Sátoraljaújhely

Anonymus a Gesta Hungarorumban azt írja, hogy Árpád fejedelem a Sátorhalomtól a Tolcsva folyóig terjedő “egész földet” Ketel vitéznek adományozta, melyet aztán annak utódaitól I. András király szerzett meg birtokcserével, "mert a királyoknak alkalmas volt vadászat céljára, másodszor meg, mert szeretett azokon a tájakon lakni a felesége." Anonymus 1200 körül írta művét, a terület a 13. században egybefüggő királyi birtok volt, az u.n. pataki erdőispánság Sárospatak központtal. Gergely nevű ispánját 1219-ben említik először ("comes de Potoc").

Újhely a 14. századig a pataki erdőispánság része volt, vára a tatárjárás után épült. Első említése 1261-ből ismert, ekkor István herceg (a későbbi V. István) a sátorelői hospeseknek ad jogokat - az oklevél említi a várnagyot is (galéria). Az erősség az Ungvár irányába futó fontos utat őrizte és István herceg családjának is a szállása volt.

A vár István herceg 1262. április 28-án kelt adománylevele szerint még nem volt teljesen kész: "Mi egy tornyot pataki várunkban, amelynek északi részén emelkedik, de még befejezetlen, s nevünk alatt épült, jónak láttuk örök időkre hívünknek, Ubul fia Mihály ispánnak adományozni, úgy, hogy azt ő fejezze be, és birtokolja mindenkoron, és álljon szabadságában, hogy utóbb fiaira hagyja. Mégpedig úgy, hogy az Úr engedelméből az ország békességben marad, a nevezett Mihály ispán és fiai, mint a mondott torony birtokosai, ne tartozzanak az ottani várnagy semmiféle bíráskodásánál megjelenni. Ha azonban valami baljós esemény következnék, de bárcsak ne esnék meg, tartozzanak a vár várnagyának ítélőszéke elé állni, mit mások is, akik ebben a várban időznek. És legyen részük a ciszternákban ugyanúgy, mint azoknak. Azon kívül ahhoz is hozzájárultunk, hogy hogy amikor Mihály ispán vagy a fiai élelmet vagy bármi egyebet akarnának az említett torony és az övéik használatára a várba szállítani, ne tartozzanak semmilyen vámot, sem váltságot vagy harmincadot adni akármelyik vámszedő helyen". A Balogsemjén nembéli Ubul fia Mihály a herceg bizalmi embere volt.

István herceg és apja, IV. Béla között súlyos családi viszály tört ki, a király sereget küldött lánya, Anna hercegnő és Henrik nádor vezetése alatt Újhely várának ostromára 1264-ben. A vár rövid ostrom után elesett, a várban tartózkodó Erzsébet hercegnét leányaival és az alig kétéves László herceggel (a későbbi IV. (Kun) László király) együtt a Turóc megyében lévő Turul, majd később Zniónak nevezett várba vitték fogolyként. A királyi sereg elfoglalta Szádvárt és Ágasvárat is, de Füzér várát sikerrel védte meg Rosd nembéli Endre fia Mihály István herceg számára.

1282 nyarán IV. László több oklevelét keltezteti Patak vára alól ("sub castro Patak"). A királynak ostrommal kellett visszafoglalnia az ellene lázadóktól. Ezek az Abák, vagy Tekes fia István erdélyi vajda lehettek.

1285-ben a második tatárjárás alatt a közeli Patakot elpusztították a mongolok. A vár esetleges ostromáról nincs adat.

1290-ben, IV. László meggyilkolása után híve, Baksa nembeli Simon fia György várnagy 1291-ben átadta a várat III. András királynak. Az új király IV. Lászlóhoz hasonlóan megerősítette az újhelyi hospesek V. Isvántól kapott 1261-es kiváltságait. Ebben az oklevélben nevezik először Sátoraljaújhelynek a települést.

Az 1290-es évek végén Szentemágocs nembeli Frigyes, majd szintén e nemzetségbe tartozó Barnas fia Belus volt a várnagy és erdőispán, majd 1300-ban ismét Simon fia György töltötte be a tisztségeket.

Az Árpád-ház kihalása utáni hatalmi harcok során a Baksák I. Károly oldalára álltak, 1312-ben a Patak városát kifosztó Amadé-fiak seregét Petenye fia Péter, valamint Baksa nembeli László és Dancs verték szét. Az oklevelek szerint a Baksák 1319-ig birtokolták Újhely várát és uradalmát, és cserébe a Petenye fia Pétertől elkobzott birtokokat kaptak. 1319 és 1323 között a zólyomi ispán, Doncs viseli a pataki ispáni címet is. 1327-től Babonics János királynéi tárnokmester volt a várnagy. 1334-ben az ő végrendeletében nevezik először Újhely várának, de a század végéig még gyakran szerepel Patak váraként (1367: "castrum Patakwar", 1386: "castrum Patak").

I. Lajos uralkodása alatt a várnagyi tisztséget betöltő személyek különböző megyék ispánjai is voltak, a vár tényleges irányítását alvárnagyok látták el. 1358 és 1367 között a Hermány nembeli Lackfi Miklós és Pál voltak a várnagyok és Veres Máté volt az alvárnagyuk. 1373-ban Bebek Miklós volt Erzsébet ifjabb királyné pataki várnagya, 1376-ban Oppelni László zempléni ispán familiárisa, Kozdra volt a castellanus. 1385-ben Mária királynő várnagya Kazai Kakas fia László volt.

1390-ben Luxemburgi Zsigmond király adományozó oklevelet állított ki a Terebest is birtokló Perényi Miklósnak Patak és Újhely városairól és a közelükben lévő várról, de csak 1392-ben iktatták be a birtokokba, addig Mária királynő rendelkezett felettük. 1411-ben Dénes fia János volt Perényi Miklós özvegyének és fiaiank újhelyi várnagya, 1423-ban Buzlay Balázs, 1430-ból pedig Lónyay László. Ifjabb Perényi Miklós 1428 nyarán Galambóc szerencsétlen ostrománál életét vesztette, és mivel nem volt fiú örököse, Patak és Újhely visszaszáll a királyra (Terebes, Füzér, Csorbakő, valamint a Sáros megyei Újvár a család másik ágáé lett). Zsigmond király 1429 márciusában Sárospatak oppidumot szabad királyi város rangjára emelte és megtiltotta az újhelyi várnagyoknak, hogy a pataki polgárokat háborgassák.

1429. júliusában Zsigmond Újhely várát és mezővárosát Pálóczi Péter fiainak, Györgynek, Máténak és Imrének adományozta. Az adománylevelet a király a Pálócziak kérésére 1434-ben megerősítette. 1436-ban a Perényiek hamis adománylevéllel megkíséreltek Újhely várának, valamint Újhely és Patak városának birtokába jutni - sikertelenül.

1441-ben a Pálócziak pereskedtek egymás között: Pálóczi László kizárta Pálóczi Simon, Péter és János várnagyait Újhely várából és eltulajdonította a ott lévő ingóságokat és okleveleket. Az 1440-es években a Pálóczi Simpn szabályos magánháborút folytatott Perényi Jánossal, és csak 1444-ben egyeztek ki.

1453. 02. 05-én kelt oklevelében V. László király részletesen felsorolt és Bohemiában, Itáliában és Alamanniában szerzett katonai érdemeikért és tett szolgálataikért Pálóci László országbírónak, Pálóci Simon királyi lovászmesternek és Pálóci Jánosnak adományozza királyi új adomány címén a már őseik által bírt Zemplén megyei Vyhel castrumot a hozzátartozó Vyhel és Pathak oppidumokkal, Kyspathak, Ardo, Borsi, Thorony, és Banyachka possessiókkal, továbbá a Zemplén megyei Helmecz, Kysgeres, Sempyen, Ryche és Zolnok a többi név szerint felsorolt Ung és Békés megyei posessiókat és vámokat a bennük lévő királyi joggal egyetemben (galéria).

