Kassa Várhegy

A 466 m magas kassai Várhegy (Hradová) a belvárostól kb. 5 km-re észak-északnyugatra magasodik a város és a Hernád völgye fölé. A hegy gerincén találhatók a nagy kiterjedésű kassai vár romjai. A régészeti kutatások szerint már a bronzkorban állt itt egy erődített település a sziklagerincnél.

Kassa a tatárjárás után a betelepülő német hospeseknek köszönhetően indult fejlődésnek. A település észai része, Felkassa viszont nemesek kezén volt. 1261-ben V. István ifjabb király  visszavette Felkassát ("Superior Cassa") és annak korábbi birtokosaitól: Andrásfia Gáltól, Mikolafia Lodomértól, cserében Csányt és Felgönyűt adta nekik. Felkassát és a vele határos "Hoph"-ot Samphleben és Obl kassai hospeseknek adta. Az oklevélben nincs említés a várról.

A kassai vár építésének idejéről és építtetőjéről több elmélet létezik. M. Slivka és A. Vallašek a kutatásaik alapján a vár építtetőjeként Aba Amadé nádort feltételezik, aki 1303 és 1307 között építkezett a várhegyen, de a vár nem lett befejezve. Amadé ellenséges viszonya a kassai polgárokkal indokolhatta az építést, a várbeli helyőrsége rendszeresen megvámolta a Kassára tartó kereskedőket. Amikor 1311-ben Aba Amadét tisztázatlan körülmények között megölték Kassán a polgárok, I. Károly a kassaiak oldalára állt. Meg akarta törni az egykori tartományúr hatalmát; Amadé özvegyével és faiaval egy  békeszerződés keretében visszaadatta a jogtalanul elfoglalt királyi várakat, lemondatta őket Kassa birtokjogáról, valamint "más várakat újonnan nem építünk sem saját birtokainkon, sem másokén [...] király urunk különleges engedélye nélkül semmilyen várat nem fogunk építenisem saját földünkön, sem másokén". Ez a kassai várra utalhat. Miután a terület visszakerült Kassához, annak falai miatt már nem volt szükség a várra.

Más elmélet szerint a vár a mérete (5,8 ha) és falvastagsága (2,8-3,3 m) alapján a 13. század első felében épülhetett, talán a tatárjárás idején menedékként a környék lakosságának. 

Borovszky Samu 1896-ban ezt írta róla: "Az egykori vár nyomait máig megőrizték a falmaradványok a Hradován, mely szláv név szintén megerősített helyet jelent. Hradova fensíkján állt az épület, több udvarra osztva. Belső udvara mintegy 300 méter hosszú lehetett. Délről a majdnem merőlegesen álló sziklafal határolta; ehhez épitették terméskőből a várfalat, mely 3,20 méternyi szélességben ellipszis alakban övezte az erődöt. A falat, mely a belső várat vette körül, kerek és háromszögü tornyok erősítették. Keletről és nyugatról még egy-egy mélyebben fekvő udvar csatlakozott a belső várhoz, melyeket délről részben szintén sziklafal védett, nagyrészt azonban kőfallal voltak körülfogva. A két mellékudvar tágasabb volt a belső vagy főudvarnál."

1912 körül az elnyúló sziklagerincen fa kilátót építettek, és ekkor kb. 1,5 méternyi törmelék réteget távolítottak el róla, elplanírozva a területet a szikla alapig. 1994 és 1997 között a vár délkeleti oldalán lévő falmaradványokat tárták fel. 2011-12-ben átfogó régészeti kutatás volt a vár területén. E szerint a várat nem fejezték be, egyes szakaszain csak a várfal folytatásához előksészített alapozási árkok készültek el, valamint az előszített kő építóanyag halmai. A vár északnyugati részén a sziklaginc végén egy nagyméretű, 13 méteres külső átmérőjű torony falai láthatók. Kötőfal nyomai nem kerültek elő. Alatta, a sziklaperemhez csatlakozva indul a kb. 3,3 m vastag kőfal, mely egy háromszög alakú toronyhoz csatlakozik.  A fal folytatódik nyugat felé, ahol most egy út vezet a vár belső részébe. A falak az erdőben is folytatódnak szakaszosan, mintegy 50-70 méter hosszan. A sziklagerinc legmagasabb pontján ma egy kilátó áll. Tőle nem messze a sziklába vésve egy 8x4 méteres ismeretlen objektum látható. Az egykori vár ma kedvelt kiránduló hely.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor