Szepeshely

Szepeshely (latinul Capitulum Scepusiense, szlovákul Spišská Kapitula, németül Zipser Kapitel) Szent Márton tiszteletére alapított társkáptalanjának Adolf nevű prépostját 1209-ben említi először oklevél.

A legújabb kutatások szerint a mostani román templom első építési fázisa a 13. század 20-30-as éveire tehető, amikor IV. Bála öccse, Kálmán herceg itt tartózkodott. Ezt az épület faanyagainak vizsgálata erősíti meg: az északi torony boltívének burkolata például 1224-ből, a déli torony koronapárkány alatti falában található gerenda 1219–1235-ből származik. Ez a templom három hajós volt, a vizsgálatok egy esetleges kereszthajó nyomait is megtalálták. A templomnak ekkor két bejárata volt, a nyugati volt főbejárat, az északi pedig az oldalbejárat. A templom nyugati homlokzatában a tornyok alatt egy reprezentációs célokat szolgáló boltíves termet, westwerket is kialakítottak. A falkutatás során az épület északi és déli falában viszonylag nagy méretű, résszerű ablakok nyomait fedezték fel. A tartóoszlopok lábainak különböző magassága arra enged következtetni, hogy a templomnak különböző szintjei voltak. A templomnak ekkor még csak az északi tornya épült meg.

A szepesi káptalan második ismert prépostja a Hermány nembeli Mátyás volt (1239 - 1261/1262). Az ő számára állította ki IV. Béla 1249. szeptember 19-én oklevelét, amellyel megerősítette a prépostot Almás birtokában. Az oklevél szerint az eredetileg II. András adományáról szóló oklevél a tatárdúlás során elveszett. Ugyanebben az oklevélben engedélyezi a király a prépostnak, hogy a várban egy tornyot és palotát építsen ("locum p(ro) t(ur)ri edificanda et palatio competente(m) quem et ip(s)e assumpsit edificand(um) muniendu(m) et cons(er)uandum").

Szepeslyhely is áldozatul esett a tatárok pusztításának, melynek a bizonyítékai is előkerültek: a templom kövein vékony vakolattal befedett kiterjedt tűz nyomait találták meg. A feltételezett reprezentációs teremnél olyan súlyos volt a pusztulás, hogy eredeti funkcióját nem is állították helyre, hanem fallal választották el a templom többi részétől. A 13. század közepétől a templomot és a prépostsági épületeket kőből készült pártázatos várfallal vették körül.

1263-ban Mutmér nevű prépostját említik, aki előzőleg Laszkarisz Mária királyné kancellárja volt. Ő volt később V. István (1270–1272) fiainak, Lászlónak és Andrásnak a nevelője. A prépost végrendelete szerint már az ő idejében elkezdődött a déli torony építése, mely a dendokronológiai vizsgálatok szerint valamikor 1290 után fejeződött be.

Jakab prépost alatt súlyos konfliktus alakult ki a szepesi királyi vár őrségével: Jakab unokaöccse 1286-ban önvédelemből megölte az egyik nyögért. Magáról a káptalan feldúlásáról csak egy fél évszázaddal későbbi forrásból (1344) értesülünk részletesebben. Az I. Lajos megbízására lefolyt vizsgálat arról ad hírt, hogy a "kunok, bolgárok és más eretnekek" csapatai megtámadták Szent Márton templomát, betörtek sekrestyéjébe és megsemmisítettek, illetve lovaik összetapostak számos a templomnak fontos oklevelet. Feltételezhető, hogy az esztergomi érsek által támogatott trónkövetelő, a későbbi III. András miatt alakult ki a konfliktus a király és a prépost között. A nyögérek pusztításának nyomait a tatár pusztítást befedő vakolatokon találták meg, amely legsúlyosabban a sekrestyét érintette, és bizonyította a korabeli oklevél állításait.

A 13. század végén a kör alakú várfalakat kisebb tornyokkal erősítették meg.

A kunok által szétdúlt sekrestye helyett egy új, biztonságosabb helyiséget építettek hozzá a kereszthajó déli oldalához, a hiteleshelyi okmányok őrzésére. Ez már a gótika jegyében épült. Az építkezés 1307 körül fejeződött be. A templom belsejét gótikus freskókkal díszítették, amikből mára csak az 1317-re kelteztetett, I. (Anjou) Károly koronázását megörökítő secco maradt meg, amely Henrik prépost megrendelésére készült (galéria). A 14. század első felében a sarkokon, a kereszthajó keleti fala és a szentély oldala közé kis kápolnákat építettek. Már a 14. század közepe előtt említenek egy (Szűz Máriának? szentelt) kápolnát. 1307. január 14-én Tamás esztergomi érsek negyven napos búcsút adott a felszentelés évfordulójára, valamint Szent András apostol ünnepére és nyolcadára.

A 14. század során épült ki a székesegyház déli oldalához kapcsolódó, 1382-ben felszentelt Krisztus-teste kápolna három mellékoltárral, ez azonban nem élte túl a XV. századi nagyszabású átépítéseket, melyek során a káptalan temploma elnyerte mai méreteit. A fazsindellyel fedett tető gerincének megemeléséből következett a tornyok sisakjának megmagasítása az arányosság megőrzésének érdekében. Ennek megfelelően 1343–1344-ben lebontották a déli toronysisak fedélszerkezetét, majd az északiét is 1383-ban.

1431. június. 15-én Zsigmond király utasította a szepesi káptalant ("nostris capitulo ecclesie Scepusiensis"), hogy a rá kivetett 300 frtnyi huszitaadót Bajmóczi Nofri Lénárdnak vonakodás nélkül szolgáltassa át.

1433. áprilisában Szilézia felől betörő husziták feldúlták az egész Szepességet. Április 25-én elfoglalták Lőcsét, majd ez után a megrohanták a szepesi prépostságot és György prépostot is magukkal hurcolták (a prépost Prágában halt meg mint fogoly). A templomot kirabolták és felgyújtották.

A szepesi káptalan a levéltárát 1443-ban Rozgonyi Simon tanácsára, hogy megmentse a csehektől, a szomszédos szepesi várba vitette. Sajnálatos módon a várat még abban az évben elfoglalta Jan Giskra, és az ott talált levéltár is hatalmába került. A káptalan és épületei is sokat szenvedtek a husziták támadásaitól 1443 és 1447 között.

Mátyás király uralkodása alatt ismét nyugodtabb évek köszöntöttek Szepeshelyre. Az 1460-as évek elején a lőcsei egyházmegyei zsinaton Stock János prépost új székesegyház építését vetette fel, amihez az az ezer forint állt rendelkezésre, melyet Pálóci György esztergomi érsek és szepesi prépost hagyott 1439-ben kimondottan a székesegyház megnagyobbítására. 1462-től megindultak a nagyszabású építkezések, mely során a huszita támadásokban megsérült templomot késő gótikus csarnoktemplommá építették át. A templom nyugati részén megőrizték a román jelleget, keresztboltozattal fedett, masszív pillérekre támasztott hajóval, a többi templomrész pedig már gótikus volt. A régi apszist lebontva egy sokszögletű, kívülről lépcsős támpillérekkel megtámasztott szentély épült, a templom belső terét a kereszthajó keleti falainak, valamint a központi hajó és az oldalkápolnák közötti falak lebontásával is egységesítették. Az átépített templomot 1478-ban szentelték fel. 1488 és 1494 között épült a templomhajó déli oldalához csatolva a Szapolyai család késő gótikus sírkápolnája, a Krisztus Teste temetőkápolna. Szapolyai Istvánt 1499-ben már itt temették el. A kápolna építéséhez kapcsolódóan a déli sekrestye feletti emeleten egy könyvtár helyiséget is kialakítottak, és a levéltár igényeire a régebbi északi sekrestyét is kibővítették.

1532-ben az I. Ferdinándhoz átpártolt Lasky Jeromos egy éjjel megrohanta a káptalant, kifosztotta és a prépostokat és dékánjukat, Kirschner Sándort elfogta.

1544-ben a prépostságról leköszönő Horváth János a Szapolyai temetőkápolnából díszes szőnyegeket, egyházi ruhákat és aranyozott ereklyetartókat vitt el. Az utódja igen leromlott állapotban találta a káptalan épületeit, soknak nem volt teteje, padlója és még az ajtók is hiányoztak.

1545. január 25-én Svinyei Merze szepesvári kapitány Báthory András megbízásából erőszakosan megszállta a káptalant. 1560-ban Thurzó Szaniszló rabolta ki az épületeket és Péterváradi Balázs prépost halála után összeszedett minden ékszert. 1584-ben Thurzó Elek tört a káptalanra bosszúból, mivel az általa behelyezett Thurzó Ferenc prépostot nem ismerték el.

A 16. század közepe körül kezdték el építeni az nyugati kaputornyot, melyet hethesi Pethe Márton prépost fejezett be. Őhozzá köthető a székesegyház reneszánsz megújítása 1591-ben.

