Eszék

A Dráva parti Eszék városának helyén már a keltáknak is volt településük, majd az 1. században a római hódítók Mursa néven légiós tábort építettek itt. 351. szeptember 28-án a Mursa melletti síkságon csapott össze II. Constantius (337-361) császár és a trónbitorló Magnentius (350-353). A település pusztulása a gótok 379-ik évi betörésével kezdődött, és a hunok 441-es támadása nagyban hozzájárult ehhez. A római településnek és tábornak a nyomai a 18. század közepéig láthatók voltak (1. ábra), majd az Alsóváros bővítésekor végleg eltűntek, csak a rómaiak által a Dráva felett épített kőhíd maradványai látszódnak alacsony vízálláskor.

Az Árpád-korból kevés adat ismert a településről. Eszék neve "Ezeek" formában Imre király 1196. évi oklevelében tűnik fel, melyben a király a cikádori cisztercita apátságnak adományozta az eszéki vámot, melyet az izmaeliták és besenyők is kötelesek fizetni. 

1353. 08. 23. A pécsi káptalan bizonyítja, hogy Kórógyi Fülpös fiai Filpe, László és István a bérbe bírt Eszék birtok árendáját, 60 forintot lefizették Gillermus bíboros titeli prépostnak. A 14. században a Kórógyiak jelentős birtokkal rendelkeztek itt, és mivel gyakran betöltöttek jelentősebb pozíciókat, Eszék is fejlődésnek indult.

1454-ben a cikádori monostor apátja beperelte Garai László nádornál Kórógyi János macsói bánt és fiát, Gáspárt, hogy az Ezeek-en a piac alkalmakor szedett vámot, amely a nevezett monostor Kwny possessio-jához tartozott mindig, erőszakkal elfoglalták. A nádor az apátságnak ítélte a vám 2/3-át.

Bár okleveles adat nem ismert róla, de bizonyos, hogy a Gutkeled nembéli Kórógyiak Eszéken felépítettek egy castellumot, ennek az alapfalai alapfalait a mai Szent Kereszt templom mellett találták meg (3. ábra). Ive Mažuran horvát történész szerint a castellum körüli sáncokon felvonóhídakon lehetett átkelni, az erősségnek két kapuja és saroktornyai voltak. Ez valószínűleg 1526-ban pusztult el Ibrahim pasa által.

A Kórógyiak kihalása után Eszéket Mátyás király Ungor Istvánnak és Csupor Miklósnak adta, majd a budai káptalan birtokolta. 1490-ben Geréb Péter a tulajdonosa, majd 1517-ben újra a budai káptalané.

Eszék török uralom alatt

1526-ban Szulejmán szultán naplója szerint Újlak ostroma alatt Erdőd és Eszék megadta magát: "A Dráva partján levő Erdőd és Oszik [Eszék] várának lakói megfutottak s ezek kulcsait Jahja pasa oglu emberei idehozták. Az említett várból való tizenkét előkelő gyaur-díszruhákat kapott ajándékul. Néhány izben játszott a tábori zenekar." A török sereg augusztus 14-én érte el Eszéket. Előzőleg Tomori Pál a maga seregrészével, mikor a török sereg megindult Eszék felé, Bácson és Dályán át Eszékre sietett s miután ott átkelt a Dráván, elégette a hidat. Szulejmán szultán négy nap alatt hajóhídat építtetett a Dráván, melynek hossza 215 méter volt, szélessége 1,5 méter. Miután az egész sereg átkelt a túlpartra, a hajóhidat lebontották. A török történetírók szerint (Kemálpasazáde, Dselálzáde és Lutfi pasa) azért, nehogy a török sereg visszavonulásra gondoljon. Pecsevi azt is írja, hogy Eszék vára a földig leromboltatott. Buda elfoglalása után a visszavonuló török sereg ismét hajóhidat veretett és az ismét lebontotta az átkelés után. Eszéket ekkor még nem szállták meg.

1529-ben a Bécs ostromára induló Szulejmán ismét elfoglalta Eszéket, de ekkor már meg is szállták a törökök. Az átkeléshez ismét hajóhidat építettek, számszerint hatot, de a Dráva magas vízállása miatt Eszéktől feljebb. Pecsevi török történetíró szerint 1530-ban mint megerődített helyként szerepel. Ez lett a folyami flottilla állomáshelye is.

1537-ben I. Ferdinánd Hans Katzianer vezetésével mintegy 25.000 fős osztrák-cseh-horvát-magyar hadat küldött a szlavóniai török terjeszkedés megállítására, az elveszett erősségek visszafoglalására. A hadjárat rosszul volt előkészítve, a had élelmezését nem oldották meg, nem volt megfelelő ostromtüzérség. Szeptemberben a sereg Eszék ostromába kezdett, ami azonban ekkorra már jól kiépített és megerősített volt; Mohamed szendrői bég 15.000 emberrel és 60 ágyúval elsáncolta magát az erősségben. Az ostrom eredménytelen volt, a had többsége tétlenül állt a falak alatt, az élelem teljesen elfogyott. Katzianer a felbomlófélben lévő éhező haddal szeptember végén a visszavonulás mellett döntött. A szendrői bég serege folytonosan zaklatta a felázott utak miatt lassan visszavonuló keresztény erőket. Katzianer és több vezető megszökött és magára hagyta a szétzüllő sereget. A törökök a diakovári csatában gyakorlatilag megsemmisítették a keresztény erőket.

1541-ben az eszéki török őrség egy népesebb csapatát a martalócok 543 fős testülete alkotta. Volt közöttük egy 10 fős különleges egység is, akiket „nyelvfogóként ismertek” (martolosan-i süvari, dilciler demekle meàhurdur).

1543-ban miközben Szulejmán a fősereggel Siklós ostromához vonult, Pécs elfoglalására az eszéki béget rendelte ki. "Várát levegőbe nyúló fal keríti, tornyai és bástyái belenyúlnak az égbe. Elfoglalására és felszabadítására a bátor vezér, Öszek [Eszék] szandsákbégje Murád bég, küldetett volt el a végvidéki harczosokkal. Lakosainak nem levén erejök a harczra és ellentállásra, meghódoltak. Az iszlám népe bevonulván a várba, a falakra és bástyákra kitűzték a zászlókat; az ezánt énekelték s a templomokat mecsetekké alakították át."

Szulejmán 1566-os Szigetvár elleni hadjáratakor Szelániki szerint az eszéki híd július 19-re készült el, Pecsevi szerint 10 nap alatt. Az építést Hamza bég irányította, ez a híd már nem hajóhíd volt.

Pigafetta Marcantonio 1567-68-ban egy követjárás tagjaként leírta Eszéket, melynek falait túlságosan alacsonyaknak találta, s kifogásolta oldalazásra alkalmas védőműveinek hiányát.

1599 június végén a tolnai győzelem után Pálffy Miklós hajdúi felégették az eszéki hidat. Szamosközy Istán így írt róla: "Eszéknél az Drávánál való hidat, ki két egész mélyföldig nyul, az sok vizes seppedékes helyek miá, az hajdúk reá menvén nagy részét elégették, Szerém-Ujlakot meggyútották, megégették, sok egyéb csatázásokat töttek az békesség szine alatt."

1601 november végén, december elején a jég összetörte az eszéki hidat ("Azon éjszaka oly nagy hó esett, hogy az ember melléig ért és a Dráva hídja is eltörött s a híddereglyék nagyobb része a vízbe merült." - Pecsevi), a Kanizsa felmentése után a hadszíntérről visszavonuló török csapatoknak újjá kellett építeni .

Brandstetter az 1608-69-es Konstantinápolyi követjárás alkalmával 1608. december végén járt a városban: "Ez az Eszék régen, amint a históriákban olvasható és még ma is látható, egy tekintélyes és - a Dráva folyó miatt amely mellett fekszik - elég jól védhető városka volt. Így részben még ma is fal veszi körül, bár ez sok helyen beomlott és csak egy magyar palánkkal javították ki. Kívül elég nagy a piaca, ezt is palánk védi. ... Ezt a várost a históriákban Katzianer szégyenletes szökése tette nevezetessé, aki Ferdinánd király magyarországi hadvezére volt és Eszéket egy kiváló német hadsereggel ostromolta, de azt éjnek idején elhagyta és megszökött "  Brandstetter itt az 1537-es eseményt idézi).

Az eszéki híd északi végével szemben 1610 körül húzták fel a dárdai párkányt, amely 1607-ben még nem, 1613-ban már szerepel a budai vilájet zsoldlistájában. 1626-ban Athanasio Georgiceo balkáni uzazása során álruhában kelt át az eszéki hídon. Naplojában lejegyezte: "... kezdődik egy teljesen tölgyfából épített híd, egy mérföld hosszú, és olyan széles, hogy két szekér kényelmesen elhaladhat rajta egymás mellett. Ezt a hidat sok falu készítette, és minden falunak kijelöltek egy részt, amelyet gondoznia kell,  ... Amikor Szulejmán szultán Bécs ostromára ment, akkor emellett a híd mellett egy másik hasonlót építettek, amelynek romjai még felismerhetőek, egyik is, másik is Ossik (Eszék) kapuihoz vezetett."

Evlia Cselebi az 1660-as években többször is járt Eszéken. A szokásos túlzásaival részletesen leírta a várat és várost: "Egy védett, egyenes, terjedelmes, termékeny síkságon fekszik a vár, melynek a nagy folyó [Dráva] körülbelül három oldalát öntözi s tovább menve egy ágyúlövésnyire lejebb a Dunába ömlik; ezen helyhez közel van ez a hármas erős vár, melynél a belső vár, a közép vár és a külső város vára is igen erős falkerítéssel bir.
A középső vár. Emelkedés nélkül való földes talajon, négyszögalaku, erős kerítésü, vörös téglából épített szép vár ez. Mikor Ibráhim pasa vezír ezt a várat nagy erőlködéssel lerombolta [1526], még öt ember termetének megfelelő, vastag, erős téglafal maradt. ... Mivel e vár a Dráva partján van, háromfelől a Dráva folyó veszi körül s azon oldalokon gödrök és dombok vannak, árok éppen nincs és nem is szükséges. Eme parti oldalokon csupán egyszerű tömésfal-kerítés van, helyenkint a vízre nyiló szellőztető kis kapuk vannak. Ezen kivül három oldalon erős fal van. Azon az oldalon egyik kaputól a másikig földbe metszett mély és széles árok van. ... Két kapuja van: egyik keletre néző széles kapu. Filibei Musztafa pasa e keleti kapunak belső felénél egy nagy, szép töinésépítkezésü bástyát készíttetett, mely olyan mint egy kahkaha bástya. Tetejét báljemez ágyúkkal díszítette fel. Másik kapuja déli oldalon a külső városra nyilik és Csársi-kapu néven ismeretes. A kapuboltozatra szarvas-agancs van felfüggesztve. E kapuk között levő falak oromzata néhány ezer különféle fegyverrel van díszítve, melyeket az őrök őriznek. E kapun belül egy nagy sajka-ágyú van, melybe egy ember elfér. E kapuk előtt az árkon átvezető fahidakat az őrök minden éjjel csigákkal felhúzzák s a várkapukhoz kapcsolják. ...
A belső vár. Eme középső vár északi sarkánál, a Dráva folyó partján, a középső várral összefüggő kiszögellésben, négyszögű, erős téglaépítkezésü szép vár ez, négy szögletén négy oszlop gyanánt álló tornyokkal. A különféle hadi felszerelésekkel megtöltött magas tornyoknak teteje csúcsos deszkakupolában végződik. A déli oldalra nyiló egyetlen kapuja fölött minden éjjel az oszmán-zenekar dob hangszeren játszik. Itt a parancsnok házán és a hadiszertáron kivül más középület nincs. Kapuja előtt Szulejmán khán dsámija van. A Dráva partján deszkákból összeállított búzamagtárak vannak. E magtár előtt egy nagy ágyútelep van; itt van Szulejmán khánnak egy negyven arasznyi ritka ágyúja, melynek hatvan oka súlyú vasgolyói voltak; a golyók közül némelyiket most lisztraktárban mérlegre teszik s tárgyakat mérnek vele. ...
Külvárosa. A középső vár keleti kapuja előtt, a főúton egészen a déli oldalon levő Pánáir-kapujáig menve, ezerszáz lépés hosszú külváros van. Vastag fagerendákból készült egyszeres palánkafallal övezett erős vár ez. Bástyái vannak s az ágyúlyukak sűrűn következnek egymásután. Két kapu van rajta : déli oldalon van a vásártéri Pánáir-kapu, keleti oldalon pedig a Vukovári-kapu. Nagy mellvédjei nincsenek; a Pánáir-kapu fölött csak tíz sáhi ágyú van; tüzérei éjjel-nappal készen állanak. A külváros árka időfolytán szeméttel és földdel telt meg, jelenleg tisztogatásra szorul. ...
Az eszéki híd. Egyik hídfőtől a másikig teljes két órai út, Környéke ingoványos és vizes hely levén, minden oldalról olyan vastag tölgyfa-gerendákat vertek le, hogy két ember tudná csak azokat átkarolni. A híd közepén jobbról és balról, hogy a jövő-menők kipihenhessék magukat, fából készült magas pav'llonok vannak. Innentől kezdve a hídnak tíz lépésnyi helye felszedhető s e helyen várkatonaság tartózkodik s a jövő-menő kereskedőktől a kormányzói kincstár számára vámot vesznek, éjjel pedig a hidat csi-gákkal felhúzzák s kapuját elzárják. A hídnak jobb- és baloldalán gerendákból korlátok vannak. E korlátokon kívül a gyalogmenők számára két rőf széles gyalogló rész van. E hidon ha két kocsi szemközt jön, a gyaloglók a szélére mennek s a kocsik egymás mellett kényelmesen át-vonulnak. E hidon folyóvíz módjára tengernyi ember jön-megy."

Zrínyi Miklós felégeti az eszéki hidat

1664 januárjában Zrínyi Miklós a téli hadjáratával meg akarta alapozni Kanizsa várának visszafoglalását. Ehhez szükség volt az török utánpótlás elvágására, az eszéki híd elpusztítására. Eszék török parancsnoka ekkor Gürdsi Mohammed pasa volt. Zrínyi csapatai január 31-én érték el a híd északi végét ellenőrző dárdai török palánkot. Ezt egy rohammal elfoglalták, és az őrségét levágták. A Zrínyivel tartó Esterházy Pál mérése szerint a híd 12 láb széles, 8335 láb hosszú volt. Mivel kevés lőpor állt rendelkezésre, ezér Zrínyi a híd felgyújtása mellett döntött. Esterházy Pál írta később: "Mi tehát a hidat náddal megraktuk, alája is nádat hordván, s ezt meggyújtván, Plútónak áldoztuk. Két teljes napon és két teljes éjen át folyton szítottuk a tüzet, és végre sikerült a hidat elhamvasztanunk. Irtózatos látvány volt főképp éjjel e sok ezer láb hosszú alkotmány égése. Segítségünkre volt a munkában az is, hogy a víz keményre vala fagyva, s így megbírta katonáink terhét, midőn a híd alatt és mellett a sok nádat összehalmozták. Csodálatra méltó kegye volt az Istennek, hogy habár az eszéki várból a törökök folytonosan lövöldöztek reánk, s így mi valóságos golyózáporban dolgoztunk, mégis csak egyetlen egy emberünk sebesült meg." Ezután Zrínyiék bevették Baranyvárat, majd visszatértek a Pécset ostromló sereghez.

A törökök a híd helyreállítását nagy erőkkel kezdték meg. Egy március 4-i pápai jelentés szerint naponta 3000 ember dolgozik az eszéki híd építésén, egy pár nappal későbbi bécsi értesülés szerint már 12 000 embert dolgoztatnak. 1664. április 7 után a nagyvezér megparancsolta Kaplán pasának, mivel az eszéki hidat nem javították ki kellőképen, mert a kádik nem küldtek elég embert, ezért a felelősöket kutassa fel és végezze ki. Küprili nagyvezér május 14-én kelt át az újra felépített eszéki hídon, a keresztény erők erre felhagytak Kanizsa ostromával, a török sereg pedig bevette Zrínyi-újvár erődítését. A török sereg végül vereséget szenvedett Szentgotthárdnál, majd az udvar megkötötte a magyar főrendek felháborodását kiváltó vasvári békét.

Eszék visszafoglalása

Bécs 1683-as sikertelen török ostroma után megindult Magyarország felszabadítása a 150 éves török uralom alól. A szlavón részeken 1684-ben Verőcét foglalták el a keresztény erők, ami kiinduló pontja lett az 1685-ös hadjáratnak. A haditanács 1685. augusztus 1-én engedélyezte James Leslie tábornoknak az Eszék elleni hadművelet megindítását. Augusztus 11-én Balog Gáspár 500 fővel megadásra bírta Mihojlác török védőit. A törökök Eszékről Valpóig vonultak, hogy megállítsák a támadást. Leslie trükköket alkalmazva nagyobbnak láttatta a seregét a ténylegesnél, mire a török erők visszahúzódtak Eszékre. A keresztény erők augusztus 13-án érkeztek Eszék alá. Leslie nagyobb tábort építtetett, fenntartva a látszatot, mintha 30.000 embere lenne. A törökök kivonultak a várból mezei csatára, azonban a felvonulásuk közben a könnyűlovasság mindkét szárnyukat megrohanta, mire azok zavarodottan futottak vissza Eszék falai közé. Augusztus 14-én felgyújtották Eszék külvárosát és a Szulejmán hidat, és mivel nem volt elég erő a vár ostromához, Leslie augusztus 15-én visszavonult Verőcére. Augusztus 23-án a haditanács köszönő levelet írt a város elfoglalásáért és a híd felégetéséért.

1686 szeptemberében a tolnai haditanácson még Eszék ostromának elhalasztásáról volt megegyezés, mert a jelentések szerint a védművei jó állapotban voltak. Siklós visszafoglalása után Badeni Lajos megindult Eszék felé, mire a Dárdánál táborozó 3000 török lovas a hídon keresztül visszavonult Eszékre, a palánkvárat meg sem próbálták megvédeni. A keresztény csapatok felgyújtoták a mocsáron a Dráváig átvezető fa hidakat és még a Dráva hídját is. Az eszéki törökök 12 ágyúval lőtték őket, de senki sem sebesült meg.

1687-ben a török nagyvezér elrendelte az eszéki híd és töltések felépítését. Június 23-án a kémek jelentése szerint a török csapatok egy része már megérkezett Eszékre, de a nagyvezér még nem. Az előző évben felégetett dárdai palánkot nem építtetté újjá, de egy kisebb sánc védte a felépített töltéseket. Az őrzésére rendelt 400 janicsárt Souches generális és Guido von Starhemberg június 25-én megtámadta és megfutamította őket. A menekülőkkel együtt majdnem a keresztény csapatok is bejutottak Eszékre. A Dráván újjáépített hajóhidat nem sikerült felgyújtani a törökök ágyúzása miatt, ezért égő malmokat úsztattak a hídnak. Lotharingiai Károly látva, hogy Eszéknél nem tud átkelni közben befutott török erősítések miatt, elrendelte a töltések ismételt lerombolását, majd elvonult, hogy máshol keljen át és dél felől közelítse meg Eszéket. Oldnál vertek hidat és keltek át a déli partra. Július 18-án a császári csapatok hadrendbe állva közelítették meg Eszéket, de addigra a törökök háromlépcsős sáncrendszert építettek ki a várostól délre, és abban várták a keresztényeket. Lotharingiai Károly Oldnál ismét átkelve Siklós felé elvonulva kicsalogatta Szulejmán nagyvezér seregét és Nagyharsánynál 1687. augusztus 12-én döntő vereséget mért rá. A nagyvezér Eszékre menekült, seregéből 23 ezer lovas, 3 ezer gyalogos maradt mellette és Thököly Imre 3 ezernyi kurucával. Augusztus 15-én Lotharingiai Károly Dünnewald lovassági tábornokot küldtet el 10-12.000 emberrel Szlavónia felszabadítására. Augusztus 27-i jelentések szerint Eszéken csak gyenge török őrség maradt. Szeptemberben Dünnerwald 12.000 emberének közeledtére a törökök elmenekültek Eszékről. Szeptember 17-én a tábornok jelentette, hogy Lodron gróf 100 emberrel Eszékre vonult és a várost elhagyatva találta és zsákmányoltak 56 hátrahagyott ágyút is (más adatok szerint a várost szeptember 29-én adták fel). Lotharingiai Károly október 2-án írta naplójába: "Ezt a fontos eszéki őrhelyet, mely olyan híres Európában, nemrég hódította meg a császár Dünnewald vezetésével. Egy ilyen jelentős hely elvesztése, melyért a szultán teljes hadserege kiállt, amikor a vezér az ostromlására indult, eléggé mutatja a legutóbbi győzelmünk milyen nagy előnyökhöz juttatott minket, és hogy a török legfontosabb őrhelyeit elveszti, mivel szétszóródott a hadserege. Azóta kapott jelentések szerint, amelyeket ellenőrizni kell, hogy igaz-e, a törökök Eszék bevétele után elhagyták: Valpó, Vocin, Újlak, Crnac, Szalánkemén, Karlovác, Pétervárad, Szerem, Mitrovica, Marovic, Pancsova, Vukovár összes várát és palánkját."

1688-ban Eszéknél gyülekeztek a keresztény csapatok a Belgrád elleni akcióra. Ekkor Caraffa volt a főparancsnok. Július elején elindult Vukovár felé.

1690 nyarán Niš elvesztése után Guido von Starhemberget nevezték ki Eszék parancsnokává. A törökök először bevették Szendrőt, majd Belgrádot is. A belgrádi őrség életben maradt tagjaival Croÿ herceg Eszékre menekült. A török nagyvezér Belgrád alól a Husszein boszniai pasát küldte 10.000 emberrel Eszék elfoglalására. A védők keményen védekeztek, a november 5-i kitörésük során sok ostromlót megöltek. A törökök nemsokára felhagytak az ostrommal és elvonultak. Az ostrom során a vár majdnem teljesen megsemmisült. 1690–91 telét Starhemberg az eszéki vár erődítésére használta fel.

Az eszéki erőd kiépítése

A korszerűtlen és elhanyagolt törökkori erődítményeket III. Károly lebonttatta, és Mathias von Kaiserfeld, majd Maximilian Gosseau de Henef tervei szerint új, korszerű várat építtetett 1712 és 1715 között. 1715-re mind az öt bástya (Szt. Károly, Ártatlan, Lipót, József , Szt. Teréz bástyák) és két kapu is elkészült. 1735-ig befejezték a belső város építését, és további három északi bástya is kialakításra került. 1719-1721 között épült a koronamű a csillag alaprajzú erőddel szemben, a Dráva bal partján. A 18. század eleján a visszafoglaló háborúban megsemmisült híd és töltés maradványait elbontották, és a korábbi római töltés mellett, Bellye felől újat építettek.

Eszék 1848-49-ben

1848-ban Jović tábornok volt az eszéki erőd parancsnoka. 1848 augusztusában a magyarellenes Jellasics horvát bán lépései egyértelműen ellenségesek voltak a magyar kormánnyal szemben. Szerém megyét az ellenőrzése alá vonta és megpróbált két határőrvidéki zászlóaljat beküldeni az eszéki erődbe, de ezt Jović visszautasította. Erre a magyar kormány határozottan válaszolt: augusztus 27-én István nádor szólította fel a várparancsnokot, hogy vonultassa be a várba az odavezényelt magyar honvédeket, Batthyány Lajos miniszterelnök pedig ugyanezen a napon titkos és határozott hangú parancsot küldött Vitalis Ferencnek, hogy ha kell, erővel szállja meg az erődöt. Az erőd tisztikara semlegességi nyilatkozatot adott ki, a várat az Összmonarchia császári tulajdonának nyilvánították, amelyet a Magyarország és Horvátország között kitört háborúban mindkét félnek semleges területnek kell tekintenie.

Jellasics pákozdi veresége, a bécsi forradalom kitörése megváltoztatta az erőviszonyokat. Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként október 16-án megparancsolta, hogy Eszéken tűzzék ki a magyar zászlót. Ezt október 18-án megtették, mindez azonban még belefért a kinyilvánított semlegesség fogalmába, mert a városháza erkélyén a horvát, a vártemplom tornyán az osztrák zászló lengett. Az viszont világos volt, hogy a helyőrség tisztikarának jelentős része megbízhatatlan volt magyar szempontból. A várparancsnok és a magyar őrség viszont biztosította az OHB-t támogatásukról. Batthyány Kázmér megbízott kormánybiztos 1848. október 22-én este erőltetett menetelés után 1217 főből álló, 5 ágyúval ellátott seregével bevonult az eszéki várba. Nem sokkal később - még az est folyamán - horvát egységek jelentek meg az alsóvárosban. A kormánybiztos az utolsó pillanatban érkezett, a megbízhatatlan tiszteket eltávolította, a horvát katonákat kiszorították a városból. A 74 éves Jović vezérőrnagyot saját kérésére nyugdíjazták, Friedrich Eder vezérőrnagyot nevezték ki a helyére.

1849. január végén a Todorović és Trebersburg vezetésével a császári sereg megkezdte felvonulását Eszék ellen. Január 30-án hajnali 5-kor összehangolt támadás érte a külvárosokat, az alsóvárosban a sáncokat az ellenség az első rohammal elfoglalta. A helyi lakosság is a honvédek ellen fordult. Batthyány Hadik Gusztávtól kért segítséget Eszék felmentésére: "Az ellenség a mai nap hajnalban túlnyomó erővel Eszék külvárosait megrohanta, s gyámolitva a lakosság nagy részének árulásától, kemény harcz után el is foglalta; ekép Eszék vára szoros ostrom állapotba helyeztetett, csak még Bellye felé közlekedhetünk az országgal, s kétes ez is, meddig tart. Itteni haderőnk igen gyenge s katonáink csaknem mind ujonczok. Segítségre minden tekintetben nagy szükségünk vagyon." A külvárosok visszafoglalására indított támadás sikertelen volt. Délután 5 és 6 óra között Trebersburg vezérőrnagy követe Batthyányt a vár átadására szólította fel, aki ezt megtagadta. A várból 2 napig lőtték a külvárosokban magukat besáncoló császáriakat, de nem sok sikerrel. Az ostromlók ágyúi is hatástalanok voltak az erőd falaival szemben. Batthyány felismerte, hogy a gyakorlatlan legénységgel segítség nélkül a vár nem sokáig tud kitartani, ráadásul a lőszer is kevés volt. A tisztikar egy része a várat az osztrákok kezére akarta játszani, ehhez mindenképpen el kellett távolítani Batthyányt, aki Kossuth meghatalmazása alapján mint teljhatalmú kormánybiztos a vár vezetésének hierarchiájában Eder várparancsnok felett állt. A február 4-i haditanácsban az árulásra készülő tisztek Batthyányt azzal bízták meg, hogy menjen Bácskába és felmentő sereggel jöjjön vissza, vagy ha erre nincsen mód, akkor menjen Debrecenbe Kossuthoz, és onnan hozzon segítséget. Batthyány távozás utén Eder szabotálta védekezést; február 5-én lövetési tilalmat rendelt el és az ágyúkból eltávolíttatta a töltést. Közben Johann Dreihann von Sulzberg ezredes csapatai Baranyavárról Bellyére és Dárdára érkeztek, és ezzel bezárult a gyűrű Eszék körül. Február 11-én megkezdődtek a tárgyalások a vár megadásáról, a tisztikar egysége megbomlott, és Eder szava volt a döntő. Február 14-én az őrség megadta magát. Ez után Eszék már nem játszott fontosabb szerepet a szabadságharc alatt.

Az eszéki vár katonai jelentősége az 1878. évi berlini kongresszust követően megszűnt. A város fejlődésével az erőd falaiútban voltak, így azok többségét az 1920-as években lebontották. Az erőd belső magja azonban nagyrészt érintetlenül megmaradt, ezekben az épületekben ma templomok, múzeumok, iskolák és más közintézmények, valamint vendéglátóhelyek működnek. Az erődítésrendszerből csupán az északi falak egy része áll eredeti formájában, valamint az első és nyolcadik bástya részletei a Vízikapunak nevezett északi kapuval.