Cseklész

Cseklész

A vár rövid története

Cseklész neve a magyar Csek személynévre vezethető vissza. Egy II. András király által 1209-ben kiadott oklevél szerint Szentgyörgy, Cseklész birtokot a király Tamás nyitrai ispán fiának Sebestyénnek adományozta. A vár 1290 köröl épülhetett, építője valószínűleg a Hontpázmány nemzetség "Cseklészi" ágának tagja, Bököny/Bökény volt (egy 1264-es oklevélben de Cheslek elővévvel szerepel). A vár alatti Fekete folyó átkelője vámszedő helyként szolgált. Az első vár föld-fa szerkezetű lehetett, aminek leégése után kőből építették újjá.

Bököny halála után a szintén Hontpázmány nembéli Szentgyörgyi Ábrahám (Szentgyörgyi és Bazini család) örökli az uradalmat. Ábrahám a várat eldja Csák Máténak és valószínűleg a tartományúr haláláig annak kezén marad. Csák Máté birtokaival együtt Cseklész is I. Anjou Károlyé lesz. Még a 13. század végén / 14. század elején a kővárat toronnyal erősítették meg, amihez már téglát is használtak.

A vár következő tulajdonosa Pécz nembéli Vörös Ábrahám volt, aki a Cseklészi család őse. Ábrahám mester részt vett III. András Albert osztrák herceg és a Kőszegiek elleni harcaiban, a királytól 1297-ben megkapja Berencs várát. Az oklevél felsorolja Ábrahám érdemeit: 1289-ben a nyugati határszélen lázadás ütötte fel a fejét, ő azonban megőrizte hűségét. IV. (Kun) László halála után III. András király segítségére sietett. Nagyszombat alatt csatázott az osztrákokkal, ahol több hadifoglyot is ejtett és az ellenség zászlóit a királynak elküldte. Pozsony várának ostromakor is az első sorokban harcolt, ahol súlyosan megsebesült és a szerviensei közül pedig néhányan meghaltak.

Ábrahám az utolsó Árpád-házi király halála után Csák Mátéhoz csatlakozott és annak tárnokmestereként Csejte várnagya lett. Az oligarcha 1309-ben fondorlatos ügylettel elvette tőle Berencset (esztergomi keresztes konvent oklevele a "cseréről"). Erre a sértődött Ábrahám mester I. Károlyhoz pártolt. A király 1317-ben visszaadta neki Berencset, majd 1323-ban Cseklészt is neki adta Sempte és Óny birtokokért cserében. I. Károly 1324. jan. 1-i oklevele szerint Cseklész [Cheklez] tulajdonosa már Weres Ábrahám. A pozsonyi káptalan márc. 11-én jelenti, hogy beiktatták Ábrahámot a tulajdonba. Az oklevél leírja a birtok határait. A birtokhoz 2 vám is tartozott, ahol 2 dénárt kell fizetni. 1324. április 27-én I. Károly privilégiumot ad "... Eapropter ad universorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod cum comes Abraam Rufus, filius Meynolth, fidelis noster, ad nostre serenitatis accedens presentiam, duo privilegia predecessorum nostrorum, regum Hungarie, ... possessionem nostram Cheklez vocatam..."

1354. jan. 20-án kelt oklevélben Cheklez-i Ábrahám fia Leukus [Lökös] személyesen elmondta, hogy a Pozsony m.-i Challukuz districtus-ban fekvő Kyschuturtuk nevű birtokot Tellyesprunner-i Ottó fiaitól: Wel-től és Jensul-tól 20 széles bécsi dénár tálentumért összes tartozékával együtt zálogba vette.

Egy 1361-es oklevál átírása szerint I. Lajos király Cseklész-i Vörös (ruffus) Ábrahám fia Lökös fia Miklós mester lányait: Anglist, Maretylt, Skolasztikát, Annát fiúsítja apjuk birtokaiban (ezt megerősítette egy 1381-es oklevélben).

1380. április 27-én kelt I. Lajos király kiváltságlevele Lökös fia Miklós mester részére arról, hogy őt Cseklész nevű birtokában senki háborgatni ne merje. 1383. február 26. Mária királynő Cseklészi Miklós leányait fiúsította és apai birtokaiban megerősítette.

1392. március 26-án a budai káptalan előtt Zsigmond király bizonyos cseklészi és pozsonyi részekért ("...castrum Cheklez, in comitatu Posoniensi existens ...") Appony várát ("... regale castrum nostrum Opon vocatum ...") és tartozékait Cseklészi Miklós leányaival, ezek közt Vörös Tamás menyével, Eőri Péternével is elcseréli . Április 6-án a pozsonyi káptalan előtt Simon káplán Vesszős Tamásné Cseklészi Anna nevében tiltakozik azon csere ellen, melyet Appony és Cseklész várak iránt rokonai és Zsigmond király terveznek. A tiltakozás nem érte el célját, mert Cseklész királyi vár lett, amit 1393-ban Zsigmond király Korbáviai (más néven Cseklészi) Károlynak adott élethossziglani adományként. 1395-ben a Cseklészi-lányok férjei megosztoztak a birtokokon. Appony vára Eőri Péteré lett, a család felvette az Apponyi nevet.