1604. január 3-án Rudolf császár utasította hethesi Pethe Márton szepesi prépostot (egyben kalocsai érseket és királyi helytartót), hogy mint a területen püspöki jogkört gyakorló főpap tartson vizitációt a szepességi egyházakban, és foglalja el a protestáns kézben lévő templomokat. A protestáns lelkészeket űzze el és helyükre katolikus papokat helyezzen. Szepesváralján, Szepesolasziban és Lőcsén is meghiusult az erőszakos rekatolizáció. Októberben kitört a Bocskai felkelés és véget vetett az ellenreformációs törekvéseknek.

1604. november 11-én Lippay Balázs, Bocskai hadvezére Szepeshelyről kelteztet levelet. A Bocskai-felkelés idején ekkor és 1605-ben is kifosztották a hajdúk a káptalani és préposti ház mellett a székesegyházat is. Feltehetően a katolikus nemesek sírjait sem kímélték. A templom is megsérült a fosztogatások során.

Bethlen Gábor hadjáratait is megszenvedte Szepeshely. 1619. szeptemberében a hajdúk Beczkóy Jakab (a prépostság egykori élelmezője) segítségével a hethesi Pethe család sírboltját feltörték, és kifosztották: "Pethe László fiának teteméről az arany ékszereket s különösen ennek kalpagjáról a gyémántokból s drágakövekből álló szép forgót" elvitték. Beczkóy később Bethlen megbízásából a prépostság felügyelője lett.

1622. július 21-én II. Ferdinánd utasította a kamarát, hogy a szepesi káptalan számára 200 forintot folyósítson a templom helyreállítására ("pro restauratione desolati ipsorum templi"). 1625. december 6-án II. Ferdinánd a szepesi káptalannak ismét 200 frt-ot utaltatott, hogy a a legutóbbi felkelések során szétrombolt orgonát megjavítsák. A templom padjai 1630-ban készültek el és máig ezek vannak a hajóban.

Bethlen hadjáratai alatt a kanonokokat három ízben űzték el Szepeshelyről és a káptalant ugyanannyiszor rabolták ki.

1642 augusztusában tűzvész pusztított Szepehelyen, 1650-ben a templom szentélyét kovácsoltvas ráccsal választották el a hajótól.

1662 és 1665 között az egész egyházi települést bástyákkal erősített várfallal vették körbe.

1703 őszén II. Rákóczi Ferenc kurucai meghódoltatták Szepeshelyt, de tartósan nem szállták meg.

1706-ban az északi sekrestyét alakították át, valamint a barokk stílusban korszerűsítették a kanonokok lakóépületeit.

1709 őszén a Lőcsét ostromló Löffelholcz altábornagy 750 főnyi helyőrséget rakott Szepeshely falai közé, hogy megakadályozza Szepesvár kuruc őrségének ellátását. A császáriak több támadást is visszavertek. Szepesvár eleste után (1710. július 22.) békésebb korszak köszöntött be.

1767-ben történt az északi torony új bejáratának kiépítése a második szint román boltozatának átvágásával.

1776-ban IV. Pius pápa jóváhagyásával megalakult a szepesi püspökség, a Szent Márton-templomot székesegyházi rangra emelték. A környező épületeket és a templomot is későbarokk stílusban alakították át. A Szent András rotundát, a Szent Bálint kápolnát és a védőfal egy részét is lebontották.

1849. február 3-án Kiesewetter császári őrnagy, a honvéd sereg elől visszavonultában SOO főnyi gyalogsággal s több ágyúval megszállta a káptalant, de Guyon Richárd csapatainak közeledtére a magyar huszárokat be nem várva Branyiszkó felé távozott.

1871-ben kinevezett Samassa József püspök hozzáfogott a Szapolyai-kápolna restaurálásába. 1873-ban egri érsekké választották, így a megkezdett munkákat utódja, Császka György püspök (1873–91) folytatta. A templom néhány kora újkori módosítását az 1873-1889 közötti javítások során eltávolították. A nyugati homlokzaton végül csak a kaput újították meg, új, háromszög alakú oromzattal látva el, a tornyok között létesítettek egy balusztrádot, és a tornyok ikerablakait bimbós fejezetekkel látták el. A nyugati homlokzat csekély beavatkozásai mellett főleg az északi homlokzaton történtek átalakítások: így statikai okokból a sekrestyét neogótikus támpillérekkel látták el, és gótizálták az északi kapu előcsarnokát. 1888-89-ben Hanula József restaurálta az I. Károly koronázását ábrázoló falképet. Storno Ferenc tervezte meg a Szapolyai-kápolna üvegablakait és kapuit.

A 20. és a 21. században a székesegyházon már csak javító-karbantartó munkákat végeztek.