Szenyér

Szenyér

Várdomb

1345 szeptember 4-én kapta adományul László fia Miklós mester, Lajos király miles (katona) alétekfogója a neki és atyjának, Károlynak tett szolgálataiért "Zynyer, Edde és Mykofalua birtokokat, minden haszonvételeikkel és tartozékaikkal". Az előző birtokosa, László comes ekkor még élt, ő I. Károlytól kapta meg Szenyért élethosszig. Az ellentmondást úgy oldották fel, hogy László comes "fiává" fogadta Miklóst az ugyanott lévő Szt. Péter egyházban. Miklós végül 50 budai márkát is fizetett László comesnek.

1412 decemberében a hajdani László comes fia Miklós fia László örökös nélkül halt meg. Birtokait Cillei Borbála királyné, Zsigmond király második felesége el akarta foglalni. Ám Tapsonyi Anthimus/Anthimi fia János mester, alnádor ellentmondott, mert 1400-ban örökösédi szerződést kötött a birtokra, amit a királlyal 1403-ban meg is erősittetett.

Szenyér falu 1425-től a Tapsonyi Anthimus családé (ők építették Szigetvár várát). 1455-ben, amikor Anthimus László elzálogosított birtokait visszaváltotta Szentgyörgyi Tamás vránai perjeltől, a vár még nem állt. Anthimus János Mátyás királytól 1459-ben kapott engedélyt kapott egy várkastély építésére, amely 1464-ben már állt. Anthimus László hírhedt rablólovag volt és a Szigetvárért elcserélt Somló várából fosztogatta a környéket. Mátyás fej és jószágvesztésre ítélte 1464-ben, az elkobzott Szenyért a Kanizsaiak kapták. Anthimus László nem adta át a várat, hanem innen folytatta a rablásait. 1471-ik évi országgyűlés elrendelte a szenyéri rablófészek lerombolását. A várat végül nem rombolták le, hanem Laki Thuz János és Miklós kezére került. Ekkor Szegedi Pál itt a várnagy.

1482-ben Anthimus János, mint a család utolsó férfi tagja a szenyéri uradalmat eladta az esztergomi érsekség gubernátorának, az itáliai Wesak-i Perotus-nak. A szenyéri várkastélyhoz ekkor a következő birtokokat sorolták: Tapsony, Terebezd, Merke, Kisinke, Mórocfalva, Kerektó, Tikos, Vízvölgy, Bár, Arad, Mikófalva, Baráti, Fejéregyház és Terpec.

1491-ben a szomszéd birtokos, Theryek (Térjék) Elek "az éjszaka csendjében felgyújtotta a várkastélynál lévő házakat, hogy a várkastélyt teljesen felégesse és megsemmisítse..."

1497-ben Perotus eladta a birtokot Bakócz Tamásnak és unokaöccseinek, Erdődy Bálintnak, Péternek és Pálnak. Az Anthimusok leányági leszármazottai tiltakoztak az iktatások ellen.

1521-ben Bakócz Tamás végrendeletében Szenyér várkastély és uradalmát az esztergomi káptalanra hagyta. Bakócz utóda, Szatmári Györhgy esztergomi érsek 1522. október 2-án a várkastélyt és tartozékait officiolatusként Felpéci Gergely deáknak adta át azzal a feltétellel, hogy évente 200 magyar forintot fizet a káptalannak, és ha a várkastélyt visszakérik, azt visszaadja. A káptalan 1524. június 15-én vette vissz a várkastélyt és tartozékait. Ekkor felvettek egy leltárt, melyben felsorolták az uradalom településeit, adófizetőit, a vár fegyverzetét. Eszerint volt a várban 27 régi szakállas puska, kén egy fazékban, 6 hasznavehetetlen régi kézi puska, 6 nyíl, 6 silány és hasznavehetetlen szerszámíj (így írva).

Mohács után a két király belháborúja alatt 1530-ban Csórón András, Osztrovics Miklós, Zay Ferenc és András knini püspök a maguk részére foglalták el Szenyért, és csak 1535-ben tudta a káptalan visszaszerezni azt végig birtokló Osztrosicstól (hiába paroncsolta meg nekik ezt I. Ferdinánd már 1531-ben). Szenyér váráról már 1530-ban is romladozó és elhanyagolt állapotot jeleznek a különböző írások és oklevelek.

Az 1541-1542-es török hadjárat a várkastélyt elpusztította és a birtokokban is súlyos károkat okozott.

1542. november 16-án az esztergomi káptalan Kamondi Bálint nevű főesperese jelentést írt a várról. A várkastélyt teljesen lerombolva (desolatum), valamint élelmiszer, fegyverek (ingeniis) és lőpor nélkül találta. Összehívta a vártartományhoz tartozó 109 jobbágytelek parasztját, s közölte velük, hogy a káptalan a várat le akarja romboltatni, mert nincs a védelmére pénze. A jobbágyok szó szerint kikönyörögték, hogy ezt ne tegyék, mert a török ellenség már a közelben van, s nincs más hely, ahová menekülhetnének. A főesperes ekkor nevezte ki a vár élére kapitánynak Várday Tamást két alvárnaggyal együtt. Tíz gyalogos katonát is fogadott, de a vár élelmezése és fegyverzete továbbra is megoldatlan maradt. 1544. január 21-én Várday Tamás királyi személynök, somogyi földesúr Szenyér várában ura, I. Ferdinánd király nevében oklevelet bocsátott ki, amelyben már szerepelt, "hogy Somogy a törökök torkában van, sőt állandó támadásaik elfoglalással fenyegetik a megyét."

1550-1554 között már Várday Tamás fia, Zsigmond bérli Szenyért. 1550-ben 8-10 gyalogos és 21 lovas az őrsége. 1554. szeptember 19-én Tamási Mihály és Pécsi Mihály esztergomi kanonokok Szenyér várkastélyt ("castellum Zenyer") átadták Nádasdi Tamás nádor atyafiának, Csányi Ákosnak. Innentől tíz éven keresztül Nádasdy Tamás a zálogbirtokosa.

1555-ben Nádasdy nádor a végvárak összeírásakor a castellák között sorolta fel Szenyér várát. 1555-ben 45 gyalog volt a palánkban és 8 gyalog a kastélyban.

Miután Tojgun budai pasa 1555 szeptemberében elfoglalta Kaposvár, Kaposmérő, Korotna, Nagybajom és Babócsa várait, Szigetvár nehéz helyzetbe került. A Korotnától nem messze fekvő Szenyér várának katonái a török hadjárat után Nádasdy Tamás nádornak írták: "az Úristennek ostora miatt nagy romlás történik itten Somogyban az keresztényeken."

1556-ban a palánkban 35 gyalog, míg a várban 18, 1560-ban 99 gyalogos van a lovasokon kívül. 1558-ban Orosztonyi Péter szenyéri kapitány figyelmeztette Nádasdy nádort, hogy a törökök a közeli Mesztegnyő domonkos kolostorát (monasterium Meztegne) kezdték megerősíteni. Ebben az évben Csányi Ákos a falvakat rabló hajdúkat fogatott el. Többet Szenyér várába záratott és kemény büntetést kért rájuk a nádortól. Nádasdynak az a véleménye, hogy "az eféle mordályokat" keményebben kell büntetni, úgy hogy a keresztutakra kihegyezett ágú fákat kellene állítani s ezekre húzni rá a vétkeseket. Valószínűleg ez történt a rabló hajdúkkal.

1562 aug. 23-án az esztergomi káptalan urbáriumot készített Nádasdy Kristóf részére Szenyérről ("Inventarium castelli Zenier honorabilis capituli ecclesiae metropolitane Strigoniensis factum ad rationem magnifici domini Christophori Nadasdi"). Eszerint a vában három öreg tarack, 14 prágai szakállas puska volt.

1564. május 20-án Derecskei János honti főesperes és Matics Mihály, mindketten esztergomi kanonokok átadják Szenyér várkastélyt Eck Graf zu Salm und Neuburg-nak, illetve provisorának, Ferranto Samaria de Speciecasa-nak. Salmnak sikerült Miksa királynál elérnie azt, hogy az alsó-ausztriai rendek fizette győri lovasságból saját szenyéri vára védelmére - az uralkodó fizetésén ott szolgáló 25 gyalog mellé - közel félszáz huszárt küldhessen, így szolgálhattak osztrák fizetésű győri lovasok két esztendőn át a somogyi végeken.

1566-ban Szigetvár elestének a hírére őrsége felgyújtotta és elhagyta. A törökök a várkastélyt nem szállták meg.

