Ruszt városfalak

Ruszt városfalak

Rust, Burgenland

A város rövid története

Ruszt régi magyar neve Szil volt, ami németül rust, ennek a visszamagyarosított alakja a Ruszt. A Fertő-tó parti település az óvári [Magyaróvár] királynéi birtok része volt. A korai oklevelekben Ceel, Cyl alakban szerepel. A Halászok templomának egy része a 12. században, egyik kápolnája a 13. században épült.

Hédervári Dezső I. Károlytól 1317. szept. 24-én kapta megtöbbek között a Fertő-tó parti Szilt "possessio Ceel vocatum circa stagnum Ferthew" ( a mai Rusztot). A birtok előzőleg Baksa fia Ábrahám tulajdonában volt. 1323. febr. 17-én a Czirákiak ősei kapják meg a királytól: "Barandrez fia Konrád fia István kérésére a hadjáratokban és a nehéz időkben nyújtott szolgálatai fejében neki és fivéreinek: Tamásnak és Jánosnak adományozza a Sopron megyei Ceel nevű birtokot, amelynek birtokosa örökösök nélkül halt el. Kelt László mr., fehérvári prépost, alkancellár keze által.".

1339-ben a győri káptalan előtt Szemerei Chyzer dédunokája István és Cheyli Ingram, megosztoznak Szemere és Cheyl nevű birtokaikon.

1344. nov. 30-án kelt oklevél szerint "A vasvári Szt. Mihály arkangyal egyház káptalanja előtt a Suprun megyei Cyl-i Erb fia: Ingram megvallotta, hogy a Ferteu víz melletti Cyl nevű örökbirtokát, amivel kelet felől Tord falu, dél felől Medies, nyugat felől Mayad, észak felől Scaka szomszédos, régi határai alatt minden haszonvétellel, a Ferteu vízzel és jogai teljességével eladta a Suprun megyei Vezekyn-i Korrard fiainak: István, Tamás és János mesternek és örököseiknek 300 márka széles bécsi dénár készpénzért, lemondva minden tulajdonról abban."

1378-ban még mindig voltak birtokaik a Héderváryaknak Szilen/Ruszton, egy oklevél szerint Héderváry Jakab neje Katalin Chyl nevű birtokának felét sógorának zálogából kibocsájtja.

1393-ban tűnik fel Ruszt nevet is a magyar Szil mellett: "Possessio Cyll in teutonico Rust vocasta... circa lacum Fertew". Héderváry Jakab Klára nevű lányának adja Ruszt felét, és vejének, Bazini Miklósnak megengedi, hogy a zálogban levő birtokot kiválthassa Poharad János pozsonyi polgártól. 1409-ben vejének és unokáinak, Bazini Györgynek és Pálnak adományozza Rusztot, mibe 1410-ben be is iktatják.

1426-ban megy a pereskedés Rusztért. A pozsonyi káptalan jelenti Zsigmond királynak, hogy amikor Miklós bazini grófot és fiát Györgyöt Cheel vagy Rust "(possessionis Cheel alio nomine Rwusth vocate in comitatu Soproniensi existentis)" nevű birtokba beiktatni akarta, Hédervári Imre özvegye ellent mondott. 1434-ben az országbíró a Bazini és Szentgyörgyi grófoknak ítélte meg Rusztot, de Héderváry Imre nejének és fiának 200 forintot voltak kötelesek fizetni.

1441.11.02-án kelt oklevél szerint Erzsébet özvegy királyné tanúsítja és engedélyezi, hogy Bazizni György gróf feleségének, Gitka hercegnőnek adta nászajándékként Wereskw [Vöröskő], másképp Piberspurg várát és egy másik pozsonymegyei várat: Detrehkew [Detrekő] várát, továbbá Sopron megyében a Fertew tó mellett a Rwsth [Ruszt] nevű birtokot, azonkívül Challokewzbwn a Chetertek, másképp Lewpolsdorff városban lévő birtokrészt oly módon, hogyha ő előbb találna meghalni, mint a felesége, akkor feleségének: Gitkának jogában fog állani Wereskw, másképp Piberspurg várát a másik várral: Detrehkewvel és Rwsth birtokkal együtt eladni [galéria].

1470-ben piactartási jogot, 1472-ben mezővárosi rangot kapott. Még ebben az évben János és Zsigmond Szentgyörgyi és Bazini grófok Rusztot (Rwst alias Syl) 2000 arany forintért Mischulbinger Vilmosnak zálogba adták.

1505-ben Rusztot a Bazini és Szentgyörgyi grófok zálogba adták Ákosházi Sárkány Ambrus pozsonyi főispánnak. Az oppidumot a főispán 1512—1515-ben vetette körül fallal. Ruszt valamikor ezután visszakerült az óvári királynéi birtoktesthez, így lett II. Lajos feleségének a birtoka.

II. Lajos felesége, Habsburg Mária magyar királyné 1524-ben engedélyezte a ruszti polgároknak, hogy a hordóikat egy hosszú szárú "R" betűtvel jelöljék. Ez a szimbólum jelezte, hogy a bor a ruszti szőlőkből származik, és vám-mentesen szállítható Ausztriába. A legenda szerint Ruszt ezt a privilégiumot annak köszönhet, hogy Mária a Fertő tavon viharba kerül, és megmenekülése utána rusztiak adtak neki szállást. Ez az "R" védjegy ma is használatos a helyi borokon.

Bécs 1529-es ostromakor és Kőszeg 1532-es ostromakor is jelentős károkat szenvedett a város a török csapatoktól. 1575-ben a Halásztemplom tornyát újjáépítették. 1583-ban járvány pusztított a városban.

1605-ben Bocskai hajdúi okoztak károkat a városban.

1612-1614-ben a város falait megerősítették, a helység terjeszkedése miatt a falakat meghosszabbították és új bástyákat is emeltek, például a maig látható Lőportornyot.

1621-30 között Kark Harrach gróf zálogbirtoka, majd 1633-tól a győri püspöké. 1649-ben 60 000 aranyforintért és 30 000 liter aszúborért megváltotta szabadságát a város. 1653.08.03-án III. Ferdinánd megerősíti a város borkivitellel kapcsolatos privilégiumait.

Ruszt 1681-től szabad királyi város lett, bár nem kevés pénzükbe került a polgároknak: 60 000 aranyforintot és 500 hordó fehér aszúbort fizettek a kiváltságért.

1683-ban a Fertő-tő annyira kiszáradt, hogy a Bécs ostromához vonuló törökök száraz lábban keltek át rajt.

1703-ban Károlyi Sándor kurucai előtt megnyitotta a kapuit. Lipót császár 1704. január 2-án megbízza Széchényi Pál kalocsai érseket a kurucokkal való kapcsolatfelvétellel. Erre Ruszton került sor. 1704. februárjában Károlyi Sándor 2000 kuruccal itt üti fel főhadiszállását. 1706 januárjában Bercsényi Miklós tartózkodik itt 6000 katonával.1708-ban Esterházy Anatal szállta meg a várost 8000 kuruccal.

1809 júliusa és novembere között Napóleon csapatai szállták meg, melyek ellátását és elszállásolását a polgároknak kellett állniuk. Ezekről a költségekről részletes kimutatás maradt fenn. 1836-ban V. Ferdinánd ismét megerősítette a város kiváltságait, amely azokat elvesztve 1876-ban Sopron vármegye alá került.

1921-ben a trianoni és saint-germaini békeszerződések alapján Ausztriához csatolták.

Források: Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet; Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása; Juhász László: Burgenland; Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. IV 1315-1317.; Anjou–kori Oklevéltár. VII. 1323.; Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344.; Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár első kötet 1156-1411, Oklevéltár második kötet; Závodszky Levente: A Héderváry-család oklevéltára. második kötet; C. Tóth Norbert - Mikó Gábor: Zsigmondkori oklevéltár XIII. 1426; Juhász László: Burgenland, Várvidék;

Hol található

A városfalak a történelmi belvárost veszik körül.

Szélesség: N - 47°47'59.2"
Hosszúság: E - 16°40'27.4"