Fülöpi templomrom

Révfülöp a Balaton tó északi partján, a 274 méter magas Fülöp hegy lábánál található. Maga a település a leletek szerint már a római korban is lakott volt. A révátkelőjét már a XI. században említik a források.

Fülöp falu a tihanyi apátság 1211-es összeírásában már szerepel ( Pilip nevű preadiumaként, azaz uradalmi majorjaként), de ekkor még az Atyusz nemzetségnek is voltak itt birtokai. A XIV. században a helyi Fülöpi és az Örsi Cibrián családoknak is voltak részbirtokaik, sőt a XVI. századig az almádi apátságnak is. 1548-ban török portyázók pusztították el a települést a templomával együtt, mely teljesen lakatlanná vált.

Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletelt templomrom, szentélyének déli oldalához sekrestye csatlakozik. Nyugati és déli bejárata volt. A hajót valószínűleg sikfödém, a szentélyt és a sekrestyét dongaboltozat fedte. A hajó falai a diadalívvel és a felette emelkedő oromfallal együtt majdnem eredeti magasságukban fennmaradtak. A szentélynek csak az északi fala maradt meg, többi fala és a sekrestyéje is csak a helyreállítás alkalmával került elő. A nyugati falban levő bejárat gazdag bélletű, félköríves kapu, vörös homokkőből. A hajó északkeleti szögletében falazott mellékoltár volt, felette kis hasítékablak.

A templomról évszámos adatot nem ismerünk. 1860-ban Romer Flóris és vele együtt Bergh Károly felmérte és ekkor nagyjából a maival egyező állapotban volt. 1953-ban az akkori műemléki hatóság állította helyre, Gerő László tervei alapján.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor