Solymár

Solymár

A vár rövid története

1266-ban kelt az első hiteles oklevél, mely Solymárt említi. Ebben az időben itt még csak egyetlen szolgálócsalád lakta földesúri házigazdaságról, ún. prédiumról beszélhetünk, amelyet a Baár-Kalán nemzetségbeli Pósa fia II. Nána comes végrendeletében a Nyulak-szigeti domonkos apácakolostorra hagyott.

1288-ban a falu már Rodolphus mester tulajdonát képezte Solymár (Saalmar), ki hűséges szolgálataiért kapta meg, ugyanis István ifjabb király seregében megsebesült az erdélyi Feketehalom ostroma során. Ezek után ismét a margitszigeti apácák a tulajdonosok.

Az apácák 1337-ben bérbe adták Drugeth Vilmos nádornak betelepítés céljából. 1355-ben került ki végleg a dominikák kezéből, amikor ők Nagykovácsival együtt elcserélték Lackfi István bán fiával egy tolnai falura. Az oklevél tanúsága szerint ekkor még tehát csak Solymár falu létezett, amely a mai temetőtől délre lévő völgyhajlatban húzódhatott. A vár még biztosan nem állt, csak 1390-ben említik az írott források Lackfi István nádor familiárisát, a Chanouchi Benedek nevű solymári várnagyot. Ebből az következik, hogy valamikor 1355-1390 között kellett felépülnie az erősségnek. A vár 1401-ben "Castrum Salmar" néven szerepel. 1435-ben Borbála királyné megbízza ispánjait az olasz Sano által elfoglalt solymári vár visszafoglalásával.

1444-ben Ónodi Czudar Jakab fia Jakab 600 forintért elzálogosítja a várat minden tartozékával a Rozgonyi családnak. Solymár 1455-ben Garai László, 1468-ban Garai Jób és Újlaki Miklós birtoka volt. 1490-ben Mátyás fia Corvin János a tulajdonosa, aki Ráskai Balázs főtárnokmesternek adta át. 1496-ban II. Ulászló birtoka volt, 1518-ban Thúróczi Elek birtokából ismét a királyi vár lesz.

A mohácsi tragédia után I. Ferdinánd 1528-ban Héderváry Ferenctól elveszi solymárt is, és Bakics Pálnak és családjának adományozta, azonban I. János 1531-ben buda városának adta.

1541-ben Buda elestét követően a környéket elfoglalta a török. A falu hamarosan elnéptelenedett. Ekkor valószínűleg a várat is felégették, s mivel hadászati jelentőségét már elveszítette, elhagyták, s megkezdődött lassú pusztulása. Szerepét átvette a bécsi országútnál, a mai Pilisvörösváron felépített palánkvár, melynek mára már nyomait is eltüntették a későbbi építkezések. 1580 után többé nem szerepel az iratokban. 1660 körül a híres török utazó Evlia Cselebi, 1737-ben Bél Mátyás még látták a vár romos falait.

A várat Valkó Arisztid tárta fel 1929 és 1940 között. Emlékét tábla őrzi a várfalon.

Források: Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon; http://regeszet.elte.hu/hu/solymar_tortenete;

Hol található

Solymáron a várdomb alatti murvás parkolóból pár perces séta a vár. Nincs mindig nyitva, de gond nélkül be lehet jutni.

Szélesség: N - 47° 35′33,66″
Hosszúság: E - 18° 56′56,862″