Vöröskő

Vöröskő

Červený Kameň

A Kis-Kárpátok nyugati oldalán egy 340 méter magas hegyen található Vöröskő vára, ami talán az egyik legjobb állapotban megmaradt vár a Felvidéken. A korai oklevelek szerint a vár eredeti neve Oldruh volt. Német neve: Biebersburg / Pybersburg.

Két verzió ismert a vár építéséről: az egyik szerint III. Béla leánya Konstancia, I. Ottokár cseh király özvegye visszatérve Magyarországra 1230 és 1240 között építette a várat (Medgyánszky Alajos; a vár hivatalos weboldala). Csorba Csaba szerint a Kartal nembéli "Nagy" Tiborc Fejér megye ispánja lehetett az építtetője. Ő 1244-ben biztosan birtokosa volt a területnek.

A vár első említése 1271-ből ismert, amikor II. Ottokár cseh király betört Magyarországra. Dévény, Stomfa és Pozsony elfoglalása után észak-kelet felé fordult és Szentgyörgyöt, Bazint, Vöröskőt, majd Nagyszombatot és Nyitrát is elfoglalta. Ottokár egyik levelében turrigere munitiones írja le a várakat, ami szerint Vöröskőnek volt tornya is.

1296-ban "Nagy" Tiborc fiait, Pétert és Tamást elítélték patvarkodás miatt (egy már IV. László uralkodása alatt ítélettel lezárt ügyben kezdtek el peresksdni). Tamás a büntetés elől elszökött a királyi udvarból, ezért Vöröskő várában lévő részét 14 faluval Péc(?) nembéli Devecseri Emych fia Márton alországbíró szerezte meg bírói jogcímen. Neki erre nem volt szüksége és rögtön tovább értékesítette a birtokrészt Csák Máténak kétszáz márkáért és egy – feltehetően ötven márkát érő – páncélzatért ("és egy olyan hadipáncélért a tartozékaival együtt, amilyet a király olyan bárója szokott hordani, mint Máté mester"). Csák Máté később a vár másik feléhez is hozzájutott és egészen 1321-ig, haláláig birtokolta.

1321 után Vörökő királyi vár lett. 1324-ben Fekete Dénes a várnagy. 1337-ben a lengyel Morochuk a királyi várnagya ("magister Morochuk polonus miles aule regie et castellanus de Oldruh"). 1339-ben a Zách Felicián féle merénylet után a Zách rokonsághoz tartozó László fia László birtokait a lengyel Morochuk mesternek, Oldruh castellánusának adományozta.

1350-ben István horvát-szlavón-dalmát herceg (I. Lajos öccse) a pozsonyi káptalanonkeresztül utasítja Werekw várnagyát és alvárnagyát, tehát a vár még a királyé volt.

I. Lajos 1364 előtt az itáliai hadjáratban szerzett érdemeiért Vöröskőt Wolfart (Wolfurt) Eglolfnak örök adományként elajándékozta.

Kanizsai István zágrábi püspök és testvére, Kanizsai János, - akik Szarvkő várát megvették a Wolfartoktól - 1365 november 16-án Lajos király előtt kiállított oklevelükben Wolfarti Eglofot intették, hogy Vöröskő várát Ákos nembéli Mikcs bán fiainak eladják. Tiltakozásuk eredménytelen volt. 1377-ben I. Lajos Hegyesd váráért visszacserélte Vöröskőt. 1381-ben Vöröskő és Sempte királyi várnagya János fia János volt.

1385-ben Luxemburgi Zsigmond a magyar koronáért folytatott küzdelmében Jodok és Prokop morva őrgrófoknak, azok fegyveres segítségéért a Vág folyótól nyugatra eső magyarországi területeket ígért azzal a feltétellel, hogy amennyiben ők ezeket fegyverrel, vagy tárgyalás útján a hatalmuk alá hajtják, akkor addig tarthassák meg, amíg a katonai beavatkozásuk költségei megtérülnek. Vöröskő vára is a morvák kezére került. Zsigmondnak 1390 tavaszán fegyverrel kellett visszafoglalni a várakat. Nyáron már a visszafoglalt Vöröskőn kiállított oklevlében Borostyánkő várát adományozta el.

