Oroszvár

Gerulata első katonai táborát az I. század második felében, a Flavius-dinasztia uralkodása alatt létesítették a római csapatok. A cölöpsorral és kettős árokkal védett tábort vagy a cohors V Lucensium Callaecorum, vagy a XV. Apollinaris légió egyik auxiliáris csapata építette. A 2. század elején egy lovas segédcsapat, az ala I milliaria Cannenefatium székhelye lesz Oroszvár. 138 és 146 között az ala tagjai megkapták a római polgárjogot. A tábort a 2. század közepén kőfalakkal vették körül. A markomann-háborúk ezt a tábort is elérték, megrongálódott és talán el is pusztult. Ezután a római császárok megerősítik a limest, Gerulata is megújult. A 4. században a Notitia Dignitatum szerint Gerulatában equites sagittarii-k, lovasíjászok állomásoztak. Ebben a században Valentinianus császár idején kisebb lett a római tábor, egy kiserődöt építettek az egykori tábor északi sarkában. 433-ban a rómaiak átadták Pannóniát a hunoknak, az erőd is elpusztult egy ismeretlen időpontban.

Anonymus szerint a honfoglalókkal érkező oroszok építették a nyugati határ védelmére Ororszvár várát ("Et ex parte theotonicorum usque ad pontem guncil, et in eisdem partibus dedit castrum construere ruthenis qui cum almo duce auo suo in pannoniam uenerant."). A régészeti kutatások szerint a római romok felett a 11-12. században egy motte tipusú fából épült határvárat emeltek őseink. Ennek nem meghatározott időben történt pusztulása után épült a 13. században egy lakótorony kb. hét méterrel a római romok felett a korábbi motte platójára.

1266-ban IV. Béla Oroszvárt Cheken fiainak, Balázsnak és Bálintnak adta, majd Balázs magtalan halála után Bálinttól visszavette, és a Héder nembéli Herrand lovászmeternek adta vámjával és tartozékaival, azzal a kitétellel, hogy Herrand várat épít a dombon az ország védelmére. Az oklevélben Vruswar /  Vruzwar-ként szerepel.  Ezt a várat II. Ottokár égette fel 1271-ben, amikor betört az országba. Ekkor Kerfel(en)burgként említik, amely elnevezést Ororszvár német neve, Karlburg őriz. Feltehető, hogy ezzel azonosítható az a Kervelburg ("Chervellenpurch"), amit Albert osztrák herceg a Kőszegiek elleni hadjárata (Güssinger Fehde) alatt 1289-ben elfoglalt. A vár pusztulásáról nincs adat.

Az oroszvári várdomb (Bergl) területén 1888-ban Sőtér Ágost, a Moson megyei Történelmi-régészeti Társaság tagja folytatott kutatást. Ő 3,5 méter vastag középkori kőfalat tárt fel kb. 7 méter hosszúságban. Sőtér viszont elsősorban a római kort igyekezett feltárni, Gerulátát kereste. 1889-ben a kastély tulajdonosa, Donnersmack grófné földet hordatott a domb tetejére, jelentősen károsítva a középkori romokat.  Az 1960-as években elkezdték elhordani a kora középkori vár dombját, mely során előkerültek a domb alatti Gerulata romjai. A kutatások során kiderült, hogy Kr. utáni első században római katonai tábor állt itt, amit többször átépítettek. A római kor után a romok felé több rétegben földet hordtak, így alakítva ki a várdombot. A 13. századi lakótorony alapjai is előkerültek. A dombot teljesen elhordták és a római kiserőd bemutató központ lett. Ma az Unesco Világörökség része.

Oroszváron viszont a középkorban és kora-újkorban is állt egy vár, de ennek nem ismert a helye. Talán a Zichy-Ferraris kastély elődje, a barokk U alakú épület helyén lehetett ez, de ásatás és falkutatás nélkül ez csak találgatás. Mindenesetre Bél Mátyás a 18. század 30-as éveiben ezt adta meg a korábbi vár helyének.  Erről a késői várról több adat is ismert.  1478-ban castellum Orozwar szerepel Mátyás király oklevelében, amely az Oroszvári Tompek családé. 1558-ban I. Ferdinánd király meghagyta az esztergomi káptalannak, hogy Jósa Benedeket vezesse be Oroszvár vár és város, Theten, Sork, Gallus, Chúny mosonmegyei és több más megyei birtokába. 

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor