Sopronbánfalva Mária Magdolna templom

Sopronbánfalva a középkorban a soproni várispánság földje volt, első említése 1277-ből ismert Zoán (Zuan) néven. Ekkor IV. László király Habsburg Rodolfot meglátogatván Sopronban szállt meg és az őt vendégül látó Istvánnak adományozta az egy ekényi földet. 1291. december 6-án III. András király Sopron városát megerősíti Zuan birtokában. 1296-ban a Nagymartoni grófok zuani részbirtokát is elcserélte, és azt is a soproniaknak adta. 1317-ben I. Károly király István fiának Conrád soproni villicusnak megerősíti IV. László oklevelét. Az oklevél hátulján egy későbbi, de még 14. századi betoldás Wandorff-ként nevezi ("Super possessione Son quae dicitur Wandorff").

A kis falusi, Mária Magdolna tiszteletére szentelt egyhajós templom a 12. században épült román stílusban, ekkor még négyzetes szentély záródással. A templom kutatásakor a diadalíven 12. századi freskókat találtak. A szentély nyugati falán, a diadalív déli oldalán egy püspököt ábrázoló festményt a szakemberek 1200 körülire datáltak.

A szentély északi falához gótikus ajtóval kapcsolódó sekrestye az építészeti jegyei alapján (keskeny, lőrés-szerű ablakai, az egyik ablak kovácsolt osztóvasa, lábazata) az 1300-as években épülhetett.

A szentély közelében Árpád-kori temető és egy későbbi építésű osszárium alapjai is előkerültek.

A sopronbánfalvi templomot még a középkor folyamán új, gótikus, sokszög záródású szentéllyel és nyugati oromfalát kis toronnyal egészítették ki. A munkák 1427-re elkészültek, a templomot ekkor ki is festették. Az új szentély zárókövén az 1427-es évszám látható. A hajó északi falán a 15. századból igényes minőségű falfestmények kerültek elő (galéria).

1529-ben Bécs sikertelen ostromakor a török csapatok Sopron környékét elpusztították, a templom közelében lévő pálos kolostort is kirabolták és vélhetően a kis templom sem kerülhette el a sorsát. Az 1532-es kőszegi török ostrom alatt szintén sérüléseket szenvedett a templom. Valószínűleg a rombolások utáni helyreállítás során nagyobbították meg templom két déli ablakát.

Sopron polgárai a protestantizmus terjedésével áttértek az új hitre. 1552-től a szomszédos Ágfalva filiájaként a bánfalvi templom is az evangélikusoké lett és csak 1674-ben kapták vissza a katolikusok. A püspöki vizitáció ekkor szűknek, berendezését egyszerűnek írja le. A karzat és a hajó mennyezete fából készült.

A templom helyreállítását (1948-49) régészeti feltárás és falkutatás előzte meg. A feltárt részleteket bemutatták, homlokzatát pedig nyersen hagyták, miáltal a román és gótikus fázis jól leolvasható. A templom helyreállítása a középkori falusi templomok restaurálásának példaképévé vált.