1393-ban Zsigmont Wolfurt Ulriknak zálogosította el a várt és birtokait, majd örök jogon is neki adta még 1410 előtt.

1415 május 31-én a győri kaptalan előtt Wereskoi Wolffard Ulrik a birtokairól úgy rendelkezik, hogy fiai örököljék Óvár várat ("castrum Ouar") tartozékaival, melyet Zsigmond király neki elzálogosított. Feleségének, Hédervari Katalinnak lakóhelyéül adja a vöröskői felső várat s Óvár jövedelméből 200 arany forintot; ha pedig ismét férjhez megy, fiai adják ki hitbérét es jegyajándékait, ő pedig bocsássa vissza Vöröskő várát. Megemlíti a várban lévő Szent Katalin kápolnát, a palotát, egy ciszternát és egy nagy tornyot ("turris maior").

1421. 07. 20-án Zsigmond eltörölte Wolfurt-i Ulrik özvegyének és fiainak fej- és jószágvesztését, amit felségsértés és hatalmaskodás miatt kaptak. Ulrik a Szentgyörgyiek birtokait fosztogatta.

1428-ban Vöröskő várából (zu Piberspurg) ír levelet Wolfurt-i Pál (Ulrik fia) Pozsony városának a husziták hadmozdulatairól.

1440. 05. 11-én Erzsébet özvegy királyné Vöröskő várát, amely Wolfurt Pál magtalan halála miatt visszaszállt a koronára, bizonyos összegért Wolfurt Pál özvegyének, Gythka úrnőnek zálogosította el (galéria). 1440. 10. 18-án Erzsébet özvegy királyné maga és csecsemő fia, V. László nevében Rozgonyi Istvánnak ajánlotta Wereskew máskép Piberstain várát, ha az átadja neki az ostromlott Pozsonyt. Amennyiben nem jutna Vöröskő birtokába, akkor addíg Komáromot kapja meg. Rozgonyi sohasem birtokolta Vöröskőt. Gytka hercegnőt Bazini György vette feleségül és az ő keze révén Vörökő várának birtokába is jutott.

1441. 11. 12-én Erzsébet királyné bizonyítja, hogy eléje járult Groff György /:Bozin-i:/ és bejelentette, hogy amikor feleségül vette Gitka hercegnőt, Troppa-i Vilmos herceg nővérét, Wolffurt Pál özvegyét, Gitka úrnő férje iránti szeretetből és nászajándék címén neki: Groff Györgynek adta a pozsonymegyei Wereskw várát annak minden tarozékával.

Egy 1443. 01. 25-én kiadott oklevél szerint a Héderváriak saját várukként említik Vöröskő várát.

1449-ben Pálóczy László comes országbíró párbajt írt elő Óvár, Sárfenék és Vöröskő ("Owar, Sarfnyk és Wereskew") birtoklásának ügyében Monyarokerek-i Elderboh ”dictus” Pertholdusnak és Zeech-i Miklós fiának: Miklós mint felperesek és Bozyn-i Groff György meg két fia: János és Zsigmond mint apleresek között. A párbajon nem jelentek meg az alperesek, ezért az országbíró a felperesek javára döntött, de azok nem tudták érvényesíteni jogaikat, Vöröskő és a többi vár is a Szentgyörgyi és Bazini család kezén maradt. A pereskedés még évtizedekig elhúzódott.

1457-ben Rozgonyi Sebestyén és Bazini Gróf Imre pereskedtek Óvár (Owar) és Vöröskő (Weresskw) váraiért és tartotzékaiért. A döntést Guthi Országh Mihályra és Elderboch Bertold bízták. 1458-ban Monyorókeréki Elderboch Bertold kijelentette, hogy Bozyn-i és de Sancto Georgio-i György fiai: János és Zsigmond comesek teljesítették követeléseit Óvár, Sárfenék és Vöröskő birtokaiban.

1468 április 11-i oklevelében Mátyás király kijelenti, hogy gróf Bazini és Szentgyörgyi Jánost és Zsigmondot megvédelmezi Vöröskő birtokában a Héderváriak ellen, mivel az ő anyai nagyapjuk Vöröskői Wolfhard volt.

1481. júl. 2-án Báthori István országbíró előtt Bazini és Szentgyörgyi János és Zsigmond, Szécsi Miklóssal és gyermekeivel Óvár, Vöröskő és Sárfenék nevű várak iránt folyt perben kibékülnek s a Bazini grófok a Szécsieknek 3000 arany forint megfizetésére és négy ezüst tál kiszolgáltatására magukat kötelezik.

1492-ben Bazini János özvegye, Montfart Sarolta elhalt férje után illetékként Vöröskő és Detrekő várakat kapta meg, de Vöröskőről lemondott.

1511-ben Szentgyörgyi és Bazini Péter országbíró Szapolyai István nádor özvegyének, továbbá Szapolyai Jánosnak és Györgynek zálogosította el Vöröskő várát. A Szapolyaiak 1522-ig tartották zálogban a várat (amot tovább zálogosítottak), amikor II. Lajos feleségének, Habsburg Máriának ajándékozta. A Szapolyaiak pert indítottak, de közben 1523-ban Mária királyné Thurzó Eleknek és Jánosnak adta el. 1525.11.29-én Thurzó Elek tárnokmester Batthyány Ferencet kéri meg, hogy szerezzen neki 6000 aranyat kölcsönbe, mivel nem tudja kifizetni Vöröskő árát.

1528-ban a hirhedt rablólovag, csulai Móré László egy éjjeli rajtaütéssel elfoglalta Vöröskőt, Thurzó Elek kénytelen volt zálogba adni neki és feleségének a vár felét (a másik fele Thurzó János tulajdonában volt). Móré mindkét király híveinek a birtokait rabolta, ezért azok meg kívánták zabolázni. Végül Szapolyai János 1533-ban Laski Jeromost küldte Móré palotai várát elfoglalni, de az ostromlókat segítette I. Ferdinánd is 400 bányásszal. Móré ez alkalommal elmenekült, bár kincsei elvesztek, de később a törökök Nánán körülfogták és Konstantinápolyba vitték. Thurzó végül 1535-ben üzletfeleinek, az ausburgi Anton, Rajmund és Hieronym Fuggernek adta el a várat és uradalmat 105401 aranyért.

1537 és 1544 között a Fuggerek lebontották a középkori várat és a ma is látható, nyújtott téglalap alaprajzú, sarkain hatalmas ágyútornyos erősséget emeltek (ez a fajta elrendezés a korszak délnémet várépítészetét idézi (hasonlót épített Balassa Zsigmond is Bozókon). A déli palotszárny alatt hatalmas pince rendszert építettek ki, ahol bort, rezet és ezüstöt is tároltak. A reneszánsz erősség tervezésében Albrecht Dürer is részt vett, a munkálatokban pedig Giovanni Spazzó olasz építész (ő Lékán és Pozsonyon is dolgozott). Az építkezés teljesen eltüntette az eredeti középkori várat.

A Fuggerek 1541-ben Vöröskőre pallosjogot nyernek, amit II. Miksa király 1566-ban és Rudolf 1579-ben megerősítenek. Az 1550-es években 20 német zsoldos volt a vár őrsége.

A Fuggerek az 1570-es években nagyobb kölcsönt vettek fel Vöröskőre, amelyet nem tudtak visszafizetni. 1578-ban 100 ezer talléron eladták a birtokot Thököly Sebestyénnek, Rudolf király azonban ezt az adásvételi szerződést nem hagyta jóvá (ez után szerezte meg Thököly Késmárkot).

1583-ban a törökverő hős, Pálffy Miklós feleségül vette Fugger Máriát. Apósától, Fugger Márktól 75000 rajnai forintért megvette a vöröskői uradalom 7/10 részét, majd 1588-ig a többi Fugger tulajdonost is kifizetve egyedüli ura lett az uradalomnak. 1592-ben II. Rudolf Pálffy Miklós részére adománylevelet állított ki. A vár egészen a II. Világháború végéig a Pálffyak kezén volt.

1600. április 23.-án itt hunyt el Pálffy Miklós. Vagyonát özvegye örökölte. 1605-ben Bocskai hadai előtt harc nélkül megnyitotta a kapuit. Ebben minden bizonnyal szerepe lehetett a Bocskai párti Illésházy Istvánnak, akinek a felesége Pálffy Kata volt.

1619-ben Pálffy Miklós özvegye felosztotta a birtokokat a fiai között: Vöröskő vára Pálffy II. Istvánnak jutott. Ő Bethlen fogságába esett, aki csak váltságdíjért engedte szabadon. A harcokban Vöröskő leégett, ami Pálffy II. István és öccse Pálffy II. János között viszályt szült: János nem akart hozzájárulni az újjáépítéséhez. István megfenyegette öccsét, hogy akkor ki fogja zárni Jánost és utódait az öröklésből.

III. Ferdinánd 1634-ben II. Istvánt grófi rangra emelte. Pálffy István és János grófok anyjukkal, Fugger Máriával egyazon napon 1646. máj. 29-én haltak meg. A vár és uradalom kissebb részeit öccsüknek, a nádori méltóságig emelkedett Pál grófnak utódai örökölték, a nagyobb részt II. István fia, IV. Miklós.

a várat 1651 körül építette újjá kora barokk stílusban Pálffy IV. Miklós gróf és neje Harrach Eleonóra. A várban több helyen is láthatók az egyesített Pálffy-Harrach címerek.

1664 áprilisában Nyitra visszafoglalásához Vöröskőről is vittek 2 nehéz ágyút Souches táborába.

1683-ban a törökök Bécs elleni hadjárata alatt sorra hódoltak be Thököly Imrének a birtokaikat féltő főurak. Így tett a Pálffyak vöröskői kommendánsa, Kollonich Zsigmond is. A várba kuruc őrséget helyeztek Orosz Adám kapitány alatt. Kara Musztafa Bécs alatti vereségével leáldozott Thököly szerencsecsillaga is, Kollonich csellel visszafoglalta Vöröskő várát: hamis levelekkel elhitette a kurucokkal, hogy nagy sereg tart a vár felé. A kurucok kivonultak a várból, de megtámadták őket a helyi kasznár által feltüzelt falusiak.

1705. augusztus 11-én a Vöröskőhöz közeli pudmerici csatában Herbeville császári generális cspaptai kisebb vereséget mértek Rákóczi hadaira. Egy német jelentés szerint maga Rákóczi is majdnem fogságba esett.

Ocskay Detrekő és Éleskő elfoglalása után 1705 október elején Thuróczy Gáspár és Szálé András hajdúival Vöröskőt támadta. Rottenstein tüzérparancsnokkal bombázni kezdte a várat és az ostromárkokat mind közelebb vitték a falakhoz, a két külső udvart elfoglalták. A vár tetőzete leégett. Az ostrom október 5-től október 20-ig tartott, amely napon a fejedelemtől az ostrom abbahagyását rendelő parancs érkezett. E parancsot, gróf Pálffy Miklós és János felkérésére, a béketárgyalások egyik császári biztosa, gróf Wratislaw cseh kancellár eszközölte ki Rákóczitól. Ocskay az ostrom ideje alatt a közeli Bazinban lakott.

1707 nyarán Starhemberg Guido Ocskayt akarta meglepni, de annak jabloncai üres táborában csupán négy rossz tarackot talált, melyeket aztán Vöröskő várába vitetett. Több várat is ostrommal foglalt el (Detrekő, Éleskő, Jókő).

