Nógrád vára

Nógrád vára

A vár története

Hazánk egyik legrégebbi kővára.

A Lókos és a Feketevíz patakok mellett lévő 292 méter magas, 350x250 méter kiterjedésű, vulkáni eredetű domb tetején található Nógrád várának romja. A várdomb mintegy 60 méterre magasodik ki a környező tájból. Nógrád szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos várnak épült, belső és külső védőövvel, négyzetes alaprajzú, sarkain armírozott öregtoronnyal. A külső és belső vár között barbakán állt. A külső várfalat már a lejtőre alapozták, belül feltöltötték, ezáltal megnövelve a vár területét. A belső vár átmérője kb. 50x30 m, a külső váré kb. 140x90 m. Nógrádot, mint a belsőtornyos várak közül sokat, csigaformában építették a hegytetőre, vagyis a várba vezető út csigavonal alakjában egyre kisebb és egyre magasabb körökben közelíti meg a vár magját. Hasonló elven épült várak pl. Hollókő, Salgó, Buják, Hegyesd, stb. A vár két részből áll, a 15. századi belső várból és a hegy peremén körülfutó külső várból. A belsővárat a sziklába vésett árok választotta el a külsővártól, ezen felvonóhíd vezetett át, melynek nyomait megtalálták az 1949-es ásatáskor. A törmelékek közül előkerült a kapu szemöldök-köve és Báthory Miklós püspök sárkányfogas, reneszánsz emléktáblája 1483-as évszámmal (galéria).

Építésének idejéről megoszlanak a történészi vélemények. Gerő Magyarországi várépítészet c. munkájában 9. századinak mondja, más történészek pedig a honfoglalás utáninak datálják. A szláv neve (Novigrad), az akkoriban itt élő lakosság kettős nyelvhasználatának terméke, talán Zalán bolgár-szláv dukátusának lehett itt vára. Régészeti ásatási adat a mai napig nincs e feltételezett korai földvár/palánkvár meglétéről. Akár egyik, akár másik igaz, oklevélben előszöt 1108-ban tűnik fel a neve Novgradensis alakban, ekkor királyi ispáni vár és Slauiz a várnagy és ispán.

III. Béla jegyzője, Anonymus is megemlíti Nógrád elfoglalását Gesta Hungarorumjában: "Ugyanabban az időben Árpád vezér... sok katonát hadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának népét meghódítsák neki, sőt ha a szerencse szolgál, akkor menjenek fel a csehek határa felé Nyitra váráig. Ezeknek a hadra kelő katonáknak a fejeivé és vezéreivé nagybátyjának, Hüleknek két fiát: Szovárdot és Kadocsát rendelte, meg aztán Hubát, a fejedelmi személyek egyikét. Ez a három úr, miután megkapta az engedelmet Árpád vezértől, arról a helyről indult el, amelyet Pásztónak mondanak, s előbb a Hangony vize mentén lovagolt, majd ezen a folyón átkelt a Sajó folyó mellett. Innen Gömör várának részein át vonultak tovább, és eljutottak a Bolhád-hegyig, majd a nógrádi részeken haladva, a Galga vizéhez értek. Innen pedig útjukat folytatva a Duna partján mentek, majd a Verőce vizén átkelve tábort ütöttek az Ipoly folyó mellett. És mivel az isteni kegyelem volt velük, félt tőlük minden ember; mégpedig leginkább azért féltek tőlük, minthogy hallották, hogy Álmos vezér fia, Árpád vezér, Attila király ivadékából származott. Akkor az összes szlovének, annak a földnek a lakosai, akik előbb Salán vezér alattvalói voltak, tőlük való féltükben önként meghódoltak nekik, úgyhogy senki sem emelte a kezét rájuk. S olyan nagy félelemmel meg rettegéssel szolgáltak nekik, mintha már régen uraik lettek volna. Szovárd, Kadocsa meg Huba, akinek leszármazottja az okos Szemere, mikor látták, hogy az a sok nép minden háború nélkül meghódolt nekik, nagy lakomát csaptak; majd az előkelőbb lakosoknak, akik fiaikat kezesül adták, különböző ajándékokat osztogattak, s őket jó szóval, harc nélkül Árpád vezér hatalma alá vonták, sőt hadjáratukra magukkal is vitték, kezesül kapott fiaikat pedig többféle ajándékkal egyetemben Árpád vezérhez küldötték. A vezér és nemesei igen nagyon megörültek ezen, s az örömhír hozóinak sok ajándékot adtak." A honfoglalás után a környékét megszálló törzsek és segédnépek nevei megjelennek a környező települések neveiben: Jenő, Berény, Tolmács.

1009-ben az esztergomi egyházmegye része, amely Esztergom környékén kívül a Dunától északra eső Komárom, Hont, Nógrád várak "határait" ölelte fel a mögötte levő erdőségekkel együtt. Más vélemény szerint Nógrádvár és a körülötte kialakuló királyi vármegye eredetileg csak a váci egyházmegyéhez tartozó Kis-Nógrádot jelentette. A Szt. István alatt kialakuló vármegye rendszer részeként Nógrád ispáni vár lett, és 1275-ig biztosan királyi vár is maradt. Az utolsó oklevele adat a nógrádi várjobbágyokról ebből az évből keltezik, ekkor a Szécsény környéki várjobbágyokat IV. László a Fejér megyei Agárdra telepítette.

A királyi vár ispánjai - 1108 és 1111: Szlaviz (Slauiz), 1156: Ders, 1184: Folkus, 1219: László, 1222: Bolosoy.

E korai várról semmilyen régészeti adat nincs. Nem lehetett túl erős, mert nincs rajt azon a listán, amely felsorolja a tatároknak 1241-42-ben sikeresen ellenálló várakat.

IV. László a várat és birtokai valamikor 1275 után Tamás váci püspöknek adományozta. Valószínűleg ő kezdte el a tatárjárásban elpusztult korai vár helyén a kővár építését. Ezután kevés adat van a várról és építéséről, egészen a huszita betörésekig. Az 1450-es években a közeli Diósjenőn a husziták felépítették Cseh-várt, válaszul a fenyegetésre Szilassy Vince váci püspök (1450-1474) elrendelte Nógrád megerősítését. A huszitákat Diósjenőről csak 1454-ben, Szandáról 1459-ben sikerült kikergetni. Feltehőleg ekkor már megvolt a belsővár egy része és az öregtorony.

A következő építkezés Báthory Miklós (1474-1506) nevéhez köthető. A püspökről feljegyezték, hogy amíg a királyra várt, Cicerót olvasott. Az építkezés vezetője a Mátyás budai palotáján is dolgozó Giovanni Dalmata, vagy Traui János lehetett. A létrejött reneszánsz stílusu vár és öregtornya mára már szinte teljesen elpusztult. Ekkor vették körbe a belsővárat a 30 láb mély és széles árokkal, és ekkor épült a várkút.

A mohácsi csatavesztés után a két pártra szakadt ország háborús hadszintér lett. Nógrádor 1526-ban Szapolyai uralja, majd tőle 1527-ben I. Ferdinánd csapatai hódítják el. Adatunk nincs a vár sorsáról ezekből a zűrzavaros időkből, de minden bizonnyal többször gazdát cserélt a két király belháborújának idején. Habsburg kézen maradt egészen 1544-ig, szerepe a bányavárosok védelme volt.

1544 tavaszán Vác bevétele után Mehmed Jahjapasaoglu budai pasa és Hasszán esztergomi bég csapataival megindult Nógrád ostromára. A közeledő török sereg hírére a zsoldosokból álló őrség gyáván megfutott, meg sem kísérelték megvédeni a várat. Pecsevi török történetírő lejegyezte: "...a nógrádi gyaurok... megszöktek a várból. A pasa odament a sereggel, gondoskodott a vár őrzéséről". A törökök jelentős erődítési munkálatokat végeztek a váron, ehhez a márianosztrai pálos kolostor köveit is felhasználták. A várat 1560-ban már két palánk veszi körül, egy régi és egy új. A város lakossága kicserélődött, török katonaváros lett. A török közigazgatás megszilárdulásával megalakították a nógrádi szandzsákot. A várőrség általában 200 fő felett volt. Ez a létszám 1590-ben felment 400 főre. Nógrád bégjeinek elsődleges feladata a bányavárosok támadása, adóztatása volt.

Hasszán bég 1555-ben párbajra hívta ki Palonai Magyar Bálintot, Szigliget és Fonyód kapitányát. Hasszán felsorolja pályafutását, benne megemlíti, hogy Nógrádon volt alajbég (a szandzsák bég helyettese).

1558. októberében a nógrádi törökök megpróbáltak rajtaütni Füleken, sikertelenül. "Az nógrádi agának is feje kezünkben vagyon" írta az eset után Petheő János.

1564-ben Miksa király írt a budai pasának, hogy tiltsa meg a nógrádi bégnek a bányavárosok háborgatását és meghódolásra kényszerítését.

1588-ban Dobó Ferenc nagy sereggel Nógrádra rontott és a sorompón is betört, az ott lévő törököket részben levágatta, részben élve elvittette. Ugyanannak az évnek a júniusában ismét Nógrád alá ment, ekkor néhány száz barmot és juhot hajtott el.

Szinán budai pasa 1587 nyarán értesíti Ernő főherceget, hogy mivel "őfelségéd az nógrádi bégre panaszt tett vala, mi az fölséged barátságát nézvén, az mi kegyelmes fejedelmünknek tudtára adtuk, és az mi kegyelmes urunk akaratjából azt is mázullá tettük [szolgálati birtokát időlegesen elvesztette}, és más bég jő helyébe".

A 15 éves háború kezdetén, 1593 végére a nógrádi várak közül már csak Nógrád vára maradt török kézen. Az 1594. év eleji haditanácsban Pálffy Miklós szorgalmazta a nógrádi erősség visszafoglalását is a bányavárosok védelmének érdekében. 1594. január végén Mátyás főherceg Pálffyt bízta meg Nógrád várának elfoglalásával. Február 7-én Nagy Ferenc és Bory Mihály vezetésével lovas és gyalogos csapat járta körül a várat, akik összecsaptak a nógrádi béggel. Többüket levágták, néhányukat pedig elfogták. Pálffy 20-21000 főnyi, főként magyarok alkotta hadával március 6-án már Nógrádtól alig 1 mérföldnyire táborozott. Március 7-én az érkező ostromlókat a török védősereg heves ágyútűzzel fogadta. A védők létszáma 800 fő volt, Karaferi Mehmed bég parancsnoksága alatt. Pálffy márc. 8-án lövetni kezdte a várat és aknák fúrásával is próbálkozott, amit a védők elhárítottak. Éjszaka az ostromlóknak sikerült felgyújtani a külsővárat, a törökök az ágyútűztől megrongálódott belsővárba szorultak. Végül szabad elvonulás fejében márc. 10-én megadták magukat. Később a nagyvezír ezért kivégeztette Mehmed béget. A visszafoglalás után egészen 1663-ig itt volt a váci püspökség székhelye, bár ténylegesen csak kevés püskök tartózkodott itt (Püsky János 1638-ban). Istvánffy Milkós krónikájában részletesen leírta a várat és ostromot: "...E vár, mely hajdan a váci püspökség birtoka volt, egy közép magasságú hegyen épült. Az őseinek emlékezetére, Báthori Miklós, a nagy váci püspök költségén, Traguri Jakab építész által, sok új, gyönyörű épületekkel rakatott meg. Nyugatra rengeteg erdőség veszi körül, mi Fülek és Diósgyőr felé terjed; délre két mérföldnyi távolban fekszik Vác a Dunával, keletre szőlőhegyek vonulnak, melyekről a vár sikeresen ágyúzható. A várat 30 láb széles és mély sánc köríti, mit a hegyen nagy munkával szintén Báthori ásatott, egy kúttal együtt, mi hasonlóan nagy fáradság s költséget igényelt, ő építette a vár közepén a tornyot is, melyre az ő neve s családi címere a három sárkányfog van vésve. E régi várat a török kettős gerendákból öszszerótt s földdel kitöltött palánkkal vette körül, miáltal azt sokkal erősebbé tette."

A várban Révay András kapitány alatt 300 magyar és 300 német katona szolgált. 1596. április 11-én éjjel a vár huszárjai Bory Mihály vezetésével rajtaütöttek Vácon, a várost felgyújtották, de a várat nem ostromolták. 1598-ban a török eredménytelenül ostromolták Nógrádot. 1599-ben a környéket tatárok dúlták fel, rövid időre a törökök ismét ostromolták a várat.

1602-ben és 1608-ban is elrendelte az országgyűlés a vár megerősítését, ehhez több vármegye ingyenmunkáját biztosította. 1605-ben harc nélkül meghódolt Bocskai hadvezére Rhédey Ferenc előtt, de a bécsi békével visszakerült a királyhoz. 1607-ben 100 huszár, 150 hajdú, 100 német gyalog és 7 tüzér szolgált a várban. Havi fenntartásuk 2044 forintba került. 1612-ben a szemlélő biztos a várat rendben találta.

1619-ben Bethlen Gábor sietett a várat elfoglalni, még a török előtt. Maga Bethlen írta, hogy Nógrádban 400 embert tart. 1622-ben ismét a királyé. 1626-ban Esterházy Pál nógrádi főkapitány sikeresen védte meg Murtéza budai pasa csapataitól. E győzelem emlékét a kapitány a következő évben díszes négyszögletes feliratos táblával örökítette meg az általa helyreállított Oltalom-bástyán. 1642-ben tűzvész pusztította el az erősséget, ekkor Miskey István a nógrádi kapitány.

Közvetett adatok szerint I. Rákóczi György hadjáratai során 1648 körül néhány évre/hónapra (?) ismét török kézen lehetett, de ez nem volt tartós.

Az országgyűlés 1655-ben határozott a nógrádi vár megerősítéséről. 1658-ban és 1659-ben a palánkot erősítették, ehhez Pest-Pilis-Solt vármegye portánként 4 karó szállítását biztosította.

Köprülü Ahmed 1663. szeptember 25-én elfoglalta Érsekújvárt, majd török kézre került Léva, Nógrád, Nyitra, Szécsény és még jó néhány kisebb vár. November elején - 27 napi ostrom után kapitánya, Nadányi Miklós akarata ellenére — Nógrád várának védőserege tárgyalásokat kezdett a Kaplan basát hadaival segítő Apafi Mihály erdélyi fejedelemmel és bízva ígéreteiben beengedték a kapukon az erdélyieket, akik persze rögvest átadták a várat a törököknek. A majd egyhónapos ostrom során mintegy 800 - 1000 török esett el, a Róka-bástya felrobbant. A győztes szentgotthárdi csata után megkötött szégyenteljes vasvári béke a török kezén hagyta Nógrádot, ami szandzsák székhely lett. Első szandzsákbégje Hamza lett. Evlia Cselebi részletes leírást adott a várról és szandzsákról: "E várnak környékét négyfelől egy ágyúlövésnyi távolságra alacsony földek képezik s a mélyebb helyeken mind viruló rétek vannak. Azonban a vár maga egy síkság közepén az ég csúcsáig felérő magaslaton a kékes felhőkbe nyúlik fel s egy tojáshoz hasonló csúcsos vörös sziklán, faragott kőből készült erődítmény, mely mindenfelé híres. Árok nincs körülötte, sőt árok ásására alkalmas hely sincsen, mert köröskörül a pokol mélységéről fogalmat nyújtó meredek helyek vannak. A sziklákon mindenütt vadállatok és madarak fészkelnek, melyek közül egyikre sem lehet vadászni, olyan erős vár ez. Falának vastagsága öt lépés, magassága pedig negyvenöt rőf. Én szegény a falon megléptem e várat s az egész területe nyolcszáz erős lépés. Benn a várban egymás mellett alacsonyabb, magasabb kőépületú szép házak vannak, de kissé szűk s udvar és kert nélkül való deszkazsindelyes házak ezek. Ablakaikból és erkélyeikről az egész síkságon levő rétek és szántóföldek kaméleonszerű festményhez hasonlóan látszanak. E várnak északra néző erős vaskapuja van. Benn a várban egy magas torony van, mely a várra nézve, belső várat képez. Benne a kapitány palotáján kívül, a raktáron és hadi szertáron kívül más nincs. Eme vár körül vágott sziklaárok van. Ez a szikla mind gránitkőből áll s a végekre mind ez árok szikláiból vágnak és visznek gránitot és ez által az árkot mélyítik, mind pedig a gránitból munkákat készítenek. Ebbe a belső várba egy délre néző kis kapu nyílik, amely előtt deszkahíd van. Ezt a hidat csigákkal minden éjjel felhúzzák s a kapuhoz csatolják. A belső vár árkának falától a külső vár faláig menve, egymásután kilenc különálló fal van a külső várban, mintha mindegyik hely láda gyanánt álló külön erődítményszakasz volna. Minden erődítményszakasz falának egy-egy kis fakapuja van. Minden erődítményszakaszban udvar nélküli kis házak vannak. Ostrom idején, ha az ellenség a külső falat átlyukasztván, befelé megy, okvetlenül az egyik erődítményszakasz falához jut. Ott azonban a bemenetelre hely nincs és e falakról az erődítményszakasz falain készített aknákon bevonuló emberekre bombát és köveket dobnak s a berohanó embereket elpusztítván, a befelé menő emberek az aknalyukakon kényszerülnek megfutamodni. Valami különös tervezéssel ezt a várat kilenc felosztásúvá tették. Minden részlet falain mellvédek, lőrések vannak. A külső vár falain is mellvédek vannak, s összesen nyolcszáznyolcvanhat mellvéd van. Köröskörül magas vár ez, de olyan bástyái, mint Újvárnak nincsenek, sőt bástya készítésére hely sincs. Eme belső vár mellett egy nagy erődítményszakasz is van, melynek külön erős vaskapuja van. Itt Szulejmán khánnak egy dzsámija van, a magyarok ezt nem tették templommá, hanem meghagyták. Ennek arannyal festett mihrábja [imafülke] fölött az atyám írásával írt »Lá ilá ill' Allah, Mohammed rászul-Ullah« [Nincs más Isten, csak Allah, s Mohammed Allahnak a profétája} felírás most is ott van. Mimberje [szószék] is hasonlóképpen áll. Az ellenség hetvenkét év óta ezt le nem rombolta, hanem imádkozó helyül egy másik templomot készített. Hetvenkét évvel azelőtt boldogult atyám imádkozott itt; hála Istennek! én szegény is eljutottam arra, hogy ott végeztem imádságomat. Hála Istennek érte!
E Nógrád várának egészen a közepén egy rettenetes gödör van, mely a pokol mélységéről nyújt fogalmat. Meredek, kivágott szikla ez. A ferhádi mester e kútba ferhádi fejszéket vágva, olyan lyukat vájt ki, hogy a föld alá leszállva, amíg a víz jött, teljes száz öl mélység van. Marhabőrből készült istrángköteleket hengerkerekre kötöttek s a vizet úgy húzzák fel. A várbeli ráják elbeszélése szerint e kútnak a vize az Ipoly folyóból jön, mivel az Ipoly folyó, mely Felső-Magyarországban Szécsény és Gyarmat hegyeiből ered, e Nógrád vár déli része felől megy át, s Visegrád átellenében a Dunába ömlik. E vizes kút közelében egy börtön van, mely a gyehenna {pokol} mélységéhez hasonlít. Belőle százhetven mohammedán fogollyal együtt negyven hitetlen gonosztevőt is felhoztak. A hitetleneket szabadon bocsátottuk. Allah szolgáit kötélhágcsókkal nehezen tudtuk a börtönből kihúzni s valamennyien id-i ázhat [muszlim áldozati ünnep] tartottak. Sokan a tatár népből voltak. Mindegyik a maga rokonságának hazájába ment s öt vitéz a csatatéren a mi ágyúgolyóinktól találva, a várban vértanú lett, a bilincsek még most is lábaikon voltak. E vitézeket, kik foglyok is, vértanúk is voltak, eltemették. E várnak, míg iszlám kézben volt, egy kis fürdője is volt, amely elhagyatottan állott most. A fürdőt, a várbeli dzsámit s az öszszes házakat az iszlám sereg elkezdte kijavítani. A vár alatti tágas síkságon egész az Ipoly folyóig terjedőleg egy nagy külváros volt, melyet Káplán pasa itt-ott megrongált. E külvárosnak ötezer rájája eljővén, meghódolt. Ezen a héten az iszlám sereg e külvárosnak nekigyürközvén, azt annyira kitatarozta, hogy le sem írható. Árkát is igen mélyre megásták s két helyen hídkapukat készítvén, a tízezer lépés kerületű nagy külvárost úgy körülkerítették, hogy a palánkafalon kocsik is járhattak."
Cselebi megadja a várőrség létszámát is: 2000, rajtuk kívül 6 oda (szakasz) kapu kuli janicsár, 2 oda dzsebedzsi (fegyverkészítő, vértes) és 2 oda tüzér volt a várban.

1683. november 1-én Sobiesky János lengyel király lengyel csapatinak egy egysége megtámadta Nógrád és Vác török erősségét, és ha a várakat egyik helyen sem sikerült bevenni, a "város" mindkét helyen hadisarcot fizetett a lengyeleknek.

1685. augusztus 19-én Nógrád várának lőportornya gyulladt ki, mire a Mehmet (Csonka) bég vezette törökök pusztán hagyták a nagyrészt rommá vált erősséget. Az épen maradt épületeket felgyújtották. Egy olasz újság beszámolt a vár visszafoglalásáról: Heisler mikor meghallotta a puskaporos bástya és a falak egy részének felrobbanását, 1500 katonát, nagyrészt lovast küldött Nógrádhoz, hogy kikémlelje a helyzetet. Egy lelket sem találtak ott, viszont találtak néhány, a bástyákon maradt ágyút. Heisler 200 fős őrséget hagyott a várban. Később még 200 muskétást rendeltek a várba azzal a paranccsal, hogy a villám sújtotta erősséget javítsák ki. A vár 1690-ig romosan, elhagyatottan állt. A vár utolsó török parancsnoka előbb fogoly, majd báró lett. Története itt olvasható.

Nógrád a Rákóczi szabadságharc alatt

Nógrád vármegye 1703-tól egészen 1709/10-ig a kurucok ellenőrzése alatt volt. Nógrád vára a török kiűzésekor már romos volt, így került a kurucok kezére. A szabadságharc első éveiben maximum raktárként használhatták, őrségről nincs adat.

A feljegyzésk szerint 1708 nyarán Földváry László Nógrád kapitánya. Kinevezése minden bizonnyal a katasztrofális trencsényi (1708. 08. 03.) csata után történt. Az új kapitány elsődleges feladata a romos védművek és épületek kijavítása volt. A vár jelentőségére Bottyán János generális felhívta a figyelmet, utasítást kért a fejedelemtől, hogy megerősítsék, vagy lerombolják a várat, mivel jelenleg védhetetlen. Károly Sándor is megvizsgálta a várat, és a megerősítése mellett érvelt. A munkálatok meg is kezdődtek, de lassan és elégtelenül haladtak. Bottyán könyörgött Bercsényinek, hogy nehogy leromboltassa: "Az nagy Istenért, ne cseleködje Nagyságod!" A császáriak közeledtére a kurucok kivonták az őrséget és lerombolták a várat. Bercsényi főgenerális csak késve értesült a vár elhányatásáról, melyet Csajághy brigadéros magán akciójának tartott és nehezményezett is. 1710-ben Rákóczi ismét elrendelte a vár megerősítését, hogy Érsekújvár felé összeköttetést biztosítson, de nem sokkal később már az Érsekújvárt ostromló császáriak javították a falakat. Károlyi még megpróbált rajtaütni az őrségen, de ez volt az utolsó katonai szerep a vár életében.

Bél Mátyás (1684-1749) Notitia Hungariae novae historico-geographica c. munkájában így ír a várról: "A sziklán ülő építmény — bizonyos mértékig követve a hely adottságát - ötszögű, szabály szerint épült öt bástyatoronnyal övezve. Ezeket pedig hatalmas fal köti össze, mely a sziklaalapra támaszkodik: kifelé árok erősíti meg, amint Istvánffy említi. A bástyákból négy még fennáll s ha a szükség úgy hozná, különösebb nehézség nélkül helyreállítható volna, az ötödik azonban alapjában dőlt össze."

Mint annyi más várat, Nógrádot is kőbányaként használta a környező lakosság. Mocsáry Antal 1826-ban ezt írta: "Ki gondolta volna épsége azon idejében, hogy ezen erős kőfalainak kövei, még az országutaknak javítására fognak valaha használtatni?!" A várat Peitler püspök mentette meg, 1860-ban szerződésban rögzítették a településsel, hogy "A vár körüli tér a lakosoknak legelőképpen szolgáland ugyan, azonban a várromok és a vár tere a régiség megőrzése tekintetéből az uradalom tulajdona marad." 1936-ban az Új bástyán országzászló lett felállítva.

Források: Hausel Sándor: Nógrádvár; Mészáros Kálmán: Egy derék kuruc törzstiszt. Földváry László alezredes, nógrádi várkapitány; Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875; Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684);

A légifotókat a Civertan grafikai stúdió bocsátotta rendelkezésünkre.

Hol található

A Hunyadi utcában közvetlenül a várhegy alatt lehet parkolni, onnan pár perc séta a vár.

Szélesség: N - 47°54'23.3"
Hosszúság: E - 19°02'43.3"