Kinizsi-vár

Nagyvázsony környéke már a római korban lakott volt, itt haladt el a hadi út.

A honfoglalás után a Váson nemzetség telepedett itt le. A település első írásos említése a tatárjárás idejéből való.

A XII. századtól ismert Vázsonyi (Vezsenyi) nemzetség volt a kora középkorban a terület birtokosa. Vezsenyi László 1370-80-as években a nem messze található pécselyi hegyen építtetett várat (Zádorvár). Ezt azonban egy birtok vita során perben elvesztette, valószínűleg utána, a XV. század elején építette fel vázsonyi lakótornyát a Séd partja mentén a domb oldalába. A vár az 1437-ben összeírt várak között még nem található. Érdekes megjegyezni, hogy a vár nem a domb tetején épült. Ennek magyarázata az, hogy elsősorban nem védelmi szerepe volt, hanem birtokközpontnak épült. Elsődleges feladata a várurat és családját megvédeni a rajtaütésektől, valamint a kereskedelmi utak ellenőrzése.

A lakótorony öt szintes, 25 m magas, a bejárat az első emeleten található. A bejutást nehezítendő a falépcső a bejárattól kb. 2 méterre állt, csapóhíddal volt összekötve a toronnyal.

1469-1472 között a Vezsenyiek megbízott várnagya Udvardy Pál volt, birtokosa Vezsenyi László.

Az utolsó Vezsenyi 1472-ben Velencében egy diplomáciai küldetés során meghalt, birtokai örökös híján a koronára szálltak.

Mátyás király még ebben az évben Kinizsi Pálnak, "gyermekségétől fogva hű katonájának" ajándékozta. Ez volt a vár és környékének fénykora.

Kinizsi a települést mezővárossá fejlesztette, a várban L alakú palotát építtetett. A tornyot és a palotát több szintű, 4-5 m széles védőfolyosó választotta el a várároktól. Az eredeti várkapu elé ekkor épült meg a félkör alakú barbakán.

A vártól néhány száz méterre a Bakony erdjében apósával, - a szintén híres hadvezér Magyar Bálinttal - felépítette a pálos kolostort - családi sírhelyül.

1490-ben a trónkövetelő Miksa herceg Ausztriából betörő serege elfoglalta Vázsonykő várát, de Kinizsi a következő évben visszafoglalta, a menekülő németeket pedig levágta. Kinizsi ezután a várat feleségének, Magyar Benignának ajándékozta.

Kinizsi 1494. nov. 24-én hunyt el, testét a vázsonyi Szent Mihály pálos kolostorban temették el, vörösmárvány sírkövét felesége, Magyar Benigna faragtatta.

Az özvegy 1495-ben feleségül megy Horváth Márkhoz, így a vár a Horváth család birtokába kerül. Horváth folytatta a várban az építkezéseket. 1508-ban hunyt el, ő is a pálos kolostorban temetkezett. Sírköve szintén a várban található (galéria). Magyar Benigna ezek után ismét férjhez ment, de új férje Kereky Gergely igen erőszakos ember volt. Az úrnő 1519-ben megölette. A bűntényt megtorlandó II. Lajos az özvegyet halálra ítélte, de Kinizsi érdemeire való tekintettel megkegyelmezett neki. Kolostorba kellett vonulnia, vagyonát elkobozta.

1539-ben I. Ferdinánd lezárván Vázsonykő öröklési vitáit, azt Horváth Jeromosnak és Péternek, valamint Horváth Gáspárnak adományozta. Az 1547. évi XVI. törvény Vázsony őrségét 6 lovas és 10 gyalogos katonában állapította meg. 1550-ben a vár őrsége 20 huszár és 50 gyalogos. Ezek az adatok csak a király által fizetett őrségre vonatkoznak, ehhez még a tulajdonos Horváth család zsoldján tartott katonák hozzáadódtak.

1552-ben Veszprém eleste után Vázsony a dunántúli végvárvonal első sorába került. A megcsappant jövedelmek a tulajdonosoknak nem tették lehetővé a vár korszerűsítését, ezért Ferdinánd segélyt utalt ki Horváth Péternek, hogy Vázsonykőt megerősítse. A vár őrségének feladata volt a Tihanytól északra lévő területek őrzése. Még ebben az évben jelentős munkával megerősítették a várat a felrobbantott pálos kolostor köveivel. A pálos kolostort maguk a vázsonyiak robbantották fel, "félvén attól, hogy a török beléjek száll". Királyi költségen 20 lovast és 50 gyalogost vezényeltek a várba. A királyi csapatok közvetlen parancsnoka Rácz Péter vicekapitány volt. 1553-ban Sforza Pallavicini generális jelentette, hogy a törökök Leveld (Városlőd) és Vázsonykő falait kémlelik. Egy kém jelentés szerint a törökök Pápát, Vázsonyt, Tihanyt és Palotát el akarják foglalni még ebben az évben. Sforza Pallavicini egy 1552-es jelentére hivatkozva javasolta Csesznek, Leveld és Vázsony alapokig történő teljes lerontását. Miksa főherceg ezt elutasította, és elrendelte megerősítésüket.