1707 októberében Esterházy Antal Érsekújvárból jelentette Rákóczinak: "A német Séllyéhez szállott, fölállítani kezdett postírungjainak ím mindjárt végét is éri, nem lévén egyéb hátra a séllyeinél és gutáinál, a többit penig szép lineában felicissime elvégezte, csaknem egymást érő szomszédsággal, oly formában, hogy postírungoknak Beczkó, Újhely, Csejthe, Pó'styén, Nagy-Szombat, Szered, Galántha, Séllye és Guta vannak deputálva s már ez két utolsón kívül föl is állítva. Prsesideált erősségei penig nekie : Vöröskő, Detrekő, Stomfa, Szomolyán, Berencs, Sassín, Jókő, Temetvény, Leopold, mely megnevezett helyekre úgy fölosztotta gyalogságát, hogy pro hic et nunc az egész táborán két battalionnál több nincsen ; sőt némely postírungokban és erősségekben lovas hadakat is helyheztetett, kik portázó kicsapásokat tegyenek a Vágón innen való földre ; mely is hogy annyival jobban succedáljon nekie : mindezen helyeket két commandóra osztotta, lévén Beczkótúl fogva Szeredig Viard, Szeredtfil fogva penig Gútáig Maximilian Starnberg helyheztetve. Viard már is szerencsét próbált : tegnapi napon általcsapván, csaknem Nagy-Tapolcsán Vidékére penetrált"

Starhemberg a hadjárata végén a Vág vonalat megerősítette, a Kis-Kárpátok erősségeit, SzentGyörgy, Bazín, Modor városokat, Vöröskő, Szomolány, Jókő, Jablonca, Korlátkő, Detrekő, Éleskő várakat, valamint a határ széli városokat és várakat: Dévény, Hof, Marchegg, Dürnkrut, Stomfa, Sasvár, Holics, Hodolín, Szakolca erősségeit őrséggel ellátta.

1708-ban Ocskay árulása után alvezére, Blasskovich István is át akart állni a császári oldalra. Vöröskő alá vezette a csapatát, de Esterházy József császári ezredes nem tudott az átállási szándékáról és lerohanta őket. Blasskovich alig tudott bemenekülni Vöröskőre. Ocskay feleségét és gyerekeit Pálffy János Vöröskőn "látta vendégül".

1710-ben Béri Balogh Ádám kurucai sikertelenül ostromolták a várat, amely azonban leégett.

1759-ben ismét tűz pusztított a várban, de a sérüléseket hamarosan kijavították. 1758 körül szintén sokat építtetett és javíttatott a váron Pálffy Rudolf.

1854-ben a Pállfyak különböző ágai a birtokot ketté osztották.

1949-ben a várat államosították és műemlékké nyilvánították. 1976-tól megkezdődő felújítása majdnem húsz évig tartott. 1991-től fokozatosan, részenként nyitották meg a látogatók előtt. Múzeuma és pincéi vezetéssel látogathatók.

Források: Szőcs Tibor: Egy (nem) tipikus alországbíró a késő Árpád-korból: Devecseri Emych fia Márton; Peres Zsuzsanna: A magyar "hitbizományi" jog kezdetei (doktori értekezés); Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. III. (1333–1339) (Budapest, 1883.); Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár második kötet (Sopron, 1891); Dr. Domanovszky Sándor: Vöröskő (1903); Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938); Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997); Feld István: Ágyúvédőművek a 16. század első felének erődítményépítészetében (Studia Agriensia 27, 2008); Csiffáry Gergely: Csulai Móré László emlékezete; J. Újváry Zsuzsanna: A ponyvásszekértöl a közjó szolgalatáig, Thököly Sebestyén pályafutása (Hadtörténelmi közlemények, 1992); Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi magyarországon; Thaly Kálmán: Ocskay László II. Rákóczi Ferencz fejedelem brigadérosa és a Felsö-magyarországi hadjáratok 1703—1710; Horváth Rónai Jenő: A Felső-magyarországi hadjárat 1664-ben (Hadtört. Közl. 1894); Zoltán Drenko: Zaniknutá středověká veža na hrade Červený Kameň; Magyar reneszánsz udvari kultúra. ( Szerk. R. Várkonyi Ágnes, 1987);

Hol található

A vár előtt ingyenes parkoló. Onnan pár perc a vár.

Szélesség: N - 48°23'30.0"
Hosszúság: E - 17°20'08.8"