Segesd

Segesd mára teljesen eltűnt vára a közvetlenül a kolostor (ma szociális otthon) mellett É-ra kiugró domb nyúlványán volt. A mai kolostorépület északi falánál még látható az erősen feltöltött egykori várárok, ami leválasztotta a várat a domb déli részétől. A teljes vár területe 140x80 m, 1,04 ha, a belső várrész területe 80x28 m, 0,24 ha. Segesden már az Árpád-korban földvár állt, és itt állt a hercegi, királyi és királynéi udvarhely curtis-a, azaz udvarháza. A segesdi földvár V alakú sáncárkát Magyar Kálmán régészeti kutatásai 4-5 m-es mélységűnek határozták meg.

1091-ben László király Segesden keresztül vonult seregével Horvátország meghódítására, de  a történeti forrásokban csak 1193-ban tűnik fel Segesd ("Sequest"). 1241 előtt a segesdi uradalom IV. Béla király öccséé, Kálmán szlavón hercegé volt, aki birtokcserékkel növelte annak területét. 1241-ben a muhi csata után a sebesülten menekülő Kálmán herceg Pesten keresztül Segedre menekült. Rogerius Siralmas énekében ezt írta: "Az üldözők megérkezésétől félve ugyanis azonnal átkelt egyedül, és Somogyba futott egy bizonyos helységig, amelynek Segesd a neve." Rogerius azt is megemlíti, hogy a Dalmácia felé menekülő IV. Béla is megállt Segesden: "A király ezek után, ahogy csak tudott, sietett a királynéhoz, aki tőle nem messze volt. A királynéval együtt késedelem nélkül a császári udvarba és a római kúriához küldte segítségért István váci püspököt, ő maga pedig Segesd környékén időzött azokkal együtt, akiket maga köré gyűjthetett". Kálmán herceg halálával Segesd királyi birtok lett, IV. Béla már a tatárok kivonulása után oklevelet kelteztet itt (" D. in Segust, a d. íme. 1242. r. a. octavo "). 1244. október 5-én Segesd melett  ("apud Segusd")  ad ki oklevelet.  1245-ben Jákó comest, a segesdi ispánság vezetőjét említi a király oklevele.  Segesd kiváltságokat is kapott, mert 1248-ban Mária királyné a segesdi kiváltságokkal megegyező jogokat adta a horvátországi Verőce hospeseinek.  Ezek és a későbbi dokumentumok szerint a király az udvartartásával együtt időzhetett Segesden 1241-42-ben, 1244-ben, illetőleg 1255-ben és 1260-ban, valamint az 1263-as, és az 1268-70-es években. A források szerint 1271-től lehet „kizárólagosan" királynéi birtokról beszélni. Általában elmondható, hogy az ország nádorai töltötték be a segesdi ispáni tisztet is. 1290 után ezek a nagyhatalmű Kőszegiek. 

1365-ben Erzsébet királyné káplánja a segesdi ("Segusdyensis") plébános Lukács, Szentgróti Fülöp fia László mester pedig a királyné segesdi ispánja. 1386-ban Segesden pihent meg Erzsébet özvegy királyné és lánya, Mária királynő, mielőtt elindultak a tragikusan végződött délvidéki útjukra.

1389. június 22-én Luxemburgi Zsigmond 10.771 aranyforintért  zálogba adta Segesdet a tartozékaival együtt Zámbó Miklósnak. A zálogosítás eredményeképp az egykori királynéi birtok felbomlott, a város jogait súlyosan megsértették, a királyi pár helyett magánemberek lettek az egykori uradalom és a város urai. A kutatások szerint Zámbó segesdi curiája ("fundus curie") a királynéi mezőváros központjában, a piactéren állt.  Zámbó halála után (1395) Segesd visszakerült a koronához ("oppidum seu districtum Segusd vocatum"). 1404-ben Zsigmond király Tátikát és Keszthelyt visszavette a Péc nembéli Marcaliaktól és Segesdet ("castrum nostrum Segösd") adta nekik cserébe. 1474-ben Marcali László  és a Báthoriak (István országbíró, András és László) fiágon való kihalása esetére kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek, ebben szerepel Segesd, de csak oppidumként említik. Marcali László 1487-ben bekövetkezett  halála után a birtokok 1490-ben a Báthoriak kezére kerültek.

1520-ban a beteg Báthori György lovászmester Segesden tartózkodott, itt kereste fel a járóképtelen zászlósurat a királyi ítélőmester. 1528-tól Segesdet és más somogyi Báthori birtokot a rokon Pekry Lajos - közel egy évtizedig - jogtalanul elfoglalva tartotta.  Segesd castellum et fortnlitium említése a török elleni végvárrendszer kiépülése után kezdődik, illetőleg sűrűsödik. 1554 táján Nádasdy írja Oláh Miklós esztergomi érseknek, hogy a végvárrendszer, közte Segesd elvesztése Kanizsa létét veszélyeztetné.

Csányi Ákos 1555-ben írta Segesdről: "a segesdi klastromot nagynak mondják és palánkját is oly nagy helyen mondják, hogy ezer ember beleférne". Nádasdy Tamás 1555. március 8-i jegyzéke szerint castellum Segesd Báthory András tulajdona.  Tujgon budai pasa dél-dunántúli hadjárata alatt félő volt, hogy a törökök Segesdet is megtámadják, de csak a pécsi Dervis bég jelent meg a vár alatt szeptember 23-án lovassággal, és eredménytelenül kérte a vár feladását. A fennmaradt levelek szerint 1555-56-ban a mezei had a kolsotorba lett beszállásolva és a vár mellett a várost is palánk védte.  1556 őszén Kászim pasa megüzente a segesdi polgároknak, hogy Kapos oltalmába takarodjanak a had elől. A segesdi őrség annyira megrémült a hírtől, hogy kifutott a várból és felgyújtotta azt, egyedül a porkoláb maradt a helyén.  A török támadás ekkor elmaradt, a várat kijavították. 1558-ban Báthory András megegyezett Miksa főherceggel, hogy Babócsa, Segesd és Marcali őrségét a király fizeti. 1559-ben Székely Lukács 100 lovasa szolgált Segesden.

1566-ban Szigetvár elestének hírére Segesd őrsége felgyújtotta és lerombolta az erődítményt és magára hagyta. A törökök 1570-ben megszállták a lerombolt castellumot és a segesdi egyházak, valamint a ferences kolostor tégla- és kőanyagát felhasználva újjáépítették.  Segesd lett a délnyugat-dunántúli határ legerősebb török vára, melynek őrsége Hegyi Klára szerint meghaladta a 400 főt. 1575 novemberében a segesdi törökök Pölöskét és Szentmihály elpusztították. Amikor 60 rabbal és a zsákmánnyal hazafelé tartottak, Zrínyi György a kanizsaiakkal szétverte őket. 1577-ben  Lazarus Freiherr von Schwendi jelentése szerint Segesd török őrsége 300 lovasból és 300 gyalogosból állt.

1580-ban a segesdi törökök sikertelenül próbálták meg elfoglalni a csákányi erődített kolostort. 1581-ben Husszein béget, Babócsa, Berzence, Segesd és Szőcsény urát, mint cseribasit említik. 1588-ban Husszein segesdi bég megtámadta és lerombolta Isebor palánkját és az őrséget levágta. Ghyczy Bertalan 600 emberrel a törökök nyomába eredt, de lesre csalták és megverték. A segesdi bég tettéért a budai pasától megkapta Lak várát minden tartozékával együtt.  1589-ben a kanizsai végváriak támadtak Berzencére és Segesdre. Talán ekkor szállták meg a várat, amely 1591-ig magyar kézen volt. 1591. augusztus 15-én a szigetvári bég rajtaütött az ünnepnapon lerészegedett segesdi őrségen. A törökök elfoglalták a várat és mindenkit felkoncoltak, majd felgyújtották és ideiglesen visszavonultak. Hamarosan már ismét török őrség volt a várban, mert  amikor a szigetvári bég  megrohanta és felégette Kiskomáromot, Zrínyi György és Nádasdy Tamás esereget gyűjtve Segesd alá vonultak, de ostrom nélkül visszavonultak Kiskomárom alá, ahol biztosították a vár újjáépítését.

1594. márciusában a Zrínyi György dunántúli főkapitány vezette mintegy 7-10 ezres sereg  Kanizsa alól megindulva sorban foglalta el a kisebb török várakat a Dél-Dunántúlon. Elsőnek Berzencét vették be, majd Csurgó következett. A segesdi török őrség nem várta be a keresztény sereget, hanem március 24-én felgyújtotta a várat és elmenekült. Március 26-án a szintén felégetett kis Szőcsény vára jutott birtokukba.  Amikor Zrínyit Győr alá rendelték a seregével, a törökök ismét elfoglalták a várakat. 1596, 97, 98-ból vannak írásos adatok a segesdi törökökről.

Segesd 1600-ban a Kanizsa környéki harcokban ismét leégett, mert Zrínyi György ekkor írta, hogy "Segesd vár romjait kijavítják és katonaságot helyeznek el benne". Ez már valószínűleg nem valósult meg, mert Kanizsát 1601-ben nem sikerült a keresztény csapatoknak visszafoglalniuk. Segesd a kanizsai vilajet egyik legfontosabb és legerősebb török vára lett egészen 1664-ig. Őrsége a zsodjegyzékek szerint 400 fő felett volt.

