Mecseknádasd: Szt. István templom

II.András Mázáról szóló adománylevelében 1235-ben tűnik fel először Nádasd neve. 1296-ban mint "Possessiso et castrum Nadaso in comitatu de Tholna" említtetik. 1330-ban a tolnai főesperesség plébániái között szerepel Nádasd. Még 1454-ben is, mint "Possessio Nádasd"-ként említik az oklevelek. A terület 1433-ban a Kórogyi családé. 1465-ben pedig, mint "oppidum Nádasd" a Martóhi család birtoka, míg 1473-ban Monostori Csupor Miklós a birtokosa.

Pécs 1543. évi eleste után Nádasd is a törökök kezére került. Az 1554-ből származó legkorábbi török összeírás szerint a szászi náhiéban fekvő Nádasd községben a Felsőnádasd mahalléban 20, az Alsónádasd mahalléban 10, a Kisnádasd mahallában pedig 19 adózót említ. 1565-ben pedig Nádasd "város"-ban 68 adózót 1582-ben azonban már 124 adózót említenek a török adóösszeírások. A Szent István templom körül kialakult településrészt lehet Felsőnádasdal azonosítani. Alsónádasd a Schlossberg körüli rész lehetett.

A templom első említését a már korábban idézett 1235-ös oklevélből ismerjük, amely ezzel kapcsolatosan a következőket mondja: "... s aztán pedig dél felől nyugat felé haladva, mégpedig az említett britannok(* vagy inkább besenyők - szerk.) földje mellett a Nagy Úton haladva, amely a hegytetőn van és amelyen folytonos határjelek mentén Szent László király egyházáig érünk és a váradi monostor határjeleivel folytatódik. Az idézett 1235-ös határjárás szövegéből világosan kitűnik, hogy a templom középkori védszentje Szent László volt, amint mondja: "Ecclesiam Sancti Ladislai Regis ...". A templomról, mint plébániáról 1330-ban történik említés. A templomról középkori leírást nem ismert, de annak építéstörténetére vonatkozóan igen fontos adatokat tartalmaz az 1721-től vezetett História Parochiae, valamint a XVIII. századi visiták ilyen vonatkozású bejegyzései. A templom első helyreállítása 1723-ban került sor.

1936-38 között a Szent István év alkalmából a templom nagyobb arányú restaurálására került sor, amely ez alkalommal nyerte a jelenlegi helyreállítás előtti állapotát. A feltárását Gosztonyi Gyula végezte 1937-ben. Ö a templom építésének legkorábbi idejét a XI. század végére helyezi, a bővítést pedig ugyancsak a XV. századra teszi. G. Sándor Mária - párhuzamot vonva a Balatontól északra épült egyenes záródású templomokkal - a XIII. század 30-as éveire teszi a legkorábbi templomot. Ezt támasztja alá az első említése is 1235-ből. Ez a templom egyhajós, egyenes szentélyzáródású és kisméretű volt. (galéria). Ezt a templomot bővítették a XIII. század második felében a szentéllyel azonos méretű sekrestyével és a templom nyugati oromfalához pedig - a templom hossztengelyében - egy tornyot építenek. A XIV. században újra bővítették a templomot: ekkor az első templom szentélyét kelet és dél felé megnagyobbítják, valamint a hajó déli falát is elbontva azt déli irányban megszélesítik. A templomnak ebből a korszakából származik a hajó déli homlokzatát áttörő csúcsíves profilált kőkeretes ajtónyílás, valamint a déli oldalon és a szentélyen lévő: félköríves részús bélletű ablakok, melynek kőkerete kissé már a csúcsív felé hajlik, amely az átépítés idejére korhatározó. Ekkor épülhetett a templom északi oldalán lévő ossárium is, valamint a torony északnyugati saroktámpillére. A XV. században - feltehetőleg védelmi célból - a szentély délkeleti sarkától 5,5 m-re déli irányban négy saroktámpilléres, négyzet alaprajzú tornyot építenek (galéria). A XVI. században szintén erődítés céljából kőfallal vették körül (galéria).