Pozsony városfalak

Pozsony részletes történetével ebben a cikkben nem foglalkozom, mert ez elolvasható a Pozsony várát bemutató leírásban.

Pozsony városa a Várhegy keleti alján alakult ki. Már a 11.-12. századokban vegyes népesség élt itt: a honfoglaláskor itt élő szlávok, a betelepülő németek és a határvédelmet ellátó magyarok. A környéken jelentős avar népesség is lakott, temetőik megtalálhatók a Dévényújfaluban és Pozsonypüspökiben.

Pozsony városát valószínűleg a tatárjárás után vették körbe fallal és vizesárokkal. 1291. dec. 2-án III. András király adja meg a pozsonyi hospeseknek azokat a városi kiváltságokat, amik a kiveszik a várost a várispánok hatalma alól. A város árumegállító jogot is kapott és joga volt városfalat építeni kapukkal. A polgárok évenként választhatták a bírójukat, aki 12 esküdttel irányította a várost.

1341-ben már állt a négy kapuja és 1346-ban I. (Nagy) Lajos király elrendelte, hogy a város erődítéseinek a munkálataiban a pozsonyi polgárok is vegyék ki részüket.

A város 1364-től számadáskönyvet vezetett, de a korai időkben hiányosan. Ebben feljegyezték, hogy mit tartozik a város a királynak, királynőnek, a király udvarmesterének, a tárnokmesternek, a pozsonyi ispánnak, a király ajtónállóinak és szakácsainak újévi ajándékul adni. A városfalakról és munkálatokról is sok feljegyzés olvasható bennük. A rendszeres bejegyzések 1437-től kezdődtek.

1375-ben a polgárok tiltakoztak Miklós diák helyi harmincados ellen, aki a városfalakon kívül lakókon erőszakoskodott.

1385. aug. 16. Itt erősítette meg Zsigmond király a pozsonyiak szabadalmait és ígérte meg azoknak védelmét ellenségeik ellen. Zsigmond a magyar trónért folytatott küzdelméhez segítséget kért rokonaitól, Prokop és Jodok morva őrgrófoktól. Cserében hatalmas területeket adott át nekik költségeik fejében, többek között Pozsony vármegyét is. 1385. aug. 22-én Zsigmond király s brandenburgi őrgróf ígéri az általa elzálogosított Pozsony visszaváltását. Pozsony 1389. januárjában kerülhetett vissza Zsigmond uralma alá, ekkor Jodok felmentette kötelezettségeik alól a pozsonyi polgárokat.

1397-ben Zsigmond jelentős pénzösszeggel támogatta a város árkainak karbantartását. 1401. febr. 1-én a király felmenti a pozsonyiakat minden vám alól az országban. 1405-ben a várost tárnokjoggal élő szabad királyi várossá tette.

1410. május 28-án érkezett Zsigmond király Pozsonyba, három nappal később, 31-én, Ernő osztrák herceg, a kettő előtt érkezett az udvari személyzet több tagja. Ezek mind a város költségén éltek napokig; úgy, hogy a megvendégelésre szükséges igen tekintélyes költségeket a város részben a gazdagabb polgároktól szedte be, részben pedig előlegezteté. Zsigmond Pozsony várát és városát, Komárom és Gesztes várral és egy sor más várral és birtokkal együtt 1410. július 25-én adta zálogba Hohenzollern Frigyesnek addig, ameddig ezeknek a jövedelmeiből neki 20.000 forintja származik. 1413-ban Pozsony még zálogban volt.

Az északi bejáratot, a Szt. Mihály kapu tornyát Aigner Jakab 1411-ben tett végrendeleti adományából építették. 1423-ban Zsigmond egy oklevele szerint a falak egy része biztosan fa paliszád volt. 1427-től folyamatosak voltak az építkezések, ezeket Zsigmond is megnézte többször. Az évtized végére kialakult a kettős falrendszer a város körül.

1430. febr. 6-án Zsigmond király a pozsonyi Szt. Miklós külváros lakóinak tíz évi adómentességet biztostíott. Itt állította ki Zsigmond király a városi falakon kivül eső pozsony-újvárosi polgárok számára (pro civibus et populis de nova Civitate extra muros Civitatis Posoniensis) a szabadalmat. 1430. márc. 6. Zsigmond király a pozsonyi vásár tartásának idejét tizennégy nappal meghosszabbította.

1434-ben említés van a Szt. Márton templom melletti Vödrici kapuról. Ez a régebbi, dunai révhez vezető kapu helyén épült.

A husztia háborúk során többször is veszélyben volt a város. 1439-ben a bécsi Stephanskirche műhelyéből érkezett kőfaragók is dolgoztak a városfalak megerősítésén. Az 1440-es évektől a vár és város szembenállt egymással. Míg a vár az I. Ulászló-párti Rozgonyiak kezén volt, a város az özvegy királynéén. 1441-ben Erzsébet királyné itt a zsidók által a kamara számára beszedetni szokott adót 10 évre, valamint a zsidók feletti bíráskodást a pozsonyiaknak adományozta. 1442-ben 7333 forintért cserében a királyné zálogba adta a pozsonyiaknak a pozsonyi harmincadot. Erzsébet királyné 1440. júniusa és 1442. szeptembere között a városban tartózkodott.

