Szent Miklós templomrom

A veszprémi Szent Miklós plébániatemplom építésnek idejét Rhé Gyula a 11. századra, Karlovánszky Alán először a 12-13. századra, majd a 13. század elejére, míg Koppány Tibor egyértelműen a 13. századra tette. "Nyugati tornyos, egyhajós, egyenesen záródó szentéllyel és annak északi oldalán sekrestyével, dél felől előcsarnokkal épült a 13. században. [...] A következő században sokszögű és támpilléres, gótikus szentéllyel bővítették, a szentély mellé csontházat építettek. A 15. században két középpillér építésével kéthajóssá alakították és beboltozták" (Koppány). Karlovánszky a templom építtetőjének a vallon származású Robertus veszprémi püspököt (1209-1226) feltételezte. A templom egy 11. századi temetőre épült, első okleveles említése 1237-ből ismert ("sanctum Nicolaum adiacentem"). Ez a korai, kisméretű templom keletelt, egyhajós, egyenes záródású volt.

1299-ben Raynoldus, Szt. Ányos tihanyi bencés monostorának apátja egy birtokügyletében említik Szt. Miklós hitvalló egyházát ("sessionem suam Wesprimii, sub monte ecclesiae beati Nicolai confessoris"). 1318-ból ismert papjának neve: Gergely. Az 1333/1335. évi pápai tizedlajstrom szerint a Szt. Miklós-templom plébánosa Gergely 70, 57, majd ismét 70 kisdenárt fizetett. 1402-ben említik a városrész nevét, Szentmiklósszegként ("Zentmikloszege").

A 14-15. században a templomot támpillérekkel ellátott, boltozott, gótikus szentéllyel bővítették ki. Ezután a hajó É-i oldalán csontházzal egészítették ki. Az osszárium ÉK-i falvége nincs bekötve a sekrestye falába, ez is mutatja, hogy később építették hozzá. A D-i oldalon pedig bejárati előcsarnok készült. (Ez esetenként koraiként szerepel.)

A 15. században, vagy a 16. század elején a hajót két oszloppal két hajóssá alakították át, és hatszakaszos boltozattal fedték. Ez a megoldás az 1430-as évektől ismert.

Az 1515-ben Veszprémben tartott egyházmegyei zsinaton elrendelték, hogy az úrnapi körmenet egyik állomása a Szt. Miklós-plébániatemplom legyen. Az 1536-os, 1542-es és 1543-as adóösszeíráskor a Szt. Miklós-templom plébánosának 1 adózó portája volt a városrészben.

A veszprémi Szentmiklósszeg városrész az 1552-es török ostromkor pusztult el, ezt a régészeti anyagok is alátámasztják, legkésőbbi pénzérme I. Ferdinánd 1541-es érméje volt. Magát a templomot már 1550-ben romként említik. Az 1593-as török ostrom alkalmával a várvédők itt elrejtőzve ütöttek rajt a pogányokon: "Az éjszaka beálltával Fekete Benedek néhány válogatott lovassal kilopakodott a várból, és egy kápolnába vette be magát, hogy napkeltekor a biztonságban kószáló barbárokat váratlanul megrohanja. Nem is csalta meg reménysége, mert mihelyt megvirradt, a barbárok vezetői csekély kísérettel elindultak a védőtetők építkezéséhez, óvatlanul, készületlenül. Fekete Benedek pedig rájuk törve űzte, kergette Őket, végezetre ujjongva visszavonult a várba." (Baranyai Decsi János krónikája)

A templomromok fölé 1747-ben barokk kálvária épült, melyet 1832-ben javítottak. Ez 1949 után már romos állapotban volt. Nyomait a templom 1978-as feltárása tüntette el.