegeket állítottak fel sánczkosarak mögé. Vasárnap. A mult éjjel már több ágyút felállítottak s ma reggeltől estig szüntelenül tüzeltek. Hétfő. A padişah ismét idejött és megszemlélte a várat. Az ágyútűz szüntelenül tartott. Kedd. Ma reggel ismét hozzáfogtak a víváshoz, de délben a várbeli hitetlenek fegyverszünetet kértek s ezért felhagytunk az ágyúzással. Öt-hat napi határidőt kértek, de csak estig adatott nekik idő s mivel nem egyeztek bele, elhatároztatott a további ostromlás. ... Szerda. Ma a várból három előkelő hitetlen jött ki, tőlünk pedig két jaja-basi és a janicsárok csausa ment be és megtörtént a capitulatio. Délben a pasa és a többi emírek bementek a várba zászlóval s azt a fal bástyájára tűzték, kevés idő múlva pedig a tulajdonképeni vár bástyájára is." Az 1526-os hadjárat során elfoglalt várak közül csak Péterváradot és Újlakot tartották meg a törökök. "A padişah tovább ment és Iszlankamen vára közelében szállt meg. De a pasa még ott maradt, divánt tartott s Varadin és Ilok várakba lakosokat és janicsár őrséget rendelt." Újlak 1688-ig szandzsákszékhely lett.

1536-ban Oláh Miklós Hungária c. művében röviden ismertette Újlakot: "Azt a részt pedig, amely a Dráva és Száva torkolatai között kelet felé nyúlik el, Szerémségnek hívják, benne fekszik Újlak (in ea sunt arces Wylak), a Szerémség kezdete és fővárosa, ez a Duna fölé emelkedő hegyen, Budához igen hasonló fekvésű, királyi épületekkel magasodik, s híres Kapisztrán János sírja miatt is."

Buda 1541-es elfoglalása után a törökök a déli váraikból, így Újlakból is összesen 4196 főt helyeztek át.

1553-ban Verancsics Antal Isztambuli követjárásakor megemlítette, hogy Újlaki Lőrinc vára lepusztult, de a török helyőrség gondosan őrzi.

Szokolli Mehmed 1551-es Temesvár elleni hadjáratában Aján újlaki szandszákbég csapatai is részt vettek.

A városon átutazó Reinhold Lubenau 1587-ben megjegyzi, hogy az erődöt részben ledőlt kerek tornyokkal építették, fal veszi körbe a várost, amelyben török épületek vannak.

1608-ban Maximilian Brandstetter tagja volt a Konstantinápolyba utazó követségnek. A naplójában leírta a látottakat: "Ez az Újlak város a Duna partján, igen magas hegyen fekszik, és még német módra vastag fal veszi körül. Egyik oldalán magas hegy, a másikán mély árok határolja, ahol jobb oldali kapuja is nyílik, az árkon egy híd visz át, és csak ez az egyetlen kapuja van, amelyen kocsival be lehet hajtani; egyébként mielőtt egyáltalán bejuthatnánk, közvetlenül egymás mögött három jól őrzött kapun kell keresztülmennünk. Az első kapu mögött mindkét oldalt egy kis bástya szolgál erős előerődül, falain körös-körül széles lőállásokkal. A város a hegy mentén épült oly módon mint Graz, de sokkal szélesebben és hosszabban, és fenn a kapu előtt egy nagy síkság terül el, néhány templommal és kolostorral, vaskos, magas tornyokkal is, ezek azonban most mind romosak és használhatatlanok. Egy elhagyott templomban valamelyik szerb király magas síremlékét láttuk még [* Újlaki Miklós sírja, akit Mátyás király 1471-ben Bosznia királyává nevezett ki ], de ez is el van hanyagolva és senki sem viseli gondját. A városban, mint még látható, egy szép, fallal körülvett vár is volt, de ennek teteje, ablakai, padlói és valamennyi lakása teljesen elpusztult, csak külső fala áll még a szép ablakokkal; eléggé nem szánható, hogy a törökök valamennyi birtokukba vett várost, várat és falut olyannyira tönkretesznek és lezüllesztenek; nemcsak hogy semmit nem építenek, de még a régi szép épületeket és városokat is, amelyek pedig sértetlenül estek a kezükbe, lényeges építészeti elemeikben, mint tető, padlók, ablakok, valamint lakások, nem óvják meg, amint azt Budán, Tolnán, Mohácson, Valkóvárt, itt Újlakon és minden más városban és épületen megfigyelhető. Ebben a városban is valamennyi szép régi épület lezüllött, és helyettük deszkából és sárból rozoga viskókat építettek, amelyekben nálunk egy tehénpásztor sem tartózkodnék szívesen, de évekkel ezelőtt, amint azt jól látható, egy szép, eléggé megerősített város lehetett itt. A városon kívül, a főkapu előtt, egy nagy faluban rácok és törökök laknak."