1442-ben Trawner Farkas és Zipser János javították a városházát, amit az Ulászló-párti Rozgonyi várgróf ágyúi rongáltak meg.

1450. okt. 13-án Hunyadi János kormányzó és neje Pozsonyban voltak, hol a kormányzóné tiszteletére a városi polgárasszonyok áldomást rendeztek a Zöldszobában.

1453. januárjában V. László király Bécsből megérkezvén, Pozsonyban országgyűlést tartott. Febr. 6-án a király megerősítette Zsigmondnak Pozsony városa számára adott s a kereskedelmi áruk lerakására vonatkozó 1402. évi szabadalomlevelét. Febr. 7-én 10 ezer forintért 2 évre bérbe adta a pozsonyiaknak a pozsonyi, budai, oroszvári, soproni, újvári, szakolcai, szempci és nezsideri főharmincadokat.

A Vödrici kapu épületét 1455-ben teljesen újjáépítették a városi könyv szerint. A Szt. Mihály kapu tornyának fedését 1457-ben kicserélték.

1462-ben Mátyás tudatta a pozsonyi polgárokkal, hogy haddal készül a törökre, ezért küldjenek ágyút és lőport Váradra.

Mátyás király 1465-ben alapított egyetemet Pozsonyban, az Academia Istropolitana-t. 1467-ben nyílt négy karral, melyek felállítását II. Pál pápa 1465. május 19-én kelt, Vitéz Jánoshoz és Janus Pannoniushoz intézett bullájában engedélyezte.

1467-ben Mátyás parancsba adta a városnak, hogy a külvárosban lévő királyi ágyút azonnal vitessék a városfalon belülre és ott állítsák fel. 1468-ban a várható cseh támadás miatt a külvárost sánccal erősítették meg. A városnak 60 mázsa lőport is kellett szállítania a király táborába.

1471. július 16-án Mátyás király a pozsonyiakat felmentette mindennemű és nevű adó, taksa, gyűjtelék, újévi ajándék stb. alól. A megyei nemességnek megparancsolta, hogy Pozsony sáncait ők is tartsák karban. 1473-ban ágyúkat kér a Korlátkő várát ostromló Podmaniczky László segítésére. 1475. április 27-én a király 10 évre felmentette a pozsonyiakat az adók megfizetése alól.

1480-ban említve van Wolf kőművesmester, aki ötöd magával építette a Zsidóudvar mögötti városfal oromzatát. A városi számadáskönyv szerint Plüemel Pál 1491-ben a város falán keletkezett lyukat falazott vissza. Szintén ő javította 1498-ban a franciscanusok kertje mögött álló féltornyot.

1510-ben György mester falazta ki embereivel a Halász-kapu előtti várárkot. 1511 és 1513 között a Szt. Mihály kapu tornyát megmagasították. 1520-ból is vannak feljegyzések a városfalak és árkok javításáról. Ekkor készült el a Lőportorony.

Mohács után Pozsony I. Ferdinánd uralma alá került. A fokozódó török veszély és a polgárháborús káosz miatt kiszélesítették a város árkait és vízzel árasztották el.

Az 1529-ben Szulejmán Bécs elleni hadjáratakor (* más források szerint 1530-ban) biztonsági okokból a városfalon kívüli jelentősebb épületeket, így például több kolostor mellett a Szt. Lőrinc és Szt. Mihály templomokat lerombolták és a temetőket is felszámolták. A köveket és a sírköveket a városfalak megerősítéséhez használták fel.

A város egyházi-vallási életének középpontja a Szent Márton-templom volt, ahol a társaskáptalan és a város közti megegyezés értelmében a város gyakorolta a kegyúri jogot, a plébánost azonban a kanonokok közül kellett választani. A templomban 1563 és 1830 között tíz királyt, egy uralkodó királynőt és hét királynét koronáztak meg.

Bocskai seregei 1605 máj. 17-én Pozsony Virágvölgy nevű külvárosát felgyújtották. Május 20-án egészen a Mihály kapuig nyomultak. Jún. 6-ig támadták Pozsonyt - eredménytelenül.

1605-től megkezdődött a külvárosok paliszádokkal való erődítése. Az építkezések 1619-re nagyjából elkészültek, de még az 1670-es évek közepén is folytak munkák. Merian 1638-as metszetén jól látszódnak a fa/föld erődítések (galéria). A külvárosi erődítéseket az 1820-as évektők kezdődően megszüntették. Mára a nyomait sem lehet látni.

II. Mátyás 1616 április 8-án kelt rendeletében - utalva az 1608. évi 13., valamint az 1609. évi 44. tc.-re - utasította a pozsonyi magisztrátust, hogy gondoskodjék arról, hogy a Szent György napkor esedékes bíróválasztás és a tanács megújítása alkalmából az időközben elhalt tanácstagok helyére katolikus vallású pozsonyi illetőségű polgárok választassanak.

