Vágbeszterce vára

Vágbeszterce vára

Považský hrad

Vágbeszterce várának romjai a Vág folyó felé magasodó hegycsúcson állnak 497 méteres tengerszint feletti magasságban. A várhegy már a kelták által lakott lehetett az ott talált érme lelet alapján. A vár építésének ideje nem ismert. A régebbi szakirodalomban szerepel az 1128-as évszám, de ezt régészeti leletek nem bizonyítják. Az elfogadottabb álláspont szerint Beszterce vára is a tatárjárás utáni várépítési hullámban épülhetett. Funkciója a Vág völgyének ellenőrzése volt.

Beszterce várának első említése Csák Máté Bolondócon [Beckó] 1316-ban kiadott oklevelében szerepel "Bestruche" formában. Ebben az oklevélben Matheus [Máté] nádor megparancsolja Albertusnak, hogy tüstént küldje ki fiát Kassa [Kasza], Oruslanku [Oroszlánkő], Lednuche [Lednic], Bestruche{e}, Hrychov [Hricsó], Lytwa [Litva] és Strechun [Sztrecsén] várkerületeibe (prouincie), és Matheus ottani jobbágyaitól minden egyes mansio, illetve curia után egy trencséni mérő zabot és egy szekér szénát gyűjtsön be, és haladéktalanul vigye Trencsénbe. Csák Máté 1321-es halála után királyi vár lesz. I. Károly Beszterce központtal Trencsén vármegyéről leválasztva létrehozza a "comites Bistrichienses"-t.

A Héder nemzetségből származó Köcski Sándor országbíró honor birtokként 1325-ben megkapta (Vág)Beszterce várát több Vág menti várral együtt. Az oklevélben magát Beszterce és a körülötte fekvő többi vár várnagyának nevezi ("Alexander iudex curie domini regis castellan usque de Bistriczia et Prorumque castrorum in circuitu"). A 14. században ezek a várak végig az aktuális országbírók beneficiumát képezték.

1339-ben Nagymartoni Pál comes országbíró besztercei alvárnagyai Gogan és Aman ("nos magistri Gogan at Aman vices castellani comitis Pauli iudicis curie domini regis in Bistricia significamus... ")

Szécsényi Tamás országbíró 1351-ben azzal az indoklással adott ki soltészlevelet, hogy "a honorja alá tartozó birtokok benépesítésére a jog kötelezi" (possessiones sub nostro nunc honore existentes prout de iure tenemur populosas efficere). Mindenesetre ezt a jogot mind ő maga, mind a többi országbíró igen komolyan vette, és a Beszterce és Zsolna körüli királyi uradalmakon a falvak egész sorát hívták életre.

1354-ben Ugali Pál volt bán, országbírói ítélőmester a birtokosa. 1362-ben Bebek István országbíró honor birtoka volt, Szepesi Jakab országbíró 1376-ban a besztercei várhoz tartozó Nagydomanisa felett rendelkezik. 1383-ban János bán a besztercei alvárnagy. Losonci István fiai, László és István 1385-ben két ízben is, mint besztercei főispánok (comites inter cetera Bystrichienses, comites in Bystricia) tűnnek fel a forrásokban.

1392-ben a Rátót nembéli Kaplai János szörényi bán, volt országbíró kapja meg Zsigmond királytól, de az a temesvári végzésekre hivatkozva 1397-ben visszaveszi tőle.

Zsigmond 1397. szept. 6-án Besztercét és további négy várat élethossziglani jogon a lengyel Sandsilvogius (Szandzivoj / Zandziwogius) kaliszi palatínusnak adott. 1399. máj. 23-án Tarnovban kelteztetett oklevelében Sandsilvogius, a besztercei vár ura Podmansky (Podmaniczky ős) Silvanis két lándzsás katonai szolgálatát egy lándzsásra szállítja le.

1404-ben már Zsigmond kedvelt hadvezére, Stibor erdélyi vajda Beszterce ispánja. 1414-től ismét királyi vár lett, majd 1419-ben II. Lajos sziléziai – liegnitzi és briegi – herceg vette zálogba és nála is volt 1421-ig.

1424-ben Albert osztrák herceg és morva őrgróf okleveléből kiderül, hogy Cillei Borbála királyné visszakapta a Zsigmond által neki ajándékozott majd elvett birtokokat. Ezek többek között Trencsén vára és az egész megye, Zucchya [Szucsa], Orozlankw [Oroszlánkő], Bistricia, Hrychow [Hricsó], Strechen [Sztrecsény] és Owar [Óvár/Varin] várak és tartozékaik és a lerombolt Bugyetin [Budatin] vár tartozékai.

1432 novemberében a közeli Lednic várát elfoglalták a betörő cseh husziták. 1433-ban a Szepességet és Liptót is feldúló csapataik Vágbeszterce várost ("oppidum nostrum Byzthricza") pusztították el. A vár is leégett a huszita harcok alatt.

1435. szeptember 6-án Zsigmond király megerősíti (Vág)Beszterce mezőváros kiváltságleveleit, melyek a husziták ismételt dúlásai közben elpusztultak. Az oklevél megemlíti András és György bírókat.

Zsigmond halála után Habsburg Albert elkobozza anyósa birtokait (hogy az "gonoszságában kevesebbet árthasson"), és 1439-ben feleségének, Luxemburgi Erzsébet királynénak adományozza őket ("Idem Albertus Conthorali suae Elisabeth arcem et vrbem Trenchin, Leua, Castrum Szucha, Oroszlankew , Byztricze, Strechen, ciuitales item Warinuin, Solnam, et Castrum Owar confert. "). Ő Besztecét több várral együtt rokonának, Cillei Ulriknak adja zálogba. 1438-ban Albert király a felesége egyetértésével kiszakított három birtokot a besztercei vár uradalmából (Marykowalehota, Kleschyna és Katlyna), és hadi érdemeiért Hathna-i Pál Lászlónak és testvéreinek adományozta. 1439-ben 17 birtok képezte a vár uradalmát: Beszterce város, Marikova, Hlinik, Styavnik, Plevnik, Domanis, Orlóv, Rassov, Lednice, Tepla, Praznó, Katlina, Predmér, Hvoznica, Krebrenovalehota, Vertizsér és Klesztina.

1440 és 1444 között az Ulászló-pártiak és Erzsébet-pártiak közötti belháborúk alatt Beszterce vára végig az özvegy királyné híveinek fennhatósága alatt volt. Cillei Ulriktól V. László király parancsára a Vág-völgyi várakat Hunyadi János kormányzó váltotta magához.

1458. 03. 15-én Mátyás király a Hunyadi-familiáris Podmaniczky Lászlónak adományozza a trencsénmegyei Byztricza várát, Byztricza városát, Teppla, Verchiser, Plewnyk, Rassow, Predmyer, Lednicze, Domanyse, Preznew, Orlowe, Podhradye, Felsewpodwase, Chewnyk, Kebrenowalhota, Hwaznicze, Ffelsewteppla és Chernacokoztelecz trencsénmegyei birtokokat és a várhoz tartozó minden más jövedelmet. Az indoklás szerint Podmaniczky hűséggel szolgálta Hunyadi Jánost és Lászlót, az utóbbi pedig 1200 aranyforinttal is tartozott neki. Podmaniczky Szilágyi Mihály oldalán fáradozott Mátyás királlyá választásán is. (galéria)

1460. 09. 03-án Mátyás király Podmany-i Podmanyczky László érdemeit megfontolva megengedi neki, hogy a Trencsén megyei Werchyseer és Plewnyk possessiók között, amelyek Bistritia castrumhoz tartoznak, vámot szedjen, de a vizenyős és mocsaras helyken saját költségén hidakat kell állítson.

1464. ápr. 12-én Mátyás király Podmaniczky László bemutatásában átírja és megerősíti a Trencsén megyei Beszterce várra, mezővárosra és más birtokokra vonatkozó, pátens formában kiállított, koronázása előtti pecsétjével megerősített oklevelét.

1485-ben a Podmanickyak már használták a Besztercei nevet is: "generosus dominus Ladislaus de Podmanyn alias de Bistricz". A várat castrum Bistriciense néven említi az oklevél. 1489 körül Podmaniczky János örökli Beszterce várát és uradalmát, amit másfél évtized alatt jelentősen megnövelt.

1526-ban Podmaniczky István nyitrai püspök megmenekül a mohácsi csatából, és az esztergomi érsek eleste miatt ő tette Szapolyai János fejére a koronát Székesfehérváron. 1527-ben I. Ferdinándot is ő koronázta meg. Átpártolása miatt az akkor még Szapolyai-párti Török Bálint kapta meg Nyitrát János királytól. A mohácsi csatamezőn elesett Podmaniczky Mihály két fia, Rafael és János azonban megmaradtak János király hűségén és a belháborús viszonyokat kihasználva igazi rablólovagok lettek. Ferinánd hadvezére, Katzianer 1529-ben meg akarta fékezni a Podmaniczkyek rablásait, de Beszterce vára sikeresen ellenállt. A Habsburg-párti Serédy Gáspár viszont több Podmaniczky birtokot elfoglalt, emiatt kárpótlásul János királytól 1531-ben megkapták Palota várát. A Bakonyban található Bakonyújvár várából is rablófészket csináltak és onnan fosztogatták a környéket.

1531-ben Török Bálint Nyitra váráért cserében Pápa várát kapta volna I. Ferdinánd királytól. Ez nem felet meg Töröknek, de hajlandó lett volna Vágbeszterce várát ("Bystrych") elfoglalni a királynak a Podmaniczkyaktól.

A Podmaniczky testvérek rablásai miatt az 1542-es országgyűlés külön törvényt hozott ellenük (1542. évi 44. tc.): "Továbbá az ország rendei előtt egyebek között tudva van, hogy Podmaniczky János és Rafael, semmit nem ügyelvén a közcsendre és törvényre, nem gondolván azzal, hogy különben is az ország végveszélybe jutott, mind e napig ő felségének hűségére és engedelmességére nem tértek; szintén ez években általok erőszakkal elfoglalt egyházi és világi váraknak és erősségeknek s minden birtokoknak és birtokjogoknak visszabocsátásával nem gondoltak; sőt most is az országlakók ellen folyvást hatalmaskodásokat és más gonoszságokat elkövetni meg nem szűnnek; azért kimondja — hogy a jelen gyűlés utolsó napjától számítandó két hónap alatt I. Ferdinand hűségére térjenek, s az elrabolt várakat, városokat, helységeket jogos tulajdonosaiknak visszaadják, ha pedig ezt nem teszik, mint megbélyegzett hűtlenek száműzettelek." Végül meghódoltak a királynak és az 1545-ös nagyszombati országgyűlés felmentette őket. Közben 1543-ban tűzvész pusztított a várban.

Podmaiczky János 1545 körül halt meg és utóda nem lévén, birtokrészeit Rafael örökölte. Az 1546-os országgyűlésen ismét téma volt Rafael úr garázdasága.

1558-ban utód nélkül meghal Podmaniczky Rafael trencséni főispán. A kiterjedt családi birtokok a királyra szállnak vissza. Tőle Serédy Gáspár kapja meg 1560-ban. Serédy birtoklása alatt jelentős építkezések folytak a várban.

1571-ben Balassa András feleségül vette Serédy Gáspár özvegyét Mérey Annát, akinek a kezével együtt megkapja Vágbesztercét is. Egészen 1860-ig birtokosok voltak a Balassák.

1582 márciusában Balassi Bálint meghívta a korszak nagyurait két hugának, Annának és Máriának lakodalmára, a Balassa András tulajdonában lévő Vágbesztercére. Mária Alsólindvai Bánffy Jánossal, Anna pedig Gimesi Forgách Miklóssal kötött házasságot. 1583 szeptemberében Balassi Bálint itt egyezett meg rokonával Végles és Gyarmat uradalmakról.

Balassa András 1591. okt. 21-én hunyt el Vágbesztercén.

1605-ben a Bocskai-párti Balassa Zsigmond elfogta a király-párti testvérét Imrét és lefoglalta a vagyonrészeit. Imre csak 1606-ban a bécsi béke megkötése után szabadult és kapta vissza birtokait.

1616-ban a királyi csapatok megostromolták Balassa Zsigmondot annak kékkői várában. A menekülő főurat is elfogták és csak 3 év múlva térhetett vissza Besztercére.

1621 júliusában Thurzó Imre bevárva Bethlen segédcsapatait, majd útjában vizsolyi tábor felé megállt Beszterce alatt és meghódoltatta Balassa Zsigmondot Bethlennek. Bethlen erre külön kérte Thurzót március 18-án kelteztetett levelében: "...kegyelmednek igen jó volna valami módon Beszterczéről kihivatni [Balassát] és én hozzám jőne alá ... ha jöni nem akar, talám jó volna akaratja ellen is híni és hozni..."

Talán a Balassák torzsalkodásai miatt és vár elavultsága miatt épült 3 castellum a vár közelében: az első 1631-ben, a második és harmadik 1676-ban. A várat 1631 után a család már nem lakta, a jóval kényelmesebb vár alatti várkastélyba költöztek.

Balassa III. Imre 1648 februárjában édesanyját kizárta az eberhardi, divényi, kékkõi, vágbesztercei és gyarmati uradalmakból.

Egy 1664-es urbárium szerint Beszterce várának fele és két castellum Balassa Imréé, míg a vár másik fele és egy harmadik castellum Balassa Zsigmondé. A várban élő várnagy, tiszttartók és puskások fizetését a környező falvak lakói adják. Pénzen kívül még gabonát (búzát vagy rozsot, korecben) is tartoznak adni.

Balassa Imre belekeveredett a Wesselényi-féle összeesküvésbe, ezért Beszterce várát 1671-ben a királyi csapatok elfoglalták. Ebben az évben urbárium készült a kincstár kezén lévő, Balassa Imrétől elkobzott (Vág)Besztercéről. Balassa Zsuzsanna, Balassa Ádám és Balassa Imre birtokrészi a következők voltak: Podhragy, Praznó, Styavnik, Plevnik, Nagyudicsa, Marikova, Kliestiná, Zaszkalja, Sebestyénfalva, Podvázs, Vágbeszterce, Verchtepla, Precsény, Dolina, Kosztelecz, Facskó, Hatne, Praznó, Styavnik, Marikova, Vágbeszterce, Rakova. Balassa Imre Erdélybe menekült.

1674-ben a vár összes fegyverzetét elszállították Lipótújvárra.

1683-ban Bécs sikertelen ostroma után a török szövetséges Thököly szerencsecsillaga leáldozott. 1684-ben a császári csapatok elfoglalták a várat a kurucoktól, és felgyúlytották azt. A vár szlovák nyelvű weboldala szerint a végső pusztulása 1698-ban következett be, amikor császári parancsra felrobbantották, megelőzendő, hogy az elégedetlenkedők erőssége legyen. Ennek ellentmond Ocskay László kuruc brigadéros levelezése. Ezek szerint a Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok még használták. 1707 őszén Ocskay sikeres beckói rajtaütése után megerősítette a még kuruc kézen lévő kis várakat: Lednicet, Kaszavárt, Oroszlánkőt, Vág-Besztercét, Biccsét, Budatínt, Óvárt és Lietavát. A várakat Óvár kivételével igen elhanyagolt állapotban és majdnem üresen találta. Esterházy Antal Érsekújvárról 300 hajdút és 8 tarackot indított útra ezekbe a várakba Winkler Vilmos vezénylete alatt. Winkler október végén írt jelentései szerint a várakat készületlenül találta. Lednicen még az ágyúk töltéséhez való rúd sem volt, Beszterce szűkölködött a vízben - ide bányászokat kért a kút kitisztításához. Lietaván is a kutat kellett kitísztítani. Itt a minkások 12 német rabot találtak, akik már 2 éve voltak a kút foglyai.

Ocskay Vágbesztercén táborozik 1708 március elején, innen ír Bercsényinek. Augusztusban Carl Hochberg von Hennersdorf császári altábornagy 800 emberével Oroszlánkő alá nyomult, de a vár nem adta meg magát. A tábornagy Ocskay csapatai elől visszavonult. Ocskay levelet írt Bercsényinek, hogy a várak és földek megtartására küldjön neki erősítést. Ocskay a vesztes trencséni ütközet után nemsokára elárulta Rákóczit és átállt a császári oldalra. Ottlyk György vette át a helyét, de elégtelen erőivel el kellett hagynia Trencsén vármegyét. Csak a kisebb várak, Lednic, Óvár Budatin, Lietava és Beszterce őrsége tartott ki a kurucok ügye mellett. Ottlyk nem tudta támogatni a várak őrségeit, azok egymás után estek el. A viszonylag jól megerősített Bajmócot Pálffy foglalta el Thúróczy árulása folytán, Beszterce őrsége 1708. december elején kénytelen volt magát megadni von Hennersdorf császári altábornagy ostromló seregének. Ez az utolsó adat a vár használatáról.

1712-ben a lefoglalt Balassa birtokokat a Szapárak vásárolják meg. Szapáry Péter feleségül is veszi Balassa Teréziát. A ma romosan álló nagy kastélyt ők építik a várhegy alatt. Az amúgy is megviselt vár falait már nem javítják, azok omlásnak indulnak. 1858. február 15-én földrengésben omlott le a romos vár még álló tornya.

2016-ban elkezdődött a vár romjainak feltárása és állagmegóvása.

A vár

A korai vár eredetileg 80 x 40 méteres, hosszúkás, ovális alakú védőfalak kerületéből állt, keleti sarkán elkeskenyedve. Mivel ez a legvédhetőbb pontja, itt lehetett a vár magja. Az ovális falakat két torony is erősítette. A 14. század második felében a déli oldalt is toronnyal egészítették ki. A 15. században az udvar déli részét beépítették, a vár keleti részét leválasztották. A 16. század második felében az udvar déli és északnyugati részén a falak belső oldala mentén további épületeket emeltek. A kaput keletebbre helyezték át és a fal síkjából kiugró félkör alakú kaputoronnyal erősítették.

Források: Karácsony - Kristó: Oklevelek a Csák-territórium történetéhez (ACTA HISTORICA TOMUS XXXVI.); Engel Pál: A honor (A magyarországi feudális birtokformák kérdéséhez); Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. III. (1333–1339) (Budapest, 1883.); Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.); Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon.; Csorba Csaba: Felvidéki várak históriája; Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. I. (Budapest, 1937.); Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében; Stavebné premeny Považského hradu vo svetle doterajších výskumov 2008-2016; Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951); Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958); Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008); Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei (1879); Fejér, Georgius: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tomi XI. (Budae, 1844.); Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. IV. kötet.; Schramek László Péter: Wesselényi Ferenc, Lippay György és Balassa Imre vitája a Pest megyei fõispánságról; Bándi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár Mátyás-kori pecsétkiállításának katalógusa : 1990. április 6.–október 6. / 57–150. o.; Matthias Belius: Comitatus Trentsiniensis; Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. II. kötet. Bp. 2018. 1263. o.; Kónya Péter: Ottlyk György brigadéros katonai pályája; Thaly Kálmán: Ocskay László; Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felső-Magyarország - A vágvölgyi megyék. - Trencsénmegye. Lovcsányi Gyulától;

Megközelítése

Vágbeszterce vára megközelítése.

A térképen jelzett helyen, a várkastély előtt lehet parkolni. Innen kb. 850-900 méter nem túl megerőltető séta a vár. A vár szabadon látogatható (2022).

Szélesség: N - 49°08'44.1"
Hosszúság: E - 18°27'30.2"

30 Km-en belüli műemlékek (légvonalban)