Evlia Cselebi az 1664-66 évi utazásai során járt Újlakon: "Vára a budai ejáletben, a szerémi szandsák földjén van s a budai katonaság tartja megszállva. ... Van budai janicsár szerdárja, kethudája, várparancsnoka, százötven várkatonája, muhteszibje, vámszedője, adó-felügyelője, városi kethudája, kapitánya, építészeti agája, hét váragája. ... A Duna partján, egy magas dombon fekvő, négyszög alakú, téglaépítkezésű vár, melynek négy erős bástyája van. Kerülete 900 lépés. Két kapuja van; az egyik a Nagykapu, mely északra nyílik s az alsó város erődítményébe vezet, a másik a Kiskapu. E várban két dsámi van; az egyik Szulejmán khán dsámija, a másik Szakka-basi Mohammed aga dsámija. Az egyik dsámi közelében egy kellemes fürdő van, mely két medenczéjű, négy szofás, szép építkezésű fürdő."

1687 őszén Eszék visszafoglalása után a keresztény csapatok megközelítették, de ekkor még nem foglalták vissza. 1688. július 6-án Caprara tábornagy 27 zászlóaljjal és 77 lovas századdal Újlakra nyomult előre, melyet 12-én a benne lévő 17 ágyúval együtt rövid ostrommal hatalmába kerített. Július közepén innen indította csapatait Badeni Lajos Belgrád ostromára.

1689-ben I. Lipót Újlakot Odescalchi Livionak, XI. Ince pápa unokaöccsének adományozta és kinevezte őt szerémi hercegnek. Lipót ezzel fizette vissza a pápa anyagi támogatását a visszafoglaló háborúkban.

Giovanni Bonini és Michelangelo Del Negro 1698. és 1702. évi leírásai szerint az Újlaki várkastélynak nagyméretű ablakai voltak, és azt, hogy az északi szárny már összedőlt. Három szárny maradt erős középkori falakkal, de a helyiségek tele voltak törmelékkel. A falakon egykor díszes festések voltak (ezeknek nyomai előkerültek a régészeti kutatásk alkalmával). Bonini annyira romosnak találta Újlakot, hogy nem javasolta a hercegnek, hogy kastélyt építsen ott. Livio 1713-ban utód nélkül halt meg, Újlak másodunokatestvéréé, Baldassare Odescalchi-é lett. Ő bizonyos javításoka végeztetett a várkastélyon. 1721-ben az Újlaki várkastélyt részben felhasználva, részben lebontva, barokk kastélyt építettek a helyén. Az elbontott északi szárny köveit a péterváradi erőd építéséhez használták fel.

A kastélyt ezután többször átépítették: 1784-ben, 1839-ben itáliai reneszánsz stílusban, 1889-ben historizáló stílusban. A kastély és uradalom 1944-ig az Odescalchi család kezén volt.

Az Odescalchi-kastélyban ma a városi múzeum üzemel.