Pálóczi Imre halálát követően özvegye, Rozgonyi Dorottya és Anna nevű lánya, Csáktornyai Ernuszt János királyi lovászmester felesége kapták Újhely várát és tartozékainak felét - a család többi tagja tiltakozott ez ellen. Rozgonyi Dorottya egy 1486-os oklevélben az "Újhely nevezetű vár" birtokosaként szerepel. 1490 és 1493 között Csáktornyai Ernuszt János szerepel a korabeli oklevelekben mint várnagy. Több hatalmaskodásáról is van adat. A Pálócziak pereskedése végül 1500 márciusában ért véget, az egyezség szerint Dorottya élete végéig megtarthatta a Patak városában lévő „régi kúriát”, Pálóczi Antal és Mihály megkapták Újhely vára teljes birtokát, valamint Újhely mezőváros és Borsi birtokának fele részét.

A Pálócziak várnagya 1506-ban Liptai Miklós, 1508-ban Németi Miklós, 1514-ben Kálnay Ferenc volt. Pálóczi Mihály 1515-ben bekövetkezett halála után valamennyi Pálóczi birtok Antalé lett. Ő Zemplén vármegye főispánjaként 1526. augusztus 29-én a mohácsi csatában halt hősi halált, végrendeletében Katalin húgának fiait tette meg örököseivé. Ez nem valósult meg, Perényi Péter a Pálócziakkal való nőági rokonságra hivatkozva rátette kezét a pataki uradalomra. Perényi koronaőrként részt vett Szapolyai János fehérvári koronázásán, mely után a koronát a füzéri várában helyezte biztonságba. Perényi János királytól megkapta Patak és Újhely birtokokat és az erdélyi vajda címet. Perényi 1527-ben pártot váltott és átadta a koronát Habsburg Ferdinándnak. I. Ferdinánd megerősítette Perényit a Szapolyai Jánostól kapott birtokaiban, pedig ezeket előzőleg Thurzó Eleknek ígérte.

1528 év elején a Szapolyai-párt seregei megindultak Debrecenből és visszafoglalták Tokaj és Sárospatak várait, majd ostrom alá vették az Athinai Simon deák által védett újhelyi várat. Az ostrom során a támadók Margit és a Dorottya nevű ágyúi széthasadtak. Athinai átállt János király odalára, akinek serege március 1-én Perényi másik várát, Terebest is elfoglalta. A Szapolyai párt serege március 8-án súlyos vereséget szenvedett I. Ferdinánd hadvezérétől, Johann Katzianertől, Athinai kegyelmet kért tőle és átadta Újhely várát Perényinek, akinek ismét hűséget fogadott. Ezt csak cselből tette és hamarosan Patakon megölte Perényi terebesi várnagyát, Cselei Kelement. I. Ferdinánd Serédi Gáspárt és Bebek Ferencet küldte Athinai Simon ellen. Serédi június 1-én elfoglalta Sárospatak várát, majd Újhely vára alatt tárgyalni kezdett a várból kinnrekedt Athinai Simonnal annak feladásáról. A vár átadása után Athinai Lengyelországba ment Szapolyai után, majd szeptemberben haddal tért vissza és elfoglalta Patakot, a vár felmentésére siető Serédit pedig csatában megverte.

1529 év elején Ferdinád Katzianert, Török Bálintot és Perényit küldte visszafoglalni a Tiszántúlt és Felső-Magyarországot. Március elején Regéc és Boldogkő bevétele után a Habsburg-párti sereg körülzárta Újelyet. Az ostrom elhúzódott, mert nem volt kellő ostromtüzérség. Megpróbálkoztak a vár aláaknázásával is. Katzianer a következőket írta I. Ferdinándnak: "Immár ötödik hetében járunk, hogy nehéz ágyúk híján Újhely várának aláásásával vesződöm, amitől nap nap után várom, hogy már annyira legyünk, és két-három napon belül hagyhassam levegőbe röpíteni. De hogy aztán fog-e sikerülni, vagy sem, abban nem vagyok bizonyos. Királyi felségtek előbbi írásaimból megtudhatta, miért kell mindenáron bajlódnom ezzel a várral, ami meggátol abban, hogy szándékom szerint a Tiszántúlra vagy Homonnára vonuljak. A városok érdekében is kényszerülök erre, hogy megnyugtathassuk és megoltalmazhassuk őket azzal is, hogy Simon diákot, akit bekerítettünk és beszorítottunk ide, nem hagyjuk meglapulni". Athinai végül kiszökött a várból, az őrség megegyezett az ostromlókkal és feladta a várat. "Ugyanaznap, amikor Simon diák titkon kiszökött a várból, a várban lévők ugyancsak áprilisnak 14-én odahívták a várhoz azokat, akik éjjeli őrjáratban elhaladtak mellette, mondván, hogy egyezségre akarnak lépni a vár megadásáról. Amit ezek éppen ezért a főkapitány tudtára adtak. Ezt hallván Katzianer, kiszemelte Bárányt, hogy mindent egyenként tudakoljon meg, aki nyomban el is vonult a vár kapujához, és menlevelet adott az oda- és visszaútra, valamint a tárgyalásra azoknak, akik a kapitány elé akartak járulni. Kevés szóval meg is egyeztek. Seregünk végül birtokába vette a várat minden tartozékával, ami csak volt benne. Katzianer pedig a várkapitány és tizenkét másik személy életének a király kegyéből megkegyelmezett, és megengedte, hogy mindegyikük annyit vihessen ki a várból, amennyit magára tudott szíjazni, mégpedig úgy, hogy engedetlenségük miatt amivel vétkeztek a király ellen, sem pénzét, sem kardját ne vihesse ki senki. Mindez, ha fel is dúlták volna a várat, négy nap alatt sem ment volna végbe. Márpedig nagy gondra és aggodalomra lett volna ok a fizetetlen gyalogok miatt, akik semmi jót nem műveltek volna három nap múltán, amikor hat hónapjuk terminusa lejárt, amilyen hosszú szolgálatra elszegődtek. Hiszen most is három hónapinál több zsoldjukkal tartoznak nekik. Ez volt hát leginkább az oka, hogy ilyen egyezségre léptek, azon felül is, hogy a vár épségben maradt, és más várak ostromának szükségletére lőport takarítottak meg" - Bárány Bertalan levele Nádasdy Tamásnak.

Perényi 1529-ben török fogságba került, majd hűséget fogadott Szapolyainak, de király is akart lenni. 1532-ben ismét török fogságba esett, majd szabadon engedése után fiát túszként vitték Isztambulba. Közben Újhely várában lehettek kisebb építkezések, amit egy 1533-as évszámmal ellátott kapuív bizonyít. Ekkor Wégh Ambrus volt Perényi várnagya.

Perényi 1534-ben kezdte el Sárospatak várának felépítését, 1537-re elkészült a Vörös-torony. Sárospatak felépülésével jelentősen csökkent Újhely hadászati jelentősége. Wégh Ambrus 1537-ben már pataki várnagy volt. 1538 őszén a leleszi konvent jelentése szerint Újhely már romos volt. A későbbi peres oklevelek már mind leromboltként említi a várat. Pusztulásáról nem tudni semmit: vagy az utolsó ostrom során dőlt romba, de lehetséges, hogy maga Perényi romboltatta le.

2007 nyarán kezdődött el a sátoraljaújhelyi Várhegy régészeti kutatása, amely még most is tart.