Feketeváros

Feketevárosban és Kismartonban állomásozott rövid ideig a Legio I. Noricum. Ezt a légiót a 3. század végén Diocletianus császár állította fel az új határvédelmi rendszer védelmére.

A város eredeti neve Burgbach lehetett, amif a patak parton lévő várról kapott.

V. István egyik kedvelt híve Miskolc nembéli Panyit volt. Előbb szörényi bán volt, majd a király a fellázadt Buzád-Hahót nembéliek ellen küldte Zalába. 1270-ben V. István neki adta a Hahót Miklóstól elvett Zala megyei Pölöske és a Sopron megyei Feketeváros (castrum Purbach) nevű várakat és uradalmaikat. Nem sokáig birtokolta őket, mert a király halála miatt kénytelen volt visszaadni a Hahótoknak. 1271-ben az osztrákok ostromolták sikertelenül, a várat "castrum de Purpach" védő Sidou elesett. 1273-ban a cseh II. Ottokár elfoglalta és lerombolta a várat.

Egy 1292-ben kelt oklevél szerint a Buzád nembéli Arnold comes Purpach nevű birtokát Gatal fia Ihoankának eldta ("...quandam possessionem suam hereditariam Purpah uocatam..."). A Gatalok az oligarcha Kőszegiek szövetségesei voltak azok I. Károly elleni harcaikban. Amikor a király 1327-ben a legyőzött Kőszegiektől elvette váraik többségét, a Gatalok is elveszthették a birtokaikat, de Feketevárosról nincs ismert feljegyzés. Az Anjou-kori oklevéltárban található egy 1317 nov. 18-án keltezett oklevél, melyben Károly király Pottendorfi Rudolf comesnek odaadja a hűtlen Purpach-i Chnepplein több birtokát. 1327-ben Treutel Miklós pozsonyi ispánnak adományozta Purpach birtokot. 1329-ben a birtok határjárásáról van oklevél (vasvári káptalan).

A 14. század közepén a közeli Sásonyba cisztercita szerzetesek érkeztek, akik elterjesztették a vidéken a szőlőművelést. 1418-ban említés történik a Szent Miklós titulusú templomáról. 1419-ben vámszedőhely létesült itt, ekkor már a Kismartont is birtokló Kanizsai család birtoka.

1440 és 1453 között az Óvári (Magyaróvár) uradalom része. A korszak belháborús és zavaros időszakához köthető a város központjában 1940-ben talált több mint 18 ezer darabos pénzérme kollekció.

1506-ban magyar seregek gyújtották fel a várost. 1515-ben a kismartoni uradalomhoz csatolták.

Bécs 1529-es és Kőszeg 1532-es ostroma alkalmával a települést a török portyázók kirabolták és felégették. 1527-ben vásártartási jogot kapott. 1605-ben Bocskai hajdúi és a a tatár segédcsapatok rabolták ki. 1620 és 1623 között és Bethlen Gábor hadai is megsarcolták.

1630-ban Esterházy Miklós engedélyezte a város várfalakkal és bástyákkal való megerősítését. Az erődítések 1634-re készültek el. 1645-ben pestis pusztított a településen. 1647-ben a törökök elfoglalták és felégették. Erre az eseményre emlékeztet a kéményen keresztül menekülő török szobra az egyik ház kéményén (galéria). Egy Greiss András nevű fiút elraboltak, aki később megszökött a fogságból.

Kismarton szabad királyi várossá történő kinevezése után annak céhei 1648-ben ide tették át a székhelyüket. Az 1687-es urbárium a települést magyarul, Oppidum Feketeváros néven említi.

1704-ben Kemény János a feketevárosi kuruc védőőrség parancsnoka. Károlyi Sándor fegyelmezetlen csapatait márc. 20-án Sigbert Heister szétszórta a városnál. Márc. 21-én Kemény jelenti Károlyi Sándornak, hogy a németek mozgolódnak a város körül. Heister csapatai egy rövid időre kiszorították a kurucokat a Dunántúlról, Feketeváros is a császáriak fennhatósága alá került. 1705-ben a kurucok megrohanták és felégették a várost. 1708. aug. végén Nádasdy Ferenc labanc seregével a városnál táborozott, hogy megakadályozza a kuruc betöréseket Bécs felé. 1713-ban ismét a pestis pusztított.

Bél Mátyás Sopron vármegyei leírásában ez szerepel: "...A várost körbevevő fal sűrűn meg van rakva tornyokkal, de csekély szilárdsággal bír; a város alakjának megfelelően négyszög formában veszi körül azt. A templom középen helyezkedik el: ízléses épület, távolról sem silány díszítményekkel. A többi épület ugyan kőből készült, ám a háborúk okozta csapások miatt több helyen megroggyantak."

1806-ban hat hónapig Napóleon csapatai tartották megszállva. 1834-ben és 1842-ben is tűzvész pusztított a városban.

1920-ig Sopron vármegye Kismartoni járásához tartozott, Trianon után Ausztria Burgenland tartományának Kismartoni járásába került.