1621 májusában Bethlen újra ostrom alá fogta a várat és várost is. A fejedelem tüzérsége hamarosan rést lőtt a város falán. A ferencrendiek temploma melletti falszakasz volt a támadások legfőbb célpontja. Végül Bethlen a felmentőhad hírére elvonult a város alól. A császáriak lefegyverezték a polgárokat, ami azok Bethlen pártiságát feltételezi.

1625.12.04-i kamarai ülésen döntöttek a pozsonyi városi taxa elengedéséről két évre és a városfalak megerősítéséről.

1683. júl. 25-én a Bécs elleni török hadjárat alatt a pozsonyiak a vármegye döntése után beengedték a városba Garamszegi Géczy Zsigmond kuruc megbízottat 300 lovasával. A várat Carlovitz őrnagy védte gyenge őrséggel. Lotharingiai Károly erősítést küldött a várnak, amit a Cseklésznél táborozó kuruc-török csapatok szétvertek. Ez után Géczyvel nem törődve betörtek a külvárosokba és raboltak, pusztítottak. Thökölynek kellett közbelépnie, 300 német zsoldosát vezényelte a városba, hogy saját embereitől megvédje azt. Néhány nap múlva Badeni Lajos visszafoglalta Pozsony városát, kiűzve onnan a kurucokat. Lotharingiai ez után megverte a török-kuruc csapatokat és visszavonult Bécs védelmére.

Tollius, holland utazó 1687-ben járt Pozsonyban és részletesen leírta a várat és várost: "Posonium vagy népiesen Presburg, Magyarország nemes városa, nem tágas, az én léptékemmel úgy kétezer-ötszázzal körüljárható. Az alakja csaknem háromszögű, de egyenlőtlen..." Ezt követően leírja: a városban még most felellhetőek a Thököly-felkelés szomorú és éktelen nyomai. [...] Ám a nagyszerű tágas főtér méltóságot kölcsönöz a városnak, amelynek pompás házai, a templomtere és annak két kútja a magyarok gazdagságáról árulkodik."

A Rákóczi-szabadságharc után a város erődítései már inkább gátjai voltak a város fejlődésének. Mária Terézia 1755-ben Francz Anton Hillebrant bécsi építésztől megrendelte Pozsony rendezési terveit. A Halász-kaput 1754-56 között felújították, és az uralkodónőről nevezték el. 1753 és 1758 között a Szent Mihály tornyot átépítették: ekkor húzták rá a legfeleső, nyolcszögletű részt és ekkor került rá Eller Péter pozsonyi rézműves Szent Mihály arkangyalt ábrázoló szobra.

1775 és 1778 között lebontották a keleti és déli városfalak nagy részét, a vizesárkokat pedig feltöltötték. A Halász-kaput 1776-ban szüntették meg a környező falakkal együtt. Ma már csak néhány részlete látható egy plexi alatti gödörben a Nemzeti Színház előtti téren (galéria). A Vödrici kaput 1777-ben, a Szent Lőrinc kaput 1778-ban bontották le, egyedül az északi Szent Mihály kapu menekült meg.

A régi városháza

Építtetője Jakab volt, aki 1288-ban IV. László királytól kapta a telket szolgálataiért. Ő egy román stílusú erődített lakóházat emelt itt. 1370 körül épült meg a ma is álló tornya. Ez a tornyos, erődített városi ház típus gyakori volt az akkori időszakban.

A 14. század végén, Deprecht fia Jakab bíró fiai közül Pál adósságai fejében már 1387-ben kénytelen volt elzálogosítani ennek a háznak ("a tornyos újháznak"), a későbbi pozsonyi városházának őt illető felét 120 font bécsi és 50 font magyar dénár fejében Izsák zsidónak. Mivel ezt nem tudta visszafizetni, a városi tanács Jodok morva őrgróf rendeletére a tulajdonrészbe beiktatta Izsákot. Tőle vette meg a város, nehogy a torony más kezébe jutva veszélyeztesse a város biztonságát. A ház másik felét 1421-ben vette meg a város a másik testvértől, Istvántól. Az épület azonban kicsinek bizonyult, ezért a szomszédos épületeket, az Unger és Paurer házakat is megvették és egybeépítették az eredeti épülettel. A későgótikus átalakítások után a városháza 1436-ben kezdte meg teljes körű működését az épületben.

A város és a vár élesen szembenállt egymással 1440 és 1443 között. Az I. Ulászló párti vár ágyúi sérüléseket okoztak a városházában is. 1442-ben Trawner Farkas és Zipser János javították ki a sérüléseket. 1451-ben a tornyot javították és cserepezték. Mátyás király nyugati háborúi alatt lőpor és fegyver raktár is volt.

1533-ban az egész homlokzatot és a tornyot festéssel díszítik. A tanácsterem gazdag faragású, reneszánsz famennyezete 1577-ben készült. Az 1580-as években a belső udvaron megépül a reneszánsz árkádos, loggiás folyosó. A barokk korszakbeli legnagyobb átalakítás a tornyot érintette.

1868-ban a falai közé beköltözött a Városi Múzeum. 1912-ben hozzáépítették a déli és nyugati neogótikus és neoreneszánsz szárnyat.