1554-ben Tihany és Csobánc elleni török támadás alkalmával Vázsonyt is megrohanták. Horváth Gáspár éppen Csobáncon tartózkodott Gyulaffy Lászlónál, ott segített a várba betört törököket visszaverni. Míg Tihany és Csobánc ostroma sikertelen volt, Vázsonyt a törökök elfoglalták. A magyar csapatok csak 1555 október elején foglalták vissza. Október 22-én már Rácz Péter a nagyvázsonyi várkapitány (más források szerint vicekapitány).

1558-ban Horváth Gáspár várkapitány levelet írta nádornak és királynak segítséget kérve, de választ sem kapott. Adam Gall győri főkapitánytól gyalogokat kért, valamint azt, hogy emeljék meg a lovasok számát 21-el, hogy legalább annyi legyen, mint Tihanyban.

Horváth Gáspár és Horváth Péter között annyira elmérgesedett a helyzet, hogy Nádasdy Tamás nádor enyingi Török Ferenc pápai főkapitányt utasította, hogy rendezze vitájukat. Török Ferenc válaszlevelében azt írja, hogy az egyezséget megkísérelte, azonban ez nagyon nehéz feladat.

A bécsi Haditanács előtt 1560-ban ismét felmerült a vár lerombolása. 1561-ben készült el a vár leltára. Salm Eckhardt generális Vázsonyba küldte várvizsgálatra Meznyánszky János palotai alkapitányt. A várvizsgálati jelentés szerint a vázsonykői végvár helyzete 1561-ben teljesen reménytelen. Horváth Gáspár és Péter családi viszálykodása miatt a királyi őrség fegyelmezetlen, szöknek, más helyet keresnek, így az őrség létszáma nem egyezett meg a zsoldjegyzékkel. A végház teljesen elhagyatott v. elhanyagolt (desertus). Az őrség létszám alatti, kevés az élelem. A várban vannak sugárágyúk és szakállas puskák (falcones et pixydes barbatae), de kevés hozzájuk a muníció. A várkapitányok megbízhatatlanok, a zsoldot csak részben fizetik ki, a pénzt a maguk részére tartják vissza.
A vizsgálatot követően Buza Benedek vette át a vár vezetését. Az új kapitány és a vázsonykői Horváthok között a viszony azonnal megromlott.

Ormándy Józsa sümegi várkapitány a következőket írta 1561-ben: "...Ezen órában ilyen bízón hírt hozának, a kik Fejérvárra voltak, hogy mind ki indultak Fejérvárról az terekek az passával és sok álgyukkal vannak és Wásont akarják megszállani. Tenap ez veszprimi terek az allját meg szágulták, az éjjel is még valamennyi terek Veszprimben volt mind kijöttek és Vason felé indultak... Ezt akarám kegyelmednek megírnya, az ember az kit Fejérvárra kültem vala bizonyai mongya, hogy Wásont és Tihant megakarják venni."

Egy 1564-es peres iratból kiderül, hogy már nem Búza Benedek a vázsonyi kapitány.

Az Udvari Haditanács 1578 márciusában elhatározta, hogy Palotát, Vázsonyt, Szigligetet és Keszthelyt megerősíti. Ez a pénzhiány miatt elmaradt.

1587 telén Pisky István tihanyi és Huszár Péter pápai kapitányok vezette végváriak a somogyi Koppány ellen indítottak támadást. A sikeres rajtaütésben a vázsonyiak is részt vettek.

A közeli Veszprémet és 1594. október 6-án ostrommal vették be a törökök. Elestének hírére a környékbeli kisebb várak őrségei megszöktek, így Vázsony is kardcsapás nélkül a törökök ölébe hullott. A török uralom kérész életű volt, ugyanis 1598. augusztusában Schwarzenberg csapatai az őrizetlenül hagyott várat visszafoglalták (a sikeres nyári hadjáratról itt olvashat).

Bocskai hajdúi Horváth Tamás vezetésével 1605. áprilisában csellel foglalták el. A vár nem sokáig volt a kezükön, Török István pápai kapitány emberei kihasználva Horváth távollétét, április 26-án rejtekből támadva, egyetlen rohammal vették vissza. Bocskai elfogott hajdúit Pápára kísérték. 1605 május-júniusában Bocskai hadvezére, Némethy Gergely hajdúi előtt megnyitotta kapuit. Vázsony csak Némethy visszavonulása után került vissza királyi kézre.

1610-ben Farkas Gáspár a várkapitány. 1620-ban Bethlen Gábor vezérei: Haller Gábor és Fekete Péter foglalják el Vázsonyt, harc nélkül. 1625-ben Vázsony őrsége 25 gyalog és 18 huszár, 1632-ben 40 huszár, 75 gyalog és 2 tüzér, évi 4770 forint zsolddal.

