Kula-torony

A besenyők által alapított község első ismert említése 1279-ből ismert, Bökénysomlyó nembéli Péter comes és rokonai Battyán mellett a Sáron hidat építettek. Egy 1334-ben kelt oklevél szerint a Zedreghi család birtoka volt. Károly Róbert Dienesnek, a székelyek és Beszterce grófjának adományozta. Ezt az adományt Nagy Lajos 1356-ban megerősítette.

A Sárvíz és mocsarai mellett fekvő Battyán rév a középkorban jelentős átkelőhely és vámállomás volt, egy 1336-ban kelt oklevélben "pass. Bathhyan iuxta aqua Saar" is szerepel.

Kralovánszky Alán ásató régész szerint a torony helyén már az Árpád-korban két helységes épület állt.  Ez a torony alapozásakor semmisült meg, pusztulási törmelékének leletanyaga 12-13. századi. A 14. században épül meg  a jelenleg is álló torony. Az ekkor még csak a 4 egybeépült sarokpillérrel megerősített torony bejárata a földszint ÉNY-i sarkán nyílt. A földszint K-i és D-i oldalán 1-1, az I. emeleten mind a négy égtáj felé 3 + 3, a II. emeleten minden égtáj felé három keskeny, vízszintesen fekvő, kőkeretes, íjászatra alkalmas lőrést képeztek ki egyidejűleg.

Zsigmod király 1397-ben Kővágóörsi György esztergomi várnagynak és fiainak zálogosítja el 3000 arany forintért, majd még 2800 forint fejében nekik is adományozza. Gyögy utódai, a battyáni Csapiak felveszik a Batthyány nevet és ezen a néven lesznek a 16-17. századi Magyarország jelentős főúri családjává.

1543-ban Székesfehérvár elestekor Battyán/Csíkvár is elesik, Szulejmán leromboltatja, de hamarosan felépítik és török őrséget kap. 1556-ban Török Ferenc felégette, majd 1567-ben a törökök ismét újjáépítették. 1567. júl. 21-én Thúry Benedek palotai kapitány ezt írta Batthyány Boldizsárnak: ...ellenségeink az Nagyságod jószágába Battyánth az kastélt meg akarják épéttheni, mert immár az árokjátis meg ásták... 1568-ban a palánk már állt, őrsége 109 fő.

1601 novemberében, amikor a keresztény seregek körülzárják Székesfehérvárt, a török őrség harc nélkül megadja magát. 1602-ben a korabeli levelezések alapján a várban kb. 150 keresztény katona volt. Ebben az évben a palánk parancsnoka Török István sikerrel ver vissza egy török ostrom kísérletet, de augusztus 6-án kiüríti a palánkot a török támadás előtt.

1661-ben maga Batthyány Kristóf égeti fel a palánkot, a török őrséget levágták.

Evlia Cselebi török utazó az 1664-es látogatásakor ezt írta róla: ...A régi időkben nagy palánk volt ez. Mikor Szülejmán khán elfoglalta, fölöslegesnek tartotta és leromboltatta [* 1543-ban Székesfehérvár ostromakor - Sz.G.]. Jelenleg Székesfehérvárról is látható kis palánk... az átjáró kezdeténél...négyszögű egykapus kis városka. Benne száz deszkatetejű ház, egy dzsámi és magtár, teljes hadiszertár, zenekar számára való torony, a várárok felett felvonóhíd, tíz bolt,... van. E vár Székesfehérvárnak az előpajzsa az ellenséggel szemben, s katonái naponta háromszor-négyszer harcolnak az ellenséggel, mert a Sárvíz folyón való átmenetre más út nincs. E folyón átmenőktől a vár katonái vámot szednek. Ha a várat ostromolják, Székesfehérvárról egyszerre odajönnek és megszabadítják...

1686 februárjában magyar lovasok lepik meg a törököket, akik szabad elvonulás fejében átadták a palánkot, amit a magyarok felgyújtottak. A helyreállítási munkákat megakadályozandó júniusban ismét rajtaütöttek a battyáni törökökön, ekkor azonban az egész őrséget levágták, a palánkot ismét felgyújtották. 1687-ben a török őrség immár végleg feladta a várat, 1688 május 15-én Székesfehérvár is megszabadult a törököktől.

A Rákóczi szabadságharc alatt 1704-ben heves harcok zajlottak a birtoklásáért, először Heister csapatai győztek, de hamarosan Esterházy Antal kurucai elfoglalják. 1707-ben Rabutin csapatai véres harcot vívtak a Sárvízen való átkelésért, maga a tábornok szárnysegédje is elesik. 1709-ben Balogh Ferenc kuruc ezredes a vár és átkelő védelmében esik el. A kurucok Dunántúlról való kiszorulása után elveszti hadászati fontosságát, Bél Mátyás 1730-ban azt írja róla, hogy a torony még áll, de a védműveknek csekély nyomai vannak csak. Később a lakosok magtárrá alakították át.

A torony egyik érdekessége a Magyarországon nagyon ritka vízszintes lőrés (galéria).

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor