Vinna vára

Az egykori Zemplén vármegyében, ma Kelet-Szlovákiában található Nagymihály települést 1244-ben "predium Mihaly" néven említik, tőle északkeletre kb. 7 kilométerre, már Vinna határában épült fel a 325 méter magas várhegyen Vinna vára, amelyet a középkorban Nagymihály várának neveztek. Építtetői a Kaplyon nembéli Nagymihályi II. Jákó (IV. László király főpohárnoka) és testvére, Nagymihályi I. András lehetettek, akik valószínűleg 1279-ben kaphattak a királytól engedélyt rá. 1312 előtt már biztosan állnia kellett a várnak, mert az I. Károly ellen lázadó Aba Amadé-fiak feldúlták és lerombolták (Ez az adat egy 1346-os oklevélben szerepel: "... Nagmyhal várat ... egykor a hűtlen Omode fiai és Pethenye fiai őket megtámadták [Nagymihályi családot], várukat lerombolták, birtokaikat tönkretették, közülük és elődeik közül sokakat megkínoztak, megcsonkítottak, megsebesítettek, s mindezek miatt és során számos oklevelük e birtokokról és más jogaikról elveszett ...)

A vár legrégebbi része a 13. századból a szabálytalan trapéz alapú várfal és a háromszög alakú torony, amihez hasonló legközelebb Boldogkőn látható.

Nagymihályi I. András fiai és II. Jákó fiai a várat és uradalmát 1335-ben felosztották maguk között. Ekkor a várban az oklevél szerint két torony, egy palota, egy antiqua porta, egy Szt. Margit tiszteletére szentelt kápolna és egy ház volt benne. A későbbi oklevelek szerint a család egyes ágai között a birtoklás nem volt vitáktól mentes, a sorozatos felosztások miatt hét családi ág birtokolta az uradalmat. 1342-ben egymás életére törtek, és ki is zárták egymást a várból.

1345. január 30-án kelt oklevelében az egri káptalan I. Lajos király parancsára jelenti, hogy Nagymihály vára, s a ("castrum NOGMIHALUARA") hozzá tartozó birtokok iránt Jákó fia László, András fiai: Mihály és Lőrinc, másik Jákó fiai: János és Erne, s András fia Imre nagymihályi nemesek részére vizsgálatot tartván, nyolc vármegye legvénebb nemesei, a kassai bíró, szepesi káptalan, leleszi prépost, s számtalan mások tudományt mutattak, hogy a kérdéses birtokok a nevezett nemeseknek őstűl maradt javaik. 1346-ban Poháros Péter újvári főispán próbálta meg megszerezni a Nagymihályiak birtokat, de ezt Pál oszágbíró elutasította. Az oklevélben Nagymihály birtok és a hasonló nevű vár is szerepel ("possessionem Nagmyhal et castrum similiter Nagmyhal").

1386. február 26-án Erzsébet királyné előtt Nagymihályi György fia János maga- és testvérei nevében panaszolta, hogy rokonai nem engedték a nagymihályi várba beköltözni. A királyné utasította a leleszi konventet az ügy kivizsgálására.

1418. március 29-én Zsigmond király Nagymihályi Gergely fiának Albert vránai perjelnek ("Adalbertus filius Gregorii de Nagmihal, prior cruciferatus Aurane") s fiainak, valamint a többi Nagymihályiaknak, nemzetségük régi címerét koronával bővítve adományozza, illetőleg őket annak használatában megerősíti (galéria).

1439-ben a Nagymihályi család több tagja eltiltotta Nagymihályi Albert vránai perjel fiait Nagymihály várának elzálogosításól a Szécsi család tagjainak.

1449. december 31-én a Nagymihályi család ágai ismét megosztoztak a birtokokon azokat három részre osztva (Nagymihályi Eödön fiai: Pál és Mihály, Eödönfi László fia Miklós és Eödönfi János fiai néhai Nagymihályi Albert vránai perjel fiaival, más részről a Pongrácz-fiakat és Nagymihályi Mihály fia György fia András, harmad részről pedig a Tibai Eördög családbeliek Lucskai Imre fiaival). A vár felosztásakor egy palota, tömlöc (carcer), két torony (az egyik nag torony ("Turrim autem magnam"), amelynek pincéje és négy szintje volt) és két ház állt benne.

1450-ben Pálóczi László országbíró elutasította Nagymihályi Bánfi Györgynek az igényét az egykori Nagymihályi László javai, az Ung megyei Nagymihály várának ("castri Nagmyhal") fele része és tartozékai iránt, amelyet állítása szerint 12000 aranyért zálogként bírt. Az országbíró az alpereseknek, Nagymihályi Pongrácz fia Miklósnak és osztályos társainak a javára döntött.

1471-ben a Mátyás király elleni összeesküvők Jagelló Kázmér lengyel herceget hívták meg a magyar trónra, aki haddal támadott az országra. A harcok során a fizetetlen lengyel zsoldosok sok erősségbe bevették magukat és fosztogatták a környéket. Ezen harcok során ismeretlen körülmények között Vinna is megsérült (a szlovák szakirodalom ezt 1466-ra teszi, de akkor még nem tört ki a lengyel trónkövetelővel a háború). Mátyás 1473 december elején modra alóli ostromtáborból ad ki oklevelet, Bonfini ekkor Nagymihály és Homonna elfoglalását is megírja.

1498-ban Nagymihályi Eödönffy Imre, János, Szaniszló és Benedek felosztották a várat egymás közt. "Palotánkban egy ház a kút mellett jutott Benedeknek, kívül is egy lakás, ezenfelül egy másik ház a lépcső mellett, mely feljáróul szolgál a várba, ismét palotánkban az első lépcsőn felmenve a palota közepén egy ház, vulgo tárház jutott Imre urnák, és ház a felső toronyban; ismét felmenve a 2. lépcsőn, palotánk felső részén az egész oltani ház jutott János és Szaniszló uraknak egy kis pincével alul a házzal, stb. Miket összesen és egyenként elhatároztunk, elintéztünk. Anderko András és Mihály várembereink, tisztelendő László ur, szobránci plébánosunk, András, a 10000 vértanúról nevezett kápolna igazgatója és Márton plébánosunk előtt".

1536-ban Nagymihályi Eödönffy ("Ewdewnffy") László Szapolyai János hadvezéreként Részt vett Kassa blokádjában.s 1540-ben a király több diplomáciai küldetéssel is megbízta. Később Erdélyben a székelyek ispánja lett. 1551. július 25-én Castaldo és Nádasdy Tamás I. Ferdinánd nevében bocsánatot hirdettek Nagymihályi Erdemffy Lászlónak, a székelyek ispánjának és görgényi várnagynak mindazon vétségek s kihágásokért, melyeket Ferdinánd vagy mások ellen elkövetett, s őt a király kegyelmébe visszafogadva, ígérik, hogy azokért sem őt, sem utódait soha senki többé kérdőre vonni nem fogja. 1552-ben már a király párján van és Castaldonak jelent az Erdélybe betört moldvai vajda elleni harcokról. Külön érdekesség, hogy az Egert ostromló Ahmed pasa külön levélben szólítja fel Eödönffyt, hogy űzze ki a németet Erdélyből és Szapolyai János özvegyét és fiát támogassa. 1553-ban I. Ferdinánd részbirtokot adományozott Pocsaj uradalmában Eödönffy Lászlónak, a kastélyt Dobó István és Tahy Ferenc kapták.

1555-re annyira elmérgesedett a viszony a Nagymihályi família egyes ágai között, hogy a királynak kellett közbelépnie - Miksa főherceg külön királyi biztosokat küldött ki. Közben a családból Nagymihályi Bánfi Sándor és Gábor Perényi Gáborhoz és Izabella királynéhoz pártoltak és Nagymihály várából a király híveinek birtokait fosztogatták.

1556. március 9-én I. Ferdinánd a Bebekek hűtlenségét támogató Nagymihályi Bánfi Gábor összes vagyonát elkobozta és Báthori Andrásnak országbírónak adta. 1556. május 23-án a király Nagymihályi Pongrácz Benedeket, Mátyást, Eödönfy Istvánt, Bernátot és Ferencet felszólította, hogy hozzá hűségesek maradjanak és ekkor megoltalmazza őket. Ha Perényi Gábor és más pártütőktől nem lennének biztonságban, akkor egy időre Kassán húzzák meg magukat. Vinna vára ekkor a Perényit támogató Eödönfy János és Nagymihályi Bánfi Sándor kezén volt. Szeptember 1-én a király a család hűséges tagjainak megígéri, ha elfoglalja Nagymihályvárat ("...ac etiam ut si ope divina arcem vestram Naghinyhal ad manus nostras devenire contigerit...") [Vinnát], akkor lerombolása esetén a körülményekhez képest fog intézkedni. A király a János Zsigmondhoz pártolt Eödönfy János és Bánfi Sándor vagyonát is nekik adományozza.

