Vértesszentkereszt

A Vértes erdejében megbúvó monostorról az első adat 1146-ból származik, ekkor Fulco hospes végrendeletében Csák nembéli Ugrin comes monostoraként említik ("Monasterio vero Ugrini Comitis, quod monti Wirthis adjacet..." (galéria)). A régészeti feltárások szerint a monostor legkorábbi épületei a szárazárokkal körülvett terület északi részén épültek. Itt egy 12. század eleji, egyenes szentélyzáródású templomot tártak fel a hozzá kapcsolódó kolostor épülettel. Az régészetileg nem bizonyítható, hogy a templom épült korábban és csak később építették hozzá a kolostor épületet, vagy már eleve a szerzetesi élethez alakították ki az épületegyüttest.

A 12. század végén két téglakápolnával bővítették a templomot, ezeket a kápolnákat a templom hajójának keleti falába vágott ajtón lehetett megközelíteni. A déli kápolnában az oltár egy része előkerült, az északi kápolnát csontházként használták. Az egyszerű templom ezzel a két kápolnával rangosabb külsőt kapott.

A középkori krónikások szerint a Csákok a honfoglaló Szabolcs vezértől származtak, aki testvére volt Álmosnak, Árpád apjának. Ezek szerint az Árpád-ház és a Csák nemzetség közös őstől ered. Anonymus szerint Szabolcs unokája volt Csák, akiről a nemzetség a nevét kapta. A közeli Csákvár is az ő nevét őrizheti.

Csák II. Ugrin, aki előbb győri püspök, majd esztergomi érsek lett, majd örököse, Csák I. Miklós comes a korai monostortól délre egy három hajós, keletelt, bazilikális elrendezésű román stílusú templomot építettek az 1220-as évekre, amit a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel. A templom alaprajza szintén a kereszt formát mintázza. 1226-ban III. Honorius pápa felhatalmazta a a vértesi apátot birtokviták elrendezésére. Miklós comes 1231-es végrendeletében a Szent Kereszt melletti prediumot említik, ahol Ugrin érsek emelt házat. Már a 13. században Keresztúr néven is szerepel, a 14. században pedig ez a név válik általánossá.

A Szent Kerszet templom analógiái Franciaországban Aquitánia területén, a perigordi iskola építkezései között találhatók meg. Az épület felépítése, a faragványok minősége magas kvalitású mesterekre utal. A keménymészkő és vörös homokkő faragott részletek együttes használata az épületen emelte a templom megjelenését. A faragványok nagyrésze román stílusú, de néhol már érezhető a koragótikus hatás. A templom belsejét három pár pillér osztotta három hajóra. Egyedi szentélykiképzése mellett, a háromhajós térhez keleten kereszthajó csatlakozik, amelyek félköríves apszisai nem esnek egybe a mellékhajók tengelyével. A torony, vagy tornyok keletről emelkedtek; elmaradt a nyugati toronypár és az urasági karzat. Ugyanakkor az oldalhajókban karzatot alkalmaztak. A templom fontos részlete a két bélletszobros kapu.

A templom építésében tetten érhető egy koncepció váltás: valószínűleg megszakadt az építkezés Ugrin érsek halálakor, és csak később folytatta Miklós comes.

A 13. század második negyedében a templom nyugati homlokzatához előcsarnok, az északi oldalához a keleti kolostorszárny épült hozzá. Ez a két épület egyszerre épülhetett. A kolostor ekkor két szárnyból állt, amely egy udvart ölelt körbe a templommal. Az udvart északról fal zárta le.

1276-ban IV. László király megfordult a monostorban, itt kelteztetett oklevelet. 1299-ben a sok ágra szakadt Csák nembéliek megosztoznak birtokaikon. A Vértes hegységben fekvőket Csák III. Ugrin kapta, ő lett a monostor kegyura is.

Az Árpád-ház kihalása után a Csákok viszonya ellenséges volt I. Anjou Károllyal. A király elvette tőlük a vértesi birtokaikat, váraikat. Az 1333-as pápai tizedjegyzék szerint Miklós apát 1 márka adót fizetett.