Korbáviai Károly halála után Cseklész visszakerült a koronához, amelyet a király 1424. jan. 25-én 3000 magyar és 1800 rajnai tiszta arany forintért elzálogosított Lajos bajor hercegnek ("...castrum nostrum seu munitionem Lamsnicz aliter Czekliz vocatam..."). Két évvel később már Rozgonyi István és György pozsonyi ispánoknak zálogosította el.

1439.10.12-én kelt oklevél szerint Albert király hűséges szolgálatai elismeréséül örök birtokul Rozgonyi Symon comes fiának: Rozgonyi István pozsonyi comesnek adta a pozsonymegyei Cheklez várát, Cheklez és Zempcz városokat egy prédiummal, amelyben Szent Márton tiszteletére emelt egyház áll, továbbá Beke birtokot Chollokewzben, ugyancsak Pozsonymegyében és Wereswar birtokot Nyitramegyében, mint a nevezett vár tartozékait, amelyek eddig három testvér: István comes, Symon veszprémi püspök és Rozgonyi György hasonlóképpen pozsonyi comes kezén voltak zálog címén Zsigmond király oklevele szerint.

Egy 1450. 12. 03-án kelt oklevél szerint Rozgonyi György Hwnyad-i János ”princeps” és néhány más országnagy közbenjárására Ilona nevű leányát feleségül adta Bozyn-i és Zenthgyergh-i Groff Imréhez, azért leányát méltóan akarván hozománnyal ellátni, neki adja Czegles vár és birtok, továbbá Sempcz és Beeke birtokok felét és a Pozsony városában lévő kőház felét, mind Pozsony megyében, azonkívül Wereswar birtoknak a felét Nyitramegyében, a Sempczen és Czeglesen lévő vám felét, t.i. az elsorolt javakban őt illető teljes részt; adja pedig leányának és általa vejének: Groff Imrének örök tulajdonul érintetlenül hagyva az ezekben a javakban Groff Imrét és Lászlót zálog címén megillető másik felet. A másoknál zálog címén lévő birtokrészeket György a saját költségén fogja visszaváltani és a kiváltás után Ilonának és a férjének átadni. Az Ilonát ezekben a birtokokban megillető jogok teljes épségükben fennmaradnak (galéria).

Egy 1452. 08. 25-én kelt oklevél szerint a pozsonyi káptalannál Karmacz-i László panaszt nyújtott be Rozgonyi Sebestyén képviseletében Rozgonyi öccse György ellen, aki többek között Cseklészt is elzálogosította 3000 forintért Bozyn-i Groff Imrének és Lászlónak, hogy az árából kiszabadítsa a török fogságban lévő bátyját. Groffék a zálogösszeget nem fizették meg. (galéria).

1458-ban Gyepes Péter és Erdélyi András a két cseklészi várnagy.

Cseklész birtoklásáért sorozatos perek és viszálykodás volt a Rozgonyiak és a Szentgyörgyi és Bazini Grófok között. A viszály fegyveres konfliktusokat is hozott, egy ilyen alkalommal éghetett le a vár a 15. század végén a régészeti kutatások szerint.

1511-ben egy oklevélben romos várként említik, egyes források szerint 1523-ban pedig lebontották. Ennek némileg ellentmond, hogy a Bocskai felkelés idején Bucsi Benedek 6000 főnyi hada Nagyszombatból Pozsony felé nyomulva bevette Szempczet, Bazint, Szt.-Györgyöt és Cseklészt is.

Cseklész 1632-ben a Thurzók birtoka, de az ekkori összeírásokban vár nem szerepel.

1683-ban Thököly kurucai táboroznak Cseklészen. A Bécs alatt vereséget szenvedő menekülő török-tatár csapatok az egyik éjszaka átgázoltak az alvó táboron, az összeomló sátor rúdja majdnem megölte a gyermek II. Rákóczi Ferencet.

Az elpusztult vár helyett az Eszterházyak 1714 és 1720 között pompás barokk kastélyt építettek.

A vár romjainak feltárása 2007-ben kezdődőtt.

Források: Blazovich László: Anjou–kori Oklevéltár. VIII. 1324.; Anjou-kori Oklevéltár. XXXVIII. 1354.; A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett oklevelei. I. 1241–1526.; Nagy Iván: Magyarország családai; Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai;

Hol található

Cseklész, mai nevén Bernolákovo Pozsonytól keletre fekszik. A vár romjait a templomtól kb. 100 méterre találjuk.

Szélesség: N - 48°11'59.5"
Hosszúság: E - 17°17'17.4"