1557-ben Wolfgang Pucheim főkapitány meghagyja a Nagymihályiaknak, hogy Nagymihályvár ("Castrum Nagymyhaly") építéséhez, mihelyt szükség lesz rá, a jobbágyaikat küldjék el. 1557. július 10-én a király utasítja a Nagymihályiakat, hogy Nagymihály vára megépítésében és erősítésében — a magok javáért is — szorgalmatosak legyenek. 1558. április 18-án Miksa főherceg utasította Bánfi Sándort, hogy a várban tartott őrség számát csökkentse. A család ágai ismét pereskedtek a vár fenntartási költségein, Ung vármegye az ügyet a király elé vitte.

1559.01.02-án a Nagymihályi Eödönffyek, Tibayak a császári parancslevél alapján felszólítják a Nagymihályi Pongráczokat, hogy őrizzék, védelmezzék és lássák el élelemmel Nagymihály várát, amint azt a régi szokás is megköveteli. Eben az évben I. Ferdinándtól a Nagymihályi család több tagja - köztük a Sztárayak őse - megerősítő okmányt kapott, mert Nagymihály várát János Zsigmondtól erélyesen védelmezte.

1561-ben Nagymihályi (Bánfi) Sándor hűséget esküdött Nagymihály várával ("...Arcis Nagy-Mihály, alias Vina vara...") egyetemben I. Ferdinándnak.

Vinna vára 1567-ben az Nagymihályi Eödönffy család kezén volt és 17 község tartozott hozzá.

1594-ben a királyi csapatok ismeretlen okból elfoglalták a várat és felgyújtották azt. A Sztáray-levéltár dokumentumai szerint várat hamarosan kijavították, de a védműveit már nem modernizálták. Tulajdonosai továbbra is a Nagymihályi családból kerültek ki.

Az 1606-os bécsi béke értelmében Ung vármegye az erdélyi fejedelemség fennhatósága alá került. Nincs tudomás hadi eseményről sem Bocskai, sem Bethlen Gábor hadjáratai alatt. 1644-ben I. Rákóczi György is harc nélkül foglalta el. A 17. század közepén a család már nem lakott benne, Vinnán építettek reneszánsz kastélyt maguknak.

1672-ben a kuruc bujdosók sikertelenül támadták meg Vinna várát.

Vinna ura, Eödönffy László 1682-ben Thököly pártjára állt, annak udvarában u.n. udvari ifjú, "aulae familiares" volt. Bécs 1683-as sikertelen ostroma után sokan elpártoltak Thökölytől, Eödönffy is belekeveredett a munkácsi összeesküvésbe. Elfogták és feleségével Regéc várába zárták, ahonnan csak 1684 áprilisában engedték szabadon. Ezután Homonnay Zsigmonddal együtt Ungvár várába zárkózott a kurucok elől. Közben a hónap elején Semsey Pál parancsot kapott Thökölytől arra, hogy vonuljon fel Csicsva és Vinna felé. Vinnát 1685. év tavaszán foglalta el a kurucoktól Johann Valentin Schulz altábornagy serege és német őrséget kapott. Érdekesség, hogy 1685-ben Kazinczy András (Kazinczy Ferenc nagyapja) két verses levelet írt Vinna várába mátkájához, Eödönffy-Vinnay Erzsébethez.

1686-ban Vinna Sztáray Ferenc és Eödönffy László tulajdona. A kamara azonban Eödönffy hűtlensége miatt elkobozta az ő birtok részét, melyre többen is igényt tartottak. Az 1689. december 17-én készült urbárium szerint a várban kényelmes, három emeletes ház van több szobával ("commoda mansio trium contignationum cum pluribus cubiculis"). 1690-ben Lipót császár utasítására visszakapta Eödönffy László fia János az elkobzott jószágokat, de azok ekkor már azok több kézben voltak (Gombos, Kazinczy, Draveczky és Barkóczy). Végül az új zálogosok kiegyezkedtek Eödönffy Jánossal, s így javaikban ennek részéről nem is háborgattattak. 1702-ben a Szepesi Kamara a sárospataki Vörös-torony lebontása elleni érvként megjegyzi, hogy Sárospatak kicsi és nehezen védhető, és a környéken több olyan magántulajdonban lévő vár van, amely sokkal jobban meg van erődítve, pl: Vinna, Krasznahorka, Kapi. Ebben az évben Draveczky Gáspár 2000 forintot fizetett az Eödönffy-Vinnay birtokrészért.

1703. szeptemberében a kuruccá lett Perényi Farkas az Ungvár várába menekült megyei nemeseknek a következőket írta: "Kegyelmetek úgy el hidgye, mint az égen a a napot látja, hogy ezen a földön több erősség az egy Cassánál császár kezén nincsen ... Szatmár, Munkács és Tokaj bizonyosan ígéretben vagyon, nem ér egy hetet ... Vinna, Homonna, Csicsva és Sztropkó csak engem vár, mingyárt hajol, hát kegyelmetek miben bízik?" Az említett várak hamarosan megnyitották kapuikat a kurucok előtt. A vár élére Pongrácz László került.

1706 novemberében az Erdélyből kitörő Rabutintól október közepén vereséget szenvedő kurucok táboroztak Vinna alatt, ahol ruházati ellátmányt kaptak.

1711. januárjában Damian Hugo von Virmond tábornoknak császári csapatai harc nélkül elfoglalták Nagymihályt és körbezárták Vinnát. A várat Nagymihályi Pongrácz László, Pongrácz János és Sztáray Imre védték. A kilátástalan helyzet miatt 1711. január 26-án Pongrácz László felajánlotta a császári parancsnokoknak a kapitulációt és a hűségesküt az uralkodónak. A védők kötelezték magukat a az összes nehézfegyver és lőszer átadására is.

Az 1715-ös inventárium szerint Vinna vár, más néven Nagy Mihályvár háromszintes épület, lakott hely, a vár alatt egy fallal körülkerített formás kastély található. A Szepesi Kamara március 13-i jelentésében n a palota felső szintjét romosnak írják le, a lakóépület restaurálása a szállítási nehézségek miatt igen költséges. A vár ekkor még lakott.

Az 1730-as években Sztáray Imre volt a volt Pongrácz–Sztáray-féle uradalom egyetlen törvényes örököse. Székhelyét a Szirmay-féle zálog korában nem a városban, illetve kastélyban, hanem Vinna várában tartotta, tehát az ekkor még lakott volt.

1745. március 1-én Mária Terézia elősorolva Draveczky László ezredes és ősei érdemeit, számára az Eödönffy László hűtlensége miatta koronára szállt vinnai várnak egy részét két házzal, a csarnokkal és a középső sütőházzal, úgy a konyhával, valamint a szilárdan fennálló bástyázattal; továbbá Vinna helységben a néhai Vinnay György leégett és elhagyott nemesi kúriáját melléképületeivel és tartozékaival adományozta. Gróf Sztáray Imre, azon az alapon, hogy a Sztárayak az Eödönffy családdal egy nemzetségből valók, 1748. január 30-án pert indítottak Draveczky ellen az Eödönffy Vinnay-féle javak birtoklása miatt.

Egy 1755-ös inventáruim megemlít a várban egy emeletes szállást.

A vár 1760-ban már romos és lakatlan a korabeli dokumentumok alapján. Tulajdonosa ekkor is Sztáray Imre volt. A vár alatti kastély is rossz állapotú és lakatlan, hiányzó tetőzetét szalmatetővel pótolták. Az 1761-es inventárium már pontosabb képet mutat a romos várról. "A várban alkalmas lakás, két emeletes, több szobával, pincével. Jelenlegi összeírás szerint felső emelete teljesen tönkrement, ablakok, kemencék, tető hiányzik, évek óta záporok, szelek, hó rongálják, hogy már a pincéig folyik le a víz. A közeli hegyekben fa és mész lenne a reparálásra, de nehéz a szállítás, több mint ezer Ft.-ba kerülne a helyrehozás. – Szemere úr házában van egy szoba, ahol Gombos úr a borát tárolja." A vár alatti kastély sincs jobb állapotban: "A faluban szép kastély, fallal övezett, emeletes, leírása; jelenlegi állapotában inkább nemesi kúriának lehetne mondani az összeíró szerint, sok éve hiányzik a teteje, már majdnem romos".

A Zemplén-ungi Várút Polgári társulás Jaroslav Gorás vezetésével hagyományos, korabeli módszerekkel végzi a vár romjainak konzerválását, bizonyítható részeinek visszaépítését 2011-óta. 2012-ben a régészeti kutatás során egy majdnem 2000 db rézpénzt tartalmazó agyagedény került elő a romok alól. Az érmék 1858 és 1860 közöttiek. A vár romjainak megmentése napjainkban is folyik, de látogatható.