Hollólomnic

Hollólomnic (Holumnica) falut 1293-ban Nova Lompnicha, 1329-ben Noglumnicha, 1361-ben Magna Lomnitz néven említik az oklevelek.

1329. augusztus 1-én Pál országbíró felszólította Éliás fia István comest és Gyula comes négy fiát, görgői nemeseket, hogy a szepesi káptalan előtt megjelenve tanúkkal bizonyítsák, hogy hogy a Scepus m.-i Nogthoporcg, Kusthoporch, Noglumnicha [Nagylomnic], Sentgurg, Sonuald, Ryguald, Senímargita, Kuslumnicha és Beles birtokok örökségi jogon őket illetik meg és nem Drugeth Vilmos magistert, szepesi és újvári ispánt. A per során a felek megállapodtak, hogy Nogthoporica, Noglumnicha, Sentgurgk, Sonuald, Ryguald és Sentmargita birtokok a görgői nemeseket illeti, a többi viszont a lublói vár tartozéka.

A domboldalon álló erődített kastély a 15. század végén épülhetett még későgótikus stílusban. Építtetője nem ismert, biroklástörténete még nincs kutatva. A vélekedés szerint a Berzeviczy, Görgey és Újházy családok voltak a birtokosai.

A várkastélyt a 16. század elején reneszánsz stílusban alakították át. A sarkokon lévő vakolat alatt megtalálták a négyzetes sgrafittós díszítést. A 25x15 méterteres téglalap alapú épület háromszintes volt, ma már csak három nagyobb falszakasz áll több méter magasan.

A kastélyt a 17. században elhagyták a tulajdonosai, de raktárkánt még tovább használták.

1682-83-ban Furár Dániel Thököly Imre fejedelem parancsára összeírta Károlyi László és Sennyei Albert tulajdonában lévő romos, lakatlan kastélyt. Paczolczi kastélyként említi ("In castello Paczolcziano").

Egy 18. század elejéről származó báró Segnyei (Sennyei) István birtokait összeíró dokumentum Holomnicza (Hollólomnic) birtokon említi a romos várkastélyt. 1700 után a tető nelküli romos kastély harmad része Rédey Lászlóé és Söröss Jánosé ("...datur rudera castelli sine tecto, cujus 3 partes ad Ladislaum Rhéday et Joannem Söröss spectant").

Divald 1925-ben a következőt írta róla: "Hajdan felső-magyarországi renaissance stílű volt. Már csak oldalfalai vannak meg."

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor

Források:

Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.); Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet; HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 057. - No. 092.; A MŰVÉSZETTÖRTÉNETI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT FORRÁSKIADVÁNYAI IV. URBARIA ET CONSCRIPTIONES 1. FÜZET ABOS-KYS KAPUS (1-25 FASCICULUS ) MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ADATOK BUDAPEST. 1967; A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KUTATÓ CSOPORTJÁNAK FORRÁSKIADVÁNYAI XI. URBARIA ÉT CONSCRIPTIONES 4. FÜZET ABOS — ZSADÁNY (39-50 FASCICULUS) MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ADATOK BUDAPEST, 1975; A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KUTATÓ CSOPORTJÁNAK FORRÁSKIADVÁNYAI XIX. URBARIA ÉT CONSCRIPTIONES 7. FÜZET (7/2 Nagyjenő-ZS) (101-200 fasciculus) MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ADATOK BUDAPEST, 1984;

SEGÍTSE MUNKÁNKAT, LEGYEN RÉSZESE A KÖZÖS ÉRTÉKMENTÉSNEK!

A Várlexikon weboldal elkötelezetten dolgozik azon, hogy a Kárpát-medence elfeledett romjaitól a legismertebb erődítményekig mindent egy helyen mutasson be. Nemcsak leírásokkal és történeti háttérrel, hanem egyedülálló kép- és alaprajz-galériákkal is segítjük a kutatókat, túrázókat és a történelem szerelmeseit.

Ahhoz, hogy az oldal reklámmentes, naprakész és technikailag stabil maradhasson, az Ön segítségére is szükségünk van. Minden egyes adomány közvetlenül a kutatómunkát, a helyszíni dokumentációt és a webes felület fejlesztését támogatja.

Amennyiben megteheti, a Donably felületén támogathatja munkánkat: