Kinizsi-vár

Kinizsi-vár

A vár négyszögletű tornya a Dunántúl legépebb állapotában megmaradt késő gótikus lakótornya

A vár rövid története

Nagyvázsony környéke már a római korban lakott volt, itt haladt el a hadi út.

A honfoglalás után a Váson nemzetség telepedett itt le. A település első írásos említése a tatárjárás idejéből való.

A XII. századtól ismert Vázsonyi (Vezsenyi) nemzetség volt a kora középkorban a terület birtokosa. Vezsenyi László 1370-80-as években a nem messze található pécselyi hegyen építtetett várat (Zádorvár). Ezt azonban egy birtok vita során perben elvesztette, valószínűleg utána, a XV. század elején építette fel vázsonyi lakótornyát a Séd partja mentén a domb oldalába. A vár az 1437-ben összeírt várak között még nem található. Érdekes megjegyezni, hogy a vár nem a domb tetején épült. Ennek magyarázata az, hogy elsősorban nem védelmi szerepe volt, hanem birtokközpontnak épült. Elsődleges feladata a várurat és családját megvédeni a rajtaütésektől, valamint a kereskedelmi utak ellenőrzése.

A lakótorony öt szintes, 25 m magas, a bejárat az első emeleten található. A bejutást nehezítendő a falépcső a bejárattól kb. 2 méterre állt, csapóhíddal volt összekötve a toronnyal.

1469-1472 között a Vezsenyiek megbízott várnagya Udvardy Pál volt, birtokosa Vezsenyi László.

Az utolsó Vezsenyi 1472-ben Velencében egy diplomáciai küldetés során meghalt, birtokai örökös híján a koronára szálltak.

Mátyás király még ebben az évben Kinizsi Pálnak, "gyermekségétől fogva hű katonájának" ajándékozta. Ez volt a vár és környékének fénykora.

Kinizsi a települést mezővárossá fejlesztette, a várban L alakú palotát építetett. A tornyot és a palotát több szintű, 4-5 m széles védőfolyosó választotta el a várároktól. Az eredeti várkapu elé ekkor épült meg a félkör alakú barbakán.

A vártól néhány száz méterre a Bakony eredjében apósával, - a szintén híres hadvezér Magyar Bálinttal - felépítette a pálos kolostort - családi sírhelyül.

1490-ben a trónkövetelő Miksa herceg Ausztriából betörő serege elfoglalta Vázsonykő várát, de Kinizsi a következő évben visszafoglalta, a menekülő németeket pedig levágta. Kinizsi ezután a várat feleségének, Magyar Benignának ajándékozta.

Kinizsi 1494. nov. 24-én hunyt el, testét a vázsonyi Szent Mihály pálos kolostorban temették el, vörösmárvány sírkövét felesége, Magyar Benigna faragtatta.

Az özvegy 1495-ben feleségül megy Horváth Márkhoz, így a vár a Horváth család birtokába kerül. Horváth folytatta a várban az építkezéseket. 1508-ban hunyt el, ő is a pálos kolostorban temetkezett. Sírköve szintén a várban található (galéria). Magyar Benigna ezek után ismét férjhez ment, de új férje Kereky Gergely igen erőszakos ember volt. Az úrnő 1519-ben megölette. A bűntényt megtorlandó II. Lajos az özvegyet halálra ítélte, de Kinizsi érdemeire való tekintettel megkegyelmezett neki. Kolostorba kellett vonulnia, vagyonát elkobozta.

1539-ben I. Ferdinánd lezárván Vázsonykő öröklési vitáit, azt Horváth Jeromosnak és Péternek, valamint Horváth Gáspárnak adományozta.

1552-ben Veszprém eleste után Vázsony a dunántúli végvárvonal első sorába került. A megcsappant jövedelmek a tulajdonosoknak nem tették lehetővé a vár korszerűsítését, ezért Ferdinánd segélyt utalt ki Horváth Péternek, hogy Vázsonykőt megerősítse. A vár őrségének feladata volt a Tihanytól északra lévő területek őrzése. Még ebben az évben jelentős munkával megerősítették a várat a felrobbantott pálos kolostor köveivel. A pálos kolostort maguk a vázsonyiak robbantották fel, "félvén attól, hogy a török beléjek száll". Királyi költségen 20 lovast és 50 gyalogost vezényeltek a várba. A királyi csapatok közvetlen parancsnoka Rácz Péter vicekapitány volt. 1553-ban Sforza Pallavicini generális jelentette, hogy a törökök Leveld (Városlőd) és Vázsonykő falait kémlelik. Egy kém jelentés szerint a törökök Pápát, Vázsonyt, Tihanyt és Palotát el akarják foglalni még ebben az évben. Sforza Pallavicini egy 1552-es jelentére hivatkozva javasolta Csesznek, Leveld és Vázsony alapokig történő teljes lerontását. Miksa főherceg ezt elutasította, és elrendelte megerősítésüket.

1554-ben Tihany és Csobánc elleni török támadás alkalmával Vázsonyt is megrohanták. Horváth Gáspár éppen Csobáncon tartózkodott Gyulaffy Lászlónál, ott segített a várba betört törököket visszaverni. Míg Tihany és Csobánc ostroma sikertelen volt, Vázsonyt a törökök elfoglalták. A magyar csapatok csak 1555 október elején foglalták vissza. Október 22-én már Rácz Péter a nagyvázsonyi várkapitány.

1558-ban Horváth Gáspár várkapitány levelet írta nádornak és királynak segítséget kérve, de választ sem kapott. Adam Gall győri főkaptánytól gyalogokat kért, valamint azt, hogy emeljék meg a lovasok számát 21-el, hogy legalább annyi legyen, mint Tihanyban.

A bécsi Haditanács előtt 1560-ban ismét felmerült a vár lerombolása. 1561-ben készült el a vár leltára. A várban a királyi katonákon kívül a Horváth család magánkatonasága is állomásozott. A vizsgálatot követően Buza Benedek vette át a vár vezetését.

Az Udvari Haditanács 1578 márciusában elhatározta, hogy Palotát, Vázsonyt, Szigligetet és Keszthelyt megerősíti. Ez a pénzhiány miatt elmaradt.

A közeli Veszprém 1594-ben ismét elesett, a vár őrsége félelmében elhagyta a várat, így az egy kardcsapás nélkül a törökök ölébe hullott. A török uralom kérész életű volt, ugyanis 1598. augusztusában Schwarzenberg csapatai az őrizetlenül hagyott várat visszafoglalták (a sikeres nyári hadjáratról itt olvashat).

Bocskai, majd Bethlen Gábor hadai előtt a védők megnyitották a kapukat.

A Horváth család utolsó férfitagja 1649. július 24-én elhunyt. III. Ferdinánd a várat és tartozékait még ez év decemberében Zichy István győri vicekapitánynak ajándékozta. A vár az átadáskor nagyon rossz állapotban, részben lerombolva volt.

Egy 1656-os per szerint a vázsonyi hajdúk Kékkúton és Köveskálon fosztogattak.

1651-ben Leuckharden hadmérnök felmérte a várat. Jelentésében ezt írta róla: "... van itt egy várkastély, várfalakkal meglehetősen jól megépítve, van egy tornya s mocsárral töltött árka is... ellensége mindjárt az oldalain van: nevezetesen azok a magaslatok, amelyek uralkodnak felette... ezenkívül belőhető is...".

1671 decemberében I. Lipót elrendelte, hogy a végvárakban szolgáló mintegy 11000 magyar fegyveres közül 8000-et bocsássanak el. Vázsony őrsége 115 főről 56-ra csökkent.

1680. január 30-án, amikor a veszprémi, tihanyi és vázsonyi végvárak magyar katonasága Palota várának környékén portyázott. A lovassági harcban Berhida keleti szélén, a Séd-patak hídjánál ("Börhida hídjánál") többek között hősi halált halt Sempthey Ferenc vázsonyi kapitány is. A törökök a fejét vették. A kapitány testét Veszprémben a vár melletti Benedek-hegyi kápolnában temették el.

1683-ban ismét fellángoltak a harcok: Kara Musztafa nagyvezér százezres seregével megindult Bécs ellen. A dárdai táborból Thököly Imre június 12-én levelet intézett a Dunántúliakhoz, felszólítván őket a kurucokhoz való csatlakozásra. A császári seregek feladták Magyarországot és Bécs alá vonultak vissza. A nehéz helyzetbe került dunántúli nemesség, köztük Batthyány Kristóf és Ádám, átállt Thököly oldalára. A végvárak közül Veszprém, Tihany, Vázsony, Csobánc, Keszthely, Szigliget, Tapolca és még mások is kaput nyitottak Thökölynek. Kara Musztafa Bécs alatt súlyos vereséget szenvedett, ezzel Thököly csillaga is leáldozott. A kuruc-török csapatok 1683. szeptemberében harc nélkül kivonultak a balatoni végvárakból.

1686-ban Buda ostromához felrendelték a vázsonyi végváriakat Zichy Imre főkapitány vezényletével.

A Rákóczi szabadságharc alatt Esterházy Antal főgenerális szállásolta be magát Vázsonyba. 1707. febr. 24-én az Ausztria felé visszavonuló Rabutin tábornagy osztrák és rác csapatai Csepely és Tótvázsony körül összecsaptak a vázsonykői katonaságból, Győri Nagy János 900 fős dragonyosezredéből és a megyei nemesi felkelőből álló kuruc csapatokkal. Estig tartó ütközet után a kurucok visszahúzódtan a vár alá, Rabutin pedig folytatta útját nyugatra. Ezután került sor Csobánc ostromára.

1709-ben került labanc kézbe, de komoly harc nem volt érte.

A szabadságharc után a Zichyek nem költöztek vissza a várba, a lakótoronyból tömlöc lett (1848-ig).

1762-ben a Zichyek felépíttették a patak túl partján új kastélyukat, így teljesen elvesztette jelentőségét, fokozatosan romosodott. A vár kápolnájából a falu plébániatemploma lett, de később ez is romba dőlt a palota termeivel együtt.

A romokat sokan látogatták, többek között Csokonai Vitéz Mihály is, aki verset is írt róla. A 19. század eleji móri földrengés tovább rontott a vár állagán, ráadásul a környék lakosai kőbányának használták. 1859-ben Rómer Flóris a romok láttán így írt: "Bár lehetne az ilyen rombolókat a közvélemény előtt örökre bélyegezni, akik őseink mindinkább ritkuló emlékeit szentségtörő kézzel illetik!"

A vár feltárása, első helyreállítása 1955-60 között volt.

2018-ban régészeti feltárás volt a várban.

Források: Regélő magyar várak; Nagyvázsony és környékének utikalauza; Veress D. Csaba: Várak a Balaton körül; Gerő: Várépítészetünk;

A légifotókat a Civertan grafikai stúdió bocsátotta rendelkezésünkre.

Nagyvázsony rekonstrukciós rajzait Nagy Gábor bocsátotta rendelkezésünkre. gabor.nagy.arch@gmail.com

Hol található

8291 Nagyvázsony, Vár u. 8.