1629-ben Betir kanizsai pasa a nádornak írt levelében panaszolta, hogy a kaproncai magyar végváriak a segesdi Juzbasa alól a lovat kilőtték és őt magát pedig elvitték, a keszthelyi hajdúk pedig a Balaton mellett több segesdi törököt megöltek.  1633-ban a kiskomáromiak jegyzik fel: "az segesdi törökök többed magokkal reánk jővén, 47 ökröt elhajtottak, ugyanakkor 4 lovat, 2 emberünket is elvittek.". 1638-ban ismét a segesdiek raboltak a környéken. A végvárak magyar őrségei sem maradtak adósok, pl. 1649 januárjában Segesd elleni akcióban 2664 fő vett részt Batthyány Ádám főgenerális vezénylete alatt. A portya sikeres volt, 243 tehenet, 16 bivalyt, 111 juhot, 9 kecskét és 9 lovat zsákmányoltak.

1651. augusztus 31-én a törökök Kiskomárom elleni támadását megtorlandó mintegy 7500 fős magyar-német sereg megtámadta Segesdet, a várost felgyújtotta és hatalmas zsákmánnyal távozott. A vár ostromára azért nem került sor, mert az Udvari Haditanács megtiltotta.

Zrínyi Miklós és Wolfgang Julius von Hohenlohe  csapatai Pécs sikertelen ostroma után a téli hadjárat utolsó mozzanataként 1664. február 12-én vették ostrom alá Segesdet, amit a török őrsége harc nélkül átadott. A keresztény csapatok megszállták a várat és ezzel körbezárták Kanizsa török őrségét. Zrínyi Ősi vajdát, vagy más források szerint Petheő Lászlót nevezte ki a vár élére.  Zrínyi Csáktornyáról írta Lipót királynak: "Visszatérőben Segesdet is elfoglaltuk". Eserházy Pál, aki részt vett a téli hadjáratban, Mars Hungaricus c. művében lerajzolta Segesd 1664-es alaprajzát (galéria). A török nagyvezér, Köprülüzáde Fázil Ahmed Kanizsa felmentésére siető seregének közeledtekor Segesdet  május 29. - június 1. között kiürítették és felgyújtották.

Segesd 1687-ben kerül keresztény kézre. "Amikor 1687-ben Segesd várát a töröktől visszafoglalták, amelyet a török épített, a  keresztények az elfoglalt várba, a mai Felső-Segesd magasabban fekvő területeire (a kolostor és a templom környéke) hatoltak és megszállották azt. Mivel minden rombolás ellenére a vár falai és épületei részben még álltak, azért csak a vár épületein - romjain kívül telepedtek meg a ladiszlaita ferencesek. - (Takács Ince)"  Az 1688 szeptemberében kelt, a Kanizsa környéki végházak felégetési parancsa Segesdet is érintette. 1690-ben romnak írják le ("castrum dirutum Segesd manet in certo quondam colle sive monticulo penes quemper fluitfluvius Rinya... exstant... quidem... és az is, hogy in eodem castro certi murati destructi parietes, fossatum et antiqua moenia penes quod castrum iacet certum oppidum.. .habet ecclesiam cumperietibus, nonpridem desolatam"). Adatok vanna arra , hogy 1703-ig egy kisebb  német-magyar-horvát helyőrség lehetett a falai között.  A rácok 1704-es pusztítása ellenére a vár maradványai 1733-1748 között is még láthatóak voltak. Ekkor még a területet Segesdvár-ként is említették.

A vár 1755 után, a ma is meglévő ferences kolostor és a templom építésénél szinte teljesen elpusztult. A vár épületeinek omladékait felhasználták az építkezés során. Pesthy Frigyes 1864-ben írt a vár maradványairól: "Erős falak alapjai, a dombgerincen átnyúló mély árok mutatják vár voltát. A várkápolnát és a börtönöket 1862-63-ban fedezték fel. Sok középkori lelet között 35 darab emberi csontvázat is találtak".  1960-as évek első felében a víztorony építésekor bontották szét a megmaradt várépítményeket. 

Magyar Kálmán 1981-es ásatása tisztázta az Árprád-kori földvár, középkori és török kori vár bizonyos helyét. Végleges pusztulása 1687 után több szakaszban, megközelítőleg három periódusban: 1755-ben, 1862-63-ban, 1962-64-ben következett be. A vár területe mára teljesen benőtt, szinte teljesen áttekinthetetlen (2022).

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor