"A helység kelet felé néző oldalán áll az ott emelt mondhatatlan szép fekvésű és pazar kiállítású királyi palota, amely termeivel és más épületeivel, amelyek valóban rászolgálnak a királyi névre, kiemelkedő alkotás, hiszen egymagában négy királynak, kíséretükkel, ahogy most mondják, tisztviselőikkel együtt ugyanabban az időben kényelmesen biztosíthat vendéglátó otthont: azt mondják ugyanis, hogy van benne vagy háromszázötven szoba, sőt több is. A kapuja a Dunára nyílik, mely tőle itt kb. kétszáz lépésnyi távolságra folyik; erre a közbenső területre, mely a város és a kapu között fekszik, füzest ültettek. A palota másik, keleti oldalánál szőlővel és gyümölcsfákkal pompázó kert van. A kapun belépőnek először egy tágas térség ötlik a szemébe, mely mindenfelé zöldell és mezei virágokkal pompázik. A kaputól száz-egynéhány lépésnyire beljebb lépcső kezdődik, szegletes kövekből, szélessége hét vagy nyolc öl, magassága viszont kb. negyven lépés. Itt négyszögletes függőudvar van, boltozatokra, illetve borospincékre támaszkodik, s épült királyi költséggel, ezek tágasak és szépek; hasonlóan négyszögletes kövekkel van fedve, s rajta egyenlő távolságban egymástól hársfákat ültettek, ezek illata tavaszidőben mindent eláraszt, és látványuk is igen kellemes. A kellős közepén remekbe készült forráskút emelkedik, vörös márványból faragták, a múzsák alakja domborodik rajta, s a csúcsán egy Cupido-szobor márványtömlőre telepedve nyomja ki a jóízű, hideg vizet, mely a szomszéd hegyen fakadó forrásból vezetéken jut el ide, és zenés csobogással szökik csöveiből egy márványkádba, majd onnan egy kerek medencébe. Ebből a kútból, a híres Corvin Mátyás király parancsára – az ő műve minden építkezés, melyet itt elmesélek – diadalünnepei idején bor folyt, ahogy az idősebbektől hallottam, hol fehér, hol vörös; fentebb, a hegy lábánál engedték bele ügyesen a vezetékbe. Ezen a helyen szokott a király maga is tavaszi és nyári napokon a virágzó fák között napfürdőzni, levegőzni és ebédelni, sőt néha követeket is fogadott itt, illetve válaszolt nekik. ... Az udvar belső oldalán, a hegy lábánál, mely kissé magasabban fekszik, áll egy pompás kápolna, mozaikberakás borítja, mint nagyrészt a többi szobát is, van benne egy drága zeneszerszám, melyet a köznyelv orgonának nevez, néhány ezüstsíp díszíti, ezenkívül az Úr testének szentségtartója és három oltár, domborművekkel és képekkel, melyeket a legtisztább aranyozott alabástromból készítettek. Innen kelet felé két ágban nyúlnak a király remekbe készült aranymennyezetes termei. Az egyik úton a hosszú palotába lehet feljutni, efelett a hegy magasodik, a másikon le lehet menni a lentebb fekvő szobákhoz. A kis udvar közepén itt is forráskút emelkedik alabástromból, márványoszlopos fedett oszlopcsarnok köríti, ez védelmet nyújt a nyári napsugarak lángja ellen. Ezután a szobák észak felé fordulnak, végül nyugat felé térnek vissza. Ablakuk mindenütt a széles mederben haladó Dunára nyílik, s ez a kitekintőnek nagy szépséget mutat, különösen, hogy a Duna túlsó partján elterülő vidéken látható a német telepesek által lakott Nagymaros mezőváros is, felette messzire nyúló, nem túl magas hegy emelkedik, s szőlőkkel végig be van ültetve. Ezt a királyi palotát pompás fekvése mellett olyan drága épületek díszítik, hogy vitathatatlanul úgy tűnhet, sok királyság épületeit fölülmúlja. Sehol sem láttam a mai napig az általam bejárt királyságokban hasonló díszítésekkel épített szobákat. Csak egyedül Párizsban láttam, azon a helyen, melyet a nép a Parlament Udvarának nevez – itt folyik a törvénykezés, és itt intézik a király ügyeit –, egy olyan szobát, mely hasonlított ezekhez és a budai szobákhoz, mennyezetét aranyozott gerendákkal borították." - Oláh Miklós esztergomi érsek, 1536.
A visegrádi királyi palotáról még a 20. század elején is azt gondolták, hogy örökre eltűnt. Varjú Elemér az 1933-ban kiadott Magyar Várak c. munkájában még a létezését is vitatja: "... Hová lett ez mind? Az Oláh által kijelölt helyen még csak falmaradványok sincsenek. Ha pedig a palotákat az alsóvár délkeleti körfala és a város között, a Duna vize és a hegy lába által határolt keskeny területen keressük, azt kell megállapítanunk, hogy itt ugyan találhatni falmaradványokat, de ez a keskeny földsáv aligha fogadhatná be mindazt a sok szépet, amit Oláh leírt."
A visegrádi királyi palota maradványait Schulek János 1934. év végén találta meg. A december 31-én és 1935. január 2-án végzett kutatások során még csak épülettörmeléket és a kápolnaterasz téglapadozatát találta meg. Az évek során feltárta kápolnáját, díszudvarát és 1941-ben az udvaron álló vörös márvány reneszánsz Herkules-kutat. Az 50-es években az ásatások mellett megindult a romterület helyreállítása. 1952-54 közötti ásatások során a Herkules-kút alapozásából egy korábbi, Anjou-kori kútház elemei kerültek elő. Az állagmegóvás és kutatás ezután megszakadt, és csak 1987-től folytatódott. Jelenleg a visegrádi Mátyás Király múzeum található meg itt.
A 13. század végén a visegrádi hospesek települése a mai palota területére is kiterjedt. A régészeti feltárások során ezen faházak talpgerendáinak, agyagpadlóinak, kőalapozásainak nyomait megtalálták. A házakon kívül földbe mélyített, kerek agyagkemencék álltak. A kemencék padkájába cserépedények töredékeit tapasztották bele, hogy jobban tárolja a meleget. Ezen cserépdarabok, valamint egy előkerült pénzérme lehetővé tette koruk meghatározását.
A visegrádi királyi palota története akkor kezdődött, amikor I. Károly 1323-ban áttette székhelyét Temesvárról Visegrádra. Először a Salamon-toronyban rendezkedett be azt átalakítva, kibővítve. Ezzel párhuzamosan a Felsővár átépítése is megkezdődött. Az 1330-as Zách Felicián féle merénylet híradásaiból értesülhetünk, hogy ez a király városban épített palotájában történt. Ez volt a későbbi királyi palota elődje. Károly palotája több különálló épületből állt. Egy emeletes lakóház és egy faoszlopos, kéthajós csarnok a mai palota északi részén épült, Erzsébet királyné lakórésze a déli oldalon volt található. Ezek mellett még több kisebb kő és fa épület nyomait találták meg.
Az északnyugati kőház kb. 30x15 méteres volt és sövénykerítés vette körbe. A ház ajtajai és ablakai élszedett kőkeretesek voltak. A földszinten két ajtaja is volt, az egyik az utcára nyílt. Az alsó szint egy összefüggő nagy tér volt famennyezettel, melyet két faoszlopsor tartott. Az emeleti lakószobákat fűtő hypocaustumok kemencéi is a földszint két sarkában helyezkedtek el. Az emeleti lakószobák között egy nagyobb kandallóval fűtött terem is lehetett.
A palota délkeleti részén, a hegyoldal teraszára építve két kisméretű, emeletes kőház és kissé lejjebb egy faház maradványai kerültek elő. Az északi kőház egyik termét félig a hegy sziklájából vésték ki. A sziklafal megőrizte egykori fafödémjének és kandallójának nyomait is. A másik ház szintenként két szobából állt. Az egyiket hypocaustum, a másikat kandalló fűtötte. A szobák között épült a lépcsőház. A faháznak csak azt a sarkát ismerjük, ahol patkó alaprajzú szemeskályhája állt. Fennmaradtak a talpgerendák nyomai és a vörösre festett habarcspadló is.
Az épületek mellett egy lovagi tornák rendezésére való területet is kialakítottak, amiken a király is rendre részt vett. Az 1340-es években egy legalább 26 kőfaragóból álló építőműhely is működött a palota területén.
Ekkor épülhetett a Szt. György kápolna is (ennek helye ismeretlen). I. Károly korában az épületeket nem vették körbe kőfallal. A király a merénylet után a Fellegvár palotájába költözött fel és ott is halt meg 1342-ben.
Atyja halála után I. Lajos hozzáfogott a városi házak kibővítéséhez, átépítéséhez. A régi épületeket kerítésfallal övezte, és egy új kápolna építésébe is belekezdett. Az építkezéseket ideiglenesen megszakította Lajos Nápoly elleni hadjárata, mely öccsének, Endrének 1345-ös meggyilkolása miatt tört ki. A királyi székhely is elköltözött Budára 1347 és 1355 között. Az építkezések 1352-től folytatódtak. A körítőfal mellett új L alakú épületet emeltek egészen a kaputoronyig, földszintjén raktárakkal és konyhával, emeletén nagyteremmel és egy lakosztállyal. A régi, még Károly idejében épített palota csarnokát is belefoglalták az épületbe, így az U alaprajzú lett (galéria).
Az udvar 1355-ben költözött vissza Visegrádra. Új kápolna épült a hegyoldalba, melyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek (a félbemaradt kápolnát már nem fejezték be). 1366-ra már készen lehetett, mert a pápa búcsút engedélyezett a kápolna látogatói részére. Ekkora készülhetett el a zárt udvarú palota, a korábbi U alakút egy új északi szárnnyal lezárva (galéria). A palota két emeletes volt, vízöblítéses latrinái, virágos kertjei és díszes csobogói voltak. Az Anjou-kori díszkút maradványait megtalálták, jelenleg a Salamon-toronyban van kiállítva (galéria). Az építkezések nagy hasonlóságot mutatnak a diósgyőri, zólyomi és véglesi királyi várakban történt munkálatokkal. Ezeket szintén János kőfaragómester munkáinak tartják. Az alsó palotaszárny udvari homlokzata is kapott egy emeletes loggiát.
Az építkezések 1366 után is folytak, a Piaszt Erzsébet anyakirályné kúriája is átalakult, kamaraház, majd pénzverde és tárnokház lett belőle. Az 1370-es évekre elkészült a déli védőfal is.
Az I. Lajos uralkodásának utolsó éveiben zajló építkezéseket utóda, Luxemburgi Zsigmond fejezte be 1408-ban. Ekkor a királyi palota egy 123 x 123 m-es, négyzet alaprajzú épületcsoport volt. Valószínűsíthető, hogy Zsigmond építtette a hatalmas konyhát és a palota főhomlokzatának gótikus zárt erkélyét. A palotába bevezető folyosókon gótikus ülőfülkéket alakítottak ki. Zsigmond az udvart 1405-ben Budára költöztette, ahol a királyi várban építkezni kezdett. A király 1409-től egyre több időt töltött visegrádi palotájában, és az udvart is visszaköltöztette 1412 és 1416 között. 1424-ben az obszerváns ferenceseknek épített kolostort közvetlenül a palota mellett. Először a használaton kívül került korábbi Szt. György palotakápolnát adta nekik, majd 1425-ben új kolostor kiépítésébe kezdett egy Szűz Máriának szentelt templommal. Ez az épület a közép-európai ferences kolostorok általános típusát követte nagyméretű, emeletes sekrestyéjével és kápolnaszerű káptalantermével. Az épület részletformáit, például a templomhajó falpillér-lábazatait a prágai Parler-művészet formakincse határozta meg. A király uralkodásának utolsó éveiben már ritkán időzött Visegrádon, a település is hanyatlásnak indult. A király halála utáni zavaros időkben a palota elhanyagolt lett, és csak Hunyadi Mátyás Aragóniai Beatrixszal kötött házassága után lett ismét kiemelt vidéki rezidencia. A pénzverdében a feltárások során egy I. Ulászló-kori (1440-1444) pénzverés hulladékai kerültek elő.
Elődei palotáját Mátyás 1476-1486 között építette újjá. A meglévő épületeket nem nagyon bővítették, viszont az összes faragott kő elemet lecserélték. A felújítások általában a késő-gótika jegyében készültek, csak a díszudvar loggiája, két díszkút és a kápolna berendezése képviselte a reneszánszt. Megújultak az ajtó- és ablakkeretek, díszkutak. A várkápolna tetőzete is megújult: színes, mázas cserepeket kapott. A kápolna előtt burkolt teret alakítottak ki, ahol nyaranta lakomákat és fogadásokat is rendeztek. Erre a teraszra széles díszlépcső vezetett fel. Az átépítéseket a ferences János testvér irányíthatta.
Az I. Lajos által épített és Zsigmond által kibővített zárt palotaudvart teljesen átalakították. Átépítették az Anjou-loggiát: kétszintes folyosórendszer épült, alul későgótikus boltívekkel, felül korai reneszánsz bábos korláttal látták el. A Herkules-kutat Giovanni Dalmata készítette. A 2. emeleti virágoskertet - amely valószínűleg a királynéi lakosztályhoz tartozhatott - szintén átalakították, a loggia későgótikus oszlopokat kapott és a Zsigmond-kori falikutat a jól ismert Oroszlános-kútra cserélték. Ezt valószínűleg 1483-ban faragták. Dalmata szolgálataiért birtokadományt kapott a királytól 1488-ban.
A megújult palota komplexum egyik leglátványosabb eleme volt a hatalmas, címerekkel díszített gótikus zárt erkély, amely a dunai oldalon lévő bajvívó térre nézett. A belső fogadóudvar déli részén gyalog bajvívó teret alakítottak ki, kő lelátóval.
A Mátyás kortársai - Bonfini, Petrus Ransanus, Aelius Lampridius Cervinus - által csodálattal emlegetett teraszos függőkertek szökőkutakkal és sétáló folyosókkal, a palotaudvar mezei virágokkal pompázó kertje, a gyümölcsöskert, a vadaskert egységes rendszert alkotott és harmonikusan illeszkedett a tájba. A kertművészetben a toszkán reneszánszt fedezhetjük fel. Valószínűleg Chimenti Camicia firenzei ácsmester végezte a kert felújítását.
Mátyás belekezdett a ferences kolostor átépítésébe is, de befejezni már nem tudta - 1490-ben elhunyt Bécsben.
A fényes palotát Mátyás király utódai, II. Ulászló és a tragikus véget ért II. Lajos is gyakran használták. II. Ulászló 1510 körül felújíttatta a ferences kolostort, de a palotán építkezésekről, renoválásokról nincs tudomás, ami a annak jó állapotát feltételezi. II. Lajos 1523. szeptember 1-én itt keltezteti egy oklevelét. A vesztes mohácsi csata után menekítették először a palota kincseit Pozsonyba. Ekkor érték az első károk az épületet is, mikor a várat sikertelenül ostromló portyázó törökök a várost kifosztották. I. Ferdinánd és Szapolyai János közötti belháborúban is sérültek az épületek. 1539-ben Szapolyai János király kijavíttatta a palotát és itt töltött egy nyarat feleségével, Izabella királynéval. Az 1540-es Fels-féle ostrom alatt jelenősen sérülhetett a palota, talán ekkor kerültek át a Herkules-kút törött részei az egyik helyiségbe. 1544-ben Visegrád a törökök kezére került, és végérvényesen megindult az elhagyott, leégett palota pusztulása.
A török időkben a palota épületegyüttese rommá lett. A török kézen lévő palotát 1573-ban egy utazó, Reinhold Lubenau már romosnak írta le. Az 1595-ös keresztény ostrom során végképp használhatatlanná vált az épület. A 18. század elején még magas falak álltak a palota területén, ezeket a század közepén a birtokos Stahremberg család bontatta el. 1762-ben a palota helyén, a romok felhasználásával épült ki a kamarai uradalom központja. A 18-19. századok folyamán a palota romjait kőbányaként használták és a faragott köveit széthordták.
Források: Buzás Gergely - Kovács Olivér: Középkori várak; Szakál Ernő: A visegrádi királyi palota Anjou-kori falikútjának rekonstrukciója; Pálóczi Horváth András: A visegrádi királyi palota középkori gyümölcsöskertje; Buzás Gergely: A visegrádi királyi palota (VKT 2011/2); Castrum Bene 2002/VIII. hírlevél; Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990); Buzás Gergely: A visegrádi királyi palota déli épülettömbjének feltárása;
A légifotókat a Civertan grafikai stúdió bocsátotta rendelkezésünkre.
Visegrád, Fő u. 29.
Szélesség: N - 47°47'29.3"
Hosszúság: E - 18°58'24.9"