1595. július 3-án Bakó Ferenc kiskomáromi kapitány vette bérbe az elpusztult Szenyér várkastély jószágát. 1660-ban már csak Szenyér helység, az esztergomi káptalan uradalmi birtoka szerepelt. 1690-ben Mérei Mihály esztergomi kanonok összeírta a szenyéri várkastélyt és uradalmát.

1812-ben megemlítik: "Szenyér a tisztelendő esztergomi káptalan faluja, s ezen tisztelendő káptalannak az ebben a vármegyében lévő jószágait róla nevezik szenyéri uradalomnak. Határának fekvése részint hegyes-völgyes, részint pedig sík. Még most is látszanak a sáncai annak a várnak, amelyet országgyűlés útján (1471. évi 29. törvénycikkely), mint rablók rejtekhelyét rendeltek cl lerontani és amelyet le is romboltak. A lakosok római katolikus magyarok, szlávokkal keveredve. Van templomuk, amely a tapsonyi plébánia leányegyháza."

A várhely

Szenyértől délre, a Böhönye felé vezető országút felett emelkedik a Várhegy, amelynek a közepén nagyjából téglalap alakú várnak viszonylag ép maradványait sáncait találjuk. Négy sarka kereken kiugrik, egy-egy sarokbástya nyomaként. A bástyákat velük azonos magasságban sánc köti össze a vár szélén, ennek belső magassága 0,5-1 m. A várhelyet mély árok veszi körbe, szélessége 15-28 m, a belső sánchoz viszonyított mélysége 2-6 m között váltakozik. Teljes területe 92x90 m, 0,71 ha. A belső terület 53x43 m, 0,19 ha.

A várkastélynak két kapuja volt. Kettős sáncárok vette körül, az egyik közvetlenül a belső vár körül húzódott, míg a másik a külső várat, az un. huszárvárat védte. Itt, a második sáncárok mögött állott az ún. palánk. A belső várban volt a virrasztó bástya és a szalonnás bástya, míg kívül körben helyezkedett el a - szakállas puskákkal megerősített - Nádasdy, a Tarrosy, a Tóth Pál, Vajda István, Kovács Lőrinc és a Rácz László bástya. A bástyák és az őrbódék, azaz a csárdák alatt voltak a pincék.

A szakirodalomban megjelent felmérési alaprajz nem jelöli az elővárat, csak a várkastélyt. A 2022-es terepbejáráskor a lombmentes időszakban jól kivehető volt a palánk két bástyájának a nyoma és a dombhát átvágása a mező felől. A várkastély árkában téglatörmeléket találtunk. Egy régészeti kutatás tisztázhatná a vár és elővár alaprajzát, esetleges későbbi használatát az 1566-os felégetés után.

Források: Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében (1977); Gál József: Szenyér és birtokosai; Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig; Magyar Kálmán: Erődített templomok és kolostorok Északkelet-Somogyban; Borsa Iván: A szenyéri várkastély öt leltára a XVI. századból (1986); Borsa Iván: A szenyéri uradalom 1524-i összeírása (1981); Borsa Iván: A szenyéri uradalom a török időkben (1984); Borsa Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban. - Az Antimus család elődei és rokonai(1981); Csorba Csaba: Erődített és várrá alakított kolosorok a Dél-Dunántúl török kori végvári rendszerében; Dr. Karácson Imre: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1664 - 1666 (1908); Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - Somogy vármegye; Pálffy Géza: A Bajcsavárig vezető út. A stájer rendek részvétele a Dél-Dunántúl határvédelmében a 16. században; Tóth Péter: Középkori oklevelek a Somogy Megyei Levéltárban / Somogy vármegye leírása 1812-ből; Öze Sándor: Kanizsa környéki végvárak viszonya a környék lakosságához, Csányi Ákos jelentései alapján (Zalai Múzeum 4, 1992);

Hol található

Szenyér megközelítése.

Szenyért a 68-as úton Böhönye felé elhagyva az út bal oldalán egy leágazás van a temető és Árpás-kori templom felé. Itt leparkolva az út másik oldalán egy jelzetlen erdei útra kell letérni és a domb tetején a terepalakulatnál észak felé egyenesen az erdőben kb. 200 méterre van a vár árka. A vár belseje tisztább. A parkolótól a vár sáncai kb. 400 méterre találhatók.

Szélesség: N - 46°27'18.6"
Hosszúság: E - 17°22'23.0"