A Horváth család utolsó férfitagja 1649. július 24-én elhunyt. III. Ferdinánd a várat és tartozékait még ez év decemberében Zichy István győri vicekapitánynak ajándékozta. A vár az átadáskor nagyon rossz állapotban, részben lerombolva volt.

Egy 1656-os per szerint a vázsonyi hajdúk Kékkúton és Köveskálon fosztogattak.

1651-ben Leuckharden hadmérnök felmérte a várat. Jelentésében ezt írta róla: "... van itt egy várkastély, várfalakkal meglehetősen jól megépítve, van egy tornya s mocsárral töltött árka is... ellensége mindjárt az oldalain van: nevezetesen azok a magaslatok, amelyek uralkodnak felette... ezenkívül belőhető is...".

Az 1663-ben Köprülü Ahmed hadai felégették Zichy István Vázsonykő nevű városát, a várat azonban nem tudták elfoglalni. Komoly ostrom bizonyára nem volt. 1664-ben a szentgotthárdi csatából visszatérő törököket a vázsonyiak támadták. A török sereggel tartó török világutazó Evlia Cselebi is megemlíti emlékirataiban.

1671 decemberében I. Lipót elrendelte, hogy a végvárakban szolgáló mintegy 11000 magyar fegyveres közül 8000-et bocsássanak el. Vázsony őrsége 115 főről 56-ra csökkent.

1680. január 30-án, amikor a veszprémi, tihanyi és vázsonyi végvárak magyar katonasága Palota várának környékén portyázott. A lovassági harcban Berhida keleti szélén, a Séd-patak hídjánál ("Börhida hídjánál") többek között hősi halált halt Sempthey Ferenc vázsonyi kapitány is. A törökök a fejét vették. A kapitány testét Veszprémben a vár melletti Benedek-hegyi kápolnában temették el.

1683-ban ismét fellángoltak a harcok: Kara Musztafa nagyvezér százezres seregével megindult Bécs ellen. A dárdai táborból Thököly Imre június 12-én levelet intézett a Dunántúliakhoz, felszólítván őket a kurucokhoz való csatlakozásra. A császári seregek feladták Magyarországot és Bécs alá vonultak vissza. Kondoray Mihály szegvári kapitány 1683. június 25-én írja Batthyány Ádámnak, hogy megérkeztek emberei, és azt a hírt hozták, hogy már Veszprémben, Tihanyban és Vázsonyban benn vannak a törökök. Egy másik jelentés szerint Barkóczy Ferenc, Thököly kapitánya kétezred magával hódoltatja a magyar végházakat. A nehéz helyzetbe került dunántúli nemesség, köztük Batthyány Kristóf és Ádám, átállt Thököly oldalára. A végvárak közül Veszprém, Tihany, Vázsony, Csobánc, Keszthely, Szigliget, Tapolca és még mások is kaput nyitottak Thökölynek. Kara Musztafa Bécs alatt súlyos vereséget szenvedett, ezzel Thököly csillaga is leáldozott. A kuruc-török csapatok 1683. szeptemberében harc nélkül kivonultak a balatoni végvárakból.

1686-ban Buda ostromához felrendelték a vázsonyi végváriakat Zichy Imre főkapitány vezényletével.

A Rákóczi szabadságharc alatt Esterházy Antal főgenerális szállásolta be magát Vázsonyba. 1707. febr. 24-én az Ausztria felé visszavonuló Rabutin tábornagy osztrák és rác csapatai Csepely és Tótvázsony körül összecsaptak a vázsonykői katonaságból, Győri Nagy János 900 fős dragonyosezredéből és a megyei nemesi felkelőből álló kuruc csapatokkal. Estig tartó ütközet után a kurucok visszahúzódtak a vár alá, Rabutin pedig folytatta útját nyugatra. Ezután került sor Csobánc ostromára.

1709-ben került labanc kézbe, de komoly harc nem volt érte.

A szabadságharc után a Zichyek nem költöztek vissza a várba, a lakótoronyból tömlöc lett (1848-ig).

1762-ben a Zichyek felépíttették a patak túl partján új kastélyukat, így teljesen elvesztette jelentőségét, fokozatosan romosodott. A vár kápolnájából a falu plébániatemploma lett, de később ez is romba dőlt a palota termeivel együtt.

A romokat sokan látogatták, többek között Csokonai Vitéz Mihály is, aki verset is írt róla. A 19. század eleji móri földrengés tovább rontott a vár állagán, ráadásul a környék lakosai kőbányának használták. 1859-ben Rómer Flóris a romok láttán így írt: "Bár lehetne az ilyen rombolókat a közvélemény előtt örökre bélyegezni, akik őseink mindinkább ritkuló emlékeit szentségtörő kézzel illetik!"

A vár feltárása, első helyreállítása 1955-60 között volt.

2018-ban régészeti feltárás volt a várban. Ezt egy modern szemléletű "rekonstrukció" követte, ami méltatlan egy középkori várhoz. Sajnos a műemlékvédelem csődöt mondott Nagyvázsony esetében.