A Vértes királyi vadászterület lett, I. Károly és I. (Nagy) Lajos gyakran vadásztak erre. Lajos király - talán kegyúrként - a véteskeresztúri apátságnak adta a tatai vám felét.

1424-ben Péter apátot említi egy oklevél. A templom az Anjou királyok és Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt gazdag jövedelemmel rendelkezhetett, ekkor készült egy pontosabban nem meghatározható időben a templom mázas, színes cserépfedése.

A 15. század közepén a Rozgonyi család bírta zálogjogon a vértesi várakat (Gerencsérvár, Gesztes, Vitány). Egy 1450-es levél szerint ők a monostor kegyurai is. 1466-tól az Újlakiak lettek Gerencsérvár tulajdonosai, a kolostor kegyurasága is rájuk szállt. A monostor anyagi helyzete egyre romlott, a bevételei megcsappantak. Végül 1475-ben Újlaki Miklós levelet írt a pápának, amelyben át akarta adni az épületeket a pálosoknak: "Mivel a vértes-keresztúri bencés monostor épületei annyira megromlottak hogy apátja Dénes(?) nem mer benne tartózkodni, a jövedelem meg oly csekély, hogy két szerzetessel alig tudja magát eltartani, s a roskadékos templomban évenként alig mondanak tíz misét engedje át a pálos szerzeteseknek". A pápa beleegyezett, de ekkor még nem történt meg az átadás. Végül 1478-ban Hunyadi Mátyás IV. Sixtus pápa engedélyével a domonkosoknak adta át. Ők építkeztek a romos épületeken: lebontották a korai templomot, helyette keleten egy egyenes szentélyzáródású templomot emeltek. Felújították az épületeket is, a sekrestyébe és előcsarnokba új ajtó és ablakkereteket építettek be. A templom tetőzetét kicserélték, magában a templomban egy szentélyrekesztővel a világi híveknek is teret biztosítottak. Az építkezések a későgótika jegyében történtek.

A 16. század első felében még történtek kisebb építkezések a reneszánsz leletanyagok alapján. 1511-ben egy oklevél "monasterium Sancte Crucis in Werthews" néven említi.

1543-ban Tata török kézre került, a vidék pusztulásnak indult. A régészeti leletek erős tűzvész nyomait tárták fel. Hogy pontosan mikor hagyták el a szerzetesek a monostort, az nem ismert. 1570. január 26-án I. Miksa utasítja a Magyar Kamarát, hogy Széchy Margit kérésének tegyen eleget, gondoskodjon róla, hogy a vértesszentkereszti apátságot és környező utakat jobban védjék, a békét biztosítsák, őrizzék.

1690-ből ismert a monostor leírása, ami ekkor még jó állapotban volt. "Szt. Kereszt a Csókakő felé vezető úton félmérföld távolságra fekszik. Ezelőtt szép templom volt, falai tetőzetén kívül teljesen állnak és úgy belseje, mint külseje tiszta quader kövekkel van kivitelezve, valamint márványkővel ékesítve. E templomhoz hasonló Magyarországon, de messze földön sem található. El nem képzelhető évek óta kietlen, s úgy belül, mint kívül annyira benőtt, hogy alig lehet megközelíteni. Mellette tekintélyes kolostor lehetett, minthogy falai még nagy részben állnak." A birtokos Hochburg-család 1694-ben felkínálta a móri kapucinusoknak, akik viszont a távolság miatt nem fogadták el. Ezután 1754-ben az Esterházy család lesz a birtokos, ők már kőbányának használják az épületek maradványait.

Rómer Flóris hívta fel a figyelmet a romokra a 19. században. 1940-ben Lux Géza végzett itt kisebb kutatásokat, de módszeres és nagy területekre kiterjedő munkálatokra csak 1964–71 között és a 80-as években került sor. Jelenleg is munkálatok zajlanak a NÖF weboldala szerint, a romok NEM